Jézus pere 4.

A főpapoknak meg kellett találniuk az ideális vádat Jézus ellen, és ráadásul gyorsan is kellett cselekedniük.

Miután a főpapok és az írástudók eldöntötték, hogy Jézusnak meg kell halnia, még nem kevés akadállyal kellett szembenézniük. Először is ki kellett találni, hogy mi legyen az a bűn, amit Jézusra rá lehet bizonyítani, másrészt sietniük kellett, nehogy kicsússzanak az időből, hiszen még a páska-ünnep előtt le akarták zárni az ügyet. Nézzük tehát: milyen bűnökből válogathattak a vádlók, és miért kellett annyira sietniük?

Jézus tárgyalása során a vádlóknak két dologra kellett nagyon odafigyelniük. Az egyik, hogy a vádemelés és a tárgyalás is látszólag szabályos, törvényes legyen. Jézusnak túl sok követője volt már ahhoz, hogy a vezető klérus megkockáztathasson egy törvénytelen tárgyalást. Ezzel könnyen önmaguk ellen fordíthatták volna a Jézust követő sokaságot, akiktől viszont féltek egy esetleges lázadás miatt. Tehát mindennek – látszatra – törvényesen kellett lezajlania.

A másik, hogy valami olyanért ítéljék el Jézust, amit Mózes törvénye halálos bűnnek tart. Mivel Mózes magától Istentől kapta a törvényt, az abban megfogalmazott halálos bűnök büntetésének jogosságát senki sem merte volna vitatni. Az előző részben említett, a Templom kincseinek elrablásáért járó halálos ítélet pl. egy későbbi törvény – mivel Mózes idején még nem is létezett a Templom –, de emiatt kevésbé megkérdőjelezhetetlen is. Mózes törvényeit viszont a zsidóság minden csoportja egyformán megfellebbezhetetlennek tartotta, lévén azok isteni eredetűek. Mózes könyvei tizenkétféle bűntettet sorolnak fel, amelyekért halálbüntetés jár:

  1. emberölés (2Móz 21,12; 3Móz 24,17; 4Móz 35,16-21)
  2. emberrablás azzal a céllal, hogy az elraboltat rabszolgaként eladják (2Móz 21,16; 5Móz 24,7)
  3. bálványimádás (2Móz 22,19; 3Móz 20,1-5; 5Móz 13,2-19; 17,2-7)
  4. istenkáromlás (3Móz 24,15-16)
  5. a szombat megszegése (2Móz 31,13-15; 4Móz 15,32-36)
  6. jóslás (2Móz 22,17; 3Móz 20,27)
  7. a szülők elleni súlyos vétek (2Móz 21,15.17; 3Móz 20,9; 5Móz 21,18)
  8. pap lányával való paráználkodás (3Móz 21,9)
  9. házasságtörés (3Móz 20,10; 5Móz 22,22)
  10. vérfertőzés (3Móz 20,11-12.14.17)
  11. férfiak közötti homoszexuális viszony (3Móz 20,13)
  12. állatokkal való közösülés (3Móz 20,15-16)

Az első feladat tehát ezek közül egyet rábizonyítani Jézusra a halálos ítélethez.

A második akadály az idő szűkössége volt. A közismert kronológia szerint Jézus nagycsütörtökön fogyasztotta el az utolsó vacsorát, a galileai zsidók szokása szerint, az elfogatás pedig a vacsora után, éjszaka következett be – mindez igen gyors eljárást feltételez. Az elgondolás azonban nem tartható, ha figyelembe vesszük, hogy Jézus perének eseményei semmiképpen nem játszódhattak le 14-16 óra alatt. A teljes per lefolytatásához legalább három napra volt szükség. A probléma egyik lehetséges megoldása, hogy Jézus az esszénus időszámítás szerint ülte meg a húsvétot. Ez az időszámítás az Egyiptomban használt – a hagyomány szerint Mózesig visszamenő – kalendáriumot követte, ami szerint az utolsó vacsora kedd este lehetett. Ebbe a kronológiai keretbe a passió eseményei tökéletesen beleillenek:

  1. utolsó vacsora, elfogatás – kedd este
  2. kihallgatás Annás házában – kedd éjszaka
  3. Kajafás és a nagytanács első ülése – szerda reggel
  4. Kajafás és a nagytanács második ülése – csütörtök reggel
  5. Pilátus első tárgyalása – csütörtök
  6. kihallgatás Heródesnél – csütörtök este
  7. Pilátus második tárgyalása – péntek reggel
  8. az ítélet végrehajtása – péntek dél
  9. Jézus meghal a kereszten – pénteken, három órakor.

Megszületett tehát az elhatározás Jézus elítéléséről, már csak gyorsan találni kellett valakit, aki okot ad az eljárás megkezdésére. (Folyt. köv.)

A sorozat további részei

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

2 hozzászólás

  • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

    Ezen a ponton egy logikai észrevételt szeretnék tenni: ha valóban a hintapolitikus vezető réteg akarta csak Jézus halálát, akkor megmagyarázhatatlan, hogy az átmenetileg megvezetett köznép nagy többsége a feltámadás után miért nem ismerte fel Jézusban a Messiást. (Ténynek tűnik, hogy csak egy törpe kisebbség ragaszkodott ehhez, és a saját nép körében akkora ellenállásba ütköztek, hogy ezért kezdték kényszerűen pogány vidéken terjeszteni az Örömhírt.)

    A judaizmusnak számos érve van arra, hogy miért NEM lehetett a Messiás, ezeket nem találhatták ki egyedül a hintapolitikusok, mert akkor nem lennének érvényben kétezer éve, és nem mondanának kötelező ima keretében naponta háromszor átkot a “minim”-re, akik alatt “eretnekeket, vagyis annak az embernek a követőit” kell érteni. Egy megvezetett köznép nem tesz ilyet kétezer éven át.

    Véleményem szerint ez arra utal, hogy Jézus ellen az egyetlen lényegi vádpont: álmessiás, azaz önjelölt messiás, amiért halál járt – csak nem római jog szerint. Plusz Isten konkrét fiának nevezi magát, ami istenkáromlás, valószínűleg még a tényleg Messiásnak tartott illetőtől sem fogadták volna el. Csakhogy a rómaiak abszolút nem utaztak messiásbizniszben, számukra ez elmaradott vidékiek belső vitájaként jelent meg. A vádat fel kellett turbózni még valamivel, amire a rómaiak is gerjednek.

    A vallási vezetés valószínűleg álmessiásság miatt akarta Jézust likvidálni, de nem saját kezűleg, mert az belső forrongáshoz, polgárháborúhoz vezethetett volna, és különben sem értelmiségi munka. Szellemi konstrukciót készítettek, elindítottak egy kirakatpert, és a rómaiakkal hajtatták végre az ítéletüket. Az ítélet mögött azonban nem csak a hintapolitikusok álltak, hanem a nép többsége is ott állhatott, mégpedig kegyes vallási meggyőződésből. A közbiztonság nem volt komoly érv, Jézus nem hagyta királlyá koronázni magát, a lázadókat lebeszélte a lázadásról, római szempontból semmiféle veszélyt nem jelentett. Pilátus ezért döbben meg, hogy ez a békés, ártalmatlan ember lenne a lázadók fővezére?! Ez az ember a légynek sem árt, mihez kezdjen vele? Nem mintha Pilátusnak gondot okozott volna egy kivégeztetni egy “nem különösebben vétkes” embert, a történelmi adatok szerint két kézzel osztotta a halált. Ezúttal talán épp rossz passzban volt, bosszantotta, hogy ilyen hülyeséggel zaklatják. Úgy képzelem el, mint ha az irakiak azt várnák az amerikai csapatok vezetőjétől, hogy likvidáljon valakit a próféta szidalmazása miatt. Neki is Pilátushoz hasonló gondolatai támadnának arról, hogy hová menjenek a vádlók, miközben napi száz felrobbantott/szétlőtt ember halála nem üli meg a lelkét, az a “munkakör része”. A vallási baromkodás viszont nem a munkakör része, azzal hagyják békén.

    Komoly félelmet az sem nem jelenthetett, hogy Jézus miatt ez vagy az lesz a néppel. Jézus békés tanítást hirdetett, a rómaiakkal még jobb együttműködés alakult volna ki, ha elfogadják a tanítását. Jézus elitellenes volt, de meritokráciapárti, azaz még az elitnek sem kellett ténylegesen félnie, csak a kiváltságai forogtak veszélyben – de ez meg a köznépet nem izgatta volna.

    Szóval a per hátterében van még néhány megmagyarázatlan dolog, izgatottan várom a folytatást.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Igazad van, nem csak a vallási vezetők tehetők felelőssé Jézus haláláért – erről a következőkben még lesz szó. Érdekes megfigyelni, hogy az emberek Jézushoz való hozzáállása hogyan változik a passió során. Pl. a tanítványok a Gecsemáné kertben hatalmasat csalódnak Jézusban és – véleményem szerint – igencsak megrendül a belé vetett hitük. A per végére pedig semmi olyan nem marad Jézusban, ami az ő messiásról való gondolkodásukkal ne ütközne.



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.