Házasság a Bibliában – a Szentírás házasságmodellje 11.

A bibliai házasságmodellről szóló sorozatot egy rövid összefoglalóval, majd a történelmi keresztény felekezetek tanításainak mérlegelésével zárom.

Biblia és jeggyűrű

A bibliai házasságmodellről szóló sorozatnak két célja volt. Az első, hogy az érdeklődők számára röviden bemutassam, mit ír a Biblia a házasságról. A második – amit szintén nagyon fontosnak tartok –, hogy azt is megértsük, mi az értelme ezeknek a tanításoknak, vagyis mire irányulnak, mit védenek, milyen célt szolgálnak. Mivel a sorozat elég hosszúra nyúlt, néhány mondatban elengedhetetlennek tartom összefoglalni a lényeget úgy, hogy az egyes kijelentésekhez belinkelem az adott témáról szóló részeket.

  • A házasság monogám szövetség. (Bővebben: második rész)
  • Nem korhoz kötött, változó tanítás. (harmadik rész)
  • Férfi és nő szövetsége. A gyermekáldás által az élet továbbvitelére hivatott, nemcsak egyéni, hanem társadalmi szinten is. (negyedik rész)
  • Az ember életének minden területén – személyes, társadalmi, szakrális – radikális változást hoz. (ötödik rész)
  • A feleknek szabad akaratukból kell a fenti területeken eggyé válniuk. (hatodik rész)
  • A házasság feltételein még az egyháznak sincsen hatalma változtatni. Ha nem Isten akarata szerint kötik, nem jön létre. Nem minden házasság, amit úgy neveznek. (hetedik rész)
  • Az ószövetségi válólevél nem indokolja a keresztény válást. (nyolcadik rész)
  • Az Újszövetség válásfogalma nem foglalja magában az újraházasodás engedményét. (kilencedik rész)
  • A válás utáni újraházasodás – keresztény-pogány kapcsolatot követően – a privilegium paulinum tanításai szerint lehetséges. Két keresztény ember bibliai követelményeknek megfelelő házassága viszont felbonthatatlan. (tizedik rész)

Az első részben említettem, hogy sajnálatos módon a magyarországi történelmi keresztény felekezetek nem egységesen tanítanak a házasságról. Ezek miatt a különbségek miatt muszáj röviden kitérnem az egyes felekezetek házassággal kapcsolatos alaptanításainak bemutatására.

  • A házasságot a katolikus, a magyarországi református és evangélikus egyház is egységesen férfi és nő monogám szövetségének tartja. A katolikusok szentségnek tartják a házasságot, míg a református és evangélikus egyház szent rendnek. Ennek oka az eltérő szentségfelfogásokban keresendő.
  • A gyermekáldásra való nyitottság elutasítását – hangsúlyosan elutasításról beszélünk, nem meddőségről vagy bármilyen orvosi nehézségről! – a katolikus egyház kizáró vagy semmitő okként kezeli, a református és evangélikus egyház nem.
  • A házasság olyan feltételekhez kötését, amelyek megengedik a jövőbeni válás lehetőségét – ilyenek pl. a házassági szerződések –, szintén csak a katolikus egyház tartja kizáró oknak.
  • A házasságot mindegyik felekezet az ember életének minden – személyes, társadalmi és szakrális – területére kiható változásként kezeli.
  • Az előbbi területeken történő szabad akaratú egyesülés mindegyik felekezetnél követelmény. Emiatt tartanak jegyesoktatásokat, ahol a jegyesek tanítást kapnak a házassági szövetség mibenlétéről (hogy tudják, mire vállalkoznak), továbbá a házasságkötésnél a tanúk jelenlétének egyik oka, hogy igazolják a szabad akaratú házasodási szándékot. Mindegyik felekezet megtagadja a házasságkötést, ha bármi jelét látja annak, hogy a felek befolyásolható állapotban vannak pl. italos, drogos állapotban, kényszer hatása alatt stb.
  • Polgári házasságkötés nélkül egyik felekezetnél sem lehet érvényes házasságot kötni.
  • Mindhárom felekezet esketési liturgiájában a házasodókat életre szóló, felbonthatatlan kapcsolatra esketi.
  • A katolikus egyház nem ismer el válást, ennek megfelelően újraházasodást sem. Házasságokat érvénytelennek (eleve létre sem jöttnek) nyilváníthat akkor, ha bármiféle semmitő okra (pl. gyermekáldás eleve kizárása) derül fény. A református és evangélikus egyház a bűnök megbocsátására való hivatkozással engedélyezi a keresztények újraházasodását is, de sajnos sok esetben automatikusan, a körülmények megfelelő vizsgálata nélkül.
  • Özvegyek újraházasodását egyik felekezet sem tiltja.

