Jézus pere 6.

Miért vitték Jézust Annás házába? Mi történt a főtanács ülésén?

Jézust elfogatása után azonnal Annás házába vitték, aki Kr. u. 7-től 14-ig töltötte be a főpapi tisztséget – tehát Jézus pere idején már nem ő volt a hivatalban lévő főpap. Két oka lehetett annak, hogy Jézust először az ő házába vitték. Az első ok, hogy Annás olyan nagy tiszteletnek örvendett a zsidóság köreiben, hogy gyakorlatilag élete végéig ő maradt a valódi lelki vezetőjük. A másik ok, hogy valószínűleg ő volt az eljárás elindítója, valamint az ő emberei, a templomőrség fogta el Jézust. Tudta, hogy ha Jézus messiási igénnyel lép fel, és az emberek követni kezdik, akkor az a templomi kultusz és a hatalmon lévő klérus végét jelenti. Arról nem is beszélve, hogy ebben az esetben elkerülhetetlen lenne a Rómával való összeütközés, ami komoly veszélybe sodorná a népet és nem utolsósorban a főpapot és családját is. Annás még az éjszaka folyamán kihallgatta Jézust:

“A főpap pedig tanítványai és tanítása felől kérdezte Jézust. Jézus így válaszolt neki: Én nyilvánosan szóltam a világhoz: én mindig a zsinagógában és a templomban tanítottam, ahol a zsidók mindannyian összejönnek, titokban nem beszéltem semmit. Miért kérdezel engem? Kérdezd meg azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik: íme, ők tudják, mit mondtam. Amikor ezt mondta, az ott álló szolgák közül az egyik arcul ütötte Jézust, és így szólt: Így felelsz a főpapnak? Mire Jézus így válaszolt neki: Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem? Annás ezután elküldte őt megkötözve Kajafáshoz, a főpaphoz.” (Jn 18,19-24)

A főtanács Kajafás házában szerda reggel gyűlt össze, mivel a zsidó törvények szerint főbenjáró bűnöket csak nappal volt szabad tárgyalni, és a tárgyalást (nem az ítélethozatalt) nappal be is kellett fejezni. A bíróság elnöke Kajafás, Annás veje volt, aki Kr. u. 18-tól 36-ig volt főpap. A főtanács (szinedrion, szanhedrin) a zsidóság legfelsőbb vallási és politikai testülete volt Jézus korában. Görög hatásra alapították, bár a rabbik szerint története visszanyúlt a vének tanácsáig, amelynek alapítását Isten parancsolta meg.

A főtanács valamennyi tagja csak akkor gyűlt össze, ha valamilyen rendkívül jelentős ügyet tárgyaltak. A tagok félkörben helyezkedtek el a két főember körül úgy, hogy láthassák egymás arcát. Velük szemben a terem túlsó végén helyezkedtek el a testület jelöltjei, akik figyelhették a tárgyalást. A terem közepén volt a vádlott helye, mögötte a tanúké. A terem két szélén pedig írnokok ültek, akik a jegyzőkönyveket vezették.

A tárgyalás elején a bíróság elnöke ismertette a vádat, majd kihallgatták a vádlottat. Ezután következett a tanúk meghallgatása. Ha főbenjáró bűnben nyert bizonyítást a vádlott bűnössége, akkor az ítéletet nem volt szabad aznap meghozni. Másnap hirdethettek ítéletet, és a bíráknak szigorú böjtben és imádságban kellett tölteni a két tárgyalás közötti időt. A zsidó törvénykezés egyik alapelve volt, hogy inkább engedjenek szabadon két bűnöst, mintsem elítéljenek egy igazat. Ezt mutatja az is, hogy egy szavazatnyi többség elegendő volt egy vádlott felmentéséhez, de két szavazatnyi többség kellett az elítéléséhez. Az ítélethozatal napján még volt lehetőség megmásítani az ítéletet, de már csak a vádlott javára. (Folyt. köv.)

A sorozat további részei

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

3 hozzászólás

  • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

    Nem valószínű, hogy a főpap szerint a Messiás veszélyeztette volna a templomi kultuszt és a klérust, vagy akár a népet. Bar Kochba messiássága zsidó felfogás szerint sokkal erősebb és hihetőbb volt, ám a klérus nem aggódott miatta, hanem végig támogatta, a nép nem érezte magát veszélyben, hanem lelkesen követte őt a rómaiak ellen, és kitartott mellette mindhalálig. (Kr.u. 135.)

    Szerintem ezen a ponton célszerű átgondolni a koncepciót: nem Jézussal mint Messiással lehetett gondjuk, hanem azzal, hogy meggyőződésük szerint Jézus egyszerűen nem lehetett messiás. Ez egy teljesen más felállás, más kezelésmódot eredményez.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Nem azt írtam, hogy a főpapok szerint a Messiás veszélyeztette volna a templomi kultuszt, a klérust, vagy akár a népet, hiszen én is ismerem a Bar Kochba felkelés körülményeit (bár ne hagyjuk figyelmen kívül a két esemény közötti majdnem száz évnyi társadalmi, személyi, politikai stb. változásokat se). Amit írtam, az az, hogy “ha Jézus messiási igénnyel lép fel, és az emberek követni kezdik, akkor az a templomi kultusz és a hatalmon lévő klérus végét jelenti.” Tehát valóban nem a Messiással volt bajuk, hanem Jézussal. Jézus számtalanszor fogalmazott meg kritikát a hatalmon levő klérussal szemben és ez aggodalommal töltötte el a főpapokat, ráadásul az ő messiásról való gondolkodásukba sem fért bele Jézus semmilyen módon. Mert valóban – ahogyan írtad is: „nem Jézussal mint Messiással lehetett gondjuk, hanem azzal, hogy meggyőződésük szerint Jézus egyszerűen nem lehetett messiás.”

      Úgy gondolom, egy véleményen vagyunk.

  • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

    Örülök az álláspontjaink közelségének, és köszönöm, hogy rávilágítasz az összefüggésekre.

    Jézus idejére a talmud (szóbeli bibliaértelmezés) fontosabbá vált a Szentírás szövegénél. A talmudizmus önálló értelmiségi hatalmi ággá vált, Mózes fölé nőtt. Jézus ezzel nagyon határozottan szembeáll, ez lehetett vele a fő gond.

    Úgy képzelhetjük el, mintha a Btk-Ptk. fölé nőne az ügyvédi kamara értelmező álláspontja, és elkezdené irányítani az ügyek menetét, a bíróságok ítélkezési gyakorlatát. Tök mindegy már, mi van a Btk-ban és a Ptk-ban, a lényeg, mit mond a kamarai értelmezés. Jézus álláspontja ezzel szemben az, hogy a Btk-Ptk. továbbra is irányadó, meg kell vizsgálni, mi volt a jogalkotó szándéka, mi a szó szerinti szöveg, és annak alapján bárki ügyvédi segítség nélkül is el kell tudjon igazodni. Elképzelhetjük, mennyire lesz népszerű ez az álláspont kamarai és bírósági körökben.

    Azt gondolom, hogy ezzel az alapokhoz visszatérő hozzáállással tette magát persona non grata-vá Jézus. Ám ez nem magyarázza, hogy a nép miért vette át az elit ellenkezését, és miért ragaszkodik hozzá mind a mai napig, még a Bar Kochba-messiásság világos kudarca ellenére is. A mai hivatalos judaista álláspont szerint Bar Kochba szinte Messiás volt, csak a végső győzelem hiányzott hozzá, Jézus viszont annyira nem volt messiás, hogy aki mást gondol, az már definíció szerint nem is lehet judaista… Érthetetlen, lelkesen várom a további összefüggések feltárását.



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.