A jó és rossz tudásának fája 3.

Ismerte vagy nem ismerte az ember a rosszat a bűneset előtt? Miként adott engedetlenségével teret a rossznak az életében?

Egy kiszáradt, halott fa

“Dehogy haltok meg! Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz.” (1Móz 3,4-5)

Elérkeztünk Éva és a Kísértő párbeszédének utolsó részéhez, melyben a Sátán a jó és rossz tudását kínálja az embernek. Ezt a kijelentést most műfaji és nyelvi szempontok szerint fogjuk vizsgálni. Először tegyük fel a kérdést, hogy az ember a bűneset előtt tudatában lehetett-e a jónak és a rossznak?

A teremtéstörténet egyik fontos jellemzője, műfaji sajátossága az ún. szétválasztás motívum. Lényege, hogy Isten a világ alapjait alkotó létezőket mintegy egymástól különíti el, ezáltal azok szoros viszonyban állnak egymással. Egymáshoz képest léteznek, csak egymáshoz való viszonyukban értelmezhetők. Így választja el Isten a világosságot a sötétségtől (1Móz 1,4), az eget a földtől (1Móz 1,7), a szárazföldet a tengertől (1Móz 1,10), a nappalt az éjszakától (1Móz 1,14), de így lesz az ember is férfi és nő (1Móz 2,23). Ilyen értelemben feszül egymásnak a teremtéstörténet logosza az idők kezdete előtti káosszal, illetve erkölcsi és spirituális értelemben a jó és a rossz.

A jó és a rossz tehát a teremtéstörténetben viszonyfogalmakként jelennek meg, melyek egymás nélkül értelmezhetetlenek. Az ember tehát e gondolkodás szerint nem ismerhette csak a jót, mert a jó fogalma igazán az ellentétpárjával való feszültségében ragadható meg.

Hajlamosak vagyunk úgy elképzelni az édenkertet, mint ahol a rossz semmilyen formában sem lehetett jelen, tehát az ember ott még nem is ismerhette. Ez hibás gondolat, hiszen a szöveg maga mást állít: jelen volt egyrészt a jó és rossz tudásának fájában, másrészt a Kísértő személyében. A jelentős különbség a bűneset előtti és utáni állapot között az, hogy bár a rossz a bűneset előtt is jelen volt, még nem tudott érvényesülni. A Biblia sehol sem igazolja azt a feltételezést, hogy az ember a bűneset előtt ne lett volna tudatában a rossznak. Már az édenben is ismerte a rosszat mint a jó ellentétét, ugyanúgy a halált mint az élet ellentétét. Ezen ismeretek nélkül értelmetlen lett volna az isteni intés:

“A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod.” (1Móz 3,16-17)

Ennek a fényében válik igazán érdekessé a Sátán kijelentése, miszerint a gyümölcs evése után az ember tudni fogja, hogy mi a jó és mi a rossz. Addig is tudta.

Hogy is van ez? A bűneset előtt is ismerte az ember a jót és a rosszat, majd a Sátán felkínálja számára annak az ismeretét, amit ezek szerint már azelőtt is ismert?

A probléma megoldását nyelvi elemzés adhatja. A szövegben szereplő héber ige (ʿdj) nem csupán a tudás, ismerés szellemi aktusát jelenti, hanem tapasztalati jártasságot és megismerést, tehát a dolgok megcselekvését is. Az ókori héber gondolkodás a mi fogalmaink szerinti tudást és cselekvést nem választotta szét, ebben a szemléletben passzív tudás nem létezett. A tudás és cselekvés egységére jó példát találunk Bábel tornyának történetében:

“Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, amit elgondolnak magukban.” (1Móz 11,7 – Károli fordításból a pontosabb szövegezés miatt)

A “jó és a rossz” (ʿrw bwt) mint kifejezés jelentése szintén bővebb: egyfajta totalitást, “minden dolgot” jelent. Ez a forma a Bibliában szintén gyakori – pl. reggel és este, alfa és ómega stb. –, és nem csak a megnevezett végpontokat jelenti, hanem azon kereteken belül mindent.

