Méltók és méltatlanok

Ki méltó az üdvösségre? Mi a méltóság bibliai jelentése? Mi Isten és ember szerepe a méltóvá tételben?

Gyerekek

“Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. Ekkor más szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre! De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. Ekkor a király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.” (Mt 22,2-8)

A méltóság és méltatlanság kérdése az Újszövetségben bonyolultabb, mint első látásra gondolnánk. Ezt a témát általában két oldalról szoktuk megközelíteni. Az egyik megközelítésben a méltóság összefügg az érdemekkel, vagyis azzal, ki milyen módon éli az életét, éli meg a hitét. Röviden, azt tartjuk méltónak Isten ajándékaira, aki az Ő akaratának megfelelően cselekszik. A másik megközelítés a kegyelemre hivatkozva állítja, hogy alapból senki nem méltó Isten ajándékaira, ám Jézus kereszthalála által kegyelemből – cselekedetektől függetlenül – mindenki méltóvá tétetett azokra. Azt gondolom, hogy Bibliát ismerő olvasók számára nem nagy megerőltetés olyan igéket találni, melyekkel az egyik vagy a másik oldal véleményét igazolni tudnánk. A kérdés azonban összetettebb.

Bibliafordításaink három különböző görög kifejezést is a magyar “méltóság” szóval adnak vissza.

  • Az első az hikanosz, melynek elsődleges jelentése: alkalmasság, képesség.
  • A második az enokhosz, főként büntetésre méltó jelentésben.
  • A harmadik az axiosz, amely egy előzetes tettre adott, vele egyenértékű vagy vele arányos reakciót jelent.

Ez utóbbi lényege, hogy csak megfelelő válasz esetén válik méltóvá az ember Isten ajándékára – ami ez esetben az üdvösség.

A bejegyzés elején idézett igében is az axiosz értelmében szerepel a méltóság, ami az üdvösséggel kapcsolatban egyébként számos helyen szerepel az Újszövetségben. A fenti igén keresztül nagyon jól megérthető az üdvösséggel kapcsolatos méltóság vagy méltatlanság kérdése.

Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre. (Mt 22,9)

A menyegzőre való bejutást nem előzi meg vizsgálat vagy bármilyen válogatás. Nem is a meghívottak előélete a döntő abban, hogy végül ki találtatik méltónak:

Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel. (Mt 22,10)

Akkor ezek szerint mindenki méltó az üdvösségre? Nem egészen, hiszen a legelső igeszakaszban azt is olvassuk, hogy igenis vannak olyanok, akik ugyanúgy meghívottak, mint bárki más, ám mégsem bizonyulnak méltónak. Mi a különbség? Az, hogy ők elutasították a meghívást.

A magyarázatot a méltóság – axiosz – szó jelentése adja meg, ami ez esetben az Isten tettére adott megfelelő választ jelenti. Jézus önfeláldozása olyan esemény, amely válaszra vár. Ő elszenvedte helyettünk bűneink büntetését, és ezzel mindannyiunkat meghívott az üdvösségre. A kérdés az, hogy erre a meghívásra miként reagálunk. Mindenki, aki e tettre való megfelelő válaszként bűnbánattal elfogadja Isten kegyelmét, a Biblia szerint méltó az üdvösségre.

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

4 hozzászólás

  • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

    Jó a poszt, örömmel olvasom, hogy a meghívásra megfelelően reagálni is fontos.

    Érdekes és rejtélyes kérdés, hogy az eredeti kiválasztott néppel mi a helyzet. Vajon méltó-e kiválasztotti jogon, vagy megfelelően reagálnia kell ahhoz, hogy méltó legyen.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Én úgy látom, erről a témáról csak egyéni szinten lehet beszélni, egy egész népcsoporttal kapcsolatban gyorsan belefutnánk a predestináció útvesztőjébe.

  • Gravatar for Régi Róbert Régi Róbert szerint:

    Szia Attila!

    A két kategóriát tovább boncolgatom. Éltek és élnek a Földön olyan emberek, akikről tudható különleges helyet foglalnak el az isteni tervben tetteik, vagy velük kapcsolatos események alapján, vagy éppen “különleges” tanításaik miatt. Róluk lehet olvasni a Bibliában?
    És a másik oldal? Jézus halálával értük is tett valamit? Ezek a lelkek is többfélék. Erről lehet olvasni?

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Igen, vannak választottak (pl. Pál is az: ApCsel 9,15), de hogy ez a kiválasztás miképp történik, az Isten ügye.
      A másik kérdésedre pedig azt tudom mondani, hogy Jézus mindenkiért meghalt, ebben nincsen különbség.



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.