Gátszakadás és abortuszbotrány

A kereszténységet sokszor vádolják erkölcsi maradisággal, prüdériával, pedig jó okkal védi az erkölcsi határokat.

Abortuszpárti tüntetők Amerikában

Abortuszpárti tüntetők Amerikában

Hangos az internet az amerikai Planned Parenthood, az Egyesült Államok legkiterjedtebb abortuszklinika-hálózatának botrányától. A történet röviden annyi, hogy egy életvédő szervezet néhány hete rejtett kamerás videofelvételt tett közzé, melyen a fenti klinika egyik igazgatója magzati szervek áráról tárgyal egy önmagát vásárlónak kiadó életvédővel. A beszélgetés során – borát kortyolgatva – az orvosnő néhány “technikai” részletet is megosztott arról, hogy kollégái hogyan tudják úgy megölni a magzatokat, hogy a megrendelt testrészek ne károsodjanak.

A felvétel óriási botrányt robbantott ki, ami cáfolatok és újabb felvételek nyilvánosságra hozatalán keresztül egyre nagyobb és nagyobb jogi, politikai vihart kavar. A hír több magyar webdalon és blogon is megjelent, hatalmas kommentáradatot vonva maga után. A téma ugyanis – természetéből adódóan – nem kevés vallási, világnézeti kérdést is felvet. Néhány vitát igyekeztem figyelemmel kísérni, és szinte sokkolt, hogy egyesek milyen következetes és lefegyverző logikával képesek védeni a felvételeken szereplő emberek álláspontját. Bevallom, ezek a hozzászólások igencsak elgondolkodtattak. Előrebocsátom, ez a cikk nem a Planned Parenthoodról fog szólni, hanem arról, ami lehetővé tette, hogy ezeket a borzalmakat politikai és társadalmi beleegyezéssel elkövessék.

A teológia régóta ismeri azt a főképp erkölcsi területeken tapasztalható jelenséget, amit találóan a gátszakadás képpel, illetve elnevezéssel jelölt meg. A hasonlat igencsak sokatmondó, hiszen egy gát átszakadása sokszor csak egy kis, ártalmatlannak tűnő repedéssel kezdődik, amit aztán a szivárgó víz addig tágít, amíg az egész át nem szakad. Ez az erkölcsök területén is így működik, ugyanis a morális gátszakadás is egyenként elhanyagolható mértékű változások következménye. A legnagyobb nehézség ezzel kapcsolatban, hogy a folyamatot – mivel szinte észrevehetetlenül apró lépésekben rombol – nagyon nehéz egy-egy aktuális élethelyzetben kimutatni. Ezért van, hogy sokszor észre sem vesszük, merre visz a szeretetre, a korszellemre vagy a nagyobb rossz elkerülésére hivatkozó apró, és sokszor igen logikusnak tűnő engedmények sora.

A kereszténységet sokszor vádolják azzal, hogy egyes kérdésekben csak Isten Igéjére tud hivatkozni, és ez sok esetben igaz is. Miért kell annyira prűdnek lenni? Miért kell annyira zártan kezelni a szexualitást? Miért nem szeretheti egymás testét is két őszinte ember, akik úgyis össze fognak házasodni? Miért ne adjuk meg a testi beteljesülés örömét a következő reménybeli házastársnak is? Miért problémázunk a szexen, hiszen mindenki csinálja? Ezek mind olyan kérdések, amikre sokszor csak annyit tudunk mondani: mert Isten így parancsolta, és ezeknek a parancsolatoknak a semmibevétele – ahogy azt a fenti példa is mutatja – komoly következményekkel járhat. Persze erre is megvan a logikus válasz: nem mindenki végzi egy abortuszklinikán, nem lehet általánosítani. Ez is igaz, de ha csak egy nő is – illetve a magzata – ott végzi a társadalom által propagált erkölcsi szabadosság miatt, már az is túl sok. Véleményem szerint milliók erkölcsi gátlásoktól mentes szexuális kielégülése sem ér meg egy életet.

Évekig tanultam etikát és tudom, hogy vannak nagyon nehéz, árnyalt és néha talán megoldhatatlan erkölcsi dilemmák. Vannak helyzetek, amikből nem lehet kijönni emberi életek elvesztése nélkül. Vannak nők, akiknek azért szakítják meg a terhességét, mert ha nem tennék, akkor mindketten meghalnának. Az ilyen esetekre az egyház is (mindegyik felekezet!) gondolkodás nélkül feloldozást ad orvosnak, páciensnek egyaránt. De egy abortuszklinika többségében nem az ilyen kivételekről szól. Ott nagyrészt nem megoldhatatlan etikai dilemmákkal állunk szemben, hanem az erkölcsi gátszakadás egyik következményével. Azzal, hogy apró lépésekben, logikus és védhető magyarázatokkal addig tágítottuk a szexuális vágyaink kiélésének szabadságát, amíg – megjegyzem, elkerülhetetlenül – nem kívánt gyermekek ezrei fogantak meg. Persze az abortuszklinikákat is lehet logikus érvekkel védeni, hiszen itt is érvényesíthető a kisebb rossz választásának csalóka logikája, de ez valójában nem megoldás. Az abortuszklinikák léte ugyanis csak egyik következménye a valódi problémának, ami az erkölcsi gátszakadás. Nem akarok senkit könnyelműen felmenteni a felelőssége alól, de abban biztos vagyok, hogy a szabados életvitel sokakat sodor az ilyen klinikákhoz. Olyanokat, akik más erkölcsi normák között élve talán soha nem kerültek volna oda.

