Készen állsz a misszióra?

Sokak szerint az embereket ma nem érdekli a hit. Én nem így tapasztalom. Rengeteg kérdés záporozik a keresztényekre a világból, a probléma inkább az, hogy nem állunk készen a válaszadásra.

Templomban tanuló emberek

“Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” (Mk 16,15)

A fenti rövid igeszakaszt Jézus missziói parancsaként tartjuk számon, amelyet mennybemenetele előtt adott tanítványainak. Ennek a parancsnak engedelmeskedve indultak el hirdetni a Jézus által elvégzett megváltást, és megtérésre hívták az embereket. A Szentírás nem tagadja, hogy ez a misszió már az elején rengeteg problémával és akadállyal szembesült. Most elsősorban nem is arra gondolok, hogy az apostolokat többször is érték szóbeli vagy tettleges bántalmazások, hanem olyan nehézségekre, amelyeket a Jézust nem ismerő környezet gondolkodása okozott. Ezek lényege abban állt, hogy választ kellett adniuk egy csomó kétkedő, szkeptikus kérdésre. Lehet, hogy ez elsőre nem tűnik nagy problémának, de valójában ez a mindenkori misszió legnagyobb kihívása.

Ha röviden áttekintjük az apostolok korát, érdekes dolgokat figyelhetünk meg. Az első, ami mindenkinek feltűnik, hogy micsoda bámulatos sebességgel terjedt az evangélium. Ennek egyik oka az volt, hogy az apostolok nemcsak élték, hanem értették is a hitüket. Mit jelent ez?

Az ember a Jézus Krisztusba vetett hit által üdvözül. Elfogadja, hogy Jézus az ő bűneiért halt meg a kereszten, és ezzel megváltotta őt. Röviden ennyi. Ha valaki ezt igazán hiszi és elfogadja, üdvözül. Elég ennyi az üdvösséghez? Persze, lehet még cifrázni, de valójában igen, ennyi elég. Ha a megtérő latornak elég volt a bűneit felismerni és Jézust úrnak vallani az üdvösséghez, akkor mi se kívánjunk többet. Az igazán kemény kérdés viszont most következik: ez a minimális tudás, ami elég az üdvösséghez, elég a misszióhoz is?

Ha az apostolok példáit nézzük, azt kell mondanunk, nem. Elég csak elolvasnunk az Apostolok Cselekedeteiből Péter pünkösdi prédikációját (2. fej.) vagy Pál apostol areopágoszi beszédét (17. fejezet), hogy lássuk, mennyi történelmi, vallási ismeretet, tudást mozgósítottak az apostolok az emberek megszólítására. Pál leveleinek tartalma pedig egyértelműen megalapozta napjaink egyházának dogmatikai és etikai tanítását. A Római levelet az egyház első alapvető dogmatikájaként tartjuk számon, mert az nem más, mint a húsvéti hit részletekbe menő magyarázata. Az apostolok tehát a nemcsak megélt, hanem mélységében meg is értett hitről tettek bizonyságot. Csak így tudtak választ adni arra a számos kérdésre, amit a különböző műveltségű, kultúrájú emberek tettek fel nekik Jézusról, és csak így tudták hatékonyan misszionálni az embereket.

Hitünk alapvető ismerete elég az üdvösséghez, ám a széles körű misszióhoz már – a mai világban különösen is – kevés. Ahhoz már értenünk kell azt is, hogy mit mért hiszünk, hogy ne csupán kegyes válaszokat tudjunk adni a kereszténységnek feltett rengeteg kérdésre. Sokan panaszkodnak amiatt, hogy a mai világban nem lehet az embereket megszólítani, de szerintem ez nem igaz. Vegyük észre, hogy ma szinte meg sem kell az embereket szólítanunk, hiszen ők szólítanak meg minket. Soha nem záporozott a kereszténység felé annyi kérdés a világból, mint napjainkban. A legfőbb és legelső kérdés viszont, amit saját magunknak kell feltennünk, hogy értjük-e a hitünket annyira, amennyire az apostolok értették, akik hitben és tudásban egyaránt készen álltak a válaszadásra. Ma is ez a misszió legnagyobb kihívása.

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

15 hozzászólás

  • Gravatar for Attila Attila szerint:

    Szia, magam is misszionárius vagyok.

    jó ez a cikk, de kiegésziteném a képet. Volt valami, amit vártam, hogy beszélni fogsz róla, de nem tetted. Nagyon a kérdés-válasz-ismeret-tudás szintjén mozogsz, ami kevés.

    1Kor 2:4 Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével; 5 hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.

    Én a kereszténységemet nem egy ismeret-halmaznak élem meg, hanem egy radikális szenvedélyes szeretet-kapcsolatnak, amihez az áttörést a Szentszellemmel való első betöltekezés jelentette.

    Az apostolok idején az evang nem az ismeret és a megfelelő válaszok miatt terjedt, hanem amiatt a TŰZ miatt, ami az apostolokban volt.

    Hiszem hogy a misszió kulcsa a teljes önátadás, amikor teljesen ráhagyatkozunk Istenre, az ő erejére. Amikor megtagadjuk magunkat és engedjük, hogy ő élje életét bennünk.

    Az ige fontos, de mint szellemi eledel, semmint ismeretanyag.

    Ha a kapcsolat Istennel nincs meg, akkor

    a bizalomból hitvallás és dogma lesz
    a szeretetteli engedelmességből törvény
    a bibliából egy szabályrendszer
    a közösségből egy program
    a gyülezetből egy épület
    az életből pedig egy vallás

    Tehát nem feltétlen értek egyet ezzel a bloggal, a mai kereszténységből a Szentélek tüze és a teljes önátadás az, ami leginkább hiányzik. Tanitás hegyek-halmok vannak, de valóban az Istennel való személyes kapcsolatra, megtérésre van szükség: arra, hogy Istent szabadon engedjük, hogy azt csináljon életünkkel és -ben, amit akar. Egy elolvadásban, és elrejtttségben való élet.

    A blog céljával egyetértek. de Igazából mindnki kész a misszióra, aki elfogadja a Galata 2:20-at, hogy Krisztussal együtt keresztre vagyok feszitve, élek többé nem én, hanm Krisztus él bennem, és ezt az életet a testben az Isten Fiába vetett hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem.

    Az ApCsel egy nem annyira találó elnevezés, igazából a könyvnek azt a cimet kellett volna adni: “A Szentlélek cselekedetei” – tudniillik embereken keresztül.

    Áldás,
    Váradi Attila

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Kedves Attila! Nem tagadom, azok fontosságát, amikről írsz. A bejegyzés nem is ezek ellenében íródott.
      Kérdésként tenném fel, hogy az apostolok akkor miért csináltak akkora körítést a prédikációiknak? (Abban gondolom egyetérthetünk, hogy Ők Szentlélekkel eltelt emberek voltak.) Miért nem gondolta Péter, hogy az Atyák történetének felelevenítése nélkül is megoldhatta volna a prédikációját? Miért nem azzal kezdi Pál az areopágoszi beszédét, hogy térjetek meg? Mire ez a sok tudás és tanítás?

  • Gravatar for Attila Attila szerint:

    u.i

    még az jutott eszembe, hogy amikor Jézus beszél az utolsó idők üldöztetéseiről, hogy tesók tesókat árulnak el, egyeseket kidobálnak a zsinagógából (gyülekezetekből) Énmiattam, és törvényszékekre adnak, akkor itt elárulja az evangelizáció dinamikáját:

    ne gondolkozzatok előre, hogy mit mondtok vagy hogyan mondjátok, mert abban az órában megtanit titeket Atyátok Lelke mindenre, és ő szól általatok.

    Itt a lényeg, itt a dinamika.

    Jó ha az embernek van tudása és ismerete, és tanuljon is. De ha megnézzük, az apostolok irástudatlan emberek voltak (görög: idiótész, amiből az idióta szavunk származik), igy látták őket a diplomások a szanhedrinben.

    Mekkora irónia Istentől, hogy ezek a bolond halász emberek ily bátran beszélnek és bénák gyógyulnak meg “a Jézus nevébe által a tőle való hit” által. Az egyszerű gyermeki hitük által sokkal nagyobb dolgok történtek mint az akadémiát végzett professzionális vallástudók által.

    A sziv, ó az elérhető és engedelmes sziv, az alárendeltség és a Szentléleknek átadott élet… az új teremtés… az örök élet buzgó folyamai… ezek nem emberi bölcsesség megejtő szavai, hanem a Lélek bizonyitó ereje.

    Teljesen más Isten országának dinamikája a görög-római tudás-alapú filozófiánál.

    Lehet tudásunk? Lehet. Pálnak is volt. Amit egyfelől kárnak és szemétnek itélt Jézushoz képest, másrészt pedig eszközként mégis alárendelte Istennek, amikor a prédikációjában arra vezette a Szentlélek. De a dinamika a lényeg. Dünamisz. És a kereszt botránya, ami az üdvözülőknek Isten ereje, a többieknek bolondság és erőtlenség.

    És néha nem árt a port is lerázni a lábunkról, és tovább állnunk. Az is gyümölcse az evangelizációnak, ha valaki megkeményedik. A bibiai megosztás az igazi evangélium hirdetésének egyik velejárója.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Bocsánat, ezt a hozzászólásodat valamiért spamnek nézte a blog, és én is csak most vettem észre. Eszerint már előre meg is válaszoltad az előző kérdéseimet. 🙂 Akkor, ha jól értem nem a tudás ellen vagy, csak a prioritásokat szeretted volna tisztázni. Így nekem is OK.

  • Gravatar for endi endi szerint:

    Én arra lennék kíváncsi, hogy a hit vakhitté való elferdítése kinek a találmánya? Azaz ki találta ki és mikor a hitnek azt a hazug és ostoba értelmezését, miszerint semmi más nem kell csak valamiféle “szívbeli hit”, és itt a szív még véletlenül se azt jelenti amit a Bibliában (az értelem mélye, a bölcsesség stb), hanem valamiféle romantikus cukormázas izét.
    Mert persze a Bibliában vannak nehezen érthető részek, amikbe belemagyarázzák ezeket, csakhogy ez nyilvánvaló felületesség és félreértelmezés.

    Szóval: ki találta ezt ki? Melyik keresztény irányzatból származik ez? Szerény egyházismeretem szerint a huszadik század eleji pünkösdistáktól, de lehet hogy tévedek. Mindenesetre azóta csúcsra van járatva a dolog, és brutálisan nagy károkat okoz…

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Kedves Endi!
      Már a XVI. században megjelenik a reformáció utáni évtizedekben egy Johann Arndt nevű evangélikus prédikátor nyomán. A dolog gyökerei viszont sokkal régebbre nyúlnak. Arndt ugyanis a középkori misztikusokra támaszkodó katolikus élményteológiából vezette le a pietizmus alapgondolatát, ami akkoriban csupán a hit megélésének szorgalmazását hirdette, és nem a tudás elvetését. Ez persze már akkoriban is gyorsan elfajult, de szerencsére a pietizmus ma sem jelenti egyértelműen a tudásellenességet. A “csúcsra járatásával” szerintem is óriási károkat lehet okozni.

  • Gravatar for Arpicus Arpicus szerint:

    Kedves Jorsits Attila!