Gondoljuk át, hogy ezek fényében mit is jelent a jó és rossz tudásaként fordított szöveg. Nem csupán szellemi megismerést, hanem a dolgok határtalan megcselekvését; megtenni mindent, függetlenül attól, hogy azt Isten jónak vagy rossznak tartja. Ez a vágy egyértelműen magában foglalja az Isten által adott korlátok alóli kibúvást is, vagyis azt, hogy az egyes dolgokról az ember immár Isten beleszólása nélkül akarja eldönteni, hogy azok jónak vagy rossznak számítanak. Az ember tehát látszólag isteni privilégiumok birtokosává lett a fa gyümölcse által, ám volt egy kis bökkenő: mindezek mellett továbbra is ember maradt. (Folyt. köv.)

A sorozat további részei

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

13 hozzászólás

  • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

    Valóban úgy is felfoghatjuk a teremtéstörténetet, hogy a teljesen Istenre hangolt, Isten akaratát belátó ember a múltban egyszer már létezett, és aztán kibillentette magát ebből a kegyelmi állapotból. Ez azonban túl sok nehezen megválaszolható logikai kérdést vet fel – amely az ókori ember fejében fel sem merült, a miénkben azonban ott motoszkál. Pl. mitől jobb dolog a kegyelmi állapotból önmagát kényszerűen kibillentő embert teremteni, mint kegyelmi állapotban maradót?

    Míg ha úgy fogjuk fel a történetet, hogy a jövőről szól, és az Istenre önként hangolódó, Isten akaratában a saját javát felismerő ember lehetőségét állítja elénk, akkor az erről való logikus gondolkodás már nem zavarba ejt, hanem nemesít.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      A “kegyelmi állapotban maradó” ember teremtése szerintem azért problémás, mert determinizmust sejtet. Tudom, ezt ugyanannyira rá lehet fogni a másik oldalra is, de ha a kegyelmi állapotból kilépő ember tettét nem kényszerként gondoljuk el – a Biblia nem annak írja –, hanem szabad választásként, akkor marad biblikus a kép, hiszen így valósul meg a bűn. Érdekes módon maga a bűn megjelenése zárja ki a kegyelemből való kilépés determinizmusát, hiszen a bűnhöz döntés szükséges. Ha a kilépés determinált lett volna, azt nem nevezhetnénk bűnnek. Ezt a témát nagyon részletesen fejtegeti Pál apostol a Római levélben.

      Jó, hogy felhoztad a múlt és a jövő feszültségét a történet értelmezésében, úgy látom, a kettő a Bibliában egymástól elválaszthatatlan. A korabeli gondolkodás szerint az emberben levő vágyódás a jó és tökéletes állapot után egyfajta kollektív emlékezetből fakad. Abba a – szóhasználatod szerinti – nemes állapotba szeretne visszatérni, ahonnan kiesett.

  • Gravatar for Régi Róbert Régi Róbert szerint:

    Szia Attila!

    A jó és a rossz minden. Isten az alfa és ómega.
    Az Isten és a rossz nem fér el egy helyen. Az ember képes magában hordozni ezt a kettősséget: a mindent. Az ember isteni privilégiuma az istenképűség feltétele. Ez viszont hatalmas áldozattal jár, mert ezt az ember már nem képes elviselni. Isten emberré lett, hogy felvegye az áldozatot, hiszen Isten csak így juthatott el a pokolba.
    Attila!
    Lucifer miért távolodott el Istentől?
    A válasz megmutatná a gondolatmenet folytatását is.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Szia Robi!

      Néhány dolgot ismét nem értek:
      Azt írod, “az Isten és a rossz nem fér el egy helyen.” Ennek a kijelentésednek ellentmond pl. a teremtéstörténet, Jób könyve, Jézus megkísértése. Ezt hogy érted?

      “Az ember isteni privilégiuma az istenképűség feltétele.” Melyik privilégiumra gondolsz és miért?

      “Isten emberré lett, hogy felvegye az áldozatot, hiszen Isten csak így juthatott el a pokolba.” Mit értesz az áldozat “felvételén”? Úgy gondolod, el akart jutni a pokolba? Továbbá, Lucifer eltávolodása hogy jön ide?

      Bibliai alapú válaszokat várok.

  • Gravatar for Régi Róbert Régi Róbert szerint:

    Szia Attila!

    Isten teremtette Lucifert. De a túlvilág “felépítését” nézve látjuk, hogy összetett. Isten készített a Sátánnak és démonainak egy helyet: a poklot, hogy elkülönüljön. Elképzelni is lehetetlen mi történne, ha egy démon a menyországba kerülne. Miért védik a paradicsomot Kerúbok lángoló pallossal? Miért kell fegyver a túlvilágra? Háború dúl, és a Menny ostrom alatt áll. Isten és a Sátán majdnem egyforma hatalommal bír csak a Sátán nem képes teremteni. Lucifer Isten teremtménye, de a rossz nem Istentől ered. Tőle csak ” jó adomány és… tökéletes ajándék származik” (Jakab 1,17). Istennek idegen a bűn: “nem lakhatik tenálad gonosz” (Zsolt. 5,5). ” A rosszat valamely ellenség szórta a jó mag, tiszta búza közé” (Máté 13,28). Jézus szerint a rossz egy személy cselekvése által jön létre.
    Isten miért ne lenne képes kommunikálni a Sátánnal. De azért ez úgy tűnik csak ritkán fordul elő.

    Te írtad: a fa gyümölcse által az ember látszólag isteni privilégiumok birtokosává lett. Viszont szerintem nem csak látszólag. A bűnbe esés következtében magunk dönthetjük el, mi a rossz és mi a jó, akaratunk kész lett arra, hogy megtegyük azt amit rossznak gondolunk. Erre felszólítást is kapunk, nem mástól mint Szent Páltól: “Mindent megismerjetek (megpróbáljatok) ami jó azt megtartsátok!” Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Tehát a mindenségre való alkalmasság belénk lett oltva. Ennek köszönhető, hogy vannak jó és gonosz emberek, és mindenkiben megvan a jó és a rossz.

    Az áldozat felvételén azt értem, hogy önként vállalta. Lucifer Isten magasrendű teremtménye, egy angyalfejedelem volt. Lázadása után kapta a Sátán nevet. A Biblia szerint Sátán ellenségeskedése már a mennyben, a Föld teremtése előtt létrejött. Gondolhatnánk, hogy a lázadás oka, hogy már eleve volt benne valami nem tökéletes, egész pici gonoszság, vagy torz gondolat. Vagy legalábbis valami hiányzott belőle. Jézus azt mondta róla, hogy “nem állott meg az igazságban”. Ez magában foglalja azt is, hogy kezdetben az “igazságban” volt. “Te voltál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben… ama napon, melyen teremtettél” (Ezékiel 28,12-13). “fényes csillag, hajnal fia” (Ésaiás 14,12).
    A Biblia szerint semmi oka nem volt, hogy Istennel szembeforduljon.

    A pokol fontos hely az üdvösség tervében. Egyszer már utaltam rá neked, hogy érdekelne az “alászált a poklokra” téma. Egyébként azt gondolom, hogy Jézus el akart jutni a pokolba. De egy szuszra ennyi fért bele. Folyt. köv.:)

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Szia Robi!

      A hétvégén offlline voltam, azért nem reagáltam. Az előző hozzászólásodban azt írtad: “nem ér”, mert nem vagy teológus. Erre csak azt tudom válaszolni, Te kezdted… 🙂

      Örülök, hogy ezeket a témákat igyekszel kellő alapossággal végiggondolni. A teológiának a legnagyobb veszélye, hogy mivel sok esetben a “nem láthatókról” szól, az értelmezésekkel könnyű elcsúszni a fantáziálás irányába. A Biblia nem csak abban segít, hogy megtudjunk dolgokat Istenről, hanem abban is, hogy kontrollálja a fantáziánkat. Vagyis ha kijelentünk valamit, akkor érdemes megnézni, hogy megáll-e a Biblia mérlegén. Erre akartalak biztatni az előző hozzászólásommal, és most is ezt teszem.

      Minden kijelentés Istenről vagy a túlvilágról teológiai szempontból három csoportba sorolható: 1. Igaz, mert a Biblia is ezt állítja; 2. Nem igaz, mert a Biblia mást állít; 3. Nem tudjuk, tehát erről mi sem állíthatunk semmi biztosat.

      Ha az utóbbi csoportba tartozókat magunk próbáljuk kiegészíteni, az jól megkavar mindent. Csak, hogy konkrét legyek, ezt írod:

      “Isten készített a Sátánnak és démonainak egy helyet: a poklot, hogy elkülönüljön.”

      A mondat első része bibliailag igazolható. Az viszont, hogy a helykészítés oka az elkülönülés, nem. Persze a pokol elkülönített hely, de ezt létezésének okaként, céljaként megjelölni, az már nem igazolható.

      Vagy tovább:
      “Miért védik a paradicsomot Kerúbok lángoló pallossal? Miért kell fegyver a túlvilágra? Háború dúl, és a Menny ostrom alatt áll.”

      A kijelentéseidben keveredik a bibliailag igazolható, a nem igazolhatóval, majd zárod egy sajátos, többértelmű, és emiatt valójában nem igazolható végkövetkeztetéssel.

      Folytassuk privátban.

  • Gravatar for Farkas Erika Farkas Erika szerint:

    En azt szeretnem kerdezni hogy lehetseges e az a feltetelezes, miszerint a gonosz szellem es a jo szellem is jelen van az emberben amiota evett az almabol? En ugy gondolom, hogy kezdetben csak Isten lelke, vagyis a szentlelek volt jelen az emberben!Mivel a kigyonak sikerult engedetlenne tenni az embert a teremtoje fele, igy letjogosultsagot szerzett az ember lelkeben, vagyis igy valt gonossza az ember, vagy igy lett hajlamos a rossz cselekedetekre, a gonosz szellem sugallatara! Nem tudom hogy igy van e,de ugy gondolom hogy a foangyal lazadasa mar az ember megteremtese elott megtortenhetett, talan pont az o otlete volt hogy Isten probara tegye az embert hogy kideruljon mennyire Ismeri fel az ember a sajat lelkiseget ami benne volt es magatol Istentol eredt!Lehet hogy amikor itt a foldon Isten orszaganak keresesere vagyunk felszolitva, valojaban azt a szellemet kellene felismernunk magunkban ami Istentol ered es a masikat pedig megtagadnunk az altal hogy nem hallgatunk ra amikor bunre csabit minket?Ha bunoket kovetunk el akkor valojaban a Satannak szolgalunk , az o szellemenek engedelmeskedunk, ezert ilyen szigoru az Isten az emberrel szemben, mert szeretne kiemelni ebbol a lesullyedt allapotabol es visszaallitani a sziveben es a lelkeben valo udvosseget ami pedig az ujboli szentlelekkel valo teljes betoltekezes lehet az ember lelkeben!? Ez az elkepzeles vajon megallja a helyet?

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Kedves Erika!

      Biblia alapján inkább úgy fogalmaznék, hogy a bűneset óta az ember mindent megtesz azért, hogy Istent – bármilyen módon – kiszorítsa az életéből. Persze létezik isteni sugalmazás az ember életében (pl. lelkiismeret, szívbe írt törvény), de az nem a bennünk élő Isten, hanem pontosan az életünkből minden szempontból kiszorított Isten szava. Tehát aki Isten keresésére indul és Őt saját magában próbálja megtalálni, nem jó úton jár.

      Az evangéliumok legfőbb üzenete pontosan az, hogy az embernek külső segítségre van szüksége, mert a megváltást önmagából senki nem tudja sem kitermelni, sem annak útját önmagában megtalálni. Ha az ember külső segítségként hívja Jézus Krisztust, akkor üdvözül. A különbség tehát óriási. A megoldást nem a bennünk levő jóban kell keresnünk, hanem Jézus Krisztusban. Ő az, aki megbocsátja a bűnbánó ember bűneit, és a megtérőnek adja a Szentlélek ajándékát. Innentől már valóban beszélhetünk Isten bennünk élő Lelkéről, de ez nem egy bennünk levő, hanem éppen egy rajtunk kívül álló isteni személy, Jézus Krisztus segítségül hívásával lehetséges.

  • Gravatar for Farkas Erika Farkas Erika szerint:

    Ezzel teljes mertekben egyet ertek hogy az ember nem tudja ezt egyedul megcsinalni es hogy szuksegunk van Jezus Krisztus segitsegere! Azzal is egyet ertek hogy az ember nem a sajat szemelyeben kell, hogy keresse Istent es Isten rajta kivul is letezik!De O maga mondja hogy ha a legkisebbel nem tettetek meg akkor bizony velem nem tettetek meg!Azt is mondja hogy O mindenhol jelen van, tehat akkor az emberben is jelen kell hogy legyen! Tovabba Isten ugy teremtette az embert hogy sajat leheletet tette bele!(Persze ez meg az elso embernel volt, Adamnal, meg a bunbe eses elott) Amikor az elso par evett a tiltott gyumolcsbol valami megvaltozhatott a lelkeben, a lelki minosegeben! Tavolabb kerult Istentol! Az is furcsa hogy maga Jezus gonosznak nevezi az ember termeszetet, azt mondja ha ti gonosz letetekre tudtok jot adni fiatitoknak, akkor a ti mennyei Atyatok meginkabb tud nektek Szent Lelket adni ha keritek! Miert nevezi gonosznak az embert? Nem lehet hogy azert mert benne van a lelki minosegeben? Tovabba ha az ember imadkozik Istenhez es mire O Szentlelekkel ajandekozza meg, hogy atsegitse a nehez idoszakon lelkileg, az meg nem lesz maga a megvaltas, mert ahhoz hogy valaki megtudjon valtodni egy nagyobb aldozat elfogadasara volt szukseg, ami maga volt Jezus Krisztus kereszthalala ertunk! Ez vajon nem azt jelenti e, hogy valamilyen modon az emberi lelek le van lancolva egy olyan kotelekkel, amit maga nem kepes eloldozni sajat lelki erejebol, mert keves az o ereje, de ha akarata van es elfogadja Jezust az o megvaltojanak akkor megvaltodik ebbol a lelancolt kotelekbol, ami lehuzza visszatartja ot!? Ezert kerdezem hogy nem lehetseges e hogy a gonosz lelek is helyet kapott a szivunkben, amit egyedul nem tudunk legyozni?

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Azt, hogy a gonosz lélek is helyet kapott bennünk, nem állítanám. Az viszont biztos, hogy az ember természete a bűn miatt inkább hajlik a rosszra, mint a jóra. Valószínűleg sok kérdésre nem tudjuk a választ ezzel kapcsolatban, és a Biblia emberi lélekkel kapcsolatos kijelentései sem térnek ki minden részletre. Az viszont biztos, hogy egyedül képtelenek vagyunk győzni a bűn felett.

