Házasság a Bibliában – a Szentírás házasságmodellje 2.

Ha a házasság mibenlétére a Szentírásban keressük a választ, felmerül a kérdés: egységesnek mondható a Biblia házasságképe? Nem igazán. Akkor most mi van?

Menyasszony, kezében Bibliával

Ha valaki lelkiismeretesen átböngészi a Szentírást, találkozik az egy férfi-egy nő házasságképen (pl. teremtéstörténet, Jézus és Pál tanításai) túl a férj-feleség-szolga kombinációval (pl. Ábrahám), és nem egy történetben a többnejűséggel is (pl. Salamon király). Akkor mit is tanít a Biblia a házasságról? Egységesnek mondható a Szentírás házasságképe?

A fenti változatokat nem egyszer hallottam a bibliai házasságfogalom egyértelműségével szemben felsorolni, ám ez ennél bonyolultabb kérdés. Először is tagadhatatlan, ezen házasságmodellek mindegyike szerepel a Szentírásban, ráadásul az egyes csoportokat a házasfelek státuszától függően – szabad, izraelita szolga, hadifogoly, hajadon, elbocsátott stb. – még további alcsoportokra is lehetne bontani. Másfelől azzal is tisztában kell lennünk, hogy a Bibliában található történeteket nem minden esetben lehet követendő modellként felmutatni, hiszen a Szentírás nem csak az isteni akarat és tökéletesség, hanem az emberi bűn és tévedések krónikája is. Mit kezdjünk hát az Ószövetségben található többnejűséggel, az ágyasokkal, szolgálónőkkel és másodfeleségekkel?

Elsőként látnunk kell, hogy a Biblia házasságképe a teremtési rendben gyökerezik, ahol az egy férfi-egy nő modell található:

“A férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.” (1Móz 2,24)

Ennek ellenére a többnejűség (poligínia) tiltásával nem találkozunk, jóllehet bőséggel olvashatunk az ilyen házasságokban fellépő problémákról; elég csak Ábrahám, Dávid vagy Salamon többnejűségének szomorú következményeire gondolnunk. Ha Isten terve a házassággal az egy férfi-egy nő kapcsolat volt, akkor miért nem találjuk a többnejűség tiltását?

A választ a korai társadalmi berendezkedésben találjuk. Az Ószövetség társadalma a nagycsaládi közösségekre épült. A családok nagysága és ereje a legfontosabb kérdés volt. Ne feledjük, hogy ekkoriban nem léteztek rendfenntartó szervek, közellátás vagy szociális háló, amelyek védelmet és biztonságot nyújthattak volna az egyes embereknek. Mindezeket a nagycsalád vagy törzs biztosította. Napjaink két-, három-, négytagú, önálló egységként értelmezhető családmodelljei ismeretlenek voltak. Ennek oka, hogy bizonyos értelemben farkastörvények uralkodtak. Az egymással rivalizáló nomád nagycsaládok között sokszor véres harcok folytak az állatokért, a jobb legelők megszerzéséért, és akkor még nem is említettük az egyéb pogány törzsek és rablók általi folyamatos fenyegetettséget. Mi köze mindennek a többnejűséghez?

A többnejűség legkézenfekvőbb okai a család növelésének igénye és a nagyfokú gyermekhalandóság voltak. Ezek logikus érvek, bár még nem adnak magyarázatot arra, hogy Isten törvénye miért nem tiltotta a többnejűséget.

Bibliai házasságmodellek

Nagyobb méretért kattints a képre!

A tilalom hiányának oka – bár ez mai füllel furcsának tűnhet – a nők életvédelme volt. Az ószövetségi társadalomban a nőknek férfi pártfogó nélkül szó szerint kevés esélyük volt az életben maradásra – ugyanis a férfi biztosította számukra a családhoz való tartozást. Amíg egy szegény férfi könnyen elszegődhetett éhbérért a nagyobb családok, törzsek szolgálatába – ezzel élelmet és védelmet biztosítva magának – addig egy nő ezt nem nagyon tehette meg. A helyzetet súlyosbította, hogy a szolgaként élő férfiak többsége nem házasodott meg, hiszen nem tudott volna feleséget eltartani. Így a nagyszámú egyedülálló férfi a potenciális férjjelöltek számát drasztikusan csökkentette. Sok nő egyszerűen pártfogó nélkül maradt volna, ha csupán monogám kapcsolatként értelmezik a házasságot. Egy olyan társadalomban, ahol a nők számára létkérdés volt a férfi pártfogó, a többnejűség tiltásával Isten nők tömegeit ítélte volna halálra.

Fontos megjegyeznünk, hogy a fenti társadalmi berendezkedés nem Isten törvényein alapult, hiszen ez a rend már sok évszázaddal azelőtt is létezett, hogy Isten az első szavait intézte Ábrahámhoz. A mózesi törvények aztán ebben a kegyetlen világban próbálták meg bevezetni Isten rendjét – amelyet viszont Isten nem akart ártatlan nők halála árán érvényesíteni. Az Ószövetség tanítása tehát a monogámiára irányul; a Törvényben nem kezeli magától értetődőként a poligámiát – sőt kínos részletességgel írja le a többnejűségéből fakadó problémákat –, de a fenti okok miatt mégis megengedően viszonyul a kérdéshez.

Az Újszövetség házasságképe viszont már egyértelműen monogám, bár a többnejűséget Jézus sem ítéli el egyértelműen. Ezen ne csodálkozzunk. A régi gondolkodás még Jézus korában is változatlanul kezelte a nőket, vagyis a védelemre továbbra is szükség volt. A kereszténység házasságképét viszont Jézus a teremtéstörténetre utalva már elég egyértelműen határozta meg:

“Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket? Majd így folytatta: Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.” (Mt 19,4-5)

Jézus a házasságról szóló eredeti isteni akaratot helyezte ismét előtérbe, ebben a kérdésben is egyértelműsítve az ószövetségi tanítást.

Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy a Bibliában a többféle házasságmodell ellenére világosan megfigyelhető a monogámiára irányultság. Az Újszövetség házasságmodellje Jézus és az apostolok tanításai nyomán már egyértelműen monogám. A kereszténység házasságfogalmának meghatározásakor nekünk elsősorban ezeket a tanításokat kell figyelembe vennünk. (Folyt. köv.)

A sorozat további részei

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

7 hozzászólás

  • Gravatar for endi endi szerint:

    Mondjuk pont Dávid meg Salamon esetén nem jó érv hogy nagy családra volt szükségük, sok gyerekre, akik majd öreg korukra eltartják őket. Hiszen mindketten királyok voltak, nagyon gazdagok…
    Salamon komplexebb eset, úgyhogy nézzük csak Dávidot:
    Ezt maga az Isten mondja Dávidnak, Dávid szörnyű bűne után:

    “Neked adtam uradnak a házát, és a te öledbe adtam urad feleségeit. Neked adtam Izráel és Júda házát is. És ha ezt kevesellted volna, még sok mindent adtam volna neked.”

    Magyarul szerintem Dávidnak több nő kellett a szex miatt… Meg is kapta volna…
    De persze lehet hogy rosszul gondolom…
    Az viszont biztos, hogy ezt nem lehet megmagyarázni azzal, hogy Isten alkalmazkodott holmi korszakok szokásaihoz…

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      A nép sehol nem királyokból áll. Két kiváltságos uralkodó helyzete és a nők korabeli megítélése nem ugyanaz a téma, ne keverjük a kettőt.

