A téma részletekbe menő kifejtése előtt meg kell határoznunk a csoda fogalmát.
A csodák az egész Biblia legvitatottabb eseményei közé tartoznak. Napjaink embere több szempontból sem tud mit kezdeni a csodákkal: egyrészt nem hisz bennük, másrészt nem is igazán érti a csodák jelentését és célját. Pedig amint azt látni fogjuk, az újszövetségi csodák hit nélkül, vagy a jelentésüket megérteni képes ember nélkül céljukat vesztik.
A bibliai csodákkal kapcsolatban először fontos tisztáznunk néhány félreértést. Az első, hogy a mai ember a csodákat sokszor azonosítja a természetfelettivel, pedig ez a megfeleltetés csak részben helytálló. A csodálatos történések nagy része egy kis vizsgálat után könnyedén megmagyarázható a különféle természeti erők egymásra hatásával. Jó példa erre az egyiptomi tíz csapás, amire számtalan, különböző területen munkálkodó tudós is adott már magyarázatot. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ma már sokkal többet tudunk a világ működéséről, mint a bibliai kor emberei. Jóval több biológiai, földrajzi és egyéb ismerettel rendelkezünk, és sok történésre – ami a több ezer évvel ezelőtti emberek számára érthetetlennek tűnt – ma már világos magyarázatot tudunk adni. A kérdés viszont az, hogy ha egy eseményt pontról pontra le tudunk vezetni a világunk különböző törvényszerűségeiből, akkor az megszűnik-e csodának lenni.
Azok, akik a csodát természetfeletti eseménynek tekintik, erre a kérdésre igennel válaszolnak, a Biblia viszont sehol sem definiálja a csodákat kizárólagosan természetfeletti eseményként. Ami egyértelműen természetfelettinek mondható, az nem maga a történés, hanem az isteni indíttatás, vagyis az, hogy egy logikusan megmagyarázható eseménysorozat miért pont ott és akkor, annak az személynek vagy népnek a javára történik. A csoda fogalma ezért nem feltételezi azt, hogy az adott esemény számunkra minden szempontból érthetetlen legyen.
Ezzel el is érkeztünk egy nagyon fontos kérdéshez: a csoda tehát értelmezés kérdése? Nem egészen, bár a valódi csoda mindenképp megkívánja az értelmezést. Egy esemény nem attól válik csodává, hogy én annak hiszem, viszont csak akkor értem meg egy eseményről, hogy az valóban csoda, ha hiszek benne. A csoda ugyanis az eseményben, illetve azon túlmutatva mindig hordoz valamilyen üzenetet, amelyet az ember csak a hitén keresztül tud megérteni.
Ez utóbbi mondat akár az újszövetségi csodák definíciója is lehetne. Az Újszövetség két, csodára használt kifejezése is ezt az értelmezést húzza alá: az egyik szó a dünamisz, a másik a szémeion (sajnos a fordítások sok esetben nem különböztetik meg a kettőt).
- A dünamisz elsődleges jelentései: erő, képesség, hatalom, erőmegnyilvánulás. Csoda értelmében az esemény azon aspektusát hangsúlyozza, hogy amögött – akár konkrétan vagy az események elindítójaként – egy emberfeletti hatalom áll.
- A másik kifejezés a szémeion, amit sokkal helyesebb jelként fordítani. Olyan esemény, amely a történésén felül valami nagyon konkrét jelentést, üzenetet hordoz. A szémeion számára a történés valójában másodlagos. Ennél a fogalomnál az esemény legfőbb célja, hogy felhívja a figyelmet a hit által értelmezendő üzenetre.
(Folyt. köv.)