A fenti összehasonlítás alapján – evangélikusként – azt kell mondanom, hogy a katolikus egyház házasságról szóló tanításai ragaszkodnak leginkább a bibliai házasságmodellhez.

Mivel lényeges különbségek a házasságkötés kizáró okai, illetve az újraházasodás kérdéseiben vannak, nem mondhatjuk, hogy a református vagy az evangélikus egyház házasságkötési gyakorlata, vagy az ott kötött házasságok ne lennének biblikusak. Kérdést ezekben az esetekben nem a valóban bibliai alapelvek szerint megkötött házasságok legitimitása vet fel, hanem a kizáró okokhoz való engedékenyebb hozzáállás, valamint az újraházasodási engedmények jogossága.

A sorozat előző részei

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

7 hozzászólás

  • Gravatar for Iustitia Iustitia szerint:

    Nagyon hasznos összefoglaló, és különösen érdekes az egyházi tanítások egybevetése.

  • Gravatar for István70 István70 szerint:

    Kedves Attila!

    A sorozat nagyon jó volt, elképesztően sokat lehet ezekből tanulni, megérteni az igehelyeket.

    Az sem kritika, amit most írok, csak másként látom. Szerintem valamennyi egyház házassághoz való hozzáállása problematikus. Protestáns vagyok, így két szentséget (keresztelés, úrvacsora) ismerek el. Luther írja az úrvacsoráról a Kiskátéban, hogy aki aki hit nélkül veszi, az méltatlanul járul az oltárhoz, ezért “ítéletet eszik és iszik”.

    Ha egy szentségnél ez ennyire egyszerű és ilyen súlyos következményekkel jár, akkor két ember kapcsolatában az egyháznak nem lenne szabad ilyen felemásan részt vennie.

    Ezért szerintem lényegtelen, hogy van-e polgári esküvő, a válás pedig simán belefér, ha a másik a hibás. Ha viszont részt kíván venni az egyház a házasfelek életében, akkor vegye komolyan a felkészítést, csak olyanokat adjon össze, akik a gyülekezet és egy ezzel foglalkozó kiscsoport aktív tagjai, és vegyen részt aktívan a házassági válságok megoldásában, a válás elkerülése érdekében. Ha van úgymond “kötelező” házassági felkészítés, miért nincs ugyanilyen “kötelező” párkapcsolati válságterápia? Miért nem jut eszükbe a válásról gondolkodó házaspárok zömének, hogy a papra nemcsak akkor számíthatnak, amikor mosolyogva összeadja őket?! Hogy nem jut eszükbe, az nagyon súlyos kritika az egyházra nézve.

    Sajnos az történt, hogy jó 120-150 éve az egyházak rivalizálása miatt (vegyes házasságok) az állam megelégelte a helyzetet és kivette az anyakönyvezést az egyházak kezéből. A polgári házasság pedig világi törvény dolga, így lehet válni, vagy akár melegeknek is házasodni, az állam dönti el. Az egyházak hibát hibára halmozva az állami házasságkötéshez igazították a saját eljárásukat, a pap pedig a lakodalom előtti vőfély szerepét alakítja. A kereszténység megnyilvánulása a világban az egyház (gyülekezet) és a család. Az egyház újraépítése szerintem egész jól áll, de a család és a házasság kezelése nagyon rossz a történelmi felekezetek mindegyikénél.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      „Ha egy szentségnél ez ennyire egyszerű és ilyen súlyos következményekkel jár, akkor két ember kapcsolatában az egyháznak nem lenne szabad ilyen felemásan részt vennie.”