      Az idézett igével kapcsolatban érdemes az egyéb lehetőségeken is elgondolkodnunk. Mi lett volna, ha Dávid nem veszi magához előde feleségeit? Nyilván erkölcsös uralkodónak gondolná a mai európai keresztény, de a valóságban azokat a pártfogó nélkül maradt nőket nagy valószínűséggel megerőszakolták és/vagy megölték volna Saul ellenlábasai, csak úgy poénból. Ha mégsem, akkor mehettek volna az utcára koldulni, vagy paráznának. Ennyi. Isten ehelyett megengedőn Dávidnak adta őket, aki mellett élhették tovább addigi életüket…

      Az ókori poligíniának jóval kevesebb köze volt a szexulális vágyakhoz, mint ahogy azt a mai túlfűtött gondolkodás sugallja. Csupán a szexért akkoriban sem házasodtak az emberek. Ez jóval nagyobb, társadalmi kérdés volt.

    • Gravatar for endi endi szerint:

      Szex: hát ehhez képest az apostol azt mondja hogy aki nem tudja megtartóztatni magát, éljen házasságban. Szerintem akkiban is férfiak voltak a férfiak, sőt, az egész szex kérdés sokkal egészségesebb volt akkoriban, főleg a zsidóknál. Ne felejtsük, hogy keresztényi tévtanítás az, hogy a szex valami rossz dolog, de minimum kerülendő. 🙂

      A többire majd még írok.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Az előző hozzászólásom elején utaltam már rá, de ahogy látom, továbbra sem egy csónakban evezünk. A cikk a nők korabeli társadalomban való nehéz helyzetével kapcsolatban beszél a többnejűségről, mint sok nő számára létkérdésről. Ez egy hatalmas társadalmi probléma volt, amire akkoriban más válasz nem létezett. Isten a mózesi törvényekkel változtatni akart ezen az áldatlan állapoton, de ahogy azt a történelem mutatja, ez csak lassan, évszázadok alatt sikerült – akkor is úgy, ahogy. Addig is megengedően – ha tetszik kegyelmesen – állt a kérdéshez, mert parancsolati szigorúsággal nők tömegeit ítélte volna halálra.

      Ez nem a férfiak szexuális vágyainak támogatásáról szólt. Ne akarjuk a mai közgondolkodást beleerőltetni egy minden szempontból más társadalom életébe. Ha a férfiak oldaláról közelítünk egyfajta szexista alapállásból, akkor fals eredményt kapunk. Hogy mást ne említsünk, úgy Isten a bűnben cinkos kerítővé degradálódik, ahelyett, hogy észrevennénk az ószövetségben is megnyilvánuló emberszerető, kegyelmes Istent.

      Az újszövetségi idézeted szintén más téma. Például más kor (min. 1000 évvel később), más hely (Korintus), más társadalmi normák, más nép (Görögök), ráadásul ez Pál saját kijelentéseinek egyike: “Ezt pedig kedvezésképen mondom, nem parancsolat szerint.”

      Ne keverjük a dolgokat, mert csak még nagyobb káosz lesz belőle.

  • Gravatar for Noematska Noematska szerint:

    Nem egészen a témába vágó kérdés, de ha már Dávidról esik szó: Betsabét nem kellett volna paráznaságért megkövezni?
    Tudom a király vitette magához és ennek a parancsnak nem állhatott ellen (?).
    Vajon véletlenül fürdött ott és akkor, ahol a király megláthatta? Mai szóhasználattal egy becsvágyó és karrierista nőszemély volt, s igazában ő érdemelte volna a büntetést.

    • Gravatar for endi endi szerint:

      Valszeg mindketten kövezést érdemeltek volna, de Dávid biztosan. Kérdés, hogy miért nem azt kapták mégis? Isten nem úgy oldotta meg az ügyet, ahogy az általa adott törvény előírta volna.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Betsabé motivációit nem ismerjük, de az nem valószínű, hogy visszautasíthatta volna a királyt. Ez nem így működött. Mindketten bűnt követtek el, aminek meg is lettek a következményei, de megbánták a bűnüket és Isten megkegyelmezett. Ha nem tette volna, újabb halállal végződik a történet, aminek – ezek szerint – az Úr nem sok értelmét látta. Ezen a ponton ismét visszakanyarodhatunk a cikkben leírtakhoz…



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.