Az egyház ellenzi azokat a dolgokat, amiket a Biblia bűnnek nevez, akármilyen apróságról is legyen szó, akármilyen logikus módon is lehet védeni azokat. Harcol ellene, mert még ha Isten tekintélyén kívül mással nem is tudja alátámasztani az igazát, azt biztosan tudja, hogy a bűn halált nemz (Jak 1,15). Nem tudom, mit szólnának a szexuális szabadság első aktivistái, ha tudnák, hogy harcuk apró, láthatatlan lépések sorozatán keresztül mennyi szenvedést és halált nemzett.

Az erkölcsi gátak bontogatása napjainkban is gőzerővel folyik. Ma is rengetegen támadják az egyházat, amely konok makacssággal védi az Isten által lefektetett erkölcsi alapelveket, mert tudja, hogy azokat nem lehet következmények nélkül lebontani. A következmények elszenvedői viszont – ahogy az már lenni szokott – a jövőben ismét az ártatlanok lesznek.

A mi felelősségünk, hogy milyenné tesszük világunkat. A hétköznapi ember – még ha a média az ellenkezőjét sugallja is – nem csupán az események tehetetlen szemlélője. Mindannyian sokat tehetünk csupán annyival, hogy egyszerűen nem fogadjuk el, hogy az embernek egy szexuális vágyai által vezérelt ösztönlénynek kell lennie. Ne higgyük el, hogy a vágyainkat követni kell bármi áron, mert ez a boldogságunk kulcsa – mindaddig lesznek abortuszbotrányok, amíg azt gondoljuk, hogy ez mindent megér. Biztos vagyok benne, hogy az erkölcsi gátak további bontogatásával egyre jobban elrontunk mindent, ahogy abban is, hogy a változás egyedül rajtunk múlik.

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

24 hozzászólás

  • Gravatar for Arpicus Arpicus szerint:

    Kitűnő és elgondolkodtató elemzés!Nagyszerűen levezeted hogy a dolog nem a semmiből jött elő,komoly és súlyos előzményei voltak.A szabados életvitel,az erkölcs aláásása vezetett el ehhez a helyzethez.Nagyon tetszik ez a repedésektől a gátszakadásig levezetés! 🙂 Pontosan leirja az előzményeket,az okokat és a következményeket.Ez a mondatod különösen elgondolkodtatott:” Azzal, hogy apró lépésekben, logikus és védhető magyarázatokkal addig tágítottuk a szexuális vágyaink kiélésének szabadságát, amíg – megjegyzem, elkerülhetetlenül – nem kívánt gyermekek ezrei fogantak meg.”Valamint:”… a szabados életvitel sokakat sodor az ilyen klinikákhoz. Olyanokat, akik más erkölcsi normák között élve talán soha nem kerültek volna oda.”Nem akarok hizelegni-több kitűnő posztot olvastam és sok kitűnő hozzászólást is,egy vitában részt is vettem-de ez az elemzés az egyik legjobb.Nagyszerűen és közérthetően mutat rá,hogy mi is ez a helyzet, és mi van a háttérben,mi zajlik a dolgok mögött.Közben szilárdan megmarad a bibliai és keresztyén alapon!Mondod:”Az erkölcsi gátak bontogatása napjainkban is gőzerővel folyik.”-sajnos,ez tovább tart és nagy logisztika és ideológia van mögötte.Ha mindent “levetkőzünk”akkor mi fog maradni?!Köszönöm a posztot!A repedések elvezettek a gátszakadásig.Félek,hogy ettől még megrázóbb dolgokról fogunk még tudomást szerezni.A hógombócból lavina lett…

  • Gravatar for Felicitasz Felicitasz szerint:

    “Vannak nők, akiknek azért szakítják meg a terhességét, mert ha nem tennék, akkor mindketten meghalnának. Az ilyen esetekre az egyház is (mindegyik felekezet!) gondolkodás nélkül feloldozást ad orvosnak, páciensnek egyaránt.”

    Sajnos nem feltétlenül. A pro choice jogvédők ugyanígy az “egyetlen elveszített élet is túl sok” érvet használják amikor Savita Halappanavar nevét emlegetik, vagy amikor kiakadnak a pár napja megcsászározott 11 éves paraguayi kislányon, aki még csak 10 éves volt amikor megerőszakolták, de a hatóságok nem engedélyezték neki az abortuszt mert nem volt közvetlen életveszélyben. És végülis (eddig) csakugyan nem halt bele a terhesség kihordásába meg a császármetszésbe.
    Az etika viszont nem nagyon vezethető le a végeredményből – értve ez alatt azt, hogy ha a 11 éves kislány meghalt volna császáros komplikáció miatt, akkor az egyik tábornak volna igaza, ha meg nem halt meg, akkor a másiknak – és ezért kéne az embereket a lelkiismereti szabadságukkal együtt békében hagyni és megfelelő orvosi ellátásban részesíteni; éppen elég következménye van a bűnnek a plusz terhek nélkül is.

    Az abortusz nem a szexuális forradalom eredménye; egyidős az emberiséggel. A legális, korai, steril abortusz viszont tényleg modern dolog, és a botrányok nagy része onnan származik, hogy továbbra sem hozzáférhető mindenkinek.
    A Planned Parenthood is egy következmény – nem a kiváló egészségbiztosítással rendelkező, gazdag, tanult paráznák mennek oda 20+ hetes terhességeket megszakíttatni: ők ismerik és meg is tudják fizetni a fogamzásgátlást, egyébként pedig ha valami nem a terveik szerint alakul, akkor is sokkal korábban felfedezik hogy bajban vannak, hallottak az esemény utáni tablettáról meg a Mifepristone-ról, és 5-9 hetes embriókból még szervkereskedni se lehet, mert nincs mivel.
    Európában főleg azért nem hallunk ilyen balhékról, mert a legtöbb országban mindenki normálisan orvoshoz tud fordulni, és a legtöbb országban a 12. hét után nem is végeznek abortuszt egyáltalán.