      Írtam egy sorozatot az emberi lélek kérdéseiről a Biblia fényében, bár ebben a lélek halhatatlansága a központi kérdés, de sok szó esik benne az emberi lélek bibliai leírásáról. Ajánlom elolvasásra, hátha néhány kérdést segít tisztázni: https://www.teologiablog.hu/cimke/sorozat-a-lelek-halhatatlansaga/

  • Gravatar for Molnár Gábor Molnár Gábor szerint:

    Jó napot Attila,ön azt írta ,hogy úgy kell megvizsgálni a hittel kapcsolatos dolgokat,hogy,Minden kijelentés Istenről vagy a túlvilágról teológiai szempontból három csoportba sorolható: 1. Igaz, mert a Biblia is ezt állítja; 2. Nem igaz, mert a Biblia mást állít; 3. Nem tudjuk, tehát erről mi sem állíthatunk semmi biztosat.
    A bibliában sehol nem írják,hogy Isten ellen fellázadt angyal Lucifer,Isten nem egy elnyomó,hogy valakinek fel kell lázadni ellene,az meg különösen érdekes lenne ha egy angyalban irigység ébredne,Isten ugyanis nem teremtett gonoszt,Isten a világot jónak teremtette,de mivel “Te voltál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben… ama napon, melyen teremtettél” (Ezékiel 28,12-13). “fényes csillag, hajnal fia” (Ésaiás 14,12). ez maga az ember akit ugye kitanácsoltak a paradicsomból,és ez valóban van írva a bibliában,Mozes I 3,23 Kiküldé őt az Úr isten az Éden kertjéből,hogy mívelje a földet a melyből vétetett vala.viszont az nincs írva hogy egy angyal lenne, a lázadó Lucifer meg végképp nincs írva,(eleve a Lucifer jelentése fény hozó,ki hozta el a fényt?)
    Igen, Jézus azt mondja,az emberben lévő gonoszság,Máté 15,10 És előszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg:
    11 Nem az fertőzteti meg az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert.
    12 Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak?
    13 Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta, amelyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik.
    14 Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.
    15 Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot.
    16 Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még?
    17 Mégsem értitek-é, hogy minden, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik?
    18 Amik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert.
    19 Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások.
    20 Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert.
    Amit Jézus mond,hogy vakoknak vak vezetőik ők ez ma is ugyan úgy fennáll,ebben nem változott a világ.
    Még egy vélemény,sok helyen olvasom,hogy Isten, igaz,hogy az embert tökéletesnek teremtette de azért ültette a jó,és gonosz tudásának a fáját,mert próbára akarta tenni az embert,ez teljességgel téves elgondolás,ugyan is az ember nem választhatott,hiszen megtévedt,(félre volt vezetve) tévedésben az ember nem tud jó döntést hozni.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Kedves Gábor! A Sátánt pl. Jób könyve említi az angyalok között. A fa szerintem sem elsősorban próbatételként, hanem a valódi szabadság miatt volt jelen. Ha Isten az ember elől eleve elzárja a rossz döntés lehetőségét, azzal korlátozta volna a szabadságát. Isten viszont teljesen szabad embert teremtett, és ebben a szabadságban benne foglaltatott a bűn lehetősége is.

  • Gravatar for Molnár Gábor Molnár Gábor szerint:

