Az idei nagyböjt heteiben kísérjük nyomon egy fontos, a Jézussal való kapcsolatában is igen jelentős bibliai alak történetét. Hiszem, hogy a Keresztelő Jánosról való elmélkedés húsvéti készületünket is segíteni fogja.
„Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, az Abijá csoportjából; felesége pedig Áron leányai közül való volt, és a neve Erzsébet.” (Lk 1,5)
Lukács evangélista az egyetlen, aki evangéliumát Keresztelő János születésének történetével kezdi. János személye az egyház története során sokszor került a teológusok, történészek érdeklődésének középpontjába. Nem véletlen, hiszen teológiai szemszögből egyfajta összekötő kapocsként jelenik meg az Ószövetség és az Újszövetség között, történeti oldalról vizsgálva pedig a Jordán parti próféta személye rengeteg titkot és érdekességet rejt.
Lukács evangélista a fenti sorokkal kezdi Keresztelő János történetét, amelyben minden szónak nagy jelentősége van. János személyének, küldetésének megértéséhez ugyanis a fenti információk ismerete elengedhetetlen.
Az ókori zsidóságban a származásnak óriási jelentőséget tulajdonítottak. A családfők nemzedékről nemzedékre adták tovább, tanították gyermekeiknek a család felmenőinek névsorát, évszázadokra, nem ritkán évezredekre visszamenőleg. Miért tartották ezt ennyire fontosnak? Az Ószövetségben sokszor olvashatunk arról, hogy Isten ígéretet tesz egyes embereknek. Ezek az ígéretek – és nem egyszer a velük járó kötelezettségek – általában nem csak az adott személynek, hanem leszármazottjainak is szóltak. Az ókori zsidóságban tehát egy ember soha nem tiszta lappal született, hiszen minden esetben egy hosszú családi láncolatba tagozódott be, annak mindent átfogó hagyományaival, ígéreteivel, kötelezettségeivel. A gyermekek ezért nem csupán társadalmi státuszt, anyagi javakat örököltek, hanem a családi „sorsot” is. Nézzük hát, milyen sorsot örökölt Keresztelő János.
János apja Zakariás pap volt Abijá csoportjából, ami azt jelenti, hogy Áron, az első főpap egyenes ági leszármazottjaként született. A Krónikák első könyvében olvashatjuk, hogy Dávid király mely családfőket osztotta be a legitim – „szent és Istentől kijelölt” (1Krón 24,5) – papi szolgálatra. A huszonnégy családfőből Abijá a nyolcadikként szerepel (1Krón 24,10).
Keresztelő János anyja, Erzsébet szintén papi családból származott, hiszen Lukács evangélista „Áron lányaként” említi. Tudnunk kell, hogy a nők származását csak különlegesen jelentős esetekben jegyezték fel.
Érdemes még néhány apróságnak tűnő dologra odafigyelnünk. Az első a nevek jelentése. Zakariás nevének jelentése: Jahve megemlékezik. Az Erzsébet név jelentése: Isten megesküdött, Isten teljesíti. A zsidóságban egy régi hagyomány szerint nem a jó hangzás alapján adtak nevet a gyermekeknek, hanem a név jelentése alapján. Egy gyermek neve tehát a szülők sorsának, hitvallásának egyfajta kifejezése volt. Végül azt sem szabad elfelejtenünk, hogy akkoriban nem volt szabad párválasztás, hanem a családfők kerestek a fiataloknak házastársat. Mi a jelentősége mindennek?
Zakariás és Erzsébet szülei egyrészt fontosnak tartották, hogy legitim papi családból válasszanak párt gyermekeiknek – ez nem volt egyértelműen szokás –, másrészt a névadásban is kifejezésre juttatták, hogy mindannyian várták Isten valamely régi ígéretének a beteljesedését. Zakariás és Erzsébet családja – és amint ezt látni fogjuk, ők maguk is – egy akkoriban háttérben lévő kegyességi csoporthoz tartoztak, amelynek célja az Istentől rendelt legitim papság megőrzése, és – ha elérkezik az idő – helyreállítása volt. Miért volt erre szükség? Azért, mert Keresztelő János születésének idején a jeruzsálemi Templomban és a papságban már több mint 150 éve törvénytelenség uralkodott… (Folyt. köv.)