      „(…) miért nincs ugyanilyen “kötelező” párkapcsolati válságterápia? Miért nem jut eszükbe a válásról gondolkodó házaspárok zömének, hogy a papra nemcsak akkor számíthatnak, amikor mosolyogva összeadja őket?! Hogy nem jut eszükbe, az nagyon súlyos kritika az egyházra nézve. ”

      Az idézett gondolataiddal maximálisan egyetértek! Olyan jó lenne, ha a felekezetek összefogva egyeztetnének és dolgoznának olyan kérdéseken, amik mindannyiunk – a társadalom – közérdeke. Nem hiszem, hogy ez előbb vagy utóbb ne történhetne meg, de azért jó lenne minél előbb.

    • Gravatar for Felicitasz Felicitasz szerint:

      Asszta, nagyon egyetértek veled. Én katolikus vagyok, és amikor mi esküdtünk, akkor az egyetemi lelkész a jegyesiskolán beszélt arról, hogy szerinte milyen fontos az, hogy egy házaspárnak legyen “házi papja”. És hogy ezt nem csak azért mondja, mert ő személyesen nagyon szeret boldog fiatal házasokhoz meg kisgyerekes családokhoz eljárni vacsorázni meg süteményt enni (nevetés a szobában), hanem tényleg azért, mert ha életben tartjuk ezt az egyházi kapcsolatot, akkor lesz valaki aki rendszeresen látja ezt a házasságot mint vacsoravendég, esetleg láthatja olyankor is amikor hegyekben áll a vasalnivaló és a kétéves pont lerántotta a függönyt, és lesz kihez szégyen nélkül fordulnunk akkor is, amikor esetleg valami baj van. És ne hagyjuk a “házi papot” utolsó lehetőségnek, azzal keresve fel őt, hogy “atya, van egy kis probléma, Zsuzsa meg én már két hete nem beszélünk egymással” (a szobában újabb nevetés), a dolognak az lenne a lényege, hogy akkor kérjünk segítséget, amikor még viszonylag könnyen lehet a dolgon segíteni.

      Arra jutottam az évek során, hogy tényleg jó a “házi pap”. A katolikus egyházban ez kifejezetten jó a papoknak is, mert a mi cölebsz papjaink tényleg állandóan a közösséget szolgálják és gyilkos tud lenni az a magány amelybe sosem érkezik meg egy “munkakörön kívüli” sütimeghívás, csak úgy, a kapcsolatban maradás kedvéért, azért mert csak.

  • Gravatar for Felicitasz Felicitasz szerint:

    Még azt leírom, hogy ismerek két olyan katolikus házaspárt is, akik csak templomban esküdtek, és polgárilag nem, mindkét esetben elvi okokból nem. A “katolikus egyházban” úgy általában nem követelmény a polgári esküvő. Lehet, hogy konkrétan Magyarországnak van valami speciális jogi szabályozása, de ez abszolút nem döntheti el a szentségi házasság érvényességét, hogy volt-e előtte aláírás a kerületi anyakönyvvezetőnél vagy nem volt.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      A cikk – ez szerepel is benne – a magyarországi történelmi keresztény felekezetek tanításait veti össze. Olyan országokban tényleg nem kötelező a polgári házasságkötés (pl, ha jól tudom Dánia ilyen), ahol az egyház végzi az anyakönyvezést.
      Az Ordo celebrandi matrimonium szerint (ami 1971-től napjainkig tartó hatállyal rögzíti a magyarországi katolikus házasságkötések egyházi szabályait) a katolikusok házasságát szabályozza az isteni és a kánonjog mellett a polgári jog is. Ugyanezen dokumentum szerint, a polgári törvények szerint nem elismert vagy elismerhető házasság esketési tilalomnak minősül az eskető számára. Továbbá a polgári törvények figyelmen kívül hagyása ellenkezik Pál apostol világi felsőbbségekről szóló tanításával (Róm 13) is, amit a római katolikus egyház (is) kötelezőnek tart önmaga számára.



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.