    Azt akarom a fentiekkel mondani, hogy a “balhé” háttere a szexuális erkölcsön kívül még a szexuális képzésben és kultúrában is rejlik, valamint az orvosi ellátás elérhető voltában is. Az USA nagyon-nagyon prűd, sok tanult ember is nagyon tudatlan szexuális téren (meg biológiából úgy általában), sokszor kifejezetten a rosszul értelmezett vallásos erkölcs miatt. És az ilyen vallásos erkölcs összedől amikor tényleg baj van: az emberek a történelem kezdetei óta mindent megtesznek a nemkívánt terhességek megszüntetésére, és csak annyi változott, hogy ma már van más lehetőség is, mint a környékbeli angyalcsináló.

  • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

    Kedves Arpicus!
    Köszönöm és örülök, hogy jónak találtad. Fontosnak tartom ilyen esetekben a valódi háttér feltárását, mert persze anélkül is lehet felelősöket keresni és vitatkozni, de valódi megoldás találni nem.

    Kedves Felicitasz!
    A (Magyarországon történelminek mondott) nagyegyházak bizony feloldozást adnak a cikkben említett esetekre. Ha bármelyik egyház etikai tanításában mást találtál, kíváncsi lennék a forrásra. Az sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a “pro choice” gyűjtőnév nagyon sok esetben nem egyházi hátteret takar, hanem különféle humanitárius szervezeteket, melyek persze előszeretettel idézgetik a Bibliát saját céljaik megtámogatására, de valódi egyházi hátterük nincsen.
    Maximálisan egyetértek azzal a véleményeddel, hogy az etika nem vezethető le a végeredményből. Pontosan ezért hivatkozik az egyház – ahogy a cikkben is írtam – Istenre. A következményekből levezetett általánosító etika vezetett ahhoz a gátszakadáshoz, amiről a cikk szól. Az egyházak ezzel szemben a tekintélyre hivatkozva tanítják, hogy a következmények láthatatlansága egyáltalán nem jelent következménynélküliséget.
    A cikkben említett szervezet és “páciensei” értékelésétől tartsuk magunkat távol, annál jóval bonyolultabb a helyzet, minthogy ezt bármelyikünk is helyesen megtehetné.
    A szexuális képzés és kultúra szerintem is nagy gondot jelent. Bármelyik fent említett egyház etikai tanítása meglehetős részletességgel foglalkozik szexuáletikával, mint az egyik legnagyobb felelősséget kívánó területtel. Ezek a sokszor – ahogy a cikkben írtam, szándékosan prüdériaként – félreértelmezett erkölcsi tanítások viszont egyre kevesebb publicitást kapnak, és ennek meg is van a következménye.

    • Gravatar for Felicitasz Felicitasz szerint:

      A két példám a katolikus egyházat érinti – ami azért történelmi szempontból a keresztény felekezetek közt mindenhol “nagyegyház”, nem csak Magyarországon – , és azt akartam vele mondani, hogy még a legnagyobb nagyegyház sem láthatja a jövőt, vagyis, a “különben mindketten meghalnának” egy olyan feltételes mód, amely csak UTÓLAG fog látszani, hogy csakugyan “meghaltak”-e vagy sem. ELŐRE az nem látszott, hogy az indiai fogorvosnő meg fog halni miután az ír katolikus kórház etikai indokkal megtagadta tőle az ellátást, és ELŐRE az sem látszott, hogy a tízéves megerőszakolt paraguayi kislány nem fog már a terhességbe belehalni, vagy legkésőbb a szülésbe.

      Ki dönti azt el, etikai alapon, hogy “különben mindketten meghalnának”?

      (És ha a terhes nő az ellátás megtagadásával szembesülve öngyilkos lesz, akkor is kipipálódik az, hogy akkor mindketten meghalnak – Írországban S. Halappanavar halála után nagy társadalmi vita alakult ki, és ennek egyik következménye például az is lett, hogy az öngyilkossági kockázatot bevették a “krízishelyzetek” közé az egyébként továbbra is nagyon szigorú szabályozásba.)

      Ha az a kritérium, hogy “különben mindketten meghalnának”, egyszerre válik az egyházi erkölcsi feloldozás ÉS az elérhető ellátás kritériumává (és a katolikus kórház természetesen csak egy gyakorlati példa, az elvi levezetés bármely keresztény felekezetben megjelenik, hát hiszen ez sem egy katolikus blog), akkor a törvény- és döntéshozók bizony Istent csináltak saját magukból, mert ELŐRE azt senki sem tudhatja, hogy a valóságban ki az aki “különben meghalna”. És még utólag is nagyon nehéz megmondani, hogy azok közül, akik abortusszal életben maradtak, csakugyan kik haltak volna meg ténylegesen abortusz nélkül.

      Azt akarom mondani, hogy ez a kritérium már önmagában, így ahogyan van, egy következményes etika.

      És ebből kiindulva azt is akarom mondani, hogy a probléma forrása sokkal visszább van. Azért kezdtem bele kommentelésbe, mert megfogott az a gondolatod, hogy igenis a probléma mélyére kellene menni, mert különben csak egymásra mutogatás zajlik, és a valódi háttér feltárása nélkül nem fogunk tudni megoldást találni. A cikkedet úgy értelmeztem (bár lehet hogy tévedek), hogy a szexuális erkölcsnek meg általában az élettel kapcsolatos etikai nézeteknek a folyamatos szétesésében látod a valódi hátteret. Én viszont úgy gondolom, hogy a szexuális erkölcs egyáltalán nem rosszabb ma, mint mondjuk ötszáz évvel ezelőtt volt.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Kedves Felicitasz! Miért kellene bárkinek előre látnia a jövőt, vagy “etikai alapon” eldönteni, hogy valaki meghal-e vagy sem? Nem értem, hogy ezt a “következményes etikát” miért akarod minden áron az egyházra erőltetni, mikor a saját példádon is látszik, hogy mennyire abszurd az egész.
      Ha az orvos szakmai mérlegelése szerint mindketten meghalnának, akkor az egyház sem vitatja a döntés jogosságát. Az általad kiragadott példában csak ennyi a lényeg. Az ilyen esetekben az orvosok a szakmai tudásuk és tapasztalatuk szerint mérlegelik a helyzetet, és senki nem gondolja, hogy emiatt döntéshozóként “Istent csináltak saját magukból”. Az egyház pedig ezen nem variál, hanem feloldozást ad. Senki nem kívánja, hogy várjuk ki, hátha mégsem hal meg az anya. Ezek az alapelvek messze nem következményes etikából, hanem Isteni alapelvből táplálkoznak; az élet védelmének elvéből, ami nem enged meg könnyelmű játszadozást élettel és halállal.
      A következményekből levezetett etikai elvek híresek arról, hogy általánosítanak. Ha az egyházak ilyen mérce szerint gondolkodnának, mi keresnivalója lenne a tanításukban a különleges engedményeknek? Pont ezek az engedmények mutatják, hogy nem következményes etikáról van szó, hanem magasabb, isteni elvekről – de ezt a cikkben és az előző hozzászólásban is többször hangsúlyoztam.
      Ismét kérlek, hogy ha az általad egyházinak tulajdonított elvek bármelyik felekezet etikai tanításában megtalálhatók, nevezd meg a forrást. Annak ugyanis nem látom értelmét, hogy a továbbiakban fikciókról vitatkozzunk.
      Ne haragudj, nem felesleges feszültséget akarok, csak arra szeretnék rámutatni, hogy ha a következményes etikát ráhúzzuk az egyházakra, akkor – bár remekül lehet őket kritizálni – valójában nagyon nagyot tévedünk.

  • Gravatar for Felicitasz Felicitasz szerint:

    De hát pont nem fikciókra hivatkoztam, hanem konkrét példákra, és mindkét esetben a katolikus egyház tanításából lett levezetve a szakmai döntés – abból a tanításból, amit te is idézel, hogy felmentés adható, ha “különben mindketten meghalnának”.

    Ezzel KEZDTEM az érvelést, hogy sajnos a dolog nem mindig úgy van, ahogyan a cikkben leírtad, hogy előbb van a “szakmai” döntés és utána meg az egyházi felmentés. Ahol a társadalom egészét áthatja a keresztény erkölcs (Írország, Paraguay), ott a “szakma” is az egyházi erkölcsfogalomból indul ki, de ez a mintázat ugyanúgy végződhet ártatlan emberek halálával mint az “erkölcstelen” társadalmakban futószalagon üzemelő abortuszklinika: és abban pedig már előzetesen megállapodtunk, hogy egy élet is túl sok.

    Se az ír, se a paraguayi esetben NEM adott a katolikus egyház tanítása alapján tevékenykedő és döntő “szakmai” hatóság engedélyt az ellátásra, és az engedély megtagadását mindkétszer az egyházi erkölcsi tanítással indokolták. És ez nem fikció, ezek valódi emberek, akikről az utólagos erkölcsi felmentési kritérium alapján (“különben meghalna-e”) döntötték el, hogy jár-e nekik az abortusz.

    Az egyik meghalt. Upssz, tévedtünk…

    Azt akarom mondani (megismételni), hogy a “ha az orvos szakmai mérlegelése alapján mindkettő meghalna”, kritérium nem lehet döntő szempont az ellátásban, mert ez egy _erkölcsi_ szempont, hogy egyáltalán ez a kérdés felmerül, és nem szakmai.

    Azt írod, még mindig a cikkben, hogy “egy abortuszklinika többségében nem az ilyen kivételekről szól. ”

    Én erre felvetettem, hogy azért csak vigyázzunk nagyon, mert előre nem lehet megmondani, hogy ki lesz a kivétel.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Kedves Felicitasz! Nem az esetekre írtam, hogy fikciók, hanem arra, hogy az egyház tanítását következményes etikának tartod, ami továbbra sem igaz – de ezt nem akarom újra kezdeni.

      Az élet védelmének elve mint egyházi alap, végül sérült az általad hozott példában? Úgy látom, igen. Akkor viszont a kérdés az, hogy a hatóságok jól döntöttek-e. Nem. Egyházi mércével mérve jól döntöttek? Nem. Az egyház teljességében tiltja az abortuszt? Nem. Megengedi az élet védelmében a beavatkozást? Igen. Valaki valamit nagyon elrontott, amikor ezt megtagadta? Igen. A hatóságok értelmezése tehát megfelelt az egyházi alapelveknek? Nem.

      Két teljesen külön fronton mozogsz az értelmezésben. Az interpretáció hibája miatt bírálod az egész alapelvet (vagy az interpretációs hibát azonosítod az alapelvvel). Az alapelvek bírálása egy helyes interpretációból kiindulva lehetséges lenne, de hibásból semmiképp. Ez a projekció pontosan ahhoz a következményekből levezetett általánosító etikához vezet, amit magad is folyamatosan bírálsz. Nem nyilváníthatod ugyanazt a logikai utat egyik esetben rossznak, másik esetben jónak.

      Csak megjegyzésként írom, hogy egy orvos szakmai mérlegeléséből soha nem hagyható ki az etikai szempont. Nem véletlenül tanulnak etikát az orvosok. Még egy influenzás gyermek háziorvosi vizsgálata is felvet etikai kérdéseket. A szakmai döntés az, hogy a gyermek influenzás – ennél tovább a jelenben nem látunk. Az etikai az, hogy mivel az influenza akár halálos is lehet, milyen kezelést adjon az orvos. Ágynyugalom és lázcsillapító, vagy telepumpálja antibiotikumokkal? Megbízik eléggé a szülőkben ahhoz, hogy betartják az orvosi utasításokat vagy inkább küldje – biztos ami biztos – kórházba? Mit tegyen, ha a gyerek gyógyszert akar, az anya pedig gyógyszerellenes? Pusztán szakmai döntések az etikai mérlegelés kényszere nélkül nem léteznek egy orvos praxisában. Ne akard a szakmai és etikai szempontokat szétválasztani, nem lehet. Ráadásul az egyház etikai alapelvei ebben az esetben megegyeznek a hippokratészi alapelvvel: életvédelem.

      Mindezt csak az álláspontjaink közelítése végett írtam, mert egyébként a záró felvetéseddel tökéletesen egyetértek.

  • Gravatar for Deák Péter Deák Péter szerint:

    Kedves Attila! Nem kételkedem abban, hogy valóban öszintén keresed a valódi háttér feltárását ebben a témában, de szerintem néhány általános megállapításon túl nem jutottál közelebb a valódi háttér megnevezésében. Valóban őszinte háttérkereséshez talán nem ártana figyelembe venni nagyon fontos tényeket, amelyeket most kérdések formájában fogalmazok meg számodra:

    1. Mivel magyarázod azt, hogy az abortusz éppen a legvallásosabb országokban a legégetőbb probléma?

    2. Mivel magyarázod, hogy azokban az országokban, ahol vallási okokból tiltják az abortuszt, az abortusz már nem csak égető probléma, hanem egészségügyi problémává is vált?

    3. Mivel magyarázod azt, hogy éppen a legszekularizáltabb országokban (pl. Belgium, Hollandia, Svédország, Norvégia, Izland, Svájc, stb) a legalacsonyabb az abortuszok száma?

    4. Mivel magyarázod, hogy a fenti szekularizált humanista államokban noha szabadon engedett, többségükben gyakorlatilag nem létezik az “abortusz probléma”?

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Kedves Deák Péter! Semmivel. Nem vagyok eléggé tájékozott az említett országokkal kapcsolatban, tehát a magyarázataim nem hiszem, hogy hitelesek lennének. A cikk ezért sem az abortuszról szól, hanem az abortuszbotrány apropóján egy teológiai jelenségről, amit mellesleg a nagy számú abortuszok egyik okaként tudunk megnevezni. Közelebbi betekintésem egy hazai klinika munkájába van, és annak a páciensi körében sajnos igencsak nagy számban kimutatható a fenti jelenség.

    • Gravatar for Deák Péter Deák Péter szerint:

      Attila, ha jól értem, a morális gátszakadásról írsz, mint ami a nagyszámú abortuszok egyik oka. Kérdéseimmel én is éppen erre kérdezetm rá, igaz, fogalmazhattam volna így is:
      1. Mivel magyarázod azt, hogy a morális gátszakadás éppen a legvallásosabb országokban a legégetőbb probléma?

      2. Mivel magyarázod, hogy azokban az országokban, ahol vallási okokból tiltják az abortuszt, a morális gátszakadás már nem csak égető probléma, hanem egészségügyi problémává is vált?

      3. Mivel magyarázod azt, hogy éppen a legszekularizáltabb országokban (pl. Belgium, Hollandia, Svédország, Norvégia, Izland, Svájc, stb) a legalacsonyabb a morális gátszakadás?

      4. Mivel magyarázod, hogy a fenti szekularizált humanista államokban noha szabadon engedett az abortusz, többségükben gyakorlatilag nem létezik a morális gátszakadás probléma?

    • Gravatar for Felicitasz Felicitasz szerint:

      Péter, ha megnézed ezt a térképet:
      http://www.johnstonsarchive.net/policy/abortion/mapeuropeabrate.html

      akkor látszik, hogy Európában tényleg sokkal több abortusz van a liberális Skandináviában, mint a konzervatív-katolikus Lengyelországban vagy Írországban.

      Ezzel együtt, érdekes kérdés marad, hogy vajon Kelet-Magyarország és Ausztria közt miben rejlik vajon a poszt által felvetett erkölcsi különbség, és tényleg biztos-e az, hogy végső soron a probléma gyökerénél csakugyan az erkölcsökről van itt szó. Vagy hogy Franciaország csakugyan ennyivel keresztényebb-e / erkölcsösebb-e Olaszországnál. Vagy hogy biztos az erkölcsi mércében van-e a legnagyobb különbség az egykori Kelet- és Nyugatnémetország közt…

      “Liberális listavezetők” cím alatt alighanem Belgiumra és Hollandiára gondolsz, az ezredfordulón sok ország átvette a szexuális oktatási modelljüket. Vagy legalább megpróbálta, de aztán kiderült, hogy ez nem olyan egyszerű…

      Jelenleg a világban a katolikus Latin-Amerikában végzik a legtöbb abortuszt, és innentől mindenképp beállnék az érvelésmintázatodba, akkor is, ha a kiinduló adataid egy része nem volt helytálló – teljesen igazad van abban, hogy ott van a legnagyobb probléma, ahol az erkölcsrendészek keményen nyomják a szöveget, de az emberek embertelen körülmények közt kénytelenek túlélni.

      És még az is van, hogy jelenleg Kanadában van a bolygón a legliberálisabb abortusszabályozás http://www.theatlantic.com/international/archive/2013/08/in-liberal-europe-abortion-laws-come-with-their-own-restrictions/278350/
      és a statisztikáik nagyon jók, holott ez az ország minden, de nem keresztény-konzervatív.

      Meg még az is van, hogy a belgák meg a hollandok marha mérgesek, mert a kiváló ezredfordulós statisztikáikat
      http://rabble.ca/columnists/2013/01/benefits-decriminalizing-abortion
      tönkretették a nagy tömegben érkező, szexuálisan képzetlen és abszurd erkölcsi elveket valló, főleg nyugat-afrikai bevándorlók, és most ezekkel a népcsoportokkal muszáj elölről kezdeni a munkát a korai felvilágosítással stb.

      Attila, szerinted mi lenne a “helyes értelmezés” szakmai szempontból az életvédelemre mint erkölcsi alapelvre? Fenntartom, hogy a “különben mindketten meghalnának”- hoz prófétának kell lenni, nem orvosnak. Van más értelmezési verzió?

    • Gravatar for Deák Péter Deák Péter szerint:

      Felicitasz, én inkább preferálom azokat a kimutatásokat, amelyeket tudományos igényességgel készülnek. Az általad belinkelt Robert Johnston nem éppen erről híres.
      Mivel Lengyelországban tiltott az abortusz, a tisztelt fizikus úr a hivatalos 0% abortuszt szerepelteti térképén. No de tudjuk, hogy ennek az emberséges tiltásnak köszönhetően abortusz-túrizmus alakult ki, és többször szerepelt a hírekben is, hogy drónokkal juttatják be Lengyelországba az abortusz-tablettákat. Ezen kívül léteznek magánklinikák, ahol tömegesen végeznek abortuszt, de ezek nem szerepelnek Johnston térképén. Írországban hasonló a helyzet, onnan Angliába és Skóciába járnak abortuszra, ahol igen pontos a dokumentáció, így lehet becsülni reálisabb adatokat.

      Nem akartam részletekbe menni, de valóban igaz, hogy a belga és holland adatok jórészt bevándorlóktól származnak, de még így is a legalacsonyabbak a világon.
      Mivel évek óta követem ezeket az adatokat, abban talán egyetértünk, hogy tendenciájában mindenképpen valós az a helyzet, amit kérdéseim tükröznek.

      Lényegesnek tartom, hogy nem “Liberális listavezetők”-ről beszéltem, hanem szekuláris humanista országokról. A kettő nem ugyanaz.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Kedves Felicitasz! Úgy látom, bármit is írok, ettől a jövőbelátó koncepciótól nem fogok szabadulni. 🙂 Nem baj, közelítsük meg más oldalról a dolgot:
      Szerinted egy orvos meg tudja ítélni (van joga hozzá) egy eset legvalószínűbb lefolyását? Ha igen, akkor milyen alapon? Ha nem, akkor ki alkalmas erre a feladatra?

  • Gravatar for Deák Péter Deák Péter szerint:

    Felicitasz, noha nem tőled kérdezted, azért válaszolok az alábbi kérdésedre én is, hátha megegyezik válaszom Attila válaszával.

    “Attila, szerinted mi lenne a “helyes értelmezés” szakmai szempontból az életvédelemre mint erkölcsi alapelvre? Fenntartom, hogy a “különben mindketten meghalnának”- hoz prófétának kell lenni, nem orvosnak. Van más értelmezési verzió?”

    Szerintem mindenképpen biológiai, orvosi szempontok alapján, illetve a minden embert megillető, és soha vissza nem vonható emberi jogok alapján.
    Avval, hogy egy 10 éves lányt kényszerítettek egy más által elkövetett bűntény következményeinek elviselésére embertelen cselekedet volt. Egy 10 éves lány biológiailag nem érett arra, hogy egy terhességet kihordjon, még akkor sem, ha ebbe (szerencsésen) nem halt bele. Elképesztő mértékben kellett szenvednie, és személyiségi jogai teljes mértékben korlátozva voltak.

    • Gravatar for Felicitasz Felicitasz szerint:

      A másodikra: ezt ne nekem magyarázd 😉 – elég jó eséllyel ugyanazt gondoljuk az egészről.
      Tudsz rendes statisztikákat linkelni? A WHO és mindenki más is nyilván a hivatalos adatokat fogja használni (El Salvador is 0, és hát tudjuk, hogy nem…), mert az országok ezeket jelentik le. Ugyanakkor, nagyon nehéz tudományos igényű statisztikát összeszedni olyan adatokból, amelyekről igazából fogalmunk se lehet.

      Summa summarum: nem az erkölcs a fő probléma. Vagy nem így.

      Egy ideális világban mindenki úgy nőne fel, hogy nem válik a vágyai játékszerévé (és értelemszerűen nem fog tízéveseket megerőszakolni sem), ugyanakkor az abortuszklinikák jellemzően a szegényekkel vannak tele, és nem egyszerűen a “paráznákkal”. A következő hivatkozásom csak Amerika:
      http://prospect.org/article/demographics-abortion-its-not-what-you-think

      rövid összefoglalásul annyival, hogy a tipikus alany huszonéves, színes bőrű, már gyermek(ek)et nevelő egyedülálló nő, 42%-uk a szegénységi küszöb alatt, további 27% a közelében, vagyis összesen több mint kétharmad arányban a “szegények”, és a maradék egyharmad a “mindenki más”, megesett tinédzsertől karrierista bankárasszonyig.

      A magyar adatsor úgy kezdődik, hogy “A Központi Statisztikai Hivatal adatai szintén azt mutatják, hogy a 20-as, 30-as éveikben járó nők esetén a legmagasabb az abortuszok gyakorisága. A terhességmegszakításon áteső nők 42 százalékának már van gyereke, és csak kevesebb mint 20 százalék az, aki első terhességét szakítja meg.”

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Kedves Péter! Amit azzal a lánnyal tettek, az felelőtlen, barbár tett volt. Efelől semmi kétségem.

      A második hozzászólásoddal kapcsolatban pedig két kérdésem lenne: Az első, hogy miért azonosítod az abortuszt az erkölcsi gátszakadással? A második, hogy mi alapján neveznek egy országot a statisztikák vallásosabbnak a másiknál?

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Bocsánat, Felicitasz, tegnap a blognak rossz napja volt és több hozzászólást is spamnek nézett.

      “Summa summarum: nem az erkölcs a fő probléma. Vagy nem így.
      Egy ideális világban mindenki úgy nőne fel, hogy nem válik a vágyai játékszerévé (és értelemszerűen nem fog tízéveseket megerőszakolni sem), ugyanakkor az abortuszklinikák jellemzően a szegényekkel vannak tele, és nem egyszerűen a “paráznákkal”.”

      Ha azt szűrted le a cikkemből, hogy én így gondolom, akkor nagyot tévedtél. Sőt, ha jól megfigyeled az erkölcsi gátszakadás áldozatairól beszélek (oda sodródott emberekről) és nem valamiféle szimplán erkölcstelen paráznákról. Ilyeneket én nem írtam.

    • Gravatar for Deák Péter Deák Péter szerint:

      Attila, első kérdésedre az a válaszom, hogy nem azonosítom az abortuszt az erkölcsi gátszakadással, Úgy tűnt irásodból, hogy talán te azonosítod, de lehet, hogy félreértettelek. Számos szociológiai tanulány alapján is úgy tűnik, hogy az abortusz elsősorban nem erkölcsi probléma. Számomra “ekölcsi gátszakadást” számos jelenség együttes megjelenése (bűnözés, nők egyenjogúságának és gyerekek védelmének hiánya, kirekesztés, megbélyegzés, emberi jogok korlátozása, stb) jelenti, ezek között egyik lehet az abortuszok magas száma. Azonban az abortuszhoz való jogot, és a döntés jogát a nők alapvető emberi jogának tartom.
      Második kérdésed, hogy mi alapján neveznek egy országot vallásosabbnak a másiknál? Számtalan szubjektív és objektiv dolog alapján. Tudományos igényű analízis szociológiai vizsgálati módszerekkel kapott eredmények alapján dönt. E vizsgálati módszerek között vannak mennyiségi mérőmódszerek, mint például népszámlálási, és demográfiai adatok, vagy reprezentatív közvélemény-kutatási és más felmérési adatok, és vannak minőségi mérési módszerek, mint személyes megfigyelés, interjúk, valamint levéltári és történelmi dokumentumok vizsgálata. Egy analízishez minél több módszert használnak fel statisztikai analízisre, annál megbízhatóbbak a kapott adatok.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Kedves Péter! Biztonság kedvéért újraolvastam a cikket, de nem látom, hogy bárhol azonosítottam volna a kettőt. Azt pedig, hogy Te azonosítod, abból gondoltam, hogy a második kérdéssorodban egyszerűen kicserélted a szavakat, mintha ugyanarról lenne szó.
      Lehet, hogy itt van némi félreértés közöttünk.
      Azt írod, szerinted az abortusz nem elsősorban erkölcsi probléma. Én sem állítottam, hogy az lenne. Ha megnézed a cikk 5. és utolsó blokkját (vagy nagyképűen nevezhetném bekezdésnek), akkor ott pontosan azt írom, hogy az abortusz egyik következménye az erkölcsi gátszakadásnak. A lényeg, hogy – ahogy írtad – Te is jóval komplexebb kérdésnek tartod ezt témát.
      Ebben megegyezhetünk.

      A statisztikai mérésekre vonatkozó kérdésemet sem az adatok kétségbevonása miatt tettem fel, hanem azért, mert ebben a kérdésben maximum átlagosan tájékozottnak számíthatok, és nem akarok hülyeségeket írni. Nem tudom, hogy ezekben a vallásról szóló felmérésekben teológusok – mint szakemberek – segítségét igénybe veszik-e, illetve bármilyen teológiai szempontokat érvényesítenek-e ezeken a kérdőíveken.
      Mondok egy érdekes példát. Az evangélikus egyház minden évben – ha jól tudom most is – készíttet egy belső használatú felmérést a tagjairól. A felmérést szociológusok és teológusok végzik olyan kérdésekkel, amik nemcsak az intézményhez való tartozást és kötődést, hanem – jobb szó híján – az egyéni lelkiséget is vizsgálják. Ezeknek az eredményét aztán különféle lelkészkonferenciákon bemutatják. Mivel már nem vagyok lelkészi állományban, a legfrissebb eredményekről nem tudok nyilatkozni, de a legutóbbi alkalommal nem kevés érdekességre bukkantunk. Azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy az egyes statisztikák vizsgálata akkor válik igazán izgalmassá, ha ugyanazon célcsoport más és más kérdéseire adott válaszainak metszetét kezdjük el vizsgálni.
      Csak egy példa, mert sietnem kell: Ugyanazon célcsoport intézményhez való kötődésének és lelkiségének egybevetéséből a számok minimális metszetét figyelembe véve is jelentős csoport van, akik fontosnak tartják és büszkék evangélikusságukra, de azzal együtt, hogy kételkednek Isten létében, és a Bibliát nem igazán tartják fontosnak az életvitelük meghatározásában. Most jön az ezer dolláros kérdés: ők vallásosak vagy sem?

      Teológiai szempontból a statisztikák képet tovább bonyolítják a kisegyházak vallásértelmezéséből fakadó identitáskülönbségek, a különböző kegyességű körök hithűsége, az egyes népek néha tökéletesen különböző vallásértelmezései, illetve az anonim keresztények, de ez már tényleg messzire vinne.

