Keresztelő János 1.

Az idei nagyböjt heteiben kísérjük nyomon egy fontos, a Jézussal való kapcsolatában is igen jelentős bibliai alak történetét. Hiszem, hogy a Keresztelő Jánosról való elmélkedés húsvéti készületünket is segíteni fogja.

A jeruzsálemi Templomhegy a befalazott Aranykapuval.

A jeruzsálemi Templomhegy befalazott főkapuja

“Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, az Abijá csoportjából; felesége pedig Áron leányai közül való volt, és a neve Erzsébet.” (Lk 1,5)

Lukács evangélista az egyetlen, aki evangéliumát Keresztelő János születésének történetével kezdi. János személye az egyház története során sokszor került a teológusok, történészek érdeklődésének középpontjába. Nem véletlen, hiszen teológiai szemszögből egyfajta összekötő kapocsként jelenik meg az Ószövetség és az Újszövetség között, történeti oldalról vizsgálva pedig a Jordán parti próféta személye rengeteg titkot és érdekességet rejt.

Lukács evangélista a fenti sorokkal kezdi Keresztelő János történetét, amelyben minden szónak nagy jelentősége van. János személyének, küldetésének megértéséhez ugyanis a fenti információk ismerete elengedhetetlen.

Az ókori zsidóságban a származásnak óriási jelentőséget tulajdonítottak. A családfők nemzedékről nemzedékre adták tovább, tanították gyermekeiknek a család felmenőinek névsorát, évszázadokra, nem ritkán évezredekre visszamenőleg. Miért tartották ezt ennyire fontosnak? Az Ószövetségben sokszor olvashatunk arról, hogy Isten ígéretet tesz egyes embereknek. Ezek az ígéretek – és nem egyszer a velük járó kötelezettségek – általában nem csak az adott személynek, hanem leszármazottjainak is szóltak. Az ókori zsidóságban tehát egy ember soha nem tiszta lappal született, hiszen minden esetben egy hosszú családi láncolatba tagozódott be, annak mindent átfogó hagyományaival, ígéreteivel, kötelezettségeivel. A gyermekek ezért nem csupán társadalmi státuszt, anyagi javakat örököltek, hanem a családi “sorsot” is. Nézzük hát, milyen sorsot örökölt Keresztelő János.

János apja Zakariás pap volt Abijá csoportjából, ami azt jelenti, hogy Áron, az első főpap egyenes ági leszármazottjaként született. A Krónikák első könyvében olvashatjuk, hogy Dávid király mely családfőket osztotta be a legitim – “szent és Istentől kijelölt” (1Krón 24,5) – papi szolgálatra. A huszonnégy családfőből Abijá a nyolcadikként szerepel (1Krón 24,10).

Keresztelő János anyja, Erzsébet szintén papi családból származott, hiszen Lukács evangélista “Áron lányaként” említi. Tudnunk kell, hogy a nők származását csak különlegesen jelentős esetekben jegyezték fel.

Érdemes még néhány apróságnak tűnő dologra odafigyelnünk. Az első a nevek jelentése. Zakariás nevének jelentése: Jahve megemlékezik. Az Erzsébet név jelentése: Isten megesküdött, Isten teljesíti. A zsidóságban egy régi hagyomány szerint nem a jó hangzás alapján adtak nevet a gyermekeknek, hanem a név jelentése alapján. Egy gyermek neve tehát a szülők sorsának, hitvallásának egyfajta kifejezése volt. Végül azt sem szabad elfelejtenünk, hogy akkoriban nem volt szabad párválasztás, hanem a családfők kerestek a fiataloknak házastársat. Mi a jelentősége mindennek?

Zakariás és Erzsébet szülei egyrészt fontosnak tartották, hogy legitim papi családból válasszanak párt gyermekeiknek – ez nem volt egyértelműen szokás –, másrészt a névadásban is kifejezésre juttatták, hogy mindannyian várták Isten valamely régi ígéretének a beteljesedését. Zakariás és Erzsébet családja – és amint ezt látni fogjuk, ők maguk is – egy akkoriban háttérben lévő kegyességi csoporthoz tartoztak, amelynek célja az Istentől rendelt legitim papság megőrzése, és – ha elérkezik az idő – helyreállítása volt. Miért volt erre szükség? Azért, mert Keresztelő János születésének idején a jeruzsálemi Templomban és a papságban már több mint 150 éve törvénytelenség uralkodott… (Folyt. köv.)

A sorozat további részei

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

2 hozzászólás

  • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

    “Végül azt sem szabad elfelejtenünk, hogy akkoriban nem volt szabad párválasztás, hanem a családfők kerestek a fiataloknak házastársat.”

    Ezt ma kényszerházasságnak nevezzük, és küzdünk ellene. Ha nem jön Jézus az egyetemes befogadás etikájával, sosem ismertük volna fel, hogy szerelemből is lehet házasodni.

    A Jézust nem követő társadalmakban ma is jellemző, hogy a családok döntik el, ki kivel házasodjon, amiből aztán komoly magánéleti feszültségek adódhatnak. Ezek ellen védekeznek pl. egész testet takaró lepellel. Nehogy belopakodjon valami külső szenvedély. Mennyivel egyszerűbb és korszerűbb szerelemből házasodni!

    János idejében a vérvonal tisztasága volt a lényeg, a koheneknél még ma is az. Amiről szívesen olvasnék a következő rész(ek)ben: hol szerepel az, hogy a Messiást próféta hirdeti? Miből véljük, hogy ez szükségszerű?

    A judaizmus sok-sok messiásjelöltje előtt jellemzően nem járt próféta, és ennek ellenére komolyan vették, hogy valóban a Messiásról lehet szó. Jézus előtt ott a próféta, és mégsem veszik olyan komolyan a messiásságát, mint pl. Bar Kochbáét. A jelek arra mutatnak, hogy Jézusnak ugyan jelentős tábora alakult ki, a követői végül mégis kisebbségben maradtak a judaizmuson belül. A mai judaizmus szerint Bar Kochba sokkal közelebb állt ahhoz, hogy valódi Messiásnak minősüljön, mint Jézus. A judaisták többségét sikerült meggyőznie, és ha nem bukik el a szabadságharca Rómával szemben, ma ő lenne a hivatalos Messiás. Bar Kochba előtt nem hirdetett megtérést és végidőt senki. Mi lehet ennek a furaságnak a magyarázata?

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Malakiás könyve szól a prófétai hirdetésről. Ott azt olvassuk, hogy Isten elküldi követét az emberekhez, de előtte küldi Illést, aki utat készít neki. Ezért azonosítják Keresztelő Jánost Illéssel – a nyilvánvaló életmódbeli és küldetésbeli hasonlóság mellett. Az valóban érdekes kérdés, hogy miért fogadta el Messiásnak Bar Kochbát annyi ember, miközben neki nem volt prófétikus “előhírnöke”.



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.