Méregtelenít, fiatalít, fogyaszt, egészséges – csábító böjtölési módszerekről olvashatunk internet-szerte. Isten célja is testünk évenkénti felfrissítése lenne?
A Bibliában számos olyan eseményről, élethelyzetről olvasunk, amelyeket böjtölés előz meg. Találunk például bűnbánati, nagy feladatok, döntések előtti, vagy fogadalmi böjtöt. Közös bennük az alaphelyzet: hogy az embernek valamiért szüksége van Istenre, és ezért böjtöl. Ez a gyakorlat azon a megfigyelésen alapul, hogy a böjt segíti a lelki dolgokra való összpontosítást azáltal, hogy a test ellen cselekszik. Minden ember, aki hisz Istenben, amikor nyomorúságba kerül, imádkozik, mert a bajok mindennél jobban éreztetik az Úrtól való függésünket. A böjt egy ilyen mesterségesen létrehozott nyomorúság, aminek a célja, hogy erőtlenségünk megtapasztalásával Isten felé fordítsa a lelkünket.
Különbség van szakrális és profán böjt között. A szakrális böjt testi-lelki tevékenység, a profán tisztán testi. A szakrális böjt a testi mivoltunk ellen cselekszik, a profán böjt a testért. A szakrális böjt ezért nem lehet a fogyókúra vagy a méregtelenítés eszköze, mert ha a test megerősítéséért történik, elveszíti a célját. Többször is figyelmeztet a Szentírás, hogy az Úrért való böjtölésnek nem lehet önös célja:
„Amikor böjtöltetek és gyászoltatok az elmúlt hetven év alatt, az ötödik és a hetedik hónapban, az én kedvemért tartottatok-e böjtöt?” (Zak 7,5)
„Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket.” (Mt 6,16a)
A böjt legnagyobb kísértése nem az, hogy ne csináljuk, hanem az, hogy valami módon hasznot húzzunk belőle. Miért baj ez?
A test és lélek egységeként megalkotott emberben a bűn belső feszültséget, szembenállást eredményezett:
„Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek. Mert a test kívánsága a lélek ellen tör, a léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek.” (Gal 5,17)
Emiatt a harc miatt kevés a felszólítás, hogy figyelj oda jobban Istenre. Keményebb eszközre van szükség, és ez a böjt. A test gyengítése a lélek javára. Ezért a böjt lehet minden olyan cselekedet, ami testi mivoltunkkal (étkezés, gazdagodás, pihenés stb.), érdekeinkkel ellenkezik. Ráadásul a böjtnek olyan módját is leírja a Szentírás, amikor a testi lemondást célzottan a másik ember javára tesszük:
„Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! (…) Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul, ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény.” (Ézs 58,6-10)
Azzal, hogy megtartóztatod magad testi vágyaktól, nem engedsz kívánságoknak és kísértéseknek, szükséget szenvedsz mások javára, közelebb kerülsz Istenhez. Azért, mert pontosan azokat a dolgokat tolod háttérbe, amik a leggyakrabban állnak közétek. A böjt segít tisztábban látni az életedet, a céljaidat, de ami a legfontosabb, tisztábban látni Jézust. Ezért böjtöl az egyház a nagy misztériumok ünneplése előtt, hogy kész legyen minél többet befogadni Isten csodáiból.