      Mielőtt félreértenél, nem azt akarom mondani, hogy a statisztikák rosszak (hiszen nem tudom, lehet, hogy ilyen alapossággal készültek), főleg nem azt, hogy alul kalkulálják a kereszténység számát, hanem csak annyit, hogy meglehet, az egyes vallásosnak tartott országok valójában nem is annyira – direkt írom így – érzik az egyéni vallásosságukban meghatározónak a Biblia vagy az egyház tanítását. Ettől persze a sorrend lehet, hogy ugyanaz.

  • Gravatar for Felicitasz Felicitasz szerint:

    “Az evangélikus egyház minden évben – ha jól tudom most is – készíttet egy belső használatú felmérést a tagjairól. A felmérést szociológusok és teológusok végzik olyan kérdésekkel, amik nemcsak az intézményhez való tartozást és kötődést, hanem – jobb szó híján – az egyéni lelkiséget is vizsgálják. ”

    Assszta.

    Ez kérdőív amit kiküldenek címre, vagy kérdőív amit a templomban osztogatnak, vagy… hogyan kiviteleződik ez?

    Egy pillanatra elképzeltem a katolikus egyházat, amint ilyet csinál, de aztán hamar felébredtem 🙂 Pedig lehet hogy van ilyen, csak engem eddig elkerült…

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Szerintem is nagyon jók az ilyen felmérések. A kérdések sokrétűsége miatt a kérdőív nagyon hosszú lehet. Pontosabbat nem tudok a készítéséről, csak annyit, hogy egyházon kívüli céget bíznak meg vele, hogy minél objektívabb eredményeket kapjanak. Egyébként a hívek nagy része nálunk sem tud a létezéséről, mert belső használatra készíti az egyház a missziós, oktatási stb. stratégiáinak kidolgozásához.

  • Gravatar for Felicitasz Felicitasz szerint:

    “egyházon kívüli céget bíznak meg vele, hogy minél objektívabb eredményeket kapjanak.”

    Ne tetézd… ne tetézd 🙂

    De utánanézek, hogy nálunk van-e valami.

    Napok óta gondolkozom ezen:
    “fontosnak tartják és büszkék evangélikusságukra, de azzal együtt, hogy kételkednek Isten létében, és a Bibliát nem igazán tartják fontosnak az életvitelük meghatározásában.”

    Nagyszerű, hogy ilyeneket egyházon belül ki lehet mondani, és aztán a mérvadó közös gondolkodás ezzel kezd valamit ahelyett (vagy legalább amellett?) hogy eretneket kiált.

  • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

    Kedves Attila! Tetszett ez az írásod, köszönöm.

    Mivel én is évek óta tanulmányozom az erkölcsi ügyek szakirodalmát, néhány észrevételt fűznék az ügyhöz.
    – Az erkölcs sem a következménnyel, sem Istennel nem „indokolható”, mivel Isten nem indok. A racionális indok úgy hangozhat, hogy mivel Isten pár nagyságrenddel intelligensebb nálad, lehet, hogy jobban tudja, mi a számodra hosszú távon előnyös magatartás, mint te a magad eszével – ahogy egy sakkjátszmában hallgatsz a nagymesterre, az életed nagy játszmájában is érdemes hallgatnod a Szakértőre. Az erkölcsi szabály mindig ex cathedra, ám a következmények igazolni szokták. (Az evolúció előhozza a tudatalattiból az erkölcsi intuíciót, amely azután evolúciósan sikeresnek bizonyul.)
    – Az egyház jól teszi, hogy Isten tekintélyére és képességeire hivatkozik, a világi ember meg jól teszi, ha vizsgálja a tényleges következményeket. Mivel Isten a világ javát akarja, az isteni szabályok e definíció szerint jó következményekkel járnak, vagy nem valódi isteni szabályok. Ez persze körkörös érvelés, „No true Scotsman” néven említi a szakirodalom, de ez esetben nincs jobb érvelésünk.) A világi ember felől nézve a következményetika az egyetlen értelmes megközelítés.
    – Az erkölcsi nyomás és az abortuszok aránya néha valóban ellentétes trendet mutathat, ha országokat hasonlítunk össze, de ez téves összehasonlítást is eredményezhet. Egyfelől mondhatjuk, hogy ha Belgiumban szabad az abortusz, és mégis alacsonyabb, mint Dél-Amerikában, ahol kevésbé szabad, akkor Dél-Amerikában is engedélyezni kellene, hogy csökkenjen. Másfelől mondhatjuk azt, hogy ha Belgiumban nőne az erkölcsi nyomás, akkor kevesebb lenne az abortusz, míg ha Dél-Amerikában csökkenne az erkölcsi nyomás, akkor több lenne… Mindkét logika következetes, és mivel nincs olyan ország, ahol 5 évig ilyen, 5 évig meg olyan szabályozás lenne, és korrektül összevetnék az eredményeket, ez a jelen infók alapján nehezen dönthető el. A déli társadalmak forró vérűek, az észak-nyugatiak meg hűvösek, ami a szexuális megfontoltság szempontjából döntő tényező. Az sem mindegy, hogy mit számítunk abortusznak, nagyságrendi különbséget okozhat. Párhuzam: ha németországban szabad vezetés előtt egy pohár bort inni, és kevesebb az ittas vezetési baleset, mint nálunk, abból következik, hogy nálunk is lehessen inni, és csökkenni fog a balesetek száma? Erre a logikára kevesen vevők, mert más a nép, más a kultúra, más a fegyelem, stb., stb.

    Messzemenően egyetértek veled abban, hogy Isten a javunkat akarja, Isten jól tudta, miért adja nekünk a ma is érvényes erkölcsi szabályokat.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Nagyon jó szempontokat írsz az egyes országok, népek statisztikai összehasonlításához. A csupán matematikai összehasonlítás szerintem is téves következtetésekhez vezethet.



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.