Keresztelő János 6.

Jézus megkeresztelkedése mint szövetségkötés: Isten és ember új szövetségének ünnepélyes liturgiája.

Jézus megkeresztelésének jelenete a betániai ortodox templom freskóján

A betániai Kersztelő Szent János templom freskója

“Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedése után Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég, leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.” (Lk 3,21)

Az előző részben láthattuk, hogy a jánosi és a jézusi keresztség célja és jelentése teljesen más. A kettő közti különbség Jézus megkeresztelésének elbeszélésében válik igazán láthatóvá. A János-történetet jellemző ószövetségi utalás- és szimbólum-halmozás itt is megjelenik. Nézzünk néhányat az isteni megnyilatkozás felől közelítve.

Jézus megkeresztelésekor Isten maga szól az ott lévő, János keresztségében részesült emberekhez. A víz általi megtisztulás Isten megjelenése, beszéde, előre bejelentett csodái előtt egyfajta liturgikus rend az Ószövetségben. Minden hasonló, próféták vagy “Isten emberei” által előre bejelentett alkalmat megelőzött egy rituális és fizikai megtisztulásra való felszólítás. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy az emberek a spirituális megtisztulás mellett kimosták a ruháikat, meghintették magukat vízzel vagy ténylegesen megmosakodtak. Ez a gyakorlat az egész Ószövetségben a tisztulási rítusok alapvető eleme. A törvényadásra – vagyis az ó-szövetségre – való előkészületben is megtaláljuk ezt a megtisztulásra való felszólítást:

“Akkor így szólt az Úr Mózeshez: Menj a néphez, és rendeld el, hogy ma és holnap szenteljék meg magukat, és mossák ki a felsőruhájukat.” (2Móz 19,10)

Azon nem érdemes fennakadnunk, hogy ebben az esetben nem alámerítésről van szó, hiszen a Sínai-hegy lábánál erre amúgy sem volt lehetőség, ráadásul a qumráni gondolkodás – mely szerint János tanított és keresztelt – a rituális fürdők gyakoriságát és alaposságát az ószövetségi követelményekhez képest jelentősen túlozta. Többször is olvashatjuk az Ószövetségben, hogy a víz általi megtisztuláshoz elégséges volt csak a meghintés is.

A törvényadással való párhuzam azért is érdekes, mert Mózes a megtisztulási rituálé, Isten megjelenése és a néphez intézett szavai után eltávozott, és negyven napig böjtölt.

“Amikor fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, annak a szövetségnek a tábláit, amelyet az Úr kötött veletek, és a hegyen maradtam negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem, és vizet nem ittam.” (5Móz 9,9)

A sorrend Jézusnál is tökéletesen ugyanaz:

“Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de amikor azok elmúltak, megéhezett.” (Lk 4,1-2)

A törvényadás elbeszélésével való hasonlóságból is láthatjuk, hogy itt ismét az isteni szövetségkötés elemei jelennek meg: a nép és a nép képviselőjének bűnbánata és víz általi rituális tisztulása; Isten megnyilatkozása; a nép képviselője elvonul Istenhez; negyven napos böjt. Itt tehát egy szövetségkötés folyamatát láthatjuk, amelyben János szavai és keresztsége az isteni megnyilatkozás előtti bűnbánatra hívás és a rituális tisztulás fürdőjének szerepét töltik be. János keresztsége ezért Jézus megkeresztelésével célhoz ért, betöltötte rendeltetését. (Folyt. köv.)

A sorozat további részei

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

6 hozzászólás

  • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

    Ma vajon gyönyörködik-e Isten abban, amit meg tudtunk valósítani a tanításból?

    Fogyasztjuk a kereszténységet ahelyett, hogy Jézus tanítványává tennénk minden népet.

  • Gravatar for endi endi szerint:

    A liturgia az nem azt jelenti hogy újra és újra ismételni kell? Vagy rosszul tudom?

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      A liturgia eredeti jelentése közszolgálat. A liturgiában résztvevők megszabott keretek között, egy célért végzik a dolgukat. Az ókorban a közmunkát is liturgiának hívták. 🙂 Az egyház csak később alkalmazta ezt a profán szóhasználatot a saját szolgálatára azért, mert jól leírja az egyházi szertartások rendjének célját és lényegét. A liturgiára egyházi értelemben sem mondható, hogy lényege az ismétlés, hiszen állandó és változó részekből áll, tehát szó szoros értelemben csak a keretei ismétlődnek, maga az egész liturgia nem. A célja tehát nem az ismétlés, hanem a köz javára, meghatározott keretek között végzett egyedi szolgálat.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Még csak annyit, hogy az egyházi liturgiát nem azért ismétlik – értem ez alatt azokat a bizonyos állandó kereteket – mert ez a lényege, hanem azért, mert a benne foglaltakat – pl. bűnbánat – nem lehet egyszer és mindenkorra letudni. Egyházi értelemben tehát ezért “kell” ismételni, de ez nem jelenti azt, hogy az ismétlés a célja lenne.

    • Gravatar for endi endi szerint:

      Na de a bűnbánat, ima, stb nem lehet liturgia.
      Úgy értem pl imához nem kell összekulcsolni a kezet valami liturgia-szerűen, bűnbánathoz se kell hajlongani 🙂 vagy ilyesmi.
      Jézus egyetlen dologra mondta hogy “ezt tegyétek az én emlékezetemre”, az úrvacsorára. De még ezt se szabad szerintem liturgia-szerűen csinálni.
      Nem tudom érthető-e mire akarok kilyukadni. 🙂

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Nem biztos, hogy értem a lényeget, de szerintem Te egyszerűen mást értesz liturgia alatt.



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.