Advent nemcsak Jézus első eljövetelére való emlékezés, hanem a második eljövetelre való felkészülés időszaka is. Az első keresztények hitték, hogy ez még az ő idejükben meg fog történni. Csalódniuk kellett.
„Azokban a napokban pedig, ama nyomorúság után, a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek. És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel; és akkor elküldi az angyalokat, és összegyűjti választottait a világ négy tájáról, a föld sarkától az ég sarkáig. Tanuljátok meg a fügefáról vett példázatot: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor meglátjátok, hogy ezek történnek, tudjátok meg, hogy közel van ő, az ajtó előtt. Bizony, mondom néktek, hogy nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez végbe nem megy.” (Mk 13,24-30)
Jézus második eljövetele a kereszténység kezdeteitől fogva komolyan foglalkoztatta a hívőket. Ez nem meglepő, hiszen Jézus fenti szavai alapján már az apostolok idejében meg kellett volna történnie a parúziának. A korabeli hívők közül sokan emiatt osztották szét vagyonukat a szegények között, a 66-ban kezdődő zsidó háború elől pedig – szintén Jézus szavaira hivatkozva – elmenekültek Jeruzsálemből, és imádkozva, reménykedve várták az utolsó napot. Jézus nem jött vissza. Emiatt sokan reményüket vesztve folytatták életüket, nyomorúságos szegénységben. A kereszténység első nagy sokkja volt ez. A kereszténységet támadók napjainkban is előszeretettel hivatkoznak erre, mint ami Jézus szavainak megbízhatatlanságát húzza alá.
A téma vizsgálata során elsősorban nyelvi, történeti, társadalmi kontextusokat kell figyelembe vennünk.
„Nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez végbe nem megy.” (Mk 13,30)
Az eredeti görög szövegben a genea szó szerepel, amelynek jelentése: nemzedék, vagyis az egy időben született és élő emberek összessége. Mivel ezzel nem jutottunk közelebb a megoldáshoz, érdemes megvizsgálni, milyen kontextusokban szerepel még a genea szó az Újszövetségben. Jézus megszólalásait vizsgálva azt kell tapasztalnunk, hogy elsősorban tényleg az adott nemzedék megjelölésére használja a geneát. Ezen nem kell csodálkoznunk, hiszen Jézus beszédeire jellemző a megszólító jelleg, tehát nem általános alanyt (pl. „az ember”) használ, hanem mindig az Őt hallgatókhoz szól. Ha azonban a geneát mindenhol nemzedékként fordítanánk, akkor igencsak komoly teológiai problémákba ütköznénk. Ennek szemléltetésére következzen két jézusi példa:
„Jaj nektek, mert síremlékeket építetek a prófétáknak, pedig atyáitok ölték meg őket. Tehát egyetértetek atyáitok tetteivel, és helyeslitek azokat, hiszen azok megölték őket, ti pedig síremlékeiket építitek. Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat, és közülük némelyeket megölnek és üldöznek, hogy számot adjon ez a nemzedék minden próféta véréért, amelyet kiontottak a világ kezdete óta, Ábel vérétől Zakariás véréig, aki az áldozati oltár és a templom között pusztult el. Bizony, mondom néktek, számot kell adnia ennek a nemzedéknek.” (Lk 11,47-51)
Ha a geneát minden esetben nemzedéknek fordítjuk – ahogyan azt a Protestáns Új Fordítás következetesen teszi –, akkor ebben az esetben azzal kell szembesülnünk, hogy a próféták megöléséért Jézus a saját nemzedékén veri el a port. Isten múltban megölt követeiért Jézus a saját kortársait teszi felelőssé Isten előtt. Beláthatjuk, hogy ez így nem valami igazságos.
A genea csupán nemzedékként való értelmezése ellentmond Jézus Máté evangéliumában olvasható apokaliptikus beszédeinek is:
„Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.” (Mt 24,14)
A beszédblokk végén Jézus itt is kijelenti:
„Bizony, mondom néktek, hogy nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem történik.” (Mt 24,34)
Ha Jézus második eljövetelének feltétele az evangélium világméretű hirdetése, amelynek – a genea nemzedékként való értelmezése miatt – még az apostolok idején be kellett volna következnie, akkor az első híveknek igencsak igyekezniük kellett volna az evangélium hirdetésével.
Ezekből a kiragadott példákból is láthatjuk, hogy a genea következetes nemzedéknek fordítása nem igazán helytálló. Rendben, de akkor az első keresztények miért értették annak? Csak jobban tudtak görögül, mint mi, nem? Ezekre a kérdésekre a választ a történelmi és társadalmi kontextus adja meg, János evangélista segítségével. (Folyt. köv.)