Jézus pere 10.

Jézus ártatlan, Pilátus nem akarja elítélni. A per egyre nyomasztóbbá válik, olyannyira, hogy még a közismerten kegyetlen helytartó is félni kezd.

A katonák visszakísérték Jézust Heródestől Pilátushoz, aki – mivel késő délután volt – aznap már nem foglalkozott az üggyel. Jézus az éjszakát a helytartóság börtönében töltötte várva a másnapi kihallgatást. Péntek reggel Pilátus ítélethirdetésre hívta Jézus vádlóit:

“Ekkor Pilátus összehívta a főpapokat, a vezetőket és a népet, és így szólt hozzájuk: Ezt az embert elém hoztátok azzal, hogy a népet félrevezeti. Íme, én előttetek vallattam ki, és nem találtam ebben az emberben egyet sem azok közül a bűnök közül, amelyekkel vádoljátok. De még Heródes sem, mert visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el: megfenyítem tehát és elbocsátom.” (Lk 23,13-15)

Pilátus meg volt győződve Jézus ártatlanságáról. A főtanács tagjai háborogtak a helytartó döntése miatt, erre ő előállt egy mentő ötlettel:

“Szokás nálatok, hogy valakit szabadon bocsássak a húsvét ünnepén: akarjátok-e hát, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?” (Jn 18,39)

A kegyelmi ajánlatra a tömeg válasza:

“Erre valamennyien felkiáltottak: Ezt öld meg! Barabbást pedig bocsásd el nekünk! Ez utóbbi a városban történt lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve. Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szerette volna szabadon bocsátani Jézust. De ezek kiáltoztak: Feszítsd meg, feszítsd meg őt! Ő azonban harmadszor is odafordult hozzájuk: De hát mi rosszat tett ez? Nem találtam benne semmiféle halált érdemlő bűnt: megfenyítem tehát, és elbocsátom. De azok hangos kiáltásokkal sürgették és követelték, hogy feszítsék meg. És kiáltozásuk győzött.” (Lk 23,18-23)

A nép miért a lázadó, gyilkos Barabbást választotta Jézus helyett? A körülmények ismeretében ezen nem kell csodálkoznunk. Máté evangélista beszámol róla, hogy a főpapok rábeszélték a népet, hogy a helytartó előtt Barabbásra szavazzanak:

“A főpapok és a vének azonban rávették a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.” (Mt 27,20)

Nem gondolom, hogy ez a bizonyos rábeszélés különösebben nehéz lett volna. Elég, ha belegondolunk abba, hogy az emberek fejében élő harcos messiás képéhez melyikük közelít jobban: Barabbás, a hazafi, a tettek embere, aki egy római börtönben ül az elnyomók elleni lázításért és gyilkosságért, vagy Jézus, aki az ellenség – mint például a rómaiak – szeretetét hirdette. Melyikük felel meg jobban a harcos, felszabadító Messiás ideájának?

Nem állítom, hogy Barabbást messiásnak gondolták volna, de az biztos, hogy Jézus és Barabbás közül az utóbbi felelt meg jobban az elvárásoknak. A főpapoknak elég lehetett csak a Jézus elfogatásakor történteket (a Péter kardrántásakor bekövetkezett “kudarcot” – lásd a sorozat 5. részében) elbeszélni ahhoz, hogy az emberek hite megrendüljön Jézus messiási mivoltában. Ha Jézus nem Messiás, akkor nemcsak egy hitegető szélhámos, hanem az ellenség szeretetének hirdetésével a rómaiakkal való lepaktálás szorgalmazója. Egyértelmű: inkább Barabbás…

Pilátus nem erre számított, de továbbra is próbálta menteni Jézust. Jogában állt ítélethozatal nélkül megostoroztatni valakit, ha megzavarta a város nyugalmát. Remélte, hogy ezzel a büntetéssel kielégíti a tömeg vérszomját, ugyanis a rómaiak által alkalmazott korbácsolás annyira kegyetlen büntetés volt, hogy sokan bele is haltak.

“Akkor Pilátus elvitette Jézust, és megkorbácsoltatta. A katonák tövisből koronát fontak, a fejére tették, és bíborruhát adtak rá; oda járultak hozzá, és ezt mondták: Üdvözlégy, zsidók királya! – és arcul ütötték. Pilátus ismét kiment az épület elé, és így szólt hozzájuk: Íme, kihozom őt nektek. Tudjátok meg, hogy semmiféle bűnt nem találok benne. Ekkor kijött Jézus az épület elé, rajta volt a töviskorona és a bíborruha. Pilátus így szólt hozzájuk: Íme, az ember!” (Jn 19,1-5)

Egy ilyen megalázott népvezér, messiásjelölt nem vezető többé. Akin mindezt el lehet követni, az erőtlen. Ha Jézus csak egy messiási mozgalom vezetője lett volna, akkor a mozgalmának ezen a ponton vége.

“Amint meglátták Jézust a főpapok és a szolgák, így kiáltoztak: Feszítsd meg, feszítsd meg! Pilátus pedig ezt mondta nekik: Vegyétek át ti, és feszítsétek meg, mert én nem találom bűnösnek. A zsidók így válaszoltak neki: Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát. Amikor Pilátus ezt meghallotta, még nagyobb félelem szállta meg.” (Jn 19,6-8)

Kiderült, hogy valójában vallási ügyről van szó. Pilátus tudta, hogy ez az egyetlen téma, ami miatt a zsidók bármelyik pillanatban lázadást robbanthatnak ki. Nem csoda tehát, hogy még nagyobb félelem szállta meg. Pedig ez még csak a kezdet volt, a per igazán kemény része ezután következett… (Folyt. köv.)

A sorozat további részei

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

2 hozzászólás

  • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

    Vajon mitől félhetett Pilátus? A nagy lázadástól? Nem valószínű, mivel nála volt a helyzet kulcsa, az az esendő fogoly, akit szívesen átadott volna az elégedetleneknek, ha hajlandók átvenni. Lincseljék meg, ha annyira fel vannak ajzva.

    Talán inkább bosszantotta, hogy sarokba szorítják, vele akarják elvégeztetni a piszkos munkát, és hiába szeretne, nem léphet ki ebből az értelmiségi kelepcéből. Szerintem egyszerűen zavarta, hogy itt van vidéken, ő, az erős, nagy hatalmú, felvilágosult római, és mégis kénytelen úgy táncolni, ahogy a suttyó vidékiek fütyülnek neki. Akik ráadásul nem is annyira suttyók, jól összerakták a logikai konstrukciót, és még elő sem adták a legerősebb érvüket.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Az adott körülmények között Pilátusnak nem hiányzott egy államellenes lázító pere. Egy ilyen üggyel könnyen felhívhatta volna magára Róma figyelmét, amit ekkoriban a legkevésbé akart. De erről majd a következő részben…



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.