    Kedves Attila! Igen Isten nem korlátozza az embert,az ember korlátozza önmagát a gondolkodása és ezáltal a cselekedetein keresztül,ezt én is így gondolom.A rossz az egy nagyon relatív dolog,természetesen minden relatív,a rossz az nézőpont kérdése,ami nekem rossznak ítélhető az nem feltétlen másnak is az,a rossz az egy szükséges dolog,hasonló mint a kresz-ben a veszély jelző táblák,ha van egy stop tábla, az figyelmeztet,hogy álljak meg,mert ha nem veszem figyelembe,előbb utóbb a közlekedés megöl,a rossz is hasonlóan működik,természetesen sokan nem veszik figyelembe a jeleket,(figyelmeztetéseket)a rossz az nem egy ellenség,tudni kell vele bánni,és megérteni,(Hiszen ha jól cselekszel emelt fővel járhatsz,ha pedig nem jól cselekszel,a bűn az ajtó előtt leselkedik,és reád van vágyódása,de te uralkodjál rajta.) de ha valaki nem veszi figyelembe,akkor elpusztítja,a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél,természetesen ez többről is szól,ebben a pár szóban rengeteg minden bele van sűrítve.
    A sátán,igen a bibliában sokszor van ez a név használva,Jézust is a böjtje alatt megkísértette,de a kísértés az kétség,a sátán jelentése,,hazugság,hazugság Atyja,de a kétség is az ember szívében ébred,mindig a kétség választja el az embert Istentől,amire ön utal,Jób,az egy párbeszéd,valamilyen módon a bibliában be kell mutatni sátánt,be kell mutatni,hogy a kétség,a félelem,hogy dolgozik,(És monda az Úr a sátánnak,Honnét jössz? és felele sátán az Úrnak és monda,Körülkerültem,és át meg át jártam a földet.) És Péter előfogván őt, kezdé feddeni, mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled.Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.Jézus itt Péternek mondja, hogy távozz tőlem sátán.Viszont Lucifer ami sajnos elfogadott tényként van kezelve,sehol nincs megemlítve a bibliában,ami rendkívül félrevezeti az embereket,és nem is lehetne leírva,ugyanis Isten ellen nem más lázadt fel mint maga az ember,és Isten jót teremtett,és ez valóban le van írva a bibliában,eleve egy ellentmondás lenne,hogy Isten jó,és tökéletese,de csak eltévesztette a teremtést,és Lucifer ,,véletlenül,,fellázadt,most itt arra a teóriára gondolok,hogy Lucifer,mint angyal megtévedt.Viszont akkor is marad egy kérdés,hogy igen Isten jó és tökéletes,de akkor miért került bele egy hiba,(a világon látható a bűn) azért írtam,hogy a jó és rosszban nagyon sok minden bele van sűrítve,mert igen,a világon tapasztalható a jó,és rossz,de ez a polaritásból adódik,a világon kézzelfogható a polaritás,fény,árnyék,tél,nyár,hideg ,meleg,a polaritás ebben a három dimenziós térben nem lehet másképp,ha van egy test,mindenképp kell,hogy legalább két oldala legyen,jobb,és bal oldal,a pénzérmének is legalább két oldala nagyon is szembetűvő,fej,írás,(természetesen van oldala is,kerülete,nem csak két oldala van a tárgyaknak) és ez a tény,létrehoz egy árnyékot,egy bal,oldalt,Isten, egy és jó és tökéletes,az embert saját képmására teremtette,de mivel a világ polárisnak tűnik,(az embernek van bal,és jobb oldala,de az az ember egy)azért írom,hogy tűnik,,ugyanis ez csak látszat,hisz van ,fény,de a sötétség az nem létező,de az emberi szem érzékeli,látja ,hogy nem lát semmit,,ez egy paradox,azt látja ami valójában nem létezik,és ez a hazugság,,az ember saját magát téveszti meg,ez van leírva szemléletesen a teremtésnél,jó és gonosz tudásának fája,természetesen a polaritás látható,férfi,nő,,de önmagukban mind egy,egy test,a fény és árnyék,a föld forog,a nap mindig világítja,de mivel forog kialakul a fény,és árnyék képzete,hideg,meleg,nincs olyan,hogy valami hideg vagy meleg,csak hő hiánya van,a sötétség is a fény hiánya,természetesen az ember érzi a hideget,látja a sötétséget,látja a jót,és látja a rosszat,és ez az ami becsapja,,,hazugság ez a sátán jelentése.



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.