Miért üdvözülünk, vagy kárhozunk el? 3.

Biztos, hogy Isten dönti el az utolsó napon, hogy ki hova kerül? Lehet, hogy az utolsó ítélet nem más, mint az ember Istennel kapcsolatos vágyainak beteljesülése?

Harsonát fújó angyalszobor

A sorozat előző részében megállapítottuk, hogy az üdvösséggel kapcsolatos hit és/vagy cselekedetek vita egyik oka, hogy a vitázó felek sokszor nem veszik figyelembe, Isten nem azonos feltételek szerint ítéli meg az embereket. Az tehát, hogy valaki hitből és/vagy cselekedetekből üdvözül, bizonyos szempontból az ember körülményeinek, életállapotának függvénye. Ezek után elkerülhetetlenül felmerül a kérdés: beszélhetünk-e bármilyen, mindenki számára érvényes elvről, követelményről az üdvösséggel kapcsolatban?

A kérdés vizsgálatához először is szögezzük le alapelvként, hogy az ember üdvösségéhez két egységes akarat – Istené és az emberé – szükséges. Istennek az emberiség üdvösségével kapcsolatos akaratát ismerjük:

“Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát – így szól az én Uram, az Úr -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen.” (Ez 18,23)

Isten üdvösségszerző akaratát Jézus Krisztusban is kijelentette, amikor váltságul adta Őt bűneinkért. Isten akarata tehát egyértelmű. A kérdéses fél az ember. Itt persze ismét rátérhetnénk a hit és cselekedetek kérdésére, de inkább nézzük meg, hogy mi van ezek előtt, hiszen a hit és az abból fakadó cselekedetek a Biblia szerint már egyfajta kooperáció eredményei. Mi van az evangéliumot hallgató, az azt nem ismerő, de a jót cselekvő, és a cselekvőképtelen ember üdvösségének hátterében? Mi van a hit és cselekedetek kérdése előtt?

Földi életünk során mindannyian kialakítunk bizonyos irányultságot Istennel kapcsolatban. Ez mindenkivel megtörténik kulturális, társadalmi, vallási, értelmi adottságaitól, helyzetétől függetlenül. Ennek lényege, hogy az ember hajlandó-e alávetni magát Isten akaratának, vagy inkább elutasítja azt. Pontosabban fogalmazva: hajlandó-e az elutasítás alapállapotából kilépve elfogadni Isten létét és akaratát? Valójában az erre adott élet-válasz az, ami eldönti az üdvösség vagy kárhozat kérdését.

Lehet, hogy ezt némelyek túlzottan általános megfogalmazásnak tartják, de ha jobban belegondolunk, akkor világossá válik, hogy enélkül hit és cselekedetek üdvösségszerző mivoltáról értelmetlen gondolkodni. Miért? Először is: a hitnek alapfeltétele, hogy az ember elfogadja Isten létét, fennhatóságát. Másodszor: a fentiek nélkül a cselekedetek kérdése is értelmetlenné válik, csupán pontgyűjtő játékká degradálva az üdvösséget. Ha azonban valakiben jelen van az Istenre irányultság, ha valaki őszintén akarja Istent, akkor ott a hit sem marad el. Az az ember pedig, akinek a hite Isten szeretetén, az Őrá való őszinte vágyódáson nyugszik, cselekedni fogja Isten akaratát.

Bírói kalapács, háttérben a föld képe

Mindezek fényében érdemes azon elgondolkodnunk, hogy valójában mi is történik az ítéletben. Az utolsó ítélet nem más, mint az ember akaratának teljesülése. Hogyan? Ezek szerint vannak emberek, akik el akarnak kárhozni? Persze, hogy nem, de a kérdést nem is a következmények oldaláról kell megközelíteni. Senki sem akar elkárhozni, mégis emberek tömegei utasítják el Istent – Isten nélküli üdvösség viszont nem létezik. A kettő nem szétválasztható. Aki nem akarja Istent, az nem tud üdvözülni, mert az üdvösség lényege Isten jelenléte, Isten társasága.

Ezért furcsa módon az utolsó ítélet nem más, mint az ember Istennel kapcsolatos vágyainak beteljesülése. Az, aki egy életen át igyekezett Tőle szabadulni, végre megszabadul Tőle örökre; míg az, aki egész életében Őt követte és Rá vágyakozott, örökre közel kerül Hozzá.

A sorozat további részei

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

16 hozzászólás

  • Gravatar for Havsiné Molnár Erzsébet Havsiné Molnár Erzsébet szerint:

    Először is az evangélium hirdetése a föld végső határáig már befejeződött. / Szent II. János Pál pápa / Tehát nincs olyan hely a földön ahol ne hallottak volna az evangéliumról. Jézus Krisztus pontosan meghatározta, hogyan üdvözülhetünk. A talentumokról szóló példabeszéde pontosan erről szól. Minden ember kapott talentumokat, csak ezeket kell kamatoztatni.

  • Gravatar for SibaJ SibaJ szerint:

    Ütős poszt. Így még soha nem hallottam az ítéletről. Igencsak elgondolkodtatott. Köszönöm

  • Gravatar for Noematska Noematska szerint:

    Mélységesen egyetértek.
    És nagyon kíváncsian várom milyen lesz színről-színre látni az Urat és mennyeien szépnek embertársaimat.

  • Gravatar for István70 István70 szerint:

    Kedves Attila!

    Lelkes olvasód vagyok, sokat tanulok tőled, de ez nekem most nem tetszett, semmi részlet nincs benne.

    Tényleg csak néhány aspektus, ami ide tartozik:

    Mit jelent az, hogy “tudok” Krisztusról, de nem követem: Gyermekkeresztség/felnőttkeresztség/konfirmáció/szentségek/keresztényi élet.

    Ha a hit által, Krisztus szabadító áldozata miatt üdvözölünk, akkor eltérhetünk-e ettől:Szabad akarat/szolgai akarat/ predesztináció

    Oké, aki nem hisz, nem üdvözül, de akkor mi lesz vele? Mi az a pokol?

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      A kereszténységben az örök élet, örök halál kérdése olyan téma, ami mindennel összefügg. Igazad van abban, hogy még rengeteg aspektusról lehetne írni. A célom az volt, hogy bemutassam, a legtöbbször végletesen leegyszerűsített hitről és/vagy cselekedetekről szóló viták nem adnak választ minden kérdésre. Sőt, ha az üdvösség feltételeit csupán e kettőben keressük, akkor az – azon kívül, hogy nem biblikus – könnyen egy igazságtalan Isten képéhez is vezethet.

      Az általad felvetett kérdéseket köszönöm, remek témák a jövőre nézve.

    • Gravatar for Tomtom Tomtom szerint:

      “Sőt, ha az üdvösség feltételeit csupán e kettőben keressük, akkor az – azon kívül, hogy nem biblikus – könnyen egy igazságtalan Isten képéhez is vezethet.”

      Nem kemény kijelentés ez egy evangélikus részéről? És a sola fide???

    • Gravatar for István70 István70 szerint:

      Kedves Attila!

      Értem én, és lehet, hogy nekem voltam túlzott elvárásaim, de a 6-10 részes sorozataid után csalódott voltam, hogy ez a téma csak 3 részes 🙂 Úgy gondolom, hogy a mai ember alapvető kérdéséről beszélünk, amit protestánsként is nagyon nehéz kommunikálni egy laikus érdeklődőnek (nevezzük agnosztikusnak), aki legalább nem gúnyolódik a kereszténységen, hanem jó szándékúan kérdez, mert látja rajtam az élet irányváltását. Mert könnyen lehet gúnyolódni azon, hogy jelenleg minimum négyféle felekezet (református, evangélikus, baptista, pünkösdi-karizmatikus)mondja magáét, a kisebbek extrémekről (mormon, jehova stb.) nem is beszélve, a katolikusokról meg pláne nem. Ember legyen a talpán, aki teljesen ésszerű kérdésekre (keresztség, üdvösség-kárhozat, gyülekezet, szabad vagy nem szabad akarat stb.) akar válaszokat adni.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Tomtom: Nem kemény kijelentés ez, sem evangélikusnak, sem más felekezetűnek. Hadd idézzek a sorozat második részéből:

      “A reformáció-korabeli hitviták szinte mindegyike a keresztény környezetben élő, cselekvőképes ember üdvösségének kérdéseiről szóltak. Arról, hogy mi szükséges az olyan ember üdvösségéhez, aki hallotta az evangéliumot, és társadalmi helyzete, mentális állapota, egyéb körülményei nem gátolják a szabad cselekvésben.”

