Királyok királya 1.

Mit jelentenek és mi az eredetük a karácsonyi történetből jól ismert motívumoknak? Első rész.

Máté evangéliumának első fejezete Jézus családfájával kezdődik. Máté a felsorolásában különösen is ismert személyeket szerepeltet:

“Isai fia volt Dávid, a király. Dávid fia volt Salamon, Úriás feleségétől.” (Mt 1,6)

Eszerint a jézusi családfa nem egy hétköznapi család felmenőinek a jegyzéke, hanem királyi családfa. Isten akarata szerint a trón Dávid utódait illette volna meg, azonban Jézus születésének idején már rég nem ők uralkodtak.

Jósiás király halála után (Kr. e. 609) egyik fia, Jóakház örökölte a trónt, akit rövid uralkodás után II. Nékó fáraó Egyiptomba deportált, és helyét testvére, Jójákim foglalta el. Jójákim néhány évvel később elesett az Új-Babiloni Birodalom elleni csatában, és fia, Jójákin vette át az uralkodást, akit három hónap múlva Bablionba hurcoltak. Ekkor Jósiás király harmadik fia, Cidkija került a trónra, ám rövidesen szintén a Babilon elleni háborúság áldozata lett. Ezzel az eseménnyel Kr. e. 586-ban az Új-Babiloni Birodalom megszüntette a júdeai királyság intézményét, de az örökösök sorát nem sikerült végleg megszakítani.

A törvény szerint, ha egy örökös meghalt, akkor a sorban következő fiúgyermeké lett az örökség; ez az elv a trónöröklésre is érvényes volt. Jósiás királynak voltak még gyermekei, például a mátéi családfában is szereplő Jekoniás.

“Jósiás fia pedig Jekoniás és testvérei, a babiloni fogságbavitelkor.” (Mt 1,11)

Őt is a babiloni fogságba hurcolták, de következő örökösként rajta és gyermekein keresztül a királyi családfa tovább élt:

“A babiloni fogságbavitel után Jekoniás fia volt Sealtiél, Sealtiélé Zerubbábel.” (Mt 1,12)

Bár Dávid utódai ezután már soha többé nem uralkodhattak, a nép között tovább éltek a trón Isten akarata szerinti örökösei, akiknek sorában – Jézus születésének idején – József, a názáreti ács volt a következő (Mt 1,13-16).

József és Jézus kapcsolatának szempontjából fontos tudnunk, hogy egy férfinak a törvény szerint nem akkor lett gyermeke, amikor az megszületett, hanem amikor a férfi a gyermeket (biológiai kapcsolattól függetlenül) a magáénak vallotta. Ez az elv abból az egyszerű igazságból táplálkozott, hogy az anyasággal szemben az apaság nem volt bizonyítható – az apa ezért kinyilvánította, hogy a gyermek az övé. Első fiú esetében ezzel elsőszülöttjének és örökösének is elismerte. Tehát nem az számított törvényes elsőszülöttnek, aki elsőként látta meg a napvilágot, hanem az, akit az apa annak nyilvánított (Salamon sem az elsőszülött fia volt Dávidnak). Miért érdekes ez? Amikor József megtudja, hogy jegyese, Mária áldott állapotban van, világos számára, hogy a gyermek nem az övé:

“Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el.” (Mt 1,18-19)

Ekkor álmában megjelenik egy angyal és ezt mondja:

“József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van.” (Mt 1,20b)

József magához veszi Máriát (Mt 1,24), és ezzel magáénak ismeri el a gyermekét. Jézus így József törvény szerinti elsőszülöttjévé és teljes jogú örökösévé válik. Ki születik meg tehát a betlehemi jászolban? Izrael következő, legitim királya!
(Folyt. köv.)

A sorozat további részei

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu