Törvénytekercs
Törvénytekercs

Jézus pere 4.

Jorsits Attila,

A főpapoknak meg kellett találniuk az ideális vádat Jézus ellen, és ráadásul gyorsan is kellett cselekedniük.

Miután a főpapok és az írástudók eldöntötték, hogy Jézusnak meg kell halnia, még nem kevés akadállyal kellett szembenézniük. Először is ki kellett találni, hogy mi legyen az a bűn, amit Jézusra rá lehet bizonyítani, másrészt sietniük kellett, nehogy kicsússzanak az időből, hiszen még a páska-ünnep előtt le akarták zárni az ügyet. Nézzük tehát: milyen bűnökből válogathattak a vádlók, és miért kellett annyira sietniük?

Jézus tárgyalása során a vádlóknak két dologra kellett nagyon odafigyelniük. Az egyik, hogy a vádemelés és a tárgyalás is látszólag szabályos, törvényes legyen. Jézusnak túl sok követője volt már ahhoz, hogy a vezető klérus megkockáztathasson egy törvénytelen tárgyalást. Ezzel könnyen önmaguk ellen fordíthatták volna a Jézust követő sokaságot, akiktől viszont féltek egy esetleges lázadás miatt. Tehát mindennek – látszatra – törvényesen kellett lezajlania.

A másik, hogy valami olyanért ítéljék el Jézust, amit Mózes törvénye halálos bűnnek tart. Mivel Mózes magától Istentől kapta a törvényt, az abban megfogalmazott halálos bűnök büntetésének jogosságát senki sem merte volna vitatni. Az előző részben említett, a Templom kincseinek elrablásáért járó halálos ítélet pl. egy későbbi törvény – mivel Mózes idején még nem is létezett a Templom –, de emiatt kevésbé megkérdőjelezhetetlen is. Mózes törvényeit viszont a zsidóság minden csoportja egyformán megfellebbezhetetlennek tartotta, lévén azok isteni eredetűek. Mózes könyvei tizenkétféle bűntettet sorolnak fel, amelyekért halálbüntetés jár:

  1. emberölés (2Móz 21,12; 3Móz 24,17; 4Móz 35,16-21)
  2. emberrablás azzal a céllal, hogy az elraboltat rabszolgaként eladják (2Móz 21,16; 5Móz 24,7)
  3. bálványimádás (2Móz 22,19; 3Móz 20,1-5; 5Móz 13,2-19; 17,2-7)
  4. istenkáromlás (3Móz 24,15-16)
  5. a szombat megszegése (2Móz 31,13-15; 4Móz 15,32-36)
  6. jóslás (2Móz 22,17; 3Móz 20,27)
  7. a szülők elleni súlyos vétek (2Móz 21,15.17; 3Móz 20,9; 5Móz 21,18)
  8. pap lányával való paráználkodás (3Móz 21,9)
  9. házasságtörés (3Móz 20,10; 5Móz 22,22)
  10. vérfertőzés (3Móz 20,11-12.14.17)
  11. férfiak közötti homoszexuális viszony (3Móz 20,13)
  12. állatokkal való közösülés (3Móz 20,15-16)

Az első feladat tehát ezek közül egyet rábizonyítani Jézusra a halálos ítélethez.

A második akadály az idő szűkössége volt. A közismert kronológia szerint Jézus nagycsütörtökön fogyasztotta el az utolsó vacsorát, a galileai zsidók szokása szerint, az elfogatás pedig a vacsora után, éjszaka következett be – mindez igen gyors eljárást feltételez. Az elgondolás azonban nem tartható, ha figyelembe vesszük, hogy Jézus perének eseményei semmiképpen nem játszódhattak le 14-16 óra alatt. A teljes per lefolytatásához legalább három napra volt szükség. A probléma egyik lehetséges megoldása, hogy Jézus az esszénus időszámítás szerint ülte meg a húsvétot. Ez az időszámítás az Egyiptomban használt – a hagyomány szerint Mózesig visszamenő – kalendáriumot követte, ami szerint az utolsó vacsora kedd este lehetett. Ebbe a kronológiai keretbe a passió eseményei tökéletesen beleillenek:

  1. utolsó vacsora, elfogatás – kedd este
  2. kihallgatás Annás házában – kedd éjszaka
  3. Kajafás és a nagytanács első ülése – szerda reggel
  4. Kajafás és a nagytanács második ülése – csütörtök reggel
  5. Pilátus első tárgyalása – csütörtök
  6. kihallgatás Heródesnél – csütörtök este
  7. Pilátus második tárgyalása – péntek reggel
  8. az ítélet végrehajtása – péntek dél
  9. Jézus meghal a kereszten – pénteken, három órakor.

Megszületett tehát az elhatározás Jézus elítéléséről, már csak gyorsan találni kellett valakit, aki okot ad az eljárás megkezdésére. (Folyt. köv.)

A sorozat további részei

Ha érdekesnek találtad, add tovább:
Facebook Twitter Google+

A bejegyzés linkje: https://www.teologiablog.hu/jezus-pere-4/
Copyright © 2012 - 2018 Jorsits Attila - www.teologiablog.hu