Olajfák a Gecsemáné kertben
Olajfák a Gecsemáné kertben

Jézus pere 5.

Jorsits Attila,

Mi az értelme Júdás csókjának? Péter miért vágta le a főpap szolgájának fülét? A tanítványok valóban gyávaságból szaladtak el?

„Ekkor Júdás Iskáriótes, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt nekik. Amikor azok ezt meghallották, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig kereste a módját, hogyan árulhatná el Jézust egy megfelelő pillanatban.” (Mk 14,10-11)

A főpapoknak kapóra jött Júdás. Mi volt az értelme az árulásának?

Jézus vádlóinak egyik óriási problémája Jézus feddhetetlensége volt. Minden bosszantó tette és tanítása ellenére soha semmi olyat nem tett vagy mondott, ami ténylegesen ütközött volna a törvénnyel. Nyilvános tanításaiért vagy tetteiért tehát lehetetlen lett volna perbe fogni. Szükség volt egy belső emberre, aki valami olyan titkos tanítást fed fel, amiről a sokaság nem tudhat – tehát a vád jogosságát sem tudja megkérdőjelezni –, és ami valóban ütközik a törvénnyel. Végül az evangéliumokból nem derül ki, hogy mi volt a vádemelésnek ez az alapja.

Júdás szerepe más szempontból Jézus elfogatásánál volt elengedhetetlen. Kellett mutatnia egy olyan helyet, ahol a követőktől távol, csendben foghatják el Jézust. Arról, hogy Jézus a Gecsemáné kertben van, csak a tanítványok tudtak. Ha Jézusnak ez a tartózkodási helye nyilvános lett volna, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az őt állandóan követő sokaság egy része oda is követte volna – főleg a páska-ünnep idején, amikor Jeruzsálemben a rengeteg zarándok annyira megtöltötte a várost, hogy az emberek az utcákon aludtak.

„Az árulója ezt az ismertetőjelet adta meg nekik: Akit megcsókolok, az lesz ő, azt fogjátok el! Majd egyenest Jézushoz menve így szólt: Üdvözlégy, Mester! – és megcsókolta őt.” (Mt 26,48-49)

Mi szükség volt minderre? Júdás nélkül nem ismerték volna fel Jézust? Féltek, hogy a sötétben valaki mást fognak el? Azt gondolták, hogy Júdás személye bizalmat ébreszt, és Jézus nem fut el? Sok magyarázat létezik arra, hogy Júdásnak miért kellett Jézust ilyen módon „megmutatnia” az elfogóknak. A legegyszerűbb ok azonban jogi. Egy vádlónak a zsidóknál nem volt elég a vádlott nevét bemondani, hanem szó szerint rá kellett mutatnia: ő az, őt vádolom. Máté evangélista nem véletlenül fogalmaz a zsidó olvasók számára egyértelmű precizitással:

„Akit megcsókolok, az lesz ő, azt fogjátok el!”

A főpapok tehát az első feladatot teljesítették, Jézust a törvénynek megfelelően elfogták.

Ekkor azonban egy számunkra érthetetlen esemény történt:

„Egy pedig azok közül, akik Jézussal voltak, kardjához kapott, kirántotta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.” (Mt 26,51)

Ennek mi értelme volt? Talán azt gondolhatta Péter – János evangélista szerint (Jn 18,10) Péter volt ez a tanítvány –, hogy egyedül szembeszállhat Jézus elfogóival? Talán meg akarta ijeszteni a katonákat? Időt akart nyerni Jézusnak, hogy elszökhessen? Ha már tenni akart valamit, miért csak a fülét vágta le a főpap szolgájának?

Ennek a tettnek a magyarázatát egy, a harcos messiás képzetéhez kapcsolódó zsidó hagyományban találjuk meg. Eszerint a hagyomány szerint amikor elérkezik az ideje a Messiás háborújának – hogy az idegen igát lerázva elhozza az aranykort –, akkor az első, a Messiás melletti kardcsapásra mennyei seregek jelennek meg, hogy elkezdjék a háborút és elsöpörjék az elnyomókat. Erre a hagyományra utalva mondja Jézus Péternek:

„Ekkor így szólt hozzá Jézus: Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el. Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet? De miképpen teljesednének be akkor az Írások, hogy ennek így kell történnie?” (Mt 26,52-54)

Péter tehát nem bolond volt vagy túlbuzgó, hanem hívő. Igazán hitte, hogy Jézus a Messiás. A mennyei seregek nem jelentek meg, a tanítványokban egy pillanat alatt omlott össze minden, amit addig Jézusról gondoltak. Ez magyarázza a viselkedésüket:

„Akkor a tanítványok mind elhagyták Őt, és elfutottak.” (Mt 26,56)

Nem gyávaság volt ez, hanem mélységes csalódás. (Folyt. köv.)

A sorozat további részei

Ha érdekesnek találtad, add tovább:
Facebook Twitter

A bejegyzés linkje: https://www.teologiablog.hu/jezus-pere-5/
Copyright © 2012 - 2024 Jorsits Attila - www.teologiablog.hu