Jézus ártatlan, Pilátus nem akarja elítélni. A per egyre nyomasztóbbá válik, olyannyira, hogy még a közismerten kegyetlen helytartó is félni kezd.
A katonák visszakísérték Jézust Heródestől Pilátushoz, aki – mivel késő délután volt – aznap már nem foglalkozott az üggyel. Jézus az éjszakát a helytartóság börtönében töltötte várva a másnapi kihallgatást. Péntek reggel Pilátus ítélethirdetésre hívta Jézus vádlóit:
„Ekkor Pilátus összehívta a főpapokat, a vezetőket és a népet, és így szólt hozzájuk: Ezt az embert elém hoztátok azzal, hogy a népet félrevezeti. Íme, én előttetek vallattam ki, és nem találtam ebben az emberben egyet sem azok közül a bűnök közül, amelyekkel vádoljátok. De még Heródes sem, mert visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el: megfenyítem tehát és elbocsátom.” (Lk 23,13-15)
Pilátus meg volt győződve Jézus ártatlanságáról. A főtanács tagjai háborogtak a helytartó döntése miatt, erre ő előállt egy mentő ötlettel:
„Szokás nálatok, hogy valakit szabadon bocsássak a húsvét ünnepén: akarjátok-e hát, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?” (Jn 18,39)
A kegyelmi ajánlatra a tömeg válasza:
„Erre valamennyien felkiáltottak: Ezt öld meg! Barabbást pedig bocsásd el nekünk! Ez utóbbi a városban történt lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve. Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szerette volna szabadon bocsátani Jézust. De ezek kiáltoztak: Feszítsd meg, feszítsd meg őt! Ő azonban harmadszor is odafordult hozzájuk: De hát mi rosszat tett ez? Nem találtam benne semmiféle halált érdemlő bűnt: megfenyítem tehát, és elbocsátom. De azok hangos kiáltásokkal sürgették és követelték, hogy feszítsék meg. És kiáltozásuk győzött.” (Lk 23,18-23)
A nép miért a lázadó, gyilkos Barabbást választotta Jézus helyett? A körülmények ismeretében ezen nem kell csodálkoznunk. Máté evangélista beszámol róla, hogy a főpapok rábeszélték a népet, hogy a helytartó előtt Barabbásra szavazzanak:
„A főpapok és a vének azonban rávették a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.” (Mt 27,20)
Nem gondolom, hogy ez a bizonyos rábeszélés különösebben nehéz lett volna. Elég, ha belegondolunk abba, hogy az emberek fejében élő harcos messiás képéhez melyikük közelít jobban: Barabbás, a hazafi, a tettek embere, aki egy római börtönben ül az elnyomók elleni lázításért és gyilkosságért, vagy Jézus, aki az ellenség – mint például a rómaiak – szeretetét hirdette. Melyikük felel meg jobban a harcos, felszabadító Messiás ideájának?
Nem állítom, hogy Barabbást messiásnak gondolták volna, de az biztos, hogy Jézus és Barabbás közül az utóbbi felelt meg jobban az elvárásoknak. A főpapoknak elég lehetett csak a Jézus elfogatásakor történteket (a Péter kardrántásakor bekövetkezett „kudarcot” – lásd a sorozat 5. részében) elbeszélni ahhoz, hogy az emberek hite megrendüljön Jézus messiási mivoltában. Ha Jézus nem Messiás, akkor nemcsak egy hitegető szélhámos, hanem az ellenség szeretetének hirdetésével a rómaiakkal való lepaktálás szorgalmazója. Egyértelmű: inkább Barabbás…
Pilátus nem erre számított, de továbbra is próbálta menteni Jézust. Jogában állt ítélethozatal nélkül megostoroztatni valakit, ha megzavarta a város nyugalmát. Remélte, hogy ezzel a büntetéssel kielégíti a tömeg vérszomját, ugyanis a rómaiak által alkalmazott korbácsolás annyira kegyetlen büntetés volt, hogy sokan bele is haltak.
„Akkor Pilátus elvitette Jézust, és megkorbácsoltatta. A katonák tövisből koronát fontak, a fejére tették, és bíborruhát adtak rá; oda járultak hozzá, és ezt mondták: Üdvözlégy, zsidók királya! – és arcul ütötték. Pilátus ismét kiment az épület elé, és így szólt hozzájuk: Íme, kihozom őt nektek. Tudjátok meg, hogy semmiféle bűnt nem találok benne. Ekkor kijött Jézus az épület elé, rajta volt a töviskorona és a bíborruha. Pilátus így szólt hozzájuk: Íme, az ember!” (Jn 19,1-5)
Egy ilyen megalázott népvezér, messiásjelölt nem vezető többé. Akin mindezt el lehet követni, az erőtlen. Ha Jézus csak egy messiási mozgalom vezetője lett volna, akkor a mozgalmának ezen a ponton vége.
„Amint meglátták Jézust a főpapok és a szolgák, így kiáltoztak: Feszítsd meg, feszítsd meg! Pilátus pedig ezt mondta nekik: Vegyétek át ti, és feszítsétek meg, mert én nem találom bűnösnek. A zsidók így válaszoltak neki: Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát. Amikor Pilátus ezt meghallotta, még nagyobb félelem szállta meg.” (Jn 19,6-8)
Kiderült, hogy valójában vallási ügyről van szó. Pilátus tudta, hogy ez az egyetlen téma, ami miatt a zsidók bármelyik pillanatban lázadást robbanthatnak ki. Nem csoda tehát, hogy még nagyobb félelem szállta meg.
Pedig ez még csak a kezdet volt, a per igazán kemény része ezután következett… (Folyt. köv.)