A nagy fogás

Ha Jézussal egy csónakban evezel, az a legkevesebb, hogy életed legnagyobb fogására számíthatsz…

A bibliai történetek tele vannak szimbólumokkal. Gyakran egy-egy elbeszélésben Jézus minden tettének, mozdulatának üzenete van. Ma Péter és Jézus találkozásáról írok. Ez az elbeszélés szimbolizálja az emberek Jézushoz való viszonyulásának lépcsőfokait. Lássuk az elsőt:

“Amikor egyszer a sokaság hozzá tódult, és hallgatta az Isten igéjét, ő a Genezáret-tó partján állt.” (Lk 5,1)

Az első lépcsőfok a sokaságban lenni. Ez egy általános, kollektív kapcsolat, nem egyenként vagyunk kapcsolatban Jézussal, hanem sokan. Ezt lehet egyfajta érdeklődői vagy rajongói körnek tekinteni. Nem szabad lenézni ezt a fokozatot! Azért nem, mert mindannyian így kezdjük. Nincsen olyan lángoló lelkű hívő, aki ne a sokaságban kezdte volna. A sokaságban való elvegyülés, Jézus vizsgálgatása, méregetése a tömeg-nyújtotta inkognitóból nem szégyen. Nem az a baj, ha ott vagy, hanem az, ha ott ragadsz. A sokaság ugyanis nem ragaszkodik igazán Jézushoz. Gondolj bele, a keresztnél már nem volt ott a sokaság…

“Ekkor beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot.” (Lk 5,2-3)

Jézus észreveszi Pétert, aki addig a többiekhez hasonlóan távolról figyelte őt. Beszáll a hajójába és kéri, hogy Péter evezzen egy kicsit beljebb. Ezzel Jézus kiszakítja Pétert a sokaságból egy időre. A Jézushoz való közelebb kerüléshez ki kell lépni a hétköznapokból, abba kell hagyni a háló mosását önként, vagy – ahogyan Péternél történt – kényszerrel.

“Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra! Simon így felelt: Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.” (Lk 5,4-5)

Szinte érezni Péter szavaiból, hogy neki ehhez semmi kedve. Egész éjjel dolgozott, ráadásul hiába, fáradt és álmos. Ez a második lépcsőfok. Amikor Jézus a környezetéből kiszakított embert választás elé állítja. Az ember itt nem tud menekülni a kérdés elől, mert annyira egyértelmű, hogy neki szól. Szemtől szemben állnak egymással a csónakban, muszáj figyelni Jézusra. Visszaevez a partra, vagy – még ha kételkedve is – Jézus szavának enged?

“S amikor ezt megtették, olyan nagy tömeg halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik; ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek.” (Lk 5,6-7)

Péter engedett Jézus szavának és olyat tapasztalt, amit még sohasem. Minden halászok álma valóra vált a számára. Végre megvan a nagy fogás! De Péter ekkor már nem a halakkal törődik:

“Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram! A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és azokat, akik vele voltak és segítettek; de ugyanígy Jakabot és Jánost, a Zebedeus fiait is, akik társai voltak Simonnak.” (Lk 5,8-10/a)

A hajónak szimbolikus jelentése is van. Jézussal szoros kapcsolatba kell kerülni, távol a sokaságtól, távol a zajtól, hogy tudj csak Rá figyelni és azt tenni, amit Ő mond. Ekkor minden megváltozik. Pétert sem érdekli már az a rengeteg hal, ami eddig az élete értelme és célja volt. Már csak az érdekli, hogy Jézus kinek látja őt. Mert már ő maga is másképp tekint magára. Ez a harmadik lépcsőfok, a Jézussal való kapcsolat teljessége.

“Jézus akkor így szólt Simonhoz: Ne félj, ezentúl emberhalász leszel! Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt.” (Lk 5,10/b-11)

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu