Jézus pere 9.

Poncius Pilátusnak muszáj lefolytatnia Jézus tárgyalását, pedig mindent megtesz, hogy ezzel az üggyel ne kelljen foglalkoznia.

Poncius Pilátusnak nem volt választása, el kellett indítania a „felségsértő” elleni eljárást. A vád súlya miatt mindent szigorúan törvényesen kellett lefolytatnia. Afelől, hogy ténylegesen így járt el, egyrészt a vád kényes természete miatt, másrészt korai apologéták feljegyzései alapján sem lehet kétségünk:

“A Poncius Pilátus alatt készült aktákból magad is meggyőződhetsz róla, hogy ez mind így történt” (Jusztinosz: I. Apológia)

“Erről a világmindenséget érintő eseményről titkos levéltáratokban is van feljegyzés.” (Tertullianus: Apologeticum)

A Jusztinosz és Tertullianus által említett jegyzőkönyvek sajnos elvesztek, de János evangélista is szinte olyan pontosan írja le a római cognitio eljárás menetét, mintha jegyzőkönyvet vezetne.

Az első lépés a vádlott nyilvános kihallgatása volt, amit – talán a vád természete vagy a dühös vádlók okozta hangzavar miatt – Pilátus mégis négyszemközt tett meg. Az első kérdés, hogy Jézus egyetért-e az ellene felhozott váddal:

“Te vagy a zsidók királya?” (Jn 18,33b)

A helytartó kérdése nem volt egyértelmű. Ő politikai értelemben vett királyra gondolt, és ez esetben Jézus válasza határozott „nem” lehetett volna, ám lelki, spirituális értelemben, Messiás-királyként a cím helyénvaló lett volna. Jézus ezért tisztázta a fogalmat:

“Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna az én országom, az én szolgáim harcolnának, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. De az én országom nem innen való.” (Jn 18,36)

Pilátus biztos akart lenni a dolgában, ezért még egyszer rákérdezett:

“Pilátus ezt mondta neki: Akkor mégis király vagy te? Jézus így válaszolt: Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.” (Jn 18,37)

Pilátus kissé cinikus kérdése, melyre nem vár választ, szinte láttatja a helyzet abszurditását:

“Mi az igazság?” (Jn 18,38a)

A tárgyalás Pilátus részéről véget ért:

“Miután ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk: Én nem találok benne semmiféle bűnt.” (Jn 18,38b)

A vádlók azonban nem hagyták annyiban a döntést:

“De azok erősen állították: Fellázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig.” (Lk 23,5)

A helytartónak a „Galilea” szó hallatán remek ötlete támadt. Jézust elküldte Heródes Antipaszhoz, aki ekkoriban Galilea tetrarchája volt, tehát volt joga ítélkezni Jézus felett:

“Amikor pedig megtudta, hogy Heródes hatósága alá tartozik, átküldte Heródeshez, aki szintén Jeruzsálemben tartózkodott ezekben a napokban.” (Lk 23,7)

Ezzel a döntéssel Pilátus két legyet ütött egy csapásra. Először is megszabadult a kényes ügytől, ráadásul Heródes örült is a dolognak, hiszen régóta szerette volna látni Jézust:

“Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült, mert már jó ideje szerette volna látni, mivel hallott róla, és azt remélte, hogy valami csodát tesz majd az ő szeme láttára.” (Lk 23,8)

Másodszor, Pilátus egy régebbi súlyos politikai melléfogást is jóvá tett:

“Voltak ott abban az időben néhányan, akik hírt adtak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval elegyítette. Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: Azt gondoljátok, hogy ezek a galileai emberek bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ezeket kellett elszenvedniük? Nem! Sőt – mondom nektek -: ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen vesztek el.” (Lk 13,1-3)

Ennek lényege, politikai értelemben, hogy Pilátus megsértette Heródes fennhatóságát, amikor galileai emberek fölött ítélkezett. A Jézus ügyében való ítélkezés átengedése egyfajta jóvátételi ajándék volt Pilátus részéről, amit Heródes el is fogadott:

“Ezen a napon Heródes és Pilátus barátságot kötöttek egymással. Előtte ugyanis haragban voltak.” (Lk 23,12)

A helyzet feszültsége miatt azonban Heródes mégsem ítélkezett, hanem a gesztust megköszönve visszaküldte Jézust Pilátushoz. (Folyt. köv.)

A sorozat további részei

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

2 hozzászólás

  • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

    Az előzőekhez hasonlóan remek ez a rész is, köszönöm.

