Házasság a Bibliában – a Szentírás házasságmodellje 5.

Mi az összefüggés az ember istenképisége és a házasság között? Mi az a házassággal megvalósuló változás, amely miatt nem mondhatjuk, hogy az “csak egy papír”?

Egy férfi és egy nő kezükben egy baba ultrahangképével

Az előző részben megállapítottuk, hogy a Biblia házassággal kapcsolatos tanítása a teremtési rendre, az ember természetes teremtettségi tulajdonságaira épít. Ezt az istenképiség értelmezésekor is figyelembe kell vennünk, hiszen igénk szerint férfi és nő együtt Isten képmása:

“Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.” (1Móz 1,27)

Elég az élet továbbadásának – teremtésének – képességére gondolnunk, hogy nyilvánvalóvá váljon, az ember istenképűsége nem csupán önmagában, hanem más emberekkel – ez esetben a másik nemmel – való kapcsolatában mutatkozik meg. Emiatt beszél a teológia az emberről mint viszonylényről. A Biblia embere tehát önmagában, viszonyaitól megfosztva egyszerűen értelmezhetetlen. A teremtéstörténet ezt így fogalmazza meg:

“Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.” (1Móz 2,18)

A házasság az ember teremtettségi adottságaiból következik. A hozzáillő társ olyasvalaki, aki szó szerint minden szempontból illeszkedik hozzá, kipótolja a másik hiányosságait, hogy így együtt teljessé – Isten valódi képmásává – váljanak.

Az ember viszonylény mivoltát személyes, társadalmi és szakrális területeken éli meg. A házasság mindhárom területen változást hoz. A Teremtés könyve ezt így fogalmazza meg:

“A férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.”(1Móz 2,24)

Nézzük részletesebben:

  • “A férfi elhagyja apját és anyját…” Társadalmi oldalról nézve új család jön létre. A házastársak a társadalom előtt – minden jogi és anyagi vonzattal együtt – vállalják egymást és új családjukat. Ez a felelősségvállalás nem visszavonható, egy életre szól: “ragaszkodik feleségéhez”.
  • “Lesznek egy testté…” A személyes, intim terület. Az egy testté létel a szexuális kapcsolat által valósul meg, hiszen a gyermeknemzéssel valóságosan új test jön létre.
  • Az eggyé válás szakrális területen is bekövetkezik. Jézus értelmezéséből világossá válik, hogy Isten szemében a két ember a házasságban eggyé lesz.

“Elhagyja az ember apját és anyját, és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy.” (Mk 10,6-8)

A házasság létrejöttének következményei tehát a fenti három – személyes, társadalmi és szakrális – területen bekövetkező változás, ami azt is jelenti, hogy a házasság alapjaiban változtatja meg az ember életét. Semmit sem hagy érintetlenül, hiszen feladata az ember átformálása, kiteljesítése. Arra hivatott, hogy megtapasztaljuk és megéljük benne istenképűségünket. Azt, hogy egymáshoz illőségükben különböző személyek mégis hogyan alkothatnak egy lényeget, milyen életet adni, milyen atyának – szülőnek – lenni; megérteti, milyen a valódi, feltétel nélküli szeretet, milyen határtalan a megbocsátás, mit jelent az áldozathozatal, az önfeláldozás. A házasság segít megérteni Istent. (Folyt. köv.)

A sorozat további részei

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

2 hozzászólás

  • Gravatar for Fehér Zoltán Fehér Zoltán szerint:

    Érdeklődőként kérdezem a következő felvetéssel kapcsolatban.

    Az eggyé válás szakrális jelentősége szerintem abból is levezethető, hogy, ahogy korábban idézte: “Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.

    Isten határtalan és felfoghatatlan, ezért nem tudjuk, hogy néz ki. Ugyanakkor érdekes, hogy a saját képmás férfiben és nőben öltött testet.

    Gondolhatjuk-e, hogy az eggyé válással érheti az el az ember az isteni képmást? Méghozzá azért, mert az eggyé válással lesz képes/tud teremteni az ember, mint Isten. (gyereknemzés) De az eggyé válás nemcsak a nemzés miatt fontos, hanem a nevelés végett is, hiszen a teremtés sem fejeződött be az alkotással, Isten továbbra is figyel ránk, mint szülő a gyermekére, gyermekeire.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Nagyon jó gondolatokat ír, köszönöm. Az isteni képmás elérésével kapcsolatban annyit fűznék hozzá, hogy az ember alapvetően istenképű, ami a cikkben leírtaknál jóval több tulajdonságunkban és képességünkben jelenik meg. Ez azért is fontos, mert nem jelenthetjük ki, hogy az ember ezt csak családos állapotban érheti el. Az istenképűség egyfajta hasonlóság, ami persze azt is jelenti, hogy nem minden ember egyformán hasonló. Ennek oka, hogy van egyfajta természetes, velünk született istenképűségünk, viszont van az istenképűségnek olyan oldala is, amelynek a megvalósítása rajtunk múlik. Egyszerű példával élve, a gyermeknemzés a természetes istenképűségünkből fakad, míg a gyermekek iránti szeretet és gondoskodás “istenképű” megvalósítása már rajtunk áll – ahogy Ön is írta.

      A dolog kulcsa, hogy az ember az istenképűségét mindig az aktuális életállapota adta lehetőségek között igyekezzen kiteljesíteni. Ezért nem kevésbé istenképű egy egyedülálló ember, vagy egy gyermek, aki Isten akarata szerint él, mint a családos szülők.



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.