Mi a Jézus megkeresztelésekor elhangzó isteni szózat jelentősége? Ki találkozott Jézus és János személyében, és miért fontos ez a találkozás?
Sorozatunk utolsó részében a Jézus megkeresztelésének történetében olvasható isteni szózat jelentésén gondolkodunk. Ez a rövid mondat, „Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.”
(Lk 3,21), jóval több érdekességet tartogat, mint ahogyan azt elsőre vélnénk. Jelentőségének megértéséhez azonban tisztában kell lennünk néhány történeti körülménnyel és bibliai ígérettel.
A hithű zsidóság a Messiás eljövetelét nemcsak spirituális, hanem társadalmi, politikai eseményként is várta. A Messiás az ő gondolkodásukban egyaránt volt a népet Istenhez visszavezető spirituális vezető, Isten üzenetét hirdető próféta, mindenkit legyőző hadvezér, társadalmi igazságosságot hozó király. Ennek persze feltétele volt a dávidi származás, hiszen az Isten akarata szerinti király csakis Dávid házából való lehetett. Ebből következően a Messiás megjelenését – az emberek elgondolása szerint – elkerülhetetlenül háborúnak kellett követnie. A valódi Messiás ugyanis vitathatatlanul a jogos király. A különböző „messiások” felbukkanása ezért torkollott minden alkalommal a római uralom elleni felkelésbe. Ráadásul az ígéretek szerint a Messiás nemcsak az uralkodásban, hanem a vallási életben is helyreállítja a rendet. Megtisztítja a kultuszt, a papságot, és legitim, Áron házából való főpapot ad a népnek.
Mindezen várakozások fényében nem meglepő, hogy a qumráni közösség tanításai között is megtalálható a Dávid házából származó király és az Áron házából származó főpap várása. A messiási idő, az aranykor kezdetének első lépése ugyanis a legitim főpap és a legitim király hivatalba lépése, a zsidóság évszázados imáinak beteljesülése.
Mi köze mindennek a történetünkhöz? Nagyon sok. Jézus megkeresztelésekor az elhangzó isteni szózatban két nagy jelentőségű ószövetségi kép jelenik meg.
„Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.”
Az első, hogy Isten a fiának mond valakit, a második, hogy Isten gyönyörködik valakiben. Ez két olyan félreérthetetlen utalás, amelyek jelentősége nem hagy kétséget afelől, hogy kikre is vonatkoznak. Az Isten fia megjelölést az Ószövetségben az Isten akarata szerinti királyokra alkalmazták – természetesen adoptáció és nem születés alapján. Ennek értelmét az ószövetségi apa-fiú viszonyban találjuk, amelynek fontos eleme, hogy a fiú már életében részesül az apa vagyonából és hatalmából. Az apát és (az örökös) fiút ezért sok tekintetben egynek tekintették. A legitim királyt Isten adoptálja, és szavainak, tetteinek tekintélye és a hatalma gyakorlatilag ebből a viszonyból fakad. Erről a 2. zsoltárban olvashatunk:
„Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon! Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged!” (Zsolt 2,6-7)
Ez a zsoltár az ún. királyzsoltárok egyike, melyet egyes kutatók szerint az újonnan beiktatott király beöltöztetésekor olvastak. Ezt a zsoltárt idézi az isteni szózat első része.
A második kép Isten gyönyörködéséről szól. Isten az Ószövetség szerint az igazakban és az igazak cselekedeteiben gyönyörködik, de van egy sokkal konkrétabb utalás is Ézsaiás próféta könyvében:
„Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek.” (Ézs 42,1)
Ez a prófécia a Messiásról szól.
Nézzük az összképet: Jézus megkeresztelésekor az Ószövetség legnagyobb próféciái teljesednek be. Keresztelő János, az Áron házából származó próféta, mint Isten által választott legitim főpap jelenik meg. Tisztéhez híven ő mutatja be és keni fel, iktatja be az Isten által adott és választott királyt, Jézust, aki Dávid leszármazottja (erről bővebben itt olvashatsz). Az isteni szózat ezt egyértelműen megerősíti a királyok beiktatásánál elhangzó zsoltár idézésével.
Ez az esemény mégis több az Isten akarata szerinti főpap és király – tehát a szakrális állam, a szó szerinti Isten országa – megalapításánál. Jézus ugyanis nemcsak király, hanem az Ézsaiás próféta által megígért Messiás is, aki új szövetséget hoz.
Talán ebből is látható, hogy Jézus megkeresztelésének története döbbenetes esemény. Egy pont, ahol Isten évszázados váradalmakat teljesített be, ahol lezárta az Ószövetséget, és megkezdte az új szövetséget.
„Betelt az idő, és elközelgett a mennyek országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1,15)