    Nagyon jó és épitő ez a cikk.Nekem sokat mondott!Ma az ún.”gyülekezetnövekedés”szinte varázsigévé vált keresztyén körökben.A cél a növekedés minden áron.Mindent ennek a célnak az elérésére van alá vetve.Persze a növekedést hajszolva sok más fontos területet elhanyagolnak.A másik nagy veszélye ennek a trendnek az,hogy sok világi elemet hoznak be és kevernek keresztyén dolgokkal.Ez a veszélyes elegy pedig rövid úton az elvilágiasodáshoz vezet.Annyira hajszolják a növekedést,hogy a “megtérőknek”nincs sem idejük sem alkalmuk megtérni.Ez már amolyan ipari vallásosság.Ennek a vallásos iparnak a terméke pedig a félig megtért ember.Valaki sarkosan azt mondta,hogy ennek a vallási iparnak a termékei a balga szűzek.A növekedés is viszonylagos fogalom.Valaki azt mondta,hogy sok gyülekezet nem növekszik hanem csak hizik.Engem kiráz a hideg amikor azt hallom,hogy “mega-gyülekezet”.Olvastam amerikai prédikációs portálokon a linkek között kettőt amelyek nagyon elgondolkodtattak:a legnagyobb gyülekezetek valamint a leggyorsabban növekvő gyülekezetek.Nem vagyok növekedés ellenese,sőt…de a növekedés nem csak számban mérhető.Sok másfajta növekedés is van amelyek teljesen a perifériára vannak szoritva.Csak a számbéli növekedés számit,mintha csak az legitimálná az eredményes lelki munkát.Nagy a nyomás a lelkészeken,pásztorokon,prédikátorokon,hogy “eredményt”produkáljanak.Növekedési konferenciákat szerveznek ahol növekedési szakemberek magyarázzák el,hogy hogyan kell “eladni”az evangéliumot az embereknek.Ez azonban nem igazi misszió,ez egy hamisitott misszió.Érdekes,hogy nem nagyon rendeznek konferenciákat a misszió nehézségeiről,a kudarcokról.Ez senkit sem érdekel,a kulcszsó a növekedés(siker).Hiánypótló ez a fontos irás!Rávilágit a dolgok valódi állására.És a cikk nem csak,hogy boncolgatja a nehézségeket hanem megoldást is kinál.A sok fontos gondolat mellett nekem ez volt a legjelentősebb,valahogy a metszete a cikknek és a témának:
    “Hitünk alapvető ismerete elég az üdvösséghez, ám a széles körű misszióhoz már – a mai világban különösen is – kevés. Ahhoz már értenünk kell azt is, hogy mit mért hiszünk, hogy ne csupán kegyes válaszokat tudjunk adni a kereszténységnek feltett rengeteg kérdésre.”-igen ez a fő probléma:nincsenek válaszaink a kereső ember számára.Válaszokat,hiteles válaszokat kell találni az ŐSZINTÉN kereső emberek számára.
    Kiváló ez a cikk is.Kezdesz formába lendülni! 🙂 Nem mintha az eddigi cikkeid kevésbé étékesek lettek volna,sőt…nekem pl.a házasság témája nem annyira közelálló téma de hiszem,hogy sokaknak segitett.Bölcs dolog volt részedről,hogy az előbbi(szintén nagyon jó)poszt után azonnal posztoltad ezt a cikket.Sajnos azt látom,hogy sok keresztyén blog devalválódik mig a Te blogod és még néhány más keresztény blog tartja a szintet,sőt képes azt emelni is.Ez a blog egy azok közül.Mindig nagy érdeklődéssel olvasom és épülök belőlük.Ez a poszt is segitett a dolgok jobb megértésében.Köszönöm!

