Távozz, Sátán!

A pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve. – Ezt Péter apostol meg is tapasztalta.

“Ettől fogva kezdte el Jézus Krisztus mondani tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. Péter ekkor magához vonta őt, és feddeni kezdte: Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled! Ő pedig megfordult, és így szólt Péterhez: Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.” (Mt 16,21-23)

Ez az igeszakasz fordulópont az evangéliumokban. Amint az elején olvassuk, ettől kezdve jelenti ki Jézus a tanítványoknak, hogy mik fognak vele történni Jeruzsálemben. A tanítványok nem erre számítottak. Közvetlenül igénk előtt ismeri fel és vallja meg Péter, hogy kicsoda valójában Jézus: nem csupán nagy tanító, próféta, hanem a megígért Messiás. Jézus a vallástételt nem tagadja, sőt isteni kijelentésnek tulajdonítja Péter szájából. A tanítványok boldogok, hiszen tanúi lehetnek, hogy a nép régi vágya beteljesedik. Ebbe az örömbe szól bele Jézus, szenvedéseinek jövendölésével. A tanítványok messiásképébe ez a szenvedés nem illett bele, Péter ezt nem is rejti véka alá. Ez eddig érthető is, de mit kezdjünk Jézus kemény válaszával?

A Bibliában a tanítványság sorsközösséget jelent. A tanítványok együtt éltek a mesterrel, így jóban és rosszban osztoztak vele. Erre utal az elhívási történetekben elhangzó követés kifejezés is, amit nyugodtan vehetünk szó szerint, hiszen vándorlás közben a mester ment elöl és a tanítványok utána. Miért fontos ez?

A görög szövegben egy érdekes és első hallásra furcsa dolgot olvasunk. Jézus nem azt mondja, hogy távozz tőlem, hanem azt, hogy távozz (vagy menj) a hátam mögé. Itt ugyanis pontosan arról van szó, hogy Péter kilépett a tanítványok (a követők) sorából, és egy másik utat akar Jézusnak mutatni. Péter a tanítványok helyéről tehát a mester helyére lépett. Azt akarja, hogy Jézus kövesse őt egy olyan úton, ami elkerüli az imént megjövendölt szenvedéseket. Jézus felismeri a Sátán célját, aki folyamatosan el akarja őt téríteni a megváltó kereszthalál elszenvedésétől, és nem is Pétert feddi meg, hanem a Sátánt. Az isteni igazságosság megnyilvánulását látjuk itt. Jézus soha nem azonosítja az embert a tőle származó kísértéssel vagy az általa elkövetett bűnnel. Akármennyire is Péter szájából hangzanak el ezek a szavak, Jézus mégsem neki tulajdonítja a kísértést.

Ennyire könnyen szólhat a Sátán egy emberen keresztül? Ne úgy gondoljunk Péterre, mint a Sátán szócsövére, vagy valakire, akit megszállt az ördög és most rajta keresztül beszél. Nem erről van szó. Péter nem megszállva, hanem meggyőzve lett. A legrafináltabb kísértések ugyanis azok, amik emberi gondolkodás szerint logikusak. Itt is erről van szó. Péter a Kísértő által könnyen meggyőzhető volt arról, hogy a szenvedésnél biztos van jobb megoldás – ezt mondta el Jézusnak. Baj ez? Szerette, féltette Jézust. A szeretet, a féltés, a szenvedés elkerülése miért baj? Ezek minden más helyzetben abszolút pozitív és humánus gondolatok. Mi a probléma?

Az, hogy Istennek más a terve. Az, hogy bár a szándék Péter részéről nemesnek látszik, mégsem ez a helyes út. Jézusnak szenvednie kell, mert Isten szerint nincs más lehetőség a megváltásra. Ma is sokan sokféleképpen, kényelmesebb, humánusabb módokon is el tudják képzelni a megváltást, de mindez csak a péteri kísértés. Isten szerint ugyanis egy megoldás létezett:

“Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.”

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

6 hozzászólás

  • Gravatar for Sytka Sytka szerint:

    Jövő hét végén nekem kell beszélnem a gyülekezetben. Azt már eldöntöttem, hogy Péterről, és erről a textusról lesz szó. Szóval ráéreztél a lényegre, köszönöm az exegetálást, hova utaljam a pénzt? 😉

  • Gravatar for Lívia Lívia szerint:

    Ez a húsbavágó lényeg: micsoda dolog az, hogy a mi elképzeléseinkkel nem esik egybe Isten akarata?! Ehhez kell a nagy-nagy alázat, hogy elfogadjuk. A második nagy alázat pedig ahhoz kell, hogy a gyülekezetünk tagjait/vezetőit elviseljük, akiknek az akarata szintén sokszor nem esik egybe a miénkkel.

  • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

    Sytka: Köszi, már bánom, hogy a blogot nonprofitnak indítottam. 🙂 Még két tipp a továbbgondoláshoz: 1. Jézus konkrétan az Ő követésére szólítja fel a Sátánt? 2. Jézus azt mondja a Sátánnak, hogy botránkoztatja Őt. Miért? (A fogalomról írtam a “Botrány a Bibliában” c. sorozatban) Ha erről az igéről fogsz beszélni, akkor ezek talán segítenek további gondolatokat megfogalmazni. Áldott szolgálatot!

  • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

    Lívia: Szívemből szóltál. Főleg a gyülekezeti/vezetői szintről írottak a különlegesen aktuálisak számomra. Valahogy mostanában kezdek telítődni azokkal a negatív véleményekkel, amiket sokan az egyes közösségekkel/vezetőikkel szemben megfogalmaznak. Persze ez néha jogos, de sokszor nem érzem az alázatot ezekben a kritikákban.

  • Gravatar for hajnalka hajnalka szerint:

    nem teljesen értettem eddig ezt a részt de mostmár világosabb.Ugyanakkor saját magamnak is egy nagy felismerést jelent amikor én estenm ilyen hibákba mint Péter,nem tudtam hogy mi a gond de valahol éreztem hogy nem ifgazán stimmel a dolog ,a gondolat , a tett , a mondat! Most értem és fogom a fejemet,és most megyek összekulcsolom a kezemet és le teszem Isten elé ezeket a dolgaimat! Köszönet

  • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

    Én pedig köszönöm, hogy elolvastad és örülök, hogy érdekesnek találtad.



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.