Hatástalanított bűn

Megbocsátás: egy újabb bibliai alaptéma, amelynek érdemes a mélyére nézni. Mit jelent és mit nem?

“Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasok, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.” (Ef 4,32)

A böjti időszak központi kérdése a bűnbánat és a megbocsátás, hiszen megváltásunk ünnepére készülünk, amelynek lényege az Istennel való kiengesztelődés. Pál apostol a fenti idézetben azt írja, hogy nekünk is úgy kell egymásnak megbocsátanunk, ahogyan Isten megbocsátott nekünk. Adott tehát a kérdés: hogyan bocsátott meg nekünk Isten, és mi történik a megbocsátásban?

A teremtéstörténet során elhangzik egy mondat, ami a bűn kegyetlen természetére mutat rá:

“A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod.” (1Móz 2,16b-17)

A bűn törvényszerűsége, hogy a bűnösnek meg kell halnia. A bűn visszafordíthatatlanul megrontotta a teljes embert, így az a szent Istentől – aki életének forrása – eltávolodott, és ezzel örök életét is elveszítette. Isten és ember természete összeférhetetlenné vált. A megbocsátást emiatt nem lehetne elintézni a felejtéssel, mert attól még az Istentől való elszakítottság állapota nem szűnne meg. A bűneset megtörtént. A történteket nem teszi semmissé a felejtés.
Kérdezheted, hogy ha a bűn ilyen visszafordíthatatlan és elfelejthetetlen, akkor Isten miért nem fogadja el egyszerűen az embert így, bűnösnek? Azért, mert szereti. Ha elfogadná és beletörődne abba, hogy távol kerültünk és távol is maradunk Tőle, akkor ezzel az ember örök elszakítottságába, kárhozatába egyezne bele.

Isten természete szerint szent és igazságos, ami maga után vonja, hogy gyűlöli és megbünteti a bűnt – de gyermekeként szereti a bűnöst. Isten szeretete így egy furcsa helyzetet teremtett: az embernek meg kell halnia a bűne miatt, amit nem lehet csak úgy elfelejteni, de elfogadni sem akarja Isten:

“Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát – így szól az én Uram, az Úr – hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen.” (Ez 18,23)

Az egyetlen megoldás a megbocsátás, ami különbözik a fentiektől. A 32. zsoltár második verse tökéletes definíciót ad a megbocsátásra:

“Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság.”

Felrója, vagyis feljegyzi – a héber szó (hsv) pontos jelentése: beszámít, figyelembe vesz. Nincs szó tehát felejtésről, mert tényként kezeli, hogy az embernek van bűne, de ezt a bűnt mégsem számítja be Isten. Mi történt itt? Talán Isten sutba dobta igazságosságát és mégis inkább elnézi a bűnt? Nem, ennél komolyabb dolog történt. Isten a bűneinket nem elnézte, nem elfelejtette, nem is elfogadta, hanem mindet magára vette és következményüket elszenvedte a kereszten. Továbbra is követünk el bűnöket, de Krisztus kereszthalálával hatástalanította a bűnt. Az embernek így már nem kell a bűne következményeként örökre meghalnia.

A bűnöket ezért nekünk sem elfelejteni, elnézni, elfogadni kell, hanem megbocsátani. Bármit is követnek el ellened, ne engedd hatni, ne engedd pusztítani benned. Bocsásd meg úgy, ahogyan Isten is megbocsátott neked Krisztusban. Minden általad és ellened elkövetett bűn is ott van a kereszten. Megbocsátani annyit tesz, hogy ott is hagyod.

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

1 hozzászólás

  • Gravatar for Sándor László Sándor László szerint:

    Szent Theophilus antiochiai püspöknek Autolycushoz írt könyvéből:

    (Lib. 1, 2. 7: PG 6, 1026-1027. 1035)

    Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent

    Ha valaki azt mondja: Mutasd meg nekem a te Istenedet, én azt válaszolom neki: Mutasd meg nekem előbb a te emberedet, és én azután megmutatom neked az én Istenemet, így lesz aztán nyilvánvalóvá, hogy lelked szeme lát-e, és szíved füle hall-e.
    Amint ugyanis azok, akik testi szemükkel látnak, felfogják a földi dolgokon végbemenő változásokat, vizsgálják a dolgok közötti különbségeket, így: a fényt és a sötétséget, a fehéret és a feketét, az alaktalant és a szép formájút, az egymáshoz illőt vagy nem illőt, a szabályosat vagy szabálytalant, a tagjaiban arányosat vagy csonkát, s ugyanez elmondható a füllel kapcsolatban a hangok magasságáról vagy mélységéről, illetve a vidám hangzatok megkülönböztetéséről: ugyanígy működik a szívnek a füle és a léleknek a szeme is, hogy Istent érzékelni tudja.
    Istent is megláthatják az emberek, ha lelkük szeme nyitva van. Bár mindenkinek van szeme, de mégis némelyek előtt örök fátyol takarja el a nap szép világát. Az a tény pedig, hogy e vakok nem látnak, nem jelenti azt, hogy a napnak nincs világossága, hanem éppen azt mutatja meg nekik, hogy vak az ő szemük. Ugyanígy vakítja meg az ember lelki szemét a bűn és a gonosz cselekedet is.
    Amint illő, hogy a tükör ragyogó tiszta legyen, éppúgy tisztán kell tündökölnie az emberi léleknek is. Mert amikor rozsda rágódott be a tükörbe, akkor már az ember nem láthatja benne tisztán az arcát, ugyanígy, ha bűn homályosítja el a lelket, az már nem képes vele többé meglátni az Istent.
    De ha akarod, meggyógyulhatsz: bízd magad az orvosra, s kioperálja a lélek és a szív hályogát. Ki ez az orvos? Az Isten, aki az Ige és a Bölcsesség által gyógyít és éltet. Isten mindent Igéje és Bölcsessége által alkotott, mert: Igéjével erősítette meg az egeket, és Lelkével annak összes erőit (vö. Zsolt 32, 6). Legkiválóbb tulajdonsága: bölcsessége. Bölcsességében teremtette Isten a földet, az egeket okossága rendezte be; tudása nyitotta meg az örvények mélységeit és permetez harmatot a felhőkből.
    Ó, ember, ha mindezt felfogod, és tisztán, szentül és igaz módra élsz, megláthatod az Istent; de mindenekelőtt szívedben első helyet a hitnek és az istenfélelemnek biztosíts, akkor a többit már könnyen fogod érteni. Amikor halandóságod köntösét leteszed, és felöltöd a halhatatlanságot, altkor látod majd igazán Istent érdemeid mértéke szerint. Isten ugyanis testedet lelkeddel együtt új életre kelti, és akkor már mint halhatatlan lény láthatod a Halhatatlant, de csak úgy, ha már most hiszel benne.



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.