Bibliai csodák ma 4.

Jézus csodáinak megértése hitet és a csoda mibenlétének ismeretét feltételezte. Mi a helyzet az apostolok által végbevitt jelekkel? Változik valami Jézus feltámadása és mennybemenetele után?

Kánai menyegző ikon

Előzőleg láttuk, hogy Jézus csodáinak “célközönsége” olyan emberekből állt, akik alapvetően hittek Istenben, és mindemellett értették az egyes csodák jelentését. A csodák legfőbb célja nem az általuk megnyilvánuló isteni jótétemény volt, hanem az, hogy az emberek felismerjék Jézusban a Megváltót. Erre viszont csak azok voltak képesek, akik a megfelelő hittel és ismerettel rendelkeztek Istennel és a csodák jelentésével kapcsolatban. Jézus ezért tagadta meg több alkalommal is a csodatételt az Istentől elfordult emberektől.

“E gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak a Jónás próféta jele. Ezzel otthagyta őket, és elment.” (Mt 16,4)

“Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült, mert már jó ideje szerette volna látni, mivel hallott róla, és azt remélte, hogy valami csodát tesz majd az ő szeme láttára.” (Lk 23,8)

Sem a farizeusok, sem Heródes előtt nem tett csodát Jézus. Miért nem? Velünk ellentétben Ő nem gondolta, hogy a csodák a hitébresztés eszközei lennének. Ezt világosan kifejtette a gazdag és Lázár példázatában is, amikor a gazdag csodát kérve akarta megtérésre bírni a rokonait.

“Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.” (Lk 16,31)

Jézus csodáinak célja nem a hitébresztés, hanem iránymutatás, biztatás és erősítés azok számára, akik már hisznek Istenben. Ne felejtsük, hogy csodatettei kivétel nélkül a zsidóság körében történtek, vagyis olyan emberek között, akik jól ismerték az ószövetségi hagyományt, a népét megmentő és ígéreteket adó Istent, valamint a messiási várakozásokat.

Lépjünk most egy kicsit tovább és nézzük meg, hogy Jézus halála és feltámadása után az apostolok csodatettei miként illeszkednek a csodaadás fenti sémájába. Jézus mennybemenetele előtt olyan ígéretet tesz a tanítványainak, ami napjainkig sok keresztény számára zavart okoz.

“Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.” (Mk 16,18)

Fontos látnunk, hogy az Újszövetség két csodafogalma közül itt a szémeion, vagyis a „jel” szerepel. A sorozat első részében már említettem, hogy a jel mindig üzenetet hordoz, és a szémeion elsődleges célja ennek az üzenetnek az átadása. A jelek ezért tipikusan azok az események, amelyek a cikk elején említett hit és – csodákkal kapcsolatos – ismeret nélkül értelmüket vesztik; kizárólag olyan környezetben és olyan emberek előtt érik el céljukat, akik valóban megértik a jelentésüket. Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvből kiderül, hogy az apostoli csodák már a kezdetek kezdetén is sok bonyodalmat okoztak. Olyannyira, hogy az apostolok a pogányok között végül egyre kevesebb csodát tettek, mert azok szinte állandóan félreértéseket okoztak. (Folyt. köv.)

A sorozat további részei

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

4 hozzászólás

  • Gravatar for Biblias Biblias szerint:

    Szia Atilla!

    Csak a sorozatod végén szándékoztam hozzászólni, ehhez az általam igen kedvelt témához.
    De a mostani fejtegetésed olvasása előrébb hozta. Mindenekelőtt nagyon örülök, hogy foglalkozol a csodák témájával is. És több olyan igeverset is megemlítesz, amelyek a helyes egyensúlyt és a józanságot hivatottak fenntartani. Viszont van egy-két észrevételem, amit én az említett egyensúly miatt én is elővennék, mert fontosnak tartok tisztázni.
    Talán a legelsőnek arra reagálnék, amit egy válaszodban írsz.
    „Nem tagadom, hogy a szabadulás az evangélium szerves része. De a gyógyítás is? Mi van azokkal a hívőkkel, akik nem tudnak gyógyítani? (Én sem tudok.) Ezek az adományok nem járnak automatikusan a hithez, Pál apostol szerint sem. „
    Én karizmatikus kereszténykén mindig azt tanultam és a gyakorlati szolgálatok során is azt tapasztaltam, hogy soha nem a hívő maga az aki gyógyít, Még Jézus esetében sem, amikor erő származék ki belőle és a vérfolyásos asszony meggyógyult, az a Szent Szellem kenete volt és az ajándékainak a megnyilvánulása ami az igéből kimutatható amikor a csodákat és az erő-megnyilvánulásokat tanulmányozzuk. Erről bőséges karizmatikus irodalom van, itt egy hsz-ben nincs lehetőség kitérni a részletekre.Persze tudom hogy nem szabad mereven szétválasztani A lényeg nem a tanítvány az aki gyógyít, az esetben az övé lenne a dicsőség, márpedig az-az Istent illeti. :” Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.”
    Úgyhogy nem meglepő hogy nem tudsz gyógyítani. /Én sem!/ Megint más dolog viszont az hogy amikor az Igét helyesen hasogatva szoljuk és az, hitet hoz létre a hallgatóságban, ott elég gyakran találkozunk szabadulással és gyógyulással is. De ezek megvalósulásához hit szükséges, ahogy arra te is a fejtegetéseid során többször utalsz. De hogyan legyen hit ha nincs beszélve Jézusról mint aki a Szent Szellem által az ige és az Ö dicsőséges nevének hatalma által ma is gyógyít.

