A Biblia időszemlélete 5.

Következzen a bibliai időszemlélet legrázósabb kérdése: mennyi időt jelöl a teremtéstörténet hat napja?

A Biblia időszemléletének sarkalatos kérdése a hatnapos teremtéstörténet értelmezése. Rengeteg vitát váltanak ki a különböző elgondolások, amelyek sajnos a legtöbb esetben nem veszik figyelembe, hogy a Biblia teljesen másként tekint az időre, mint mi. Értelmetlen a kérdés, miszerint hatszor huszonnégy óráról van-e szó a teremtéstörténetben vagy évmilliókról, ugyanis az ókori sémi gondolkodás, és ezzel együtt a teremtéstörténet az idő általunk ismert definícióit nem ismeri. Arról, hogy – a mi időfogalmaink szerint – Isten mennyi idő alatt teremtette a világot, a teremtéstörténet egyszerűen nem beszél.

Kanyarodjunk csak vissza az egy nap definíciójához. Számunkra az huszonnégy egyforma órát jelent. Az Ószövetség embere számára az egy nap a napkeltétől alkonyatig tartó időszak. Hány óra ez? Ennek a kérdésnek az ő gondolatvilágukban nincs értelme, mert a napok és az órák számukra nem egyforma hosszúak.

Az idő a Bibliában Isten teremtménye. Ő hozza létre azzal, hogy az egyes teremtési napoknak kezdő és végpontot ad:

“És lett este és lett reggel, első nap.” (1Móz 1,5)

Ennek nyomán az idő az Ószövetség embere számára elsősorban határokat jelent. Egy nap határai a reggel és az este. Az időt nem önmagában, hanem mindig az azt betöltő esemény, tartalom felől értelmezik. Egy nap az az időtartam, amit betölt a világosság, tehát amíg világos van, addig tart egy nap. Az idő számukra az azt betöltő esemény nélkül értelmetlen. Ez egy nagyon jelentős szemléletbeli különbség a mai ember gondolkodásához képest. Az események történésének idejét elsősorban nem számokkal írják le, hanem további történésekhez kötik, hiszen az időnek ezek a történések adnak tartalmat és értelmet. Persze létezett időszámítás, de messze nem tulajdonítottak neki akkora jelentőséget, mint mi.

A mai ember számára az idő az elsődleges, abban helyezi el a dolgokat – időt szakít rájuk –, az Ószövetségben viszont az eseményeknek van ideje, ami azt is jelenti, hogy ha valamit az ember megtesz, akkor megkapja az arra rendelt időt. Az idő tehát számukra nem egy eseményektől független önálló valami, hanem éppen ellenkezőleg, csakis a dolgoknak, eseményeknek van idejük. Érdemes ilyen szemszögből végigolvasni egyszer a prédikátor könyvének harmadik fejezetét.

“Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.” (Préd 3,1)

Nos, mi köze van mindennek a teremtéstörténethez? Nagyon sok. Olyannyira, hogy a fentiekből kiindulva már csak egy szimbólumot kell értenünk ahhoz, hogy tisztán lássuk a teremtéstörténet napjainak kérdését. Ez a szimbólum pedig a világosság.

A világosság képe a zsidóság gondolatvilágában nagyon erősen összefügg Istennel, Isten jelenlétével. Amikor a teremtéstörténetben Isten megjelenik, világosság lesz, pedig csak a negyedik napon teremti meg a Napot, a Holdat és a csillagokat. Érdemes megfigyelni, hogy már az első három napot is “napnak” nevezi a Szentírás, pedig ekkor még nincsenek is világító égitestek, amelyek meghatározhatnák az egyes napok határait. Ebben a kontextusban az “egy napnak” mint időegységnek semmi köze az égitestekhez, mégis napokról olvasunk. Világosság tehát már akkor is volt, amikor még sem Nap, sem Hold, sem csillagok nem léteztek, mert ahol Isten jelen van, ott világosság van. Erről az összefüggésről rengeteg helyen ír a Biblia. A Jelenések könyve is Isten jelenlétét teszi a világosság forrásává.

“Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké.” (Jel 22,5)

Tehát ahol Isten jelen van, munkálkodik, ott világosság van. Hogy határoztuk meg az egy nap fogalmát? Egy nap az az időtartam, amit betölt a világosság, tehát amíg világos van, addig az egy nap. Ebből következik, hogy a teremtési napok sem fix időegységeket jelölnek, hanem szakaszokat. Isten teremtői művének szakaszait. Amíg Ő munkálkodott, addig a világosság nem szűnt meg, és addig annak a napnak nem volt vége. Hogy mennyi ideig tartott mindez? Pontosan addig, ameddig el nem készült minden és így a teremtés ideje be nem telt.

A sorozat további részei

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

20 hozzászólás

  • Gravatar for niemand niemand szerint:

    Attila, ha jol ertem azt mondod, hogy a Genesis-ben egy nap a nap (vagy ‘szakasz’) vilagos resze.

    A szovegben viszont ez ismetlodik:
    “…And there was evening, and there was morning — the first day”
    http://www.gotquestions.org/Genesis-days.html

    Ez alapjan nekem ugy tunik, a Genesis-ben a nap nemcsak a nap vilagos reszet jelenti (vagyis nem a napkeltetol napnyugtaig tarto napnak feleltetheto meg, hanem a ‘mi’ 24 oras nap szemleltunknek).

    • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

      A szöveg egyértelműen az általunk ismert napokra utal, viszont teljesen igaza van a posztolónak abban, hogy az első három “nap”-on nincs is Nap, mi ösztönöz ezek után bárkit arra, hogy szó szerint vegye a reggelt és az estét? Nap lehet Nap nélkül, miért ne, és ha azt írják, hogy este lett, akkor fix, hogy tényleg este is lett, feljöttek a még nem létező csillagok?

      Az ókori héberek ezek szerint a világosságot nem kapcsolták a Naphoz, számukra Isten maga a világosság, ez jó gondolat, részemről rendben. Viszont a füvet sem kapcsolták a napsütéshez, és ez már nincs rendben. A reggelt és az estét sem kapcsolták semminek a forgásához, ez szintén nincs rendben. Nem tudtak mindenről mindent. Szerintem alapvetően az Isten-ember viszonylatot akarták leírni, elmagyarázni a teremtéstörténettel, és ez remekül sikerült nekik.

      A többi kissé bábszínházas: beúszik egy molinó “Világosság” felirattal, aztán jön a dilemma, hogy “most már van nappal és éj, de ki uralkodjék felettük?” Majd egy ötlet: “legyen egy nagy kerek és fényes meg egy kisebb és halványabb – jó lesz így, gyerekekek?” A közönség bekiabál: “IIGEEEEENNN!!!” “Akkor így leend, meséljétek el ti is a gyerekeiteknek.” Ez a rész komolytalan, de nem tartozik a lényeghez.

      A teremtéstörténet lényegi pontja szerintem, amikor az ember a tudástól rájön, hogy az evolúciós/biológiai állapota ciki. Ezért a paradoxonért érdemes volt megírni az ősi tekercset. Az evolúcióban semmi sem ciki, hiszen ami van, az mindig egy nyertes kombináció, tehát szép, jó és helyes is egyben. Az ember ismertetőjegye, hogy az evolúció csúcsán rájön, hogy a megtett út ciki, és mostantól hirtelen egy nagyságrendet emelkednie kell, ha tükörbe akar nézni. Amíg nem volt önreflexió, addig semmi sem volt kegyetlen, igazságtalan, elfogadhatatlan, egyszerűen csak volt a fennmaradás mechanikája szerint, értékítélet nélkül. Az önreflexió képessége azonban elválasztja a dolgok evolúciós alakulását a dolgok elvileg igazságosnak mondható irányításától, és ahogy a kettő közötti szakadék elénk tárul, az önreflexió vállalhatatlan portrét mutat. Erre jön rá Ádám és Éva, ez a feszültség vibrál mindannyiunkban, feloldhatatlanul és elnyomhatatlanul.

      A dolgok elvileg igazságosnak mondható rendje definíció szerint Isten rendje, erre törekszünk jól-rosszul, erre tanít és nevel különböző eszközökkel a Biblia.

    • Gravatar for katalinder katalinder szerint:

      Nekem pedig akkor lenne kerek a magyarázat, ha az este és a reggel nem épp az éjszakának lennének a határpontjai. Vagy, amennyiben azt “akarta mondani” a szerző, hogy Isten egy-egy nappali tevékenysége után “beesteledett”, miért nem fordítva áll itt: “…ez és ez teremtetett…, első nap, és azután lett este…” stb. – De akkor is, errefelé lehet valahol a megoldás, ahol keresed, Attila!

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      @niemand:
      Köszönöm a linket, elolvastam, de ez a héber szöveg szerint nem ennyire egyértelmű. Érdemes megnézni, hogy hol használja a “jóm” szót az ige, amit mi – és a linkelt fordítás – napnak fordítunk. (A Károli fordításból idézek, ezeken a helyeken az szöveghűbb.)

      5. vers:
      “És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a sötétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.”

      Itt még nincsenek megteremtve a világító égitestek, tehát nem tud lemenni, majd újra felkelni a nap. A bolygómozgások által kiegyensúlyozott 24 órás időintervallum tehát itt még nem létezik. Persze lehet azt mondani, hogy Isten 24 óra után ekkor is abbahagyta a munkát, de szerintem ez egy kicsit erőltetett.

      14. vers:
      “És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek. ”

      Itt olvashatjuk a világító égitestek megteremtését, amik arra hivatottak, hogy “meghatározói” (határai!) legyenek az időknek, pl. egy napnak. Ez az ige gyakorlatilag azt a definíciót hozza, amit a bejegyzésben írtam az “egy napról”. Ez tehát jelenthet a mi fogalmaink szerinti időbeliséget, itt esetleg beszélhetnénk arról, hogy ez hány órát jelenthet.

      18. vers:
      “És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látá Isten, hogy jó.”

      A héber szövegben nem nappal és éjszaka van írva, hanem nap és éjszaka (az 5. és a 14. versben is!). Tehát a nap kifejezés itt sem az éjszakával együtt, hanem anélkül értendő. Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy a “nap” a Bibliában 24 órát jelöl, akkor az éjszakának itt pl. nem marad ideje.

      Tehát csak ebben a három példában ugyanaz a héber “nap” kifejezés különböző kontextusokban van jelen. Ha feltételezzük, hogy ezek az igék nem mondanak egymásnak ellent, akkor az egyedül a cikkben leírt “nap” fogalommal magyarázható, ami így semmiképp nem jelenthet egyformán 24 órákat.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      @katalinder:
      Ha az idők “betöltésére” gondolunk, akkor számomra logikus ez a lezárás. Mivel minden időegység határok között értelmezhető, az egy nap is akkor tekinthető megtörténtnek, beteltnek, ha nem csak kezdete, hanem már vége is van. (A 12. verstől ez talán még jobban érzékelhető, mivel közvetlenül a lezárás előtt Isten “igen jó” summázásai hangzanak el.) Tehát kb. kész, megtörtént, betelt: ez így az első nap.

  • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

    Szép ívben alakul a sorozat, gratulálok. A bizonyos szempontok szerint betelő időszakok remek gondolat, és érdemes továbbvinni: 1. időegység: a Messiás tanítása futótűként elterjed a korabeli civilizált világban; 2. a tanítás államszervező rendszerré válik; 3. a tanítás teokrata királyságokat szervez a pogány hódítók körében; 4. a teokrata egység megbomlik, és plurális teokrácia mellett elindul a jóléti emelkedés; 5. a jólét elfordít a teokráciától, világi államszervezés kezdődik a fejlődés jegyében; 6. a világi szervezkedés nacionalizmushoz és erőszakos antinacionalizmushoz, majd tömeges öldökléshez vezet; 7. az öldöklésből kilábaló emberiség egypólusú konzumkultúrát alakít ki, és teleszemeteli a bolygót; 8. a bolygó egészére figyelő emberiség rájön, hogy a Messiás tanítása egyszerre hoz jólétet, igazságosságot és fenntartható fejlődést, a kereszténység globálissá válik; 9. nem tudjuk, mit hoz az egyre feljebb emelkedő spirál a következő körben.

  • Gravatar for esefi esefi szerint:

    “Az Ószövetség embere számára az egy nap a napkeltétől alkonyatig tartó időszak. Hány óra ez?”

    Leszámítva a teremtéstörténetet, ahol “lőn este és lőn reggel, első nap”.

    A “még nem létező Nap” érvhez két dolog. Az egyik, hogy tudtommal nagyon más szó szerepel az égitestek teremtésekor, mint a Biblia első versében. S ez inkább egy már meglévő dolog előhívásáról, nem pedig egy még nem létező dolog létrehozásáról szól. De ha nem így van, akkor sem értem, hogy miért gond ez? Az égitestek a mi időmérésünk eszközei nem Istené. Teljesen kényelmesen lehetett 24 óra a Nap nélkül is. Tehát igazából az érvelés logikailag nem áll meg. A konklúzió persze ettől még lehet helyes is.

