Következzen a bibliai időszemlélet legrázósabb kérdése: mennyi időt jelöl a teremtéstörténet hat napja?
A Biblia időszemléletének sarkalatos kérdése a hatnapos teremtéstörténet értelmezése. Rengeteg vitát váltanak ki a különböző elgondolások, amelyek sajnos a legtöbb esetben nem veszik figyelembe, hogy a Biblia teljesen másként tekint az időre, mint mi. Értelmetlen a kérdés, miszerint hatszor huszonnégy óráról van-e szó a teremtéstörténetben vagy évmilliókról, ugyanis az ókori sémi gondolkodás, és ezzel együtt a teremtéstörténet az idő általunk ismert definícióit nem ismeri. Arról, hogy – a mi időfogalmaink szerint – Isten mennyi idő alatt teremtette a világot, a teremtéstörténet egyszerűen nem beszél.
Kanyarodjunk csak vissza az egy nap definíciójához. Számunkra az huszonnégy egyforma órát jelent. Az Ószövetség embere számára az egy nap a napkeltétől alkonyatig tartó időszak. Hány óra ez? Ennek a kérdésnek az ő gondolatvilágukban nincs értelme, mert a napok és az órák számukra nem egyforma hosszúak.
Az idő a Bibliában Isten teremtménye. Ő hozza létre azzal, hogy az egyes teremtési napoknak kezdő és végpontot ad:
„És lett este és lett reggel, első nap.” (1Móz 1,5)
Ennek nyomán az idő az Ószövetség embere számára elsősorban határokat jelent. Egy nap határai a reggel és az este. Az időt nem önmagában, hanem mindig az azt betöltő esemény, tartalom felől értelmezik. Egy nap az az időtartam, amit betölt a világosság, tehát amíg világos van, addig tart egy nap. Az idő számukra az azt betöltő esemény nélkül értelmetlen. Ez egy nagyon jelentős szemléletbeli különbség a mai ember gondolkodásához képest. Az események történésének idejét elsősorban nem számokkal írják le, hanem további történésekhez kötik, hiszen az időnek ezek a történések adnak tartalmat és értelmet. Persze létezett időszámítás, de messze nem tulajdonítottak neki akkora jelentőséget, mint mi.
A mai ember számára az idő az elsődleges, abban helyezi el a dolgokat – időt szakít rájuk –, az Ószövetségben viszont az eseményeknek van ideje, ami azt is jelenti, hogy ha valamit az ember megtesz, akkor megkapja az arra rendelt időt. Az idő tehát számukra nem egy eseményektől független önálló valami, hanem éppen ellenkezőleg, csakis a dolgoknak, eseményeknek van idejük. Érdemes ilyen szemszögből végigolvasni egyszer a prédikátor könyvének harmadik fejezetét.
„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.” (Préd 3,1)
Nos, mi köze van mindennek a teremtéstörténethez? Nagyon sok. Olyannyira, hogy a fentiekből kiindulva már csak egy szimbólumot kell értenünk ahhoz, hogy tisztán lássuk a teremtéstörténet napjainak kérdését. Ez a szimbólum pedig a világosság.
A világosság képe a zsidóság gondolatvilágában nagyon erősen összefügg Istennel, Isten jelenlétével. Amikor a teremtéstörténetben Isten megjelenik, világosság lesz, pedig csak a negyedik napon teremti meg a Napot, a Holdat és a csillagokat. Érdemes megfigyelni, hogy már az első három napot is „napnak” nevezi a Szentírás, pedig ekkor még nincsenek is világító égitestek, amelyek meghatározhatnák az egyes napok határait. Ebben a kontextusban az „egy napnak” mint időegységnek semmi köze az égitestekhez, mégis napokról olvasunk. Világosság tehát már akkor is volt, amikor még sem Nap, sem Hold, sem csillagok nem léteztek, mert ahol Isten jelen van, ott világosság van. Erről az összefüggésről rengeteg helyen ír a Biblia. A Jelenések könyve is Isten jelenlétét teszi a világosság forrásává.
„Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké.” (Jel 22,5)
Tehát ahol Isten jelen van, munkálkodik, ott világosság van. Hogy határoztuk meg az egy nap fogalmát? Egy nap az az időtartam, amit betölt a világosság, tehát amíg világos van, addig az egy nap. Ebből következik, hogy a teremtési napok sem fix időegységeket jelölnek, hanem szakaszokat. Isten teremtői művének szakaszait. Amíg Ő munkálkodott, addig a világosság nem szűnt meg, és addig annak a napnak nem volt vége. Hogy mennyi ideig tartott mindez? Pontosan addig, ameddig el nem készült minden és így a teremtés ideje be nem telt.