A Biblia szerint egy, egységes az az ember, aki azonosulni tud végső céljával, aki megfelel a róla és neki szóló isteni tervnek.
„Egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Lk 16,13)
A kettősség a Bibliában olyan jelenség, amely mindegy, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben jelenik meg, mindig problémát okoz. A fenti igét leginkább Isten és a pénz szeretetének ellentéteként szoktuk értelmezni, ami helytálló, bár a mammon nem csak pénzt, hanem tágabb értelemben vett vagyont is jelent. Az igazi probléma itt is a kettősség. Nem az a gond, amikor egy hívőnek vagyona van, hanem az, amikor valaki Istent és a mammont egyaránt szolgálni akarja, egyformán fontosnak tartja. Ezt Jézus nem pusztán két különböző, hanem két tökéletesen ellentétes (anyagi és szellemi) célként írja le. Ez és az ehhez hasonló kettősségek tehát ellentétek, amelyek Istennél nem férnek össze egymással.
„Illés pedig odalépett az egész nép elé, és így szólt: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt, ha pedig a Baal, akkor őt kövessétek!” (1Kir 18,21)
Isten egy, és ezt nem csak lényére, személyére értjük, hanem úgy is, hogy Őbenne nincs kettősség és önellentmondás. Ez nem mondható el az emberről; tele vagyunk kettősségekkel, amelyek hihetetlen rombolást végeznek az életünkben.
„Ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie. Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet? Avagy teremhet-e, testvéreim, a füge olajbogyót, és a szőlő fügét? Sós forrás sem adhat édes vizet!” (Jak 3,10-12)
Jakab apostol nagyon egyértelműen világít rá, hogy a kettősségek mennyire ellehetetlenítik a hívő ember életét és istenkapcsolatát. Isten művében működésképtelenné
, rendeltetését betölteni képtelenné válik a kettős természetű ember, mert amelyik forrásból sós víz folyik, az nem tud édes vizet adni.
A kettősség nem csak a hitben, hanem az ember életvezetése szempontjából is zsákutca. A média ma azt sugallja, hogy bármit megtehetünk és bármivé válhatunk. Annyi utat és célt jelölhetünk ki maguknak, amennyit csak akarunk, és csak döntés kérdése, hogy mivé leszünk – de ez nem igaz. Az igazán komoly célok közül csak egyre tehetjük fel az életünket. Vagy annak megvalósításába fektetjük minden energiánkat – ezzel együtt a többiről lemondva –, vagy csak szétmorzsolódunk a lehetőségek tengerében.
A kettősség, az önellentmondás minden területen rombol és pusztít. Isten egy, és minket is arra teremtett, hogy egységben legyünk önmagunkkal és Vele. Nem azért, mert mindenáron irányítani akar minket, hanem azért, mert tudja, hogy csak így jutunk valamire az életben, és csak így válhatunk Hozzá hasonlóvá.