Házasság a Bibliában – a Szentírás házasságmodellje 10.

Milyen esetben engedélyezi a válást az Újszövetség? Következnek Pál apostol korintusi gyülekezethez intézett válási tanításai, az ún. privilegium paulinum.

Egy hatalmas szikla az úttesten

A sorozat előző részében szó volt a válás és az újraházasodás megkülönböztetéséről, ami azért nagyon fontos, mert e kettőről a Szentírás teljesen másképp nyilatkozik. Keresztényként elengedhetetlen tisztában lennünk a különbséggel, nehogy abba a hibába essünk, hogy pl. elvált, de újra nem házasodott embereket házasságtörőnek tartunk. Az Újszövetség ugyanis megengedi a válást – ám azt is tudnunk kell, hogy a Bibliában a válás szó jelentése nem azonos a mi válásfogalmunkkal. A legfontosabb különbség, hogy az újszövetségi kifejezés – vagyis az, amit a “válás” szóval adnak vissza a fordítások – sokszor nem jogi kategóriát jelöl. A szó (χωρίζω – khórizó) jelenti a válás mellett az eltávozást, elkülönülést is, vagyis olyan helyzetet, amit leginkább különélésként lehetne fordítani. Ezért az Újszövetségben a megengedett “válások” többsége nem a házasság felbontását jelenti, hanem az összeférhetetlen házastársak különélését amellett, hogy a házasságuk továbbra is érvényes marad.

Valódi válást és újraházasodást csak két esetben ismer el a Szentírás – bár amint látni fogjuk, ezek a fogalmak nem igazán lesznek alkalmasak a helyzet leírására. Ezeket az igéket az első Korintusi levélben található ún. privilegium paulinum tartalmazza, amelyben Pál apostol két speciális esetre alkalmazza a házasságról szóló tanításokat.

A korintusi gyülekezet tagjainak többsége görög megtérő volt, akiket a legkülönbözőbb élethelyzetekben ért utol az evangélium. Pál apostol ezt a megtérést, az evangélium megismerését és befogadását itt “elhívásnak” nevezi. Az ember elhívásakor aktuális életállapotáról alapszabályként ezt írja:

“Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott.” (1Kor 7,24)

Az Újszövetség fontos tanítása, hogy a megismert és elfogadott kegyelem mindent felülír, a kegyelmet elfogadó ember tiszta lappal indul. Bármilyen bűnök is terhelték a lelkét, arra bocsánatot nyer Krisztusban, tehát az evangélium megismerése előtti életét nem kéri számon rajta Isten. Ezt az elvet az apostol az areopágoszi beszédében így fogalmazta meg:

“A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg.” (ApCsel 17,30)

A tudatlanság idején elkövetett bűnök elnézése, valamint a kegyelem elfogadása általi “tiszta lap” a házassággal kapcsolatos bűnökre is érvényes. A tudatlanságnak – vagyis a kegyelem nem-ismerésének – idejét elnézi Isten.

A privilegium paulinum első alkalmazása szerint a megtérésük előtt elváltak a megtérésük után érvényes házasságot köthetnek:

“Megszabadultál feleségedtől? Ne keress feleséget. De ha veszel is feleséget, nem vétkezel.” (1Kor 7,27-28 – Károli fordítás)

Az elv első látásra nagyon egyszerű. A megtérésben kért és kapott bűnbocsánat Isten és az Ő házassággal kapcsolatos parancsolatainak ismerete nélkül elkövetett bűnökre is érvényes. Ez eddig rendben is van, ám azt ne feledjük, hogy a korintusi gyülekezet tagjainak előző házasságai nem a bibliai követelményeknek megfelelő házasságok voltak. Az apostol pogányokról ír, akik addig teljesen más isteneket tiszteltek, más házasságfogalommal rendelkeztek, más szövetséget kötöttek házasság címén. Fontos tehát, hogy itt semmiképp nem keresztény kultúrkörben megkötött szabályos házasságok ignorálásáról van szó.

A privilegium paulinum második alkalmazása a pogány-keresztény vegyes házasságokról szól:

“Ha pedig a hitetlen házastárs válni akar, váljék el, nincs szolgaság alá vetve a hívő férj vagy a hívő feleség az ilyen esetekben. Mert arra hívott el minket az Isten, hogy békességben éljünk.” (1Kor 7,15)

Eszerint ha valakit házasként hív el Isten – házasként tér keresztény hitre –, és a meg nem tért házastársa ezután elválik tőle, akkor a keresztény fél szabad állapotúnak számít, tehát megházasodhat. Azt azonban itt sem szabad elfelejtenünk, hogy ezek az előző házasságok sem a bibliai szövetségnek megfelelők voltak. A kérdés már csak az, hogy Isten előtt valódi házasságnak számítottak-e?

A sorozatot figyelmesen követők már biztosan sejtik, hogy a kérdés bonyolultsága az első részben említett különböző házasságfogalmaknak köszönhető, vagyis annak, hogy nem egyre gondolunk, amikor házasságról beszélünk. Ez a probléma nem új keletű. A Biblia szerint nem attól válik egy kapcsolat házassággá, hogy – akár a törvény erejével – ráragasztjuk ezt a címkét, hanem akkor számít annak, ha Isten előtt, vagyis az Ő akarata, törvénye szerint jött létre. A privilegium paulinum tehát nem a bibliai házasságmodellnek megfelelő házasságokat bontja fel, hanem csupán engedélyezi a házasságnak nevezett, de a bibliai követelmények szerint házasságnak nem minősülő párkapcsolatok megszüntetését. (Folyt. köv.)

A sorozat további részei

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu