Menyasszony, kezében Bibliával

Házasság a Bibliában – a Szentírás házasságmodellje 2.

Jorsits Attila,

Ha a házasság mibenlétére a Szentírásban keressük a választ, felmerül a kérdés: egységesnek mondható a Biblia házasságképe? Nem igazán. Akkor most mi van?

Ha valaki lelkiismeretesen átböngészi a Szentírást, találkozik az egy férfi-egy nő házasságképen (pl. teremtéstörténet, Jézus és Pál tanításai) túl a férj-feleség-szolga kombinációval (pl. Ábrahám), és nem egy történetben a többnejűséggel is (pl. Salamon király). Akkor mit is tanít a Biblia a házasságról? Egységesnek mondható a Szentírás házasságképe?

A fenti változatokat nem egyszer hallottam a bibliai házasságfogalom egyértelműségével szemben felsorolni, ám ez ennél bonyolultabb kérdés. Először is tagadhatatlan, ezen házasságmodellek mindegyike szerepel a Szentírásban, ráadásul az egyes csoportokat a házasfelek státuszától függően – szabad, izraelita szolga, hadifogoly, hajadon, elbocsátott stb. – még további alcsoportokra is lehetne bontani. Másfelől azzal is tisztában kell lennünk, hogy a Bibliában található történeteket nem minden esetben lehet követendő modellként felmutatni, hiszen a Szentírás nem csak az isteni akarat és tökéletesség, hanem az emberi bűn és tévedések krónikája is. Mit kezdjünk hát az Ószövetségben található többnejűséggel, az ágyasokkal, szolgálónőkkel és másodfeleségekkel?

Elsőként látnunk kell, hogy a Biblia házasságképe a teremtési rendben gyökerezik, ahol az egy férfi-egy nő modell található:

„A férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.” (1Móz 2,24)

Ennek ellenére a többnejűség (poligínia) tiltásával nem találkozunk, jóllehet bőséggel olvashatunk az ilyen házasságokban fellépő problémákról; elég csak Ábrahám, Dávid vagy Salamon többnejűségének szomorú következményeire gondolnunk. Ha Isten terve a házassággal az egy férfi-egy nő kapcsolat volt, akkor miért nem találjuk a többnejűség tiltását?

A választ a korai társadalmi berendezkedésben találjuk. Az Ószövetség társadalma a nagycsaládi közösségekre épült. A családok nagysága és ereje a legfontosabb kérdés volt. Ne feledjük, hogy ekkoriban nem léteztek rendfenntartó szervek, közellátás vagy szociális háló, amelyek védelmet és biztonságot nyújthattak volna az egyes embereknek. Mindezeket a nagycsalád vagy törzs biztosította. Napjaink két-, három-, négytagú, önálló egységként értelmezhető családmodelljei ismeretlenek voltak. Ennek oka, hogy bizonyos értelemben farkastörvények uralkodtak. Az egymással rivalizáló nomád nagycsaládok között sokszor véres harcok folytak az állatokért, a jobb legelők megszerzéséért, és akkor még nem is említettük az egyéb pogány törzsek és rablók általi folyamatos fenyegetettséget. Mi köze mindennek a többnejűséghez?

A többnejűség legkézenfekvőbb okai a család növelésének igénye és a nagyfokú gyermekhalandóság voltak. Ezek logikus érvek, bár még nem adnak magyarázatot arra, hogy Isten törvénye miért nem tiltotta a többnejűséget.

Bibliai házasságmodellek

A tilalom hiányának oka – bár ez mai füllel furcsának tűnhet – a nők életvédelme volt. Az ószövetségi társadalomban a nőknek férfi pártfogó nélkül szó szerint kevés esélyük volt az életben maradásra – ugyanis a férfi biztosította számukra a családhoz való tartozást. Amíg egy szegény férfi könnyen elszegődhetett éhbérért a nagyobb családok, törzsek szolgálatába – ezzel élelmet és védelmet biztosítva magának – addig egy nő ezt nem nagyon tehette meg. A helyzetet súlyosbította, hogy a szolgaként élő férfiak többsége nem házasodott meg, hiszen nem tudott volna feleséget eltartani. Így a nagyszámú egyedülálló férfi a potenciális férjjelöltek számát drasztikusan csökkentette. Sok nő egyszerűen pártfogó nélkül maradt volna, ha csupán monogám kapcsolatként értelmezik a házasságot. Egy olyan társadalomban, ahol a nők számára létkérdés volt a férfi pártfogó, a többnejűség tiltásával Isten nők tömegeit ítélte volna halálra.

Fontos megjegyeznünk, hogy a fenti társadalmi berendezkedés nem Isten törvényein alapult, hiszen ez a rend már sok évszázaddal azelőtt is létezett, hogy Isten az első szavait intézte Ábrahámhoz. A mózesi törvények aztán ebben a kegyetlen világban próbálták meg bevezetni Isten rendjét – amelyet viszont Isten nem akart ártatlan nők halála árán érvényesíteni. Az Ószövetség tanítása tehát a monogámiára irányul; a Törvényben nem kezeli magától értetődőként a poligámiát – sőt kínos részletességgel írja le a többnejűségéből fakadó problémákat –, de a fenti okok miatt mégis megengedően viszonyul a kérdéshez.

Az Újszövetség házasságképe viszont már egyértelműen monogám, bár a többnejűséget Jézus sem ítéli el egyértelműen. Ezen ne csodálkozzunk. A régi gondolkodás még Jézus korában is változatlanul kezelte a nőket, vagyis a védelemre továbbra is szükség volt. A kereszténység házasságképét viszont Jézus a teremtéstörténetre utalva már elég egyértelműen határozta meg:

„Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket? Majd így folytatta: Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.” (Mt 19,4-5)

Jézus a házasságról szóló eredeti isteni akaratot helyezte ismét előtérbe, ebben a kérdésben is egyértelműsítve az ószövetségi tanítást.

Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy a Bibliában a többféle házasságmodell ellenére világosan megfigyelhető a monogámiára irányultság. Az Újszövetség házasságmodellje Jézus és az apostolok tanításai nyomán már egyértelműen monogám. A kereszténység házasságfogalmának meghatározásakor nekünk elsősorban ezeket a tanításokat kell figyelembe vennünk. (Folyt. köv.)

A sorozat további részei

Ha érdekesnek találtad, add tovább:
Facebook Twitter

A bejegyzés linkje: https://www.teologiablog.hu/hazassag-a-bibliaban-a-szentiras-hazassagmodellje-2/
Copyright © 2012 - 2024 Jorsits Attila - www.teologiablog.hu