    Tehát hit szükséges, nem feltétlen a fogadó/szükségben lévő személy részéről, hiszen volt, aki a barátai hite miatt nyert bűnbocsánatot és gyógyulást. „Jézus pedig azoknak hitét látván, monda a gutaütöttnek: Fiam, megbocsáttattak néked a te bűneid.”
    A legideálisabb az ha mind a prédikálónak mind a fogadónak van hite az adott bibliai igazságban, legyen az üdvösség, szabadulás ,gyógyulás, vagy bármilyen téma. A lényeg Isten elmondta, ha nincs jelen hit, nem tud cselekedni. Mert hit nélkül lehetetlen neki tetszeni, számára elfogadható lépést tenni. Tudjuk, hogy Isten szólt tehát megadta a hithez az alapanyagot, a gyógyuláshoz, való hithez is! „Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.” Tehát a dolog nem Isten oldaláról akad el, hanem vagy azért mert nem hirdetik az igazságot ezen a területen, vagy azért mert a fogadó félnek a szíve nem nyitott és nem fogadja az igét hittel. Jézus igen sokszor kifejezte nemtetszését az emberek hitetlensége miatt. Az ige csak ott munkálkodik ahol hittel fogadják.
    „Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (aminthogy valósággal az is), amely munkálkodik is ti bennetek, akik hisztek.”

    Következő észrevételem, ezt írod: „Ne felejtsük, hogy csodatettei kivétel nélkül a zsidóság körében történtek, ….”
    Egy-két ige hirtelen, ami elkerülhette a figyelmedet.
    „Ez az asszony pedig pogány vala síro-feniciai származású. És kéré őt, hogy űzze ki az ő leányából az ördögöt.” A démonok kiűzése egyértelműen csoda, hiszen Isten Szelleme által történik és jelzi hogy kétség nélkül elérkezett Isten országa az adott emberhez!
    Aztán ott van a Kapernaumi százados pogány római ember akinek hitére a szolgálóját meggyógyítja, és kiemeli hogy olyan hitet amit a római százados felmutatott és ami kiváltotta a csodát még Izraelben sem látott.

    A következő megállapításod: „Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvből kiderül, hogy az apostoli csodák már a kezdetek kezdetén is sok bonyodalmat okoztak. Olyannyira, hogy az apostolok a pogányok között végül egyre kevesebb csodát tettek, mert azok szinte állandóan félreértéseket okoztak.”
    Az igazság kimondásáról is tudjuk, hogy mennyi bonyodalmat okoz és mennyi félreértést, mégsem vonta soha vissza Isten az ö beszédét. Szóval ez megint csak nem igazolható és logikus okfejtés szerintem.
    Pláne annak fényében, hogy Jézus kiküldte és hatalmat adott a tanítványoknak, a tizenkettőnek majd a hetven tanítványnak majd egyértelművé tette pl abban az ige versben is amire te is utalsz „azokat pedig akik hisznek… De mivel tele van az egyház a helytelen igeértelmezéssel e valóban csúszós területen, így helytelen a hitük is, ebből pedig egyenesen következik az hogy a csodák elmaradnak, legalább is Európában igen csak. Érdekes hogy Indiából és Afrikából ellenben igen jó híreket kapni már jó pár éve, a hívők sokaságától.
    Elnézésedet kérem hogy ilyen hosszú lett, pedig annyi mindent mondanék, írnék még.
    De talán egyszer egy finom sütemény vagy kávé mellett.
    Várom a folytatást, és igen nagyra értékelem a munkádat , mert tudom hogy szeretettel és tisztelettel vagy Isten beszéde felé.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Kedves Biblias!

      Én sem gondolom, hogy a hívő gyógyítana, a csodákban nyilván Isten a cselekvő fél. Azt nem tartom helyesnek, amikor csodák vagy éppen a csodák hiánya alapján ítélik meg az emberek hitét, mondván nem véletlenül gyógyít vagy éppen nem gyógyít rajtuk keresztül Isten. Ezt a gondolkodást nagyban a kereszténységre vetítve is hallottam már, ami kb. arról szólt, hogy azért nincsenek csodák, mert a kereszténységnek nincsen hite. Ez szerintem végletes leegyszerűsítése a kérdésnek, ráadásul figyelmen kívül hagyja a csodák valódi értelmét, ami Jézusnál sem elsődlegesen az aktus volt, hanem egy üzenet átadása.

      „Ne felejtsük, hogy csodatettei kivétel nélkül a zsidóság körében történtek, ….”
      Köszönöm a figyelmeztetést, valóban félreérthetően fogalmaztam. Arra akartam utalni, hogy Jézus csodái olyan környezetben történtek, amelyben a csodák jelentésével is tisztában voltak, és ezért a történések mögötti üzenet is megérthették. Az általad példaként felhozott csodák is olyan kultúrkörben történtek, amely lehetővé tette még a pogányok számára is a helyes értelmezést – ahogy ez minden esetben meg is történt.

      Az apostoli csodákról a következő részben írok majd, nem akarom előre lelőni a poént. 🙂 Annyit azonban előrebocsátok, hogy Pál apostol csodaértelmezésének változása a pogánymisszió előrehaladtával kimutatható az ApCsel-ből és a levelekből is. Ennek persze komoly okai vannak, de erről majd bővebben a következő részben írok.

  • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

    Nagyon izgalmas a téma, hiszen pünkösdista szemmