Hogyan válhat az ember védelmére adott törvény valakinek halálos ellenségévé? Jézus szemében létezik különbség kiválasztott és megvetett között?
„Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte. Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek? Ő így felelt: Az, aki irgalmas volt hozzá. Jézus erre ezt mondta neki: Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj.” (Lk 10,30-37)
Jézus sokszor bírálta kora törvénytudóinak, vallási vezetőinek gondolkodásmódját. Bírálatának gyakori oka a pogányokkal és a samáriaiakkal szembeni elutasító viselkedésük volt, amely Isten szavának egyoldalú értelmezéséből fakadt. Bár Istent a világ teremtőjének és Urának tartották, azt mégsem tudták elképzelni, hogy mindenkit egyformán szeret. Az ábrahámi kiválasztottságot egyfajta kizárólagosságként értelmezték, mely szerint mindazok, akik kívül esnek a választott nép körén, nem lehetnek kedvesek Istennek. A törvénytudók gyakorlatilag saját, elitista gondolkodásmódjukat vetítették ki Istenre. A pogányokkal való érintkezést egyenesen bűnnek tartották. A tízparancsolatban megfogalmazott felebaráti szeretetet is csak saját honfitársaikkal szemben érezték kötelezőnek. A Jézusnak szegezett kérdés így egyértelműen provokatív volt, hiszen Őt mindenki a bűnösök és pogányok barátjaként ismerte.
A törvénytudók számára rendkívül fontos volt a törvény ismerete és betartása; ennek részeként távol tartották magukat mindentől, ami tisztátalanná tehette volna őket. Jézus azonban a példázatával arra mutatott rá, hogy a tisztaság-tisztátalanság kérdését nem mindig lehet mérlegelés nélkül kezelni. A példabeszéd szerint bárki – mint a Jerikóba tartó ember – kerülhet önhibáján kívül olyan helyzetbe, amikor tisztátalanná válik, és akkor a betű szerint betartott törvény akár halálos ellenségévé is válhat. Isten a törvényt az emberek védelmére adta, ezért hibás minden olyan értelmezés, ami lehetőséget ad arra, hogy valaki Isten akaratára hivatkozva megtagadja a segítséget egy felebarátjától. Jézus válaszával rávilágított, hogy a felebarátiságnak – felelős, közeli kapcsolat – nem lehet akadálya sem származási, sem kultikus tisztasági törvény. Ezzel Jézus kibővítette az addig csupán izraelitákra értelmezett felebarátiság körét.
Azt is érdemes megfigyelni, hogy a történetben Jézus a törvénytudót a félholtra vert emberrel azonosította. Ennek üzenete nagyon komoly, ugyanis jól jellemzi nemcsak a törvénytudó, hanem az egész emberiség állapotát is. A bűn megrontotta testünket-lelkünket, elvesztettük örök életünket. Lelki értelemben tehát mindannyian olyanok vagyunk, mint a kirabolt, sebesült, félholtan magára hagyott ember. Segítségre szorulunk. Jézus ezzel a példázattal nemet mond minden emberek közti különbségtételre, legyen annak oka kultikus, származási vagy bármi egyéb. Az Ő szemében minden ember egyenlő, egyformán bajba jutott és segítségre szoruló.
Gondolkodjunk még el egy kicsit a példázatbeli samaritánuson. Kicsoda ő? Olyan valaki, akit saját népe nem fogad el. Olyan valaki, aki számára a szeretet felülír minden tisztasági törvényt vagy származásbeli különbséget. Olyan valaki, aki nem azt nézi, hogy ki a bajba jutott, jó ember-e vagy rossz, megérdemli-e a segítséget vagy sem. Olyan valaki, akinek nem számít semmi más, csak hogy megmentse a bajba jutottat. Olyan valaki, aki megmutatja, mit is jelent Isten radikális emberszeretete. Igen, Jézus Krisztus. Isten testben megjelent szeretete, aki nem törődött származással, tisztátalansággal, bűnösséggel, érdemtelenséggel, hanem szent létére testet öltött a bűnös világban, hogy megmentse a rászorulókat. Ő maga mutatta meg, mit jelent a felebaráti szeretet. Jézus számára nem az a kérdés, hogy ki szereti, hanem az, hogy Ő kit szerethet.
„Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj.”