A messiási csodák

Melyek azok a csodák, amelyeket egyedül a Messiás tud végbevinni? Csodák speciális csoportja mint a Messiás ismertetőjele.

Jézus graffiti

Legutóbbi sorozatunkban volt már szó a csodák és jelek értelméről és jelentőségéről. A bibliai csodák mindegyikében közös, hogy magán a történésen felül fontos üzenetet hordoznak. Ez az üzenet Jézus esetében egyértelmű: Ő a megígért Messiás. Jézus csodái minden alkalommal ezt az üzenetet közvetítették, egyfajta hitelesítésként húzták alá az elhangzott tanítást. Talán már ebből is érezhető, hogy ha az üzenet felől közelítjük meg a csodák kérdését, akkor azokat legalább két csoportra kell osztanunk. Ha ugyanis Jézus egyes csodáinak félreérthetetlen üzenete az volt, hogy Ő maga a Messiás, akkor jogosan tételezhetjük fel, hogy ezek olyan csodák voltak, melyeket más nem tudott volna véghezvinni.

A csodatétel Jézus korában egyáltalán nem számított ritkaságnak. Emiatt a csodákat a korabeli tanítók két csoportba sorolták. Az egyikben azok szerepeltek, amelyeket bárki végre tudott hajtani, a másik csoportot viszont az ún. messiási csodák alkották. Ez utóbbiakat hitük szerint csak a Messiás tudta véghezvinni, tehát egyértelmű jelként tartották őket számon. Nézzük, mik ezek a különleges csodák, amelyek a kor embere számára egyértelműen azt az üzenetet közvetítették, hogy Jézus a Messiás.

A lepra gyógyítása

Mivel a mózesi törvényadás óta nem jegyeztek fel olyan esetet, mikor zsidó embert leprából meggyógyítottak volna, ezért a rabbik azt tanították, hogy erre csak a Messiás képes. (Az Ószövetségben Miriám gyógyulása még a törvényadás előtt történt, Naámán pedig nem volt zsidó.) Egy zsidó ember leprából való meggyógyítását a korabeli tanítók ezért a messiási csodák közé sorolták.

“Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: Akarom. Tisztulj meg! És a lepra azonnal letisztult róla.” (Mt 8,3)

Néma démon kiűzése

A zsidóság számára a démonok – vagy gonosz lelkek – kiűzése egyáltalán nem volt ismeretlen gyakorlat. A megszállottak megszabadításának azonban megvolt a sajátos és nagyon kötött rituáléja. Először meg kellett tudni a démon nevét – ezt egyszerűen megkérdezték, vagy különféle módokon kikényszerítették a megszállottból –, aztán a démont a nevén szólítva tudták felszólítani arra, hogy elhagyja az embert. Mivel egy néma démon vagy néma megszállott esetében a nevet nem tudhatták meg, a kiűzési rituálé is csődöt mondott. A néma démont hitük szerint ezért csak a Messiás tudja kiűzni. Nem véletlenül kérdezi a sokaság Jézusról a megszállott meggyógyítása után, hogy nem Ő-e a Dávid Fia – ez utóbbi ugyanis egy messiási cím volt.

“Akkor odavittek hozzá egy vak és néma megszállottat, és ő meggyógyította, úgyhogy a néma beszélt és látott. Az egész sokaság elcsodálkozott ezen, és ezt mondta: Csak nem ez a Dávid Fia?” (Mt 12,22)

A vakon született meggyógyítása

Egy ember számos ok miatt vakulhat meg életében, a vakon születésnek viszont csak egy okát ismerték: a bűnt. Ez – úgy gondolták a korabeli tanítók – lehetett a szülők vagy nagyszülők, de akár a magzat bűne is. Ez utóbbi, tudom, furcsán hangzik, de azt tartották, hogy a magzat már az anyaméhben is a jó és rossz hajlamok közti küzdelemben él. Ha a rossz kerekedik felül benne, akkor vétkezik, és ennek meg is lesz a következménye. A vakon születés meggyógyítása ezért a bűnbocsánathoz köthető cselekmény volt, amit szintén messiási privilégiumnak tartottak.

“Örök idők óta nem hallotta senki, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született ember szemét.” (Jn 9,32)

A vakon született meggyógyítását az evangéliumban tehát azért követi a farizeusi vizsgálat, mert ez is a messiásnak “fenntartott” csoda volt.

Negyednapos halott feltámasztása

A farizeusi tanítások szerint a halál utáni három napban a lélek még a test mellett marad, tehát van lehetősége visszatérni az életbe.

“Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” (Jn 11,39)

A harmadik nap után, úgy gondolták, a lélek végleg alászáll a Seolba, ekkor már senkit nem lehet visszahozni az életbe. Ezután már csak a Messiás képes arra, hogy újra életre hívja a megholtat.

“Lázár, jöjj ki! És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!” (Jn 11,43-44)

Jézus csodáinak tehát ezekben az esetekben nagyonis konkrét üzenete volt: félreérthetetlenül közölni az emberekkel, hogy valóban Ő a megígért Megváltó.

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

5 hozzászólás

  • Gravatar for István70 István70 szerint:

    Kedves Attila!

    Hova soroljuk azokat a csodákat, amelyekről az érintettek nem tudtak: pl. a víz borrá változtatása, vagy a négyezer ember megvendégelése?

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      A messiási csodákon kívül nem tudok róla, hogy bármi más kategóriát is fenntartottak volna a csodák számára. Az általad leírtak viszont – bár szintén jelként funkcionáltak – nem tartoztak a messiási csodák közé.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Robi privátban rámutatott, hogy a fenti hozzászólásom igencsak félreérthető, mert úgy tűnik, minden csodát messiási csodaként kell kezelni.
      Jogos a pont, rosszul fogalmaztam.

      A lényeg: A messiási csodák a csodák egy olyan csoportját alkotják, melyeket csak a Messiás tud véghezvinni. Vannak más csodák is, amelyek nem tartoznak ebbe a csoportba, tehát olyanok, amiket nem csak a Messiás tud megtenni. Jézus sem csak messiási csodákat tett, hanem “sima, általános” csodákat is.

  • Gravatar for Régi Róbert Régi Róbert szerint:

    Szia Attila!

    Válaszoddal megnyitottál számomra egy másik kérdéskört.
    A borrá változtatás vagy pl. a zárt ajtón átjutás nem messiási, de még csak nem is csoda. Földi halandónak mégis csodának tűnik, amire csak egy “isteni erővel” felruházott személy képes. Isten lelke bennünk is jelen van, vagy ha úgy tetszik lelkünknek van egy isteni része. Jól gondolkodom, vagy lehet ebben az irányban tovább gondolkodni?
    Üdv: Robi



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.