Mi az összefüggés az ember istenképisége és a házasság között? Mi az a házassággal megvalósuló változás, amely miatt nem mondhatjuk, hogy az „csak egy papÃr”?
Az elÅ‘zÅ‘ részben megállapÃtottuk, hogy a Biblia házassággal kapcsolatos tanÃtása a teremtési rendre, az ember természetes teremtettségi tulajdonságaira épÃt. Ezt az istenképiség értelmezésekor is figyelembe kell vennünk, hiszen igénk szerint férfi és nÅ‘ együtt Isten képmása:
„Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nÅ‘vé teremtette Å‘ket.” (1Móz 1,27)
Elég az élet továbbadásának – teremtésének – képességére gondolnunk, hogy nyilvánvalóvá váljon, az ember istenképűsége nem csupán önmagában, hanem más emberekkel – ez esetben a másik nemmel – való kapcsolatában mutatkozik meg. Emiatt beszél a teológia az emberrÅ‘l mint viszonylényrÅ‘l. A Biblia embere tehát önmagában, viszonyaitól megfosztva egyszerűen értelmezhetetlen. A teremtéstörténet ezt Ãgy fogalmazza meg:
„Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillÅ‘ segÃtÅ‘társat.” (1Móz 2,18)
A házasság az ember teremtettségi adottságaiból következik. A hozzáillÅ‘ társ olyasvalaki, aki szó szerint minden szempontból illeszkedik hozzá, kipótolja a másik hiányosságait, hogy Ãgy együtt teljessé – Isten valódi képmásává – váljanak.
Az ember viszonylény mivoltát személyes, társadalmi és szakrális területeken éli meg. A házasság mindhárom területen változást hoz. A Teremtés könyve ezt Ãgy fogalmazza meg:
„A férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.”(1Móz 2,24)
Nézzük részletesebben:
„A férfi elhagyja apját és anyját…”
Társadalmi oldalról nézve új család jön létre. A házastársak a társadalom elÅ‘tt – minden jogi és anyagi vonzattal együtt – vállalják egymást és új családjukat. Ez a felelÅ‘sségvállalás nem visszavonható, egy életre szól:„ragaszkodik feleségéhez”
.„Lesznek egy testté…”
A személyes, intim terület. Az egy testté létel a szexuális kapcsolat által valósul meg, hiszen a gyermeknemzéssel valóságosan új test jön létre.- Az eggyé válás szakrális területen is bekövetkezik. Jézus értelmezéséből világossá válik, hogy Isten szemében a két ember a házasságban eggyé lesz.
„Elhagyja az ember apját és anyját, és lesznek ketten egy testté, úgyhogy Å‘k többé már nem két test, hanem egy.” (Mk 10,6-8)
A házasság létrejöttének következményei tehát a fenti három – személyes, társadalmi és szakrális – területen bekövetkezÅ‘ változás, ami azt is jelenti, hogy a házasság alapjaiban változtatja meg az ember életét. Semmit sem hagy érintetlenül, hiszen feladata az ember átformálása, kiteljesÃtése. Arra hivatott, hogy megtapasztaljuk és megéljük benne istenképűségünket. Azt, hogy egymáshoz illÅ‘ségükben különbözÅ‘ személyek mégis hogyan alkothatnak egy lényeget, milyen életet adni, milyen atyának – szülÅ‘nek – lenni; megérteti, milyen a valódi, feltétel nélküli szeretet, milyen határtalan a megbocsátás, mit jelent az áldozathozatal, az önfeláldozás. A házasság segÃt megérteni Istent. (Folyt. köv.)