Istent dicsőíteni, Neki dicsőséget adni a keresztények számára magától értetődő dolog. Ráadásul a Biblia szerint a dicsőítésnek komoly súlya van.
„Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,16)
A fenti ige Jézusnak a sóról és a világosságról mondott példázatainak summázása. Ezekben a rövid példabeszédekben arra buzdítja Jézus a követőit, hogy vigyenek ízt és világosságot tetteikkel, életmódjukkal a világba, hogy az emberek ezeket látva dicsőítsék Istent. Ezek szerint, ha én keresztény módra élek és sok jót teszek, akkor a körülöttem lévő emberek ennek hatására először is elkezdenek hinni Istenben – hiszen addig nem tudják dicsőíteni, amíg nem hisznek –, és aztán ők is hozzám hasonlóan dicsőíteni kezdik? Ha ez tényleg ilyen automatikusan zajlana, akkor már nem lenne hitetlen ember a világon.
Nem úgy tűnik, mintha ez napjainkban működne. Gyenge magyarázatnak tartom, hogy a mai hívők nem élnek eléggé szent életet ahhoz, hogy a bizonyságtételüknek ilyen ereje legyen. Sokan élnek közöttünk ma is, akiknek hite, életmódja példaértékű. Számomra az sem elfogadható, amit a Biblia egyes kijelentéseivel kapcsolatban sokan hangoztatnak, hogy vannak korhoz kötött ígéretek, amik ma már nem érvényesek, és ez is ilyen. Marad tehát az önmarcangolás, miszerint rossz hívők vagyunk, ha ez nálunk nem működik? Nem, egy kérdést ugyanis még nem tettünk fel: mi van, ha valami elkerülte a figyelmünket ennek az igének az értelmezésénél?
Igen, itt a megoldás, ugyanis a probléma ebben az esetben nem hitbeli, hanem nyelvi. A bibliai dicsőségfogalom kicsit más jelentésű, mint amit mi értünk rajta. Ki az, aki dicső? Aki nagy, tiszteletre, szeretetre méltó, hősies, nagy hatalmú, erős, valami nagy jót tett stb.? Nem, ezekre nem véletlenül vannak más fogalmak. A dicsőség a héber nyelvben súlyosságot (qvd) fejez ki. Aki dicső, annak súlya, jelentősége van; akit dicsőítenek, annak súlyt adnak, elismerik a jelentőségét. Ezért dicsőítik Istent a Biblia emberei úgy, hogy sorra veszik, elmondják Neki, miket cselekedett velük. Nem azért, mintha Isten már elfelejtette volna, hanem azért, mert minden esetben a tettek mutatják a szavak súlyát. Ha valaki nem váltja be az ígéreteit, akkor annak a szava és egész személye súlytalan marad – nem nyom a latban. Isten szavainak, ígéreteinek ilyen értelemben van súlya, mert amit ígér, azt biztos, hogy be is teljesíti. Istent ezért nevezi a Biblia az emberi dicsőítéstől függetlenül is dicsőségesnek.
Úgy élj, hogy a hitednek súlya legyen az életedben. Úgy cselekedj mindenben, hogy a hited súlya meglátszódjék a tetteiden, mert a hitből fakadó cselekedetek súlyt, jelentőséget adnak Isten szavának és létének mások szemében. (Erre jó példa a múlt heti cikk utolsó idézete.) A cél, hogy az emberek előtt legyenek olyan hiteles életek, amelyeken látszik, hogy nem saját érdekek, hanem Krisztus irányítása alatt állnak. Lássák, hogy van valaki, akiért megéri háttérbe szorítani a legtöbb embert irányító öntörvényűséget, és van valaki, akiért megéri adott esetben még kárt is szenvedni.
Úgy adhatsz dicsőséget Istennek, hogy mindennél értékesebbnek, súlyosabbnak tartod ígéreteit, és hogy ez az életeden is meglátszik. Hidd el, ezt a mai világban észreveszik; és ha az emberek látva a te jó cselekedeteidet elismerik az Istenbe vetett hit súlyát, akkor eleget tettél Jézus kérésének.