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Kedves Arpicus!
      Köszönöm. A növekedést sok esetben én is elcsépelt szólamnak tartom. Zseniálisan találó a balga szűzek képe erre a jelenségre!
      Sok keresztény vezetővel ellentétben én azt tapasztalom, hogy a világ jelenlegi folyása egyre több embert sodor a hithez. Amit viszont óriási változásnak látok az az, hogy ezeket az embereket már teljesen másképp kell megszólítani. Elsősorban nem a megtérni akarás, hanem a kérdéseik, a kételyeik hozzák őket, amikre ha valódi (hangsúlyozottan nem jó vagy rossz) választ kapnak, akkor hajlandóak elgondolkodni a kereszténység igazságain, és lassan megnyílnak a hitnek.
      Én egy egyszerű teológus vagyok, aki csak írogat a netre hittel kapcsolatos témákról, és mégis annyi privát üzenetet kapok, amikre sokszor már nem is győzök válaszolni. Ne érts félre, ezt nem hencegésből írtam, hanem azért, mert ilyen tapasztalatokkal nem értem, hogyan beszélhetünk a kereszténység hanyatlásáról. Véleményem szerint, ha a keresztények kellő ismerettel felvértezve, intelligens, hitüket mélyen(!) értő módon elkezdenének válaszolni arra a tényleg rengeteg kérdésre, amit kapnak, akkor új misszió indulna. Nagyon komolyan gondolom és tapasztalom, hogy már nem is nekünk kell az embereket megszólítanunk, ők szólítanak meg minket.

  • Gravatar for Noematska Noematska szerint:

    Kedves Testvérek,

    Bevallom gyenge a “misszionárusi elhivatottságom”.
    Csak akkor beszélek ilyen kérdésekről, ha megkérdeznek. És ezek a kérdések általában érdeklődőek, de felületesek.
    Ép tegnap történt, hogy egy kolléganőmnek elmeséltem, hogy egy időben magányosnak éreztem magam, ezt elmondtam az Úrnak és néhány hónap múlva megismertem a férjemet. Erre a válasz: “Így kell bevonzani egy pasit?”….
    Más: legtöbben Istent kívánságteljesítő automatának veszik és az imádságot kívánságlistának.
    Viszont ha a személyes megtérésről, bűnösségünkről próbálok beszélni azt hárítják vagy meg se hallják.
    Ha a kereszténységről rosszat kell mondani jön a keresztes háborúk, a boszorkányperek és hasonlók emlegetése. (Ezektől már kiütést kapok.)
    Tehát sok kérdést kapunk, de ezek általában felületeseket.
    De ez a mi hibánk: nem tudjuk(om) úgy megélni a hétköznapjaimat hogy az vonzó legyen, és így “csábítson el”.

    Szeretettel: Noémi

    • Gravatar for Deák Péter Deák Péter szerint:

      Kedves Noémi! Megmosolyogtattál.
      Írod, hogy “egy időben magányosnak éreztem magam, ezt elmondtam az Úrnak és néhány hónap múlva megismertem a férjemet”.
      Majd közvetlenül eme kijelentésed után mmegfogalmazol másokról (a többségről) egy kritikát: “legtöbben Istent kívánságteljesítő automatának veszik”.
      ???????
      De hisz éppen ezt tetted te is, nem? Kifejezted (az Úrnak), hogy nem vagy megelégedve magányos helyzeteddel, és vártad, hogy megoldja problémádat.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Kedves Noematska! Nem könnyű dolog, tudom. Tuti tippek sincsenek a “vonzásra”, éld meg a hitedet és ennyi. Ajánlom, ezt olvasd el: https://www.teologiablog.hu/kinek-a-dolga/

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Kedves Péter! Szerintem nem véletlenül használta Noematska az “automata” kifejezést. Számodra egy automatával (pl. kávéautomata) és egy személlyel (pl. szülő-gyermek) való kapcsolat egy és ugyanaz? Megmosolyogtatsz. 🙂

  • Gravatar for Sefatias Sefatias szerint:

    Az apostolok missziójához mennyiben járultak hozzá a gyógyítások, és más csodák? Idegen környezetben elég könnyű felhívni mások figyelmét a mondókánkra, ha előtte kigyógyítom valami szőrnyűségből

    • Gravatar for István70 István70 szerint:

      Ez engem is érdekelne. Meg a nyelvtanulás “megspórolása” 🙂

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Na, ez egy olyan jó téma, hogy nem is válaszolok rá. 🙂 Inkább a következő alkalommal erről fogok írni.



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.