Milyen a bűn természete Jakab apostol szerint? Mi a bűnbeesés folyamata? Vigyázat: veszélyesen jól működő szisztémáról van szó…
„Mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz.” (Jak 1,14-15)
Jakab apostol a fenti idézetben arról beszél, hogy a minket ért kísértések valójában saját magunkból, kívánságainkból származnak. Ezek azok a kívánságok, amelyek aztán megfoganva bűnt szülnek, a bűn kiteljesedése pedig a halál. Az apostol itt a bűnt egy olyan, megfoganásától kezdve egyre erősödő folyamatként írja le, amellyel szemben a harc a folyamat előrehaladása során egyre nehezebbé válik, és végül el is veszíthető. Mivel a fenti idézet sokat elmond a bűnbeesés folyamatáról, érdemes közelebbről megvizsgálnunk.
„Mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe.”
A kiindulási alap a kívánság, ez teszi az embert kísérthetővé – többek között erre is utal a teológiában az eredendő vagy áteredő bűn tanítása. A kívánság alapja, hogy valamit hiányolunk az életünkből, vagy ha konkrétan nem is hiányzik, nem vagyunk vele megelégedve. A kívánság maga természetesen nem nevezhető egyértelműen rossznak, hiszen az ember jó dolgokra is vágyódhat, ám az itt szereplő epithümia kifejezés erkölcsi értelemben helytelen, leginkább érzéki kívánságokra utal. A kísértés ebben a kontextusban az ilyen kívánságainkra, elégedetlenségeinkre kínált hamis, bűnös megoldást jelenti.
„Azután a kívánság megfoganva bűnt szül.”
A megfoganást jelölő szó (szüllambanó) további jelentései – összefog, elfog, letartóztat – is jól érzékeltetik, hogy a kísértés a kívánsággal összefogva vagy azt elfogva szüli a bűnt. A kísértés által kínált hamis megoldás megvalósításából születik tehát a bűn, ami már egy konkrét – szellemi vagy szellemi és testi – történés.
„A bűn pedig kiteljesedve halált nemz.”
Érdemes még odafigyelnünk az itt kiteljesedésként fordított kifejezésre is. Ez a sok helyen tökéletesnek fordított teleiosz szó egyik alakja, melynek jelentése – a magyar tökéletessel ellentétben – nem az, hogy hibátlan, hanem hogy céljára irányuló, célját betöltő. A bűn esetében ez a cél, hogy átformáljon az emberben mindent, ami Isten eredeti szándéka szerint emberi, hogy végül a személy azonosuljon a bűnével. Ez a végső, örök halál.
Jakab apostol leírása láttán azonban nem kell kétségbe esnünk.
„Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.” (2Kor 5,21)
Pál apostol itt azt írja Jézusról, hogy bűnné lett értünk. Magára vette bűneinket, minden bűnünket, és ezek következményeként elszenvedte és legyőzte a végső halált. Mit jelent ez a számunkra? Ha valaki hiszi mindezt, és megbékél Istennel, akkor egyrészt olyan ajándékok birtokába juthat, mint a gondolatmenetünk elején említett megelégedés, ami azután mérsékeli a kísérthető kívánságainkat; másrészt, Pál apostol tanúsága szerint a bűnnel való azonosulás helyett Isten előtt igazzá válik.