      Ha a hit és/vagy cselekedetek kérdést ezen a kereten kívül is az üdvösség egyedüli feltételeként határozzuk meg, akkor komoly problémákba ütközünk. Sajnos nem egyszer hallottam protestánsokat, akik a sola fide-re hivatkozva kijelentették, hogy a más vallásúak mind elkárhoznak, sőt bizonyos keresztény felekezetek híveit is automatikusan pokolra “küldték”. (És még nem is gondolkodtunk a korlátozott felfogó és cselekvőképességű emberekről…) Ha egy ember objektíve nem tehet arról, hogy nem jut el hozzá, nem képes felfogni, nem képes cselekedni az isteni akaratot, akkor Isten pokolra küldi? Ezért írtam, hogy az ilyen felfogás könnyen egy igazságtalan Isten képzetéhez is vezethet. A sola fide a saját kontextusában nagy igazság, de nem mindenek felett álló törvény. Ráadásul, ahogy István is írta, nem ez az egyetlen sola.

      István70: A Hitünk kommunikálásával kapcsolatban írottakkal maximálisan egyetértek. Szó szerint naponta küzdök ennek a nehézségével. Tapasztalatom szerint nem is az a gond, hogy maga a hittartalom olyan bonyolult lenne, hanem az, hogy egy hihetetlenül “zajos” közegben kell érthetően megszólaltatni. A zaj alatt most azt értem, hogy pl. nem ejthetem ki azt a szót, hogy Isten, anélkül, hogy a hallgatóban ne jelenne meg egy általában hamis prekoncepcióktól terhelt kép. Emiatt sokszor érzem úgy, hogy az értelmes kommunikáció a fogalmak újraértelmezése nélkül szinte lehetetlen. Ezt a fajta újraértelmezést – vagy inkább tisztázást – a blog egyik fő feladatának látom. Ami persze néha így, néha úgy sikerül. 🙂

  • Gravatar for István70 István70 szerint:

    Kedves Tomtom!

    Szerintem egy evangélikus nem adhat más választ, ez Luther szinte prófétai nagysága. Mert ugye nem egy sola van, hanem öt, és nem lehet egyiket sem kiemelni. Luther (de Kálvin sem) nem ad egyértelmű útmutatást (liturgia, zsolozsma) az Istennel való kapcsolathoz. Senki sem fog közötted és Isten között közvetíteni.

  • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

    “Senki sem akar elkárhozni, mégis emberek tömegei utasítják el Istent – Isten nélküli üdvösség viszont nem létezik. A kettő nem szétválasztható. Aki nem akarja Istent, az nem tud üdvözülni, mert az üdvösség lényege Isten jelenléte, Isten társasága.”

    Erről mi semmit sem tudunk, és nem is logikus, hogy a fenti soraid szerint legyen.

    Egy Istent a haláláig elutasító, de közben valódi humanista, és szeretetcselekedetekkel élő ember miért kárhozna el? Ő az a fiú, aki azt mondta, hogy nem megy dolgozni az apja szőlejébe, aztán mégis kiment. Elvben nem fogadott szót, a gyakorlatban mégis. Azaz megcselekedte az atyja akaratát. Istennél semmi sem lehetetlen, így az sem lehetetlen, hogy aki nem hitből, hanem csak „úgy” tette a magáét, az szintén üdvözüljön. (Sőt az sem lehetetlen, hogy aki nem hitt, és nem is cselekedett, az is üdvözüljön, de ez már messzire vezető téma.)

    Másrészt, a Biblia kétféle sorsról ír a nem igazak számára: 1. meghalnak örökre; 2. örökké szenvedni fognak. A poszt csak az 1. változatról ír. Az örök szenvedésre nem érvényes, hogy azt kapta az illető, amit akart. Nem azt kapja, mivel ekkor már Istenről is tud, pedig nem akart Róla tudni, és nem halott, „csak” szenved.

    A Bibliával szembeni filozofikus ellenérvek egyike, hogy feloldhatatlan ellentmondások vannak benne, mint pl. az előbbi 1. és 2. pont között. A poszt mintha azt erősítené, hogy egy kereszt(y)én(y) tényleg nem tudja ezeket összeegyeztetni.

    Pedig össze lehet: Isten annyit mondott az üdvösségről, amennyi a megfelelő földi cselekedetek kiváltásához elég. Ami ezen túl van, arról csak spekulálunk, ne állítsunk ennél többet. A poszt egyrészt kiváló, mert érzékenyen és körültekintéssel nyúl egy sokakat érintő témához. Másrészt mintha nem húzná meg egyértelműen a határt a ténylegesen tudható és a spekulatív terület között.

    Nem szégyen, hogy az üdvösséggel kapcsolatban csak spekulálunk. Nem vagyunk a szükséges információk birtokában. A földi feladatunk ismert: a lehető legjobbá tenni a hétköznapi világot Isten szeretetszabályai szerint. (Tehát nix ájtatoskodás, ha nem lesz tőle jobb a hétköznapi világ.) Ennyit tudhatunk, valószínűleg mert ennyi elég ahhoz, hogy teljesítsük a személyes küldetésünket.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      “Erről mi semmit sem tudunk, és nem is logikus, hogy a fenti soraid szerint legyen.”

      Jézus elég sokat beszél arról, amiről írtam, sőt ennél még keményebben is fogalmaz. Jn 3,18-ban (a kegyes és istenfélő Nikodémusnak!) mondja, hogy aki nem hisz, az már elkárhozott. A jézusi tanítás szerint a fentiek logikusak.

      A szőlőmunkások példázatát ne ragadjuk ki a kontextusából. Jézus ezzel a példázattal válaszol a farizeusok Keresztelő Jánossal kapcsolatos kérdésére. A végén Jézus (Mt 21,32) a János szavában való hitet és az ezt követő megtérést hozza ki tanulságnak. Ezt a példázatot az általad felvázolt helyzetre alkalmazni nem helyes, nem arról szól.

      “A Bibliával szembeni filozofikus ellenérvek egyike, hogy feloldhatatlan ellentmondások vannak benne, mint pl. az előbbi 1. és 2. pont között. A poszt mintha azt erősítené, hogy egy kereszt(y)én(y) tényleg nem tudja ezeket összeegyeztetni.”

      A halál bibliai fogalma több mint nemlétezés. (pl. a fent említett Jn 3,18) Ugyanúgy, ahogy a kárhozatban való létezést sem nevezi sehol életnek a Szentírás. Ellentmondás csak akkor van, ha a halál profán értelezését vesszük, és nem a bibliait.

      “Isten annyit mondott az üdvösségről, amennyi a megfelelő földi cselekedetek kiváltásához elég. Ami ezen túl van, arról csak spekulálunk, ne állítsunk ennél többet.”

      Tökéletesen egyetértek.

      “Másrészt mintha nem húzná meg egyértelműen a határt a ténylegesen tudható és a spekulatív terület között.”

      Ha a fentiek bibliai(!) érvekkel cáfolhatók, szívesen veszem a helyreigazítást.

    • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

      „Ha a fentiek bibliai(!) érvekkel cáfolhatók, szívesen veszem a helyreigazítást.”

      Mt21,32: Szerintem nem csak a farizeusok és János kontextusában értelmezhető ez a rész, hanem általánosan is. Bárki bármikor megigazulhat egy friss igaz cselekedete által. Ha korlátozni akarnánk a példázat értelmét, akkor inkább a messiásil időre lenne logikus szűkíteni, azaz Jézus földi tanítása idején meg lehetett ilyen módon igazulni, de ezen a kereten kívül a Messiás felismerése már nem elég – kivéve, ha ójudaistáról van szó. Én még ilyen módon sem szűkíteném a példázat hatókörét. Mivel ez értelmezés kérdése, nem ragaszkodom hozzá, hogy biztosan így helyes.

      Erősebb helyreigazító potenciált látok abban, hogy a szavaknak nem célszerű „bibliai” és „profán” értelmet tulajdonítani, mert ez könnyen körkörös érveléshez vezet. A halál vagy azt jelenti, amit profánul jelent mindenki számára, vagy semmi értelmeset nem jelent. Az élet vagy azt jelenti, amit profánul közösen tapasztalunk, vagy semmi használhatót nem jelent. Senki számára nem közvetlen valóság a Biblia, senki nem tapasztalja belülről a Bibliát, a világot viszont annál inkább. Ezért a fogalmaknak nincs „nem profán” jelentésük, amelyekre érvényesen hivatkozhatnánk. Ha azt mondanánk, hogy a halálnak van kifejezett bibliai értelme, akkor gondban lennénk, mert hivatkozni csak közös tapasztalatra ésszerű, és bibliai tapasztalatunk nincs, pláne nem közös. A bibliai halál fogalma azért utal a földi halál fogalmára, hogy földi ésszel legalább valamit kapisgáljunk a misztériumból. Látszólag kivétel a „megismer” szó, mert az a Bibliában „szexel” értelemmel bír, de nagyon is profán értelemben. Gondban lennénk azt állítva, hogy a „megismer” bibliai értelme nem földi szex, hanem valami éteri-angyali szex. Egy ilyen vitát nem tudnánk eldönteni, közös tapasztalat híján.

