Sokak szerint az embereket ma nem érdekli a hit. Én nem így tapasztalom. Rengeteg kérdés záporozik a keresztényekre a világból, a probléma inkább az, hogy nem állunk készen a válaszadásra.
„Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” (Mk 16,15)
A fenti rövid igeszakaszt Jézus missziói parancsaként tartjuk számon, amelyet mennybemenetele előtt adott tanítványainak. Ennek a parancsnak engedelmeskedve indultak el hirdetni a Jézus által elvégzett megváltást, és megtérésre hívták az embereket. A Szentírás nem tagadja, hogy ez a misszió már az elején rengeteg problémával és akadállyal szembesült. Most elsősorban nem is arra gondolok, hogy az apostolokat többször is érték szóbeli vagy tettleges bántalmazások, hanem olyan nehézségekre, amelyeket a Jézust nem ismerő környezet gondolkodása okozott. Ezek lényege abban állt, hogy választ kellett adniuk egy csomó kétkedő, szkeptikus kérdésre. Lehet, hogy ez elsőre nem tűnik nagy problémának, de valójában ez a mindenkori misszió legnagyobb kihívása.
Ha röviden áttekintjük az apostolok korát, érdekes dolgokat figyelhetünk meg. Az első, ami mindenkinek feltűnik, hogy micsoda bámulatos sebességgel terjedt az evangélium. Ennek egyik oka az volt, hogy az apostolok nemcsak élték, hanem értették is a hitüket. Mit jelent ez?
Az ember a Jézus Krisztusba vetett hit által üdvözül. Elfogadja, hogy Jézus az ő bűneiért halt meg a kereszten, és ezzel megváltotta őt. Röviden ennyi. Ha valaki ezt igazán hiszi és elfogadja, üdvözül. Elég ennyi az üdvösséghez? Persze, lehet még cifrázni, de valójában igen, ennyi elég. Ha a megtérő latornak elég volt a bűneit felismerni és Jézust úrnak vallani az üdvösséghez, akkor mi se kívánjunk többet. Az igazán kemény kérdés viszont most következik: ez a minimális tudás, ami elég az üdvösséghez, elég a misszióhoz is?
Ha az apostolok példáit nézzük, azt kell mondanunk, nem. Elég csak elolvasnunk az Apostolok Cselekedeteiből Péter pünkösdi prédikációját (2. fej.) vagy Pál apostol areopágoszi beszédét (17. fejezet), hogy lássuk, mennyi történelmi, vallási ismeretet, tudást mozgósítottak az apostolok az emberek megszólítására. Pál leveleinek tartalma pedig egyértelműen megalapozta napjaink egyházának dogmatikai és etikai tanítását. A Római levelet az egyház első alapvető dogmatikájaként tartjuk számon, mert az nem más, mint a húsvéti hit részletekbe menő magyarázata. Az apostolok tehát a nemcsak megélt, hanem mélységében meg is értett hitről tettek bizonyságot. Csak így tudtak választ adni arra a számos kérdésre, amit a különböző műveltségű, kultúrájú emberek tettek fel nekik Jézusról, és csak így tudták hatékonyan misszionálni az embereket.
Hitünk alapvető ismerete elég az üdvösséghez, ám a széles körű misszióhoz már – a mai világban különösen is – kevés. Ahhoz már értenünk kell azt is, hogy mit mért hiszünk, hogy ne csupán kegyes válaszokat tudjunk adni a kereszténységnek feltett rengeteg kérdésre. Sokan panaszkodnak amiatt, hogy a mai világban nem lehet az embereket megszólítani, de szerintem ez nem igaz. Vegyük észre, hogy ma szinte meg sem kell az embereket szólítanunk, hiszen ők szólítanak meg minket. Soha nem záporozott a kereszténység felé annyi kérdés a világból, mint napjainkban. A legfőbb és legelső kérdés viszont, amit saját magunknak kell feltennünk, hogy értjük-e a hitünket annyira, amennyire az apostolok értették, akik hitben és tudásban egyaránt készen álltak a válaszadásra. Ma is ez a misszió legnagyobb kihívása.