    A másik, hogy sajnos a 6×24 órás teremtéssel kapcsolatos ellenérvek nem számolnak, a fundamentalista kreacionisták pedig talán nem érvelnek a Tízparancsolattal. A kőtáblákra Isten a saját kezével írta fel arra félreérthetetlenül, hogy 6 nap alatt teremtette a világot. Ez már nem a mítosz vagy antimítosz térfele a Bibliának. Sajnos vagy sem, ez pedig egy sarkalatos kérdése egy hívőnek, hogy a kőtábla-történet igaz-e, s ha igaz, akkor mégis mit gondoljunk arról, amit a tudomány erről mond.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Az “este és reggel” a tökéletes zárlat, mivel az éjszaka a napok határait szabja meg. Két nap határát jelöli, tehát nemcsak zárlat, hanem átmenet a következő teremtési napba. Ez kapcsolja össze az egyes teremtési napokat, így lesz egy történetté a hat teremtési fázis. Az éjszaka tehát egyaránt határ és kapocs. A teremtési napok ezekkel a zárlatokkal különülnek el és egyben válnak szétválaszthatatlan egységgé.

      A harmadik bekezdésedben nem igazán értem, mire gondolsz, mivel az első versben még nincsen szó semmiféle Napról.

      Az utolsó bekezdésedben felvetett kérdésről nem olvashattál a bejegyzésben, mivel nem a napok számáról szól, hanem az egy nap fogalmáról. A teremtéstörténet napjainak számáról a fenti bejegyzés nem szól se pro, se kontra.

      Az viszont a szöveg alapján tény, hogy ha a héber szövegben szereplő napokat 24 órának vesszük, akkor a teremtéstörténet igéi ellentmondásba keverednek egymással.(lásd egyik fenti hozzászólásomat, amiben szintén a 24 órás felvetésre válaszoltam)

  • Gravatar for esefi esefi szerint:

    Na jó, teszek még egy kísérletet.

    A napot nem a 4. napon teremtette Isten az én felfogásom szerint. De legalábbis érthető a szöveg így. Ugyanis minden állítással szemben ott nincs szó semmiféle “teremtés” szó. Szemben a Teremtés 1,1-gyel, ahol van. Én értem, hogy kényelmes a “legyenek világító testek” parancsot ugyanolyan teremtésként érteni, mint ami “kezdetben” volt, de ott akkor sincs ilyen szó. Tehát én a réselmélet alapján megengedem azt a feltételezést, hogy az égitestek már léteztek mielőtt szólt volna az Isten, hogy legyen világosság.

    S akkor még egyszer a Tízparancsolatról. Merész állítás azt mondani, hogy Isten nem beszél arról, hogy milyen időtávot ölelnek fel a teremtés napjai. A Tízparancsolat hat napról beszél. Ezt Isten a maga ujjával írta a táblákra. S ez alatt aligha csak nappalt kellett érteni. Tudtommal sabbath éjszakára is szólt. Pontosabban az estétől a következő nap estéjéig. Azaz nem látom értelmét bűvészkedni azzal, hogy úgy egyébként a keleti ember általában a nappalt értette a nap alatt. Mert konkrétan itt definiálja nekünk mind a Teremtés könyve, mind a Tízparancsolat, hogy miről van szó. Hat teljes napról. A hetediken pedig megnyugvásról, ami szintén nemcsak nappal, hanem éjszaka is.
    Tehát igen, van olyan, hogy “a napnak még csak harmadik órája van, ezért nem lehetnek részegek ezek”, s ekkor tényleg a nappalról szól. De konkrétan ez nekünk definiálva van ettől eltérően.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      “A napot nem a 4. napon teremtette Isten az én felfogásom szerint. De legalábbis érthető a szöveg így. Ugyanis minden állítással szemben ott nincs szó semmiféle “teremtés” szó.”
      – Ez nem stimmel, mert szerepel ott a “teremtés” szó (a héberben is): “Teremtette tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.” (16.v.)

      “Merész állítás azt mondani, hogy Isten nem beszél arról, hogy milyen időtávot ölelnek fel a teremtés napjai.”
      – Pedig erről nem beszél.