      Röviden: a Biblia nem fogalmaz egyértelműen a halálról/kárhozatról, és nincs semmiféle eszközünk, amivel egyértelműsíthetnénk, hogy pontosan miről van szó e sokakat élénken foglalkoztató témában. Őszintén szembenézve a helyzettel, még azt sem tudhatjuk, hogy egy lehető legjobb Isten tényleg kárhozatra küldi-e a bibliai parancsokat sorozatban megszegőket, akik halálukig semmit sem bánnak. Azt azonban tudhatjuk, hogy a bibliai parancsokat megszegők profán problémákat okoznak maguknak és szeretteiknek, ezért hasznos pedagógia, ha úgy tudják, hogy ha nem térnek meg, a büntetésük kárhozat lesz. Ez egy földi erkölcsi funkciót betöltő „igazság”, és nem technikai tény.

      Mivel kétségtelenül közérdeklődés övezi a kérdéskört, jó, hogy elkészült ez az ismereteink korlátain látványos tornagyakorlatokat bemutató sorozat, örömmel olvastam.

    • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

      Utógondolat-kísérlet: egy lehető legjobb Isten azért adott szabályokat, hogy azokat betartva maximálisan jó legyen nekünk már a földön, és utána is. Egy lehető legjobb Isten nem feltétlenül küldi kárhozatra a parancsait megszegőket, hiszen menet közben, már a földön elég szenvedést okoznak ők maguknak és szeretteiknek. Egy lehető legjobb Isten azonban valószínűleg gondoskodna róla, hogy senki ne értesüljön a bűnösök konkrét sorsáról, nehogy ez a parancsok csoportos megszegésére ösztönözze az emberiséget.

      Egy rablógyilkost vajon hogyan érintene az a tanítás, hogy a tetteiért nem feltétlenül kárhozik el, de a földön rengeteg szenvedést okoz magának és szeretteinek? Ezt ő nem így látja, legalábbis nem a rémtettei előtt és idején, amikor a jövőre gondolva még változtathatna a magatartásán. Nagy dilemma, hogy a hathatós erkölcsi tanítás többnyire azoknak kellene, akik (akkor még) süketek rá, és azok hallják meg, akik eleve értik. Mint az a prédikáció, amely szerint kevesen járnak templomba. Akinek hallania kéne, az nincs ott. Aki hallja, annak meg nem inge. Vagy mint a családon belüli erőszak elleni plakát: arra hat, aki nem okoz a családján belül erőszakot, míg aki okoz, az érzéketlenül elmegy mellette.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      “Szerintem nem csak a farizeusok és János kontextusában értelmezhető ez a rész, hanem általánosan is.”

      A bibliaértelmezés alapszabálya, hogy csakis saját kontextusában értelmezzük a szöveget. Ha Jézus egy konkrét dologról beszél, azt nem vonatkoztathatjuk másra. Ez nagyon veszélyes út, ami nem egy esetben vezetett különféle extrém közösségek kialakulásához.

      “Bárki bármikor megigazulhat egy friss igaz cselekedete által.”

      Ezt sem a Biblia, sem egyik történelmi keresztény felekezet sem tanítja.

      A szemantikában nem is a szent és profán ellentéte hordozza az elsődleges feszültséget, hanem a kor és a kulturális különbség. Sok kifejezést értettek másként, mint mi. A megismerés is pl. nem csak szexet jelent, hanem életközösséget is – hiszen a Biblia bíztat Isten megismerésére… Az, hogy a halál fogalmát mi szűkebb értelemben használjuk, tény. Csak amik hirtelen az eszembe jutottak: 1Tim 5,6; Mt 8,22; 1Jn 3,14.

      Persze – ahogy írod is – nem tudhatjuk a választ minden kérdésre.



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.