Egyházi fogyókúra

Az egyház lélekszám-csökkenésének okai egy női magazin fogyókúrás cikkének szempontjai szerint.

A minap felfedeztem, hogy a tuti fogyásnak egy női magazinban olvasott szempontjai kísértetiesen hasonlítanak a lelki értelemben vett fogyás összetevőihez:

  1. Kevesebb energiát vigyél be, mint amennyire szükséged van. Az egyház és a hívek legfőbb táplálékai: Isten igéje, a szentségek és az imádság. Ezekből nyeri az egyház az erejét. A hatékony fogyáshoz ezeket kell kerülni vagy hígítani.
  2. A bevitt energiát fokozatosan kell csökkenteni, hogy elkerüljük a jojó-effektust. Csakis apró lépésekben lehet rászokni a gyengébb táplálékra. A hirtelen megvonás gyötrő éhségérzetet okoz, ami a diéta feladásával veszélyeztet. Erre nagyon oda kell figyelni!
  3. Ne a mennyiséget, a tápértéket csökkentsd. A teltségérzetnek meg kell maradnia. A Biblia és bibliamagyarázat után válts Biblia és gondolatokra, aztán jöhetnek csak a bibliai gondolatok. A Bibliát ekkor már elhagyhatod. Folytasd képekkel és gondolatokkal, amit követhetnek képek és érzések. Ekkor már magától értetődően jönnek az érzések és asszociációk. Telít, de nem táplál.
  4. A napi főétkezések helyett többször, de keveset egyél. Hagyd a rendszeres reggeli, esti imát, a napi bibliaolvasást. Olvass csak rövid idézeteket, gondolatokat, például az interneten. A lényeg, hogy ne nagyobb adagban Bibliát, az hizlal.
  5. Ne nassolj! Tartsd távol a kísértést. Tedd el a Bibliát valami kevésbé látható helyre, a látványa nehogy kísértésbe vigyen. És semmi magányos bibliaolvasás! Még a végén rászoksz.
  6. Változatosság: Rengeteg alacsony kalóriatartalmú étel és telítőanyag létezik, variáld őket! Fogyassz és kínálj biblia-szerű, biblia-ízű ételeket. A szentségeket ne vidd túlzásba, ne propagáld, ima helyett meditálj. Remek telítőanyag a pszichológia vagy a keleti misztika.
  7. Mozogj sokat! Nemcsak segíti a fogyást, de eltereli a gondolatokat az éhségről. Vállalj sok egyházi tennivalót is, akkor még elismerést is besöpörhetsz a buzgóságodért. Ha jól csinálod, nem marad időd a táplálkozásra, és a rohanásban észre sem veszed az éhséget.
  8. Légy trendi! Vedd észre, hogy soványan jobban elfogadnak az emberek. Az vagy, amit eszel. A Biblia meglátszik rajtad. Jól tápláltnak lenni ma nem trendi. Voltak korok, amikor az volt az ideál, de vedd tudomásul, ma már más idők járnak.
  9. Tartós fogyást csak életmódváltással érhetsz el. Ha ezeket az elveket a magadévá teszed, így élsz és így táplálsz másokat, akkor a fogyás nem marad el. Egy idő után már az éhségérzet is eltűnik, és akkor könnyebb lesz a folyamatot fenntartani, mint megállítani…

Ha kételkednél, a módszer hatékonyságát országos mérések bizonyítják!

“Akinek nem inge, ne vegye magára. Akinek viszont inge – az villámgyorsan öltözzön fel!” (Hofi Géza)

ui.: Hiszem, hogy az egyházat mindenkor Isten igéje és a szentségek táplálták és erősítették, és ez ma sincs másképp. Ha tenni akarsz az egyházért, akkor olvass Bibliát, imádkozz, járulj a szentségekhez, hiszen ma is ezeken keresztül táplál Téged Isten. Ne feledd, Krisztus Testének tagjaként (1Kor 12.) veled erősödik vagy gyengül az egyház.

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

13 hozzászólás

  • Gravatar for Sefatias Sefatias szerint:

    Én azért keresnék magyarázatot a másik oldalra is. nem vagyok meggyőződve arról, hogy csupán az egyszeri hívő tehet arról, hogy csökken az istentiszteletek látogatottsága. és még csak a Biblia olvasásának hiányára sem fognám. A történelmi egyházak tagjaira nem volt jellemző sosem a Biblia rendszeres olvasása, mégis jártak istentiszteletre.
    Szerintem megváltozott a világ, és ezzel megváltoztak az igények. De ezekkel az igényekkel a sértődött és emiatt évtizedes hátrányba került egyházak nem tudnak lépést tartani. Azt hiszem egy kicsit az egyházi vezetésnek is körül kéne nézni a saját portája körül, hátha találna egy kis söprögetni valót

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Igazad van Sefa, nem is akarom védeni vagy szépíteni a helyzetet. A bejegyzés azért csak az egyes hívőről szól, mert úgy látom, hajlamosabbak vagyunk az egyházak vezetőire hárítani a felelősséget, miközben a sajátunkról megfeledkezünk. Igazad van abban is, hogy sokaknak kellene szétnézni a portájukon, de mindannyian tudjuk, hogy ők pont arról híresek, hogy nem szeretnek söprögetni, hiába mondjuk nekik…

      Változtatni szerintem alulról lehet – erre buzdít a poszt is. Képzelj el olyan híveket, akiknek nem mindegy, hogy mit hallanak az istentiszteleten, mert ismerik a Bibliát és kijavítják, ha a lelkész hülyeséget beszél. Olyan híveket, akik komolyan veszik a missziói parancsot és hívják az embereket a gyülekezetbe és Krisztushoz. Ez szerintem sokkal nagyobb lökést adna az egyháznak, mint ha egy egyházi vezető megmondja, hogy mit is kellene csinálni.

      Az ember véleményem szerint ott változtasson, ahol tud, és ez elsősorban önmaga. Mindemellett – ahogy írod is – ez nem jelenti azt, hogy más területeken ne lenne szükség a változásra.

  • Gravatar for Sefatias Sefatias szerint:

    Igazad van. Én is inkább az alulról történő szerveződés híve vagyok. De ez csak akkor működik, ha a felülről irányított szervezeteket eltöröljük. Mégha az egy egyház is.A kettő üti egymást. Tehát vagy el kell fogadni a jelenlegi helyzetet és beletörődni, vagy pedig másik egyház istentiszteleteit kell látogatni. Kétlem, hogy a két rendszer együtt jól működne. Az egyiknek le kell mondani a jogairól.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      A felülről irányított szervezetek eltörlése szerintem csak tüneti kezelés. Hosszú távon nem létezik olyan szervezet, egyház, népcsoport stb., ami egy bizonyos számú tagság felett ne alakított volna ki valamiféle hierarchiát. Ez az egyházra is igaz. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az egyház tekintélyelvű hierarchiája óvta meg az evangéliumot az első századokban a tévtanításoktól. Rendben, az még másféle szerveződés volt, de mégis elkerülhetetlennek tűnik.

      A változás – én úgy látom – napjainkban is alulról indul azzal, hogy a felekezetek tagjai fogynak. Ez egyrészt kritika a fennálló intézményekkel szemben, ami nem biztos, hogy baj. Másrészt viszont óriási probléma, hogy az egyházak hitelvesztése miatt emberek eleve elutasítják a kereszténységet, amire az egyes hívek sem tudnak érdemi választ adni, pedig kellene. Ez szerintem óriási probléma.

      A másik egyház istentiszteleteinek látogatásával kapcsolatban én sem gondolom, hogy valakinek csak azért, mert egy adott felekezetben keresztelték meg, mindenáron oda kellene járnia, még akkor is, ha ott nem kap semmit, ami a hitében erősíthetné vagy megtarthatná.

  • Gravatar for Sefatias Sefatias szerint:

    Én azért hallottam egy két érdekes próbálkozást, amire érdemes lenne odafigyelni.
    Abban sem vagyok biztos, hogy a hierarchia megvédte az evangéliumot. Mert bár biztos voltak jó eredményei, de azt csupán evangéliumot megszégyenítő véráldozatok által sikerült, másrészt beengedtek olyan tévtanításokat, amit még ma is nyög az egyház.
    Az istentiszteletek látogatásának csökkenése meg azt hiszem senkit nem érdekel. Elfogadják úgy ahogy van. Szoktam erről beszélgetni a helyi ref. lelkésszel. Senkinek nincs kedve pénzt és erőfeszítést áldozni arra, hogy egy kicsit élénkítsék az egyházi életet, megkeressék az elveszettet stb. Jó ahogy van. Majd lesz valami. Majd ha Isten akar valamit megcsinálja. Mi meg megvárjuk.
    Olvastam a református lelkészek újságját. Abba is csak sírtak, hogy haldoklik az egyház. De a magyarság és Trianon hangsúlyozásán kívül más megoldást nem találtak

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Érdekelnének azok a próbálkozások, mert én sokszor szembesülök azzal, hogy nem látom a kiutat.

      A hierarchiával kapcsolatban azért az első századokra utaltam, mert gyakorlatilag a tévtanításokkal szemben sokszor az volt az egyetlen érv, hogy ellene mondanak az apostoli hagyományoknak (a hit szabályának), amelynek letéteményesei akkoriban a püspökök voltak. Sok ember számára, akiket két ellentétes nézet közül bármelyikről meg lehetett volna győzni az döntött, hogy melyiket támogatják az apostolok – spirituális – örökösei. Ez persze később eldurvult, de az egy másik történet… Én az első értelemben írtam az evangélium hierarchikus védelméről.

      A történelmi – főleg protestáns – egyházak helyzete sok helyen tényleg olyan, ahogy leírtad. Vannak azért kitartó próbálkozások is, de valahogy még senkinek sem sikerült tartós megoldást találnia a problémára.

  • Gravatar for infaustus infaustus szerint:

    Saját tapasztalataim alapján sajnos találónak tartom ezt a listát. Látom, ahogyan a gyakorlatban működik. A 8. pont pedig külön figyelmet érdemel. Manapság trendi kritizálni és támadni az egyházat és a helyi gyülekezetet is. A hibát lehet és kell is keresni a tagokban és a vezetőkben is – de addig, míg egyik fél sem ismeri el a saját részét, hanem csak a másikra mutogat, nem lesz változás.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Tökéletesen egyetértek. Fájó szívvel hallgatom, olvasom az ilyen – sokszor keresztényektől származó – kritikákat. Igazságosztó szerepben tündökölve beszólni mindenkinek – na, az a legkönnyebb.
      A dolog egyik nagy tragédiája, hogy az internet tele van az ilyen megmondóemberek írásaival, miközben észre sem veszik, hogy az “igazság” bajnokaiként csak további érveket szolgáltatnak a kereszténységet elutasító tömegek számára. Lejáratni a kereszténységet nagyon könnyű, de a következményekkel (pl. botránkoztatás) hogy fognak elszámolni?

  • Gravatar for Sefatias Sefatias szerint:

    Talán ha lehetne látni valami kezdeményezést az egyházak részéről, valami közeledést az emberek felé… Akkor talán kevesebb lenne a kritika. Viszont én nem látok semmilyen kezdeményezést. Az egyházak ma is élesen különvált osztályokból állnak. Laikus és papi/lelkészi osztály. A vezető réteg nem engedi a gyülekezetet felállni maga mellé. Általában érettebbnek, okosabbnak hiszi magát, mint a gyülekezet átlag tagja. A gyülekezet tagjainak ritka esetben van beleszólásuk a vezetésbe és ezért nem érzik magukénak a gyülekezetet, egyházat. És ilyenkor könnyebben kritizálnak. Néha joggal.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Ne érts félre, nem menteni akarom az olyan embereket, akikről írsz. Ismerek én is, nem egyet.

      Azt viszont tapasztalom, hogy az elégedetlenségi szint – amolyan magyar módra – sokszor magasabb annál, mint ami indokolt lenne. Sokan morognak, fújnak az egyházakra, miközben figyelmen kívül hagyják, hogy a kereszténységnek és az egyházi létnek része – amúgy krisztusi módon – egymás hülyeségeinek az elviselése is.
      A másik problémám, hogy a sok kritika között nem látom azt, hogy a megmondó emberek megmutató emberekké válnának. Az szerintem alap, hogy ha valaki kritizál, akkor adjon, mutasson valami tényleg működő alternatívát is. Ilyet egyrészt nagyon kevesen tudnak felmutatni, a történelmi egyházak nagyságrendjében pedig egyszerűen senki. Több száz éve ott a lehetőség, hogy bárki megmutassa, hogyan is kellene ezt csinálni, de valahogy még senkinek sem sikerült. A különféle kisegyházak részéről is – tisztelet a kivételeknek! – csak dőlnek a kritikák, miközben ők sem tudnak pár tíz, száz embernél többet megszólítani, pedig állítólag tudják a frankót. Persze, ha rákérdezel a dologra, akkor csak a nagy testvérre tudnak fújni, hogy az tehet róla – naná, ez a legkönnyebb.

      Nem tagadom, hogy sok a probléma, de várom már, hogy valaki ne csak megmondja, hanem meg is mutassa a frankót. Én is csak megmondani és nem megmutatni tudnám, de a megmondókból úgy gondolom már túl sok van.

  • Gravatar for infaustus infaustus szerint:

    “A gyülekezet tagjainak ritka esetben van beleszólásuk a vezetésbe…” (Sefatias)

    Egy gyülekezeti tag javaslata az volt, hogy a bibliaóra helyett menjünk el pingpongozni és sörözni, mert az jobb. Kell egy bizonyos fokú lelki érettség, hogy a szavuk mérvadó legyen döntő kérdésekben.

    Sefa, a változás, amiről beszélsz, szerintem nem nagy látható egyházi szinten kezdődik el. Alulról építkezik az olyan közösségekben, melyeket nem köt évszázados hagyomány és infrastruktúra. És mára elért oda, hogy már látok olyan történelmi egyházhoz tartozó közösségeket is, melyek valóban élnek, valódi közösséget valósítanak meg, és lehetőséget adnak az “egyszerű” gyülekezeti tagoknak is a szolgálatra. Biztos, hogy nem gyakori az ilyen, de valami elkezdődött már. Örülök neki, hogy Jézus türelmesebb az egyházával, és nem mond le róla. Én se vagyok hajlandó.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      “És mára elért oda, hogy már látok olyan történelmi egyházhoz tartozó közösségeket is, melyek valóban élnek, valódi közösséget valósítanak meg, és lehetőséget adnak az “egyszerű” gyülekezeti tagoknak is a szolgálatra. Biztos, hogy nem gyakori az ilyen, de valami elkezdődött már.”

      Igen, én is ismerek ilyen közösségeket, érdekes módon a Római Katolikus Egyházban. Egyre több olyan lelkiségi mozgalom, misszió alakul a kereteik között, amelyek ugyan megtartják az egyházi kötöttséget, ám mégis bizonyos önállóságra tesznek szert. Én ezt pl. követendő példának tartom.

  • Gravatar for infaustus infaustus szerint:

    És azt sem szabad elfeledni, hogy egy 2000 éves intézményről van szó. Ez nem egy motorcsónak, amely bevesz egy hajtűkanyart is, hanem egy hatalmas vitorlás, mely lassan és nehézkesen tud új irányba fordulni. Nem jó sürgetni a változást, abból jó nem sül ki (max. egy életképtelen koraszülött). De szeretettel lehet rajta dolgozni, és az többet elér, mint önmagában a kritizálás. Ezt a saját tapasztalatom mondatja velem, amit a gyakorlatban, gyülekezeti szinten látok megvalósulni.



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.