Érinthetetlen? 1.

A feltámadott Jézus más lett? Dicsőséges teste érinthetetlenné vált? Már nem vállalt közösséget az emberekkel? Az már nem is valódi test volt? Mi az igazság?

“Jézus nevén szólította: Mária! Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: Rabbuni! – ami azt jelenti: Mester. Jézus ezt mondta neki: Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez. Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak: Láttam az Urat!, és hogy ezeket mondta neki.” (Jn 20,16-18)

A fenti igerészt Sytka, egy teológus kollégám ajánlotta figyelmembe, mint olyan problémás szakaszt, amiről számos zavaros és furcsa magyarázatot hallani, olvasni. Sokan valóban a legextrémebb módokon próbálják meg értelmezni Jézus Mária felé elhangzó felszólítását: Ne érints engem… A magyarázatok a viszony megváltozásától kezdve egészen addig terjednek, hogy Jézus dicsőséges testét beszennyezte volna Mária érintése. Gondolom, aki már hallott vagy olvasott efféle magyarázatot, érezte, hogy itt valami nem stimmel. Miért ne érinthette volna Jézust Mária?

Kezdjük most is a görög szöveggel, ahol az érintés szónál az aptó igét olvassuk, aminek a jelentése: fogni, érinteni. Ez eddig még semmin nem változtatna, de ha figyelembe vesszük a szó igeidejét, akkor máris érdekességet találunk. Az igeidő folyamatos, tehát ez a bizonyos érintés éppen folyamatban van, vagyis Mária már érinti Jézust. Ha figyelembe vesszük az aptó ige másik jelentését (fogni), akkor Jézus tulajdonképpen arra szólítja fel Máriát, hogy ne fogja Őt, vagyis engedje el. Jó, de van ennek bármi értelme?

Erre a kérdésre a választ Máté evangélista adja meg, aki szerint a feltámadott Jézussal való első találkozás a következőképpen történt:

“És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: Legyetek üdvözölve! Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte.” (Mt 28,9)

A mátéi kontextusnak tökéletesen melléje helyezhető Jánosé, az, hogy Jézus felszólítja Máriát, engedje el Őt (görögben: fejezze be a folyamatban lévő fogást vagy érintést). Máté és János evangélista beszámolóját együtt nézve ugyanis Mária épp Jézus előtt leborulva fogja annak lábát.

Ha még kételyünk maradt volna ennek a magyarázatnak a helyességéről, János evangélista beszámol egy későbbi eseményről, aminek alapján tudható, hogy Jézust feltámadása után nem volt tilos megérinteni:

“Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: Békesség néktek! Azután így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő.” (Jn 20,26-27)

Itt az érintést mint parancsot olvashatjuk, tehát semmi alapja azoknak a magyarázatoknak, amelyek szerint ez valamilyen titokzatos ok miatt tilos lett volna. Túl prózai ez a magyarázat? Lehet, de csak addig, amíg fel nem fedjük az esemény teológiai jelentőségét. Legközelebb… (Folyt. köv.)

A sorozat részei

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

5 hozzászólás

  • Gravatar for endi endi szerint:

    Hát ez is tök jó. Nagyon bírom az ilyen prózai megoldásokat.

    Ez is olyan volt amúgy nekem, hogy éreztem hogy itt valami nem stimmel az általános, divatos magyarázatokban. És azt is éreztem, hogy bár nem értem én se, de azok se, akik magyarázzák. 🙂 És mennyi ilyen van!

    Kedvenc ilyenem a Jelenésekben az “idő többé nem lesz”. 🙂

  • Gravatar for Sytka Sytka szerint:

    Attila, remek, köszönöm hogy dolgoztál vele! És várom a folytatást!

  • Gravatar for Mammka Mammka szerint:

    Köszönöm,ez nagyon érdekes volt!!!!! Sokszor úgy szeretném az eredeti nyelven olvasni a Bibliát,akkor jobban érthető lenne!

  • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

    Én pedig köszönöm, hogy olvassátok és kommentelitek a bejegyzéseket, ez nekem nagyon sokat jelent.

  • Gravatar for UPV UPV szerint:

    Kedves Attila,
    Helyesen fogalmaztad meg. A téves, vagy nehézkés bibliafordítások adják a teret a teológiai science fiction féle misztikus melléértelmezéseknek. Döbbenetes, hogy néha még olyan szavakon is vitatkozunk amelyek nincsenek benne a héber vagy a görög szövegben, csak a fordítók adják hozzá. Volt alkalmam, csak egy példa a több közül: “holnap … velem leszesz” (1Sámuel 28:19) nézem a Cornilescut és a Károlit, egyformán adják vissza, nézem a Septuagintát, másképpen adja vissza “holnap elestek”, na gondolom itt baj van és védtem a Cornilescut mert a Maszoréta szöveghez viszonyul. Aztán végre benéztem más fordításokba és a Maszoréta szövegbe és ott kb. így van: (…) Te pedig holnap és a te fiaid veled (együtt), Izraelnek táborával is a Filiszteusok kezébe adja Jehova.
    Heveskedtem mások előtt, hogy a Cornileszcu a helyes, pedig távolról sem volt. Mennyire meggyőződtek vagyunk a fordítók pontosságára és alaposságára, hogy mellőzzük az ellentmondásokat, pedig ezek rávezethetnek a dolgok mögötti, úgymond “fordítói hibákra”. Hát persze, a Septuaginta mögötti fordítói exegézis azt gondolta, hogy ott valóban Sámuel próféta beszél és hogy ezt a gondolatot megerősítse, beírt a szövegbe (teológiai stilizálás), úgy hogy megnagyítsa a próféta jövendölését, betoldta azt a szót, hogy “elestek”. Ezek után pedig jöttek a többiek és még nagyítottak “velem lesztek”. Nincs “lesztek” vagy “leszel” szó a Maszoréta szövegben. Az az erősködős, hogy Sámuel próféta (ha ő volt legalább, mert én kétlem, hogy ő lett volna) megjövendölte volna Saúl király és fiai halálát IS(!). Akármennyire is erősködünk, az antik szövegből ez nem tűnik ki. A médium csak a Filiszteus sereg győzelmét jövendölte meg, amely várható volt mindenki előtt, az erőviszonyokat nézve. Tehát, nagy dolgot nem jövendölt.

    [szerkesztve]

    Tisztelettel,
    UPV



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.