      “A Tízparancsolat hat napról beszél. Ezt Isten a maga ujjával írta a táblákra. S ez alatt aligha csak nappalt kellett érteni.”
      – A héber szöveg a világosság idejét nevezi napnak.

      “Tehát igen, van olyan, hogy “a napnak még csak harmadik órája van, ezért nem lehetnek részegek ezek”, s ekkor tényleg a nappalról szól. De konkrétan ez nekünk definiálva van ettől eltérően.”
      – A teremtéstörténetben? Hol?

      Bocs, nem akarom fölöslegesen ütni a vasat, de ezek alapján nem tudok egyetérteni.

  • Gravatar for endi endi szerint:

    Miért kéne Nap vagy csillagok egy nap időtartamának meghatározásához? A nap időtartam a Föld forgása. Az oké, hogy mi csak a Nap vagy csillagok által látjuk az “egy nap” időtartamot, de Istennek nincs szüksége erre.
    Az is egyértelmű, hogy mielőtt a Napot teremtette, más adott fényt (világosságot), hiszen azt írja hogy “lőn este és lőn reggel, első nap” – pedig a Napot később teremti meg.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Miért kéne Nap vagy csillagok egy nap időtartamának meghatározásához?

      Mert Isten szerint kellettek hozzá:
      Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek. (1Móz 1,14)

      Az is egyértelmű, hogy mielőtt a Napot teremtette, más adott fényt (világosságot), hiszen azt írja hogy “lőn este és lőn reggel, első nap” – pedig a Napot később teremti meg.

      Igen, a bejegyzésben írtam is erről, olvasd el.

    • Gravatar for endi endi szerint:

      persze, az ember számára kellenek ezek, mert különben honnan tudnánk hogy mi 1 nap időtartam?

  • Gravatar for esefi esefi szerint:

    “Ez nem stimmel, mert szerepel ott a “teremtés” szó (a héberben is): “Teremtette…”

    S ez ugyan az a szó, mint a Ter. 1,1-ben? Tudtommal nem.

    “- A héber szöveg csak a világosság idejét nevezi nappalnak, tehát a napot nem az éjszakával együtt érti.”

    Tehát szombat este már szabad volt dolgozni?

  • Gravatar for esefi esefi szerint:

    “- A teremtéstörténetben? Hol?”

    Hát ott, hogy “lett este, és lett reggel, x nap”.
    Teljesen mindegy, hogy ez 24 óra-e vagy sem, de az biztos, hogy nem a nappalt, hanem a nappalt és az estét együtt érti egy napnak.

  • Gravatar for esefi esefi szerint:

    Egyszerűen egy egyébként létező nézetet vetítesz egy olyan helyre, ahol definíció szerint mást ért az Írás egy nap alatt.

  • Gravatar for esefi esefi szerint:

    Kicsit megtévesztő az is, hogy formailag ugyan Te a sémi időszámítást mondod következetesen, de ezt mint bibliait állítod be. Ugyanis lehet, hogy a sémi időszakban még érezhettek egy időszakot hosszabbnak vagy rövidebbnek, s ezért ebben nem voltak következetesek. Ám a törvény időszakától már voltak ünnepeik, elég pontos időszámításaik. Gondolom, ezt például tanulhatták Egyiptomban, ahol addigra már egész komoly mezőgazdaság folyt, amihez nyilván rendelkeztek időszámítással.
    Tehát fals az állítás, hogy ez a sémi megközelítés bibliai lenne. Legfeljebb a történelem egy részét fedi le a Bibliában. Összességében pedig egy meglehetősen kis részt.

  • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

    Nagyon más alapokról közelítünk, szerintem hagyjuk – a sémi pl. nem időszak, hanem népcsoport. Kutatni fogom tovább ezt a témát és majd írok róla újra. Az talán jobban fog tetszeni. 😉

    • Gravatar for esefi esefi szerint:

      Persze, hogy népcsoport. Csak gondoltam, nem ok nélkül nyúltál ehhez a népcsoporthoz. Amikor még csak sémitákról beszélhettünk, még lehetett szubjektív a napok hosszúságának megítélése. Amikortól már a sémitáknak csak egy csoportja a főszereplő (izraeliták, főleg a törvény után) már biztosan nem.
      Ezért mondom, hogy a sémi időszámítás nem azonos a Biblia időszámításával.



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.