    Két apró érdekesség jutott róla eszembe. Számomra rejtélyes Jézusnak az a félmondata, hogy “az én szolgáim harcolnának, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak”. Ezt mondhatja Pilátusnak mint rómainak, vagy mondhatja János a maga görög közönségének, de Jézus mint zsidó nem értheti ezt szó szerint. A zsidók kisebbsége, de azért jelentős számú zsidó ember követi őt. A zsidók többsége vallási törvénytiszteletből meglincselné – nem mint megváltót, hanem mint csaló álmessiást, aki hazudott, mert nem is legyőzhetetlen nagy harcos. Ha Jézus szó szerint zsidókat mondott volna, ahogy Jánosnál áll, akkor fogalmi ellentmondásba keveredett volna, hiszen senki nem lehet a zsidók földi királya a zsidók ellenében. Valószínűbb, hogy ilyesmit mondott: “az én szolgáim harcolnának, hogy ne szolgáltassanak ki a vádlóimnak”.

    Mikor János evangéliuma íródott, a judaisták már évtizedek óta aktívan üldözték az “eretnekeket”, “annak az embernek” a követőit. Már kitagadták őket a judaizmusból, már átkot mondtak rájuk, amit beépítettek a napi zsidó imákba, és mindent megtettek, hogy a palackból kiszabadult szellemet tűzzel-vassal és elszánt intellektuális küzdelemmel elfojtsák. Fel akarták számolni, meg akarták szüntetni a messiáskövetést, amíg nem késő, mielőtt megbolondítaná a tömegeket. Ha nem jön a Saul-fordulat, ez valószínűleg sikerült volna, és ma nem lennének keresztények. János evangéliumának idejére már János az egyetlen életben maradt tanítvány, a többieket utolérte a leszámolás. Ebben a kiátkozott, üldözött, halálra szánt légkörben érthető, ha János a görögöknek úgy ír a népéről, mintha nem a saját népe lenne, hanem a “zsidók”. A három szinoptikus evangéliumban még nem ez a szemlélet, Jánosnál jelenik meg az elidegenedés, szerintem válaszul a kiátkozásra és a véres hajtóvadászatra. Tehát a tévhiedelmekkel ellentétben nem Jézus követői üldözik a messiást tovább várókat, hanem fordítva, a messiást várók akarják levadászni, végképp eltörölni, a judaizmus szabályai szerint meghalasztani “annak az embernek” az eretnek követőit. Fontos látni, hogy ez nem a pogányból lett keresztények ellen irányult, hanem a judaista szempontból árulónak tűnő nemzettársak ellen, vagyis túlzás lenne keresztényüldözésnek nevezni, pontosabb rá az eretneküldözés vagy a zsidó-zsidó konfliktus, hiszen mindkét oldalon zsidók állnak. Saul térítő és teológiai munkájának köszönhetően az üldözött kisebbségből lesz a többség, vagyis az elvetett kőből a szegletkő, beteljesítve Jézus jóslatát.

    A másik észrevételem, hogy Pilátus nem feltétlenül cinizmusból kérdezi, hogy “mi az igazság”, hanem talán ókori sokszínűségpártiként. Némi lenézés érződik a kérdésből: fejlett római elveink szerint az állam különáll az egyháztól. Aki adót fizet, az felőlünk tisztelhet hétfejű sárkányt, kétfarkú kutyát vagy kozmikus pöttyös bögrét, te meg le vagy maradva pár fejezettel a korszerűségtől, te káromlással vádolt naiv vidéki tanító, akit belerángattak ebben a vallási-nacionalista őrjöngésbe, amibe ha belegondolsz, jórészt magadat rángattad bele. Szóval, mi az igazság, halljam. Nem szólsz? Tudd meg, hogy nincs Igazság, csak kinek-kinek a különböző igazságai léteznek.

    Ismerős nézet? Ma megint ezt a régi-új hozzáállást tekintik korszerűnek, holott a hétfejű sárkány, a kétfarkú kutya és a kozmikus pöttyös bögre értékrendjére nem alapult sikeres közösség, Jézus értékrendjére pedig igen, benne élünk, itt van körülöttünk.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Sajnos tény, hogy túl keveset tudunk ahhoz, hogy sok esetben biztosat tudjunk mondani a per egyes részleteiről vagy a dialógusok miértjeiről. Jézus harcos megjegyzése vagy pilátus igazsággal kapcsolatos kérdése is ilyen. Pilátussal kapcsolatban azonban van még néhány – az evangéliumokban nem olvasható – történelmi tény, amiből következtethetünk a helytartó hozzáállására. Ezekről még lesz szó a következő részekben.



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.