Legyen mire emlékezned

Valamit eszedbe juttatni azt jelenti: a meglévő tudásból felszínre hozni az épp legmegfelelőbb információt, az odaillő szavakat vagy megoldást. Nos, épp így csinálja a Szentlélek is.

“A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” (Jn 14,26)

János evangéliumának tanúságtétele szerint Jézus az utolsó vacsora után fontos tanításokat és ígéreteket ad tanítványainak. Ennek a „tanítói blokknak” a legfőbb témája a Szentháromság körül forog; Jézus az Atyával való kapcsolatáról és az eljövendő Szentlélekről beszél. Ebből a szakaszból most azt a részt emelem ki, amelyben Jézus úgy beszél a Szentlélekről, mint aki majd tanítja és emlékezteti a tanítványokat. De mire kell egyáltalán tanítani és emlékeztetni őket?

Jézus szavai a Gecsemáné-kerti elfogatás előtt hangzanak el. Tudja, hogy az elkövetkező eseményeket a tanítványok nem fogják érteni, meg kell majd nekik magyarázni, hogy mindezek miért történtek. Ez pedig csak úgy sikerülhet, ha emlékeznek mindarra, amit Jézus tett és tanított. Így áll majd össze a kép bennük Jézus megváltói művéről. Ehhez lesz szükség a Szentlélek tanítására és emlékeztetésére. E kettő kell ma is Jézus tetteinek és szavainak megértéséhez, azonban ennek vannak olyan alapfeltételei, amelyek ha nem teljesülnek, akkor a tanításra és az emlékeztetésre is tökéletesen alkalmatlanná válunk.

Nézzük először az emlékeztetést. Mire akar emlékeztetni a Szentlélek?

“Eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam.”

A tanítványokat arra emlékeztette, amit hallottak és láttak Jézustól. Minket is csak arra tud. Vagyis amit nem hallottál vagy nem olvastál, arra a Szentlélek nem tud emlékeztetni. Csak azt és annyit tud az eszedbe juttatni, amit és amennyit hallottál Jézustól. Gazdagabb istenkapcsolatra vágysz? Ismerd meg minél jobban a Bibliát és meglátod, egyre több élethelyzetben és egyre gyakrabban fog rá emlékeztetni a Szentlélek.

“Ő tanít majd meg titeket mindenre.”

A tanítás is az emlékeztetésen alapul. Akinek nincs mire emlékeznie, az taníthatatlan. Sokan zárják el magukat a Lélek megvilágosító munkájától csupán azzal, hogy nem ismerik eléggé a Bibliát, és ezért a Lélek nem is tudja megmutatni nekik a Szentírás összefüggéseit. A tanítás itt ráadásul megtapasztalást is jelent, vagyis a Szentlélek nem csak megtanítja, hanem meg is tapasztaltatja velünk, mintegy életre váltja bennünk Jézus szavainak igazságát. A Lélek általi taníthatóság másik feltétele ezért az igére való ráhagyatkozás, vagyis a hit.

A megismert ige és a benne való hit egységére a Biblia több helyen is figyelmeztet, így például a Zsidóknak írt levél egy helyén:

“Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták.” (Zsid 4,2)

A Lélek munkáját persze semmivel sem lehet kikényszeríteni, de azt kijelenthetjük, hogy tudatlanság és hitetlenség elzárnak bennünket Isten titkainak megismerésétől. A tudást és a hitet sokan szembeállítják egymással, pedig a Szentlélek mindkettőt fel akarja használni, hogy minél jobban emlékeztethetők és taníthatók legyünk, és így az istenkapcsolatunk mindig fejlődőképes legyen.

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

2 hozzászólás

  • Gravatar for Garai András Garai András szerint:

    Kedves Attila!
    Nagyon örülök, hogy az Evangélikus honlapon “egy gyékényen árulhatjuk portékáinkat”!
    Természetesen blogodat felvettem a Honlapajánlómba, itt található: http://www.garainyh.hu/10/mynewsadmin.inc.php?a=a&mnid=1&page=
    Remélem, Szeverényi János mellett “jó társaságban” leszel.
    Örülök, hogy az EKE Bibliaiskolájából már régóta ismerhetjük egymást.
    Életedre és internetes missziói szolgálatodra az ÚR Isten gazdag áldását kívánom!
    Hittestvéri szeretettel: Garai András

  • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

    Nagyon köszönöm, jó újra hallani felőled.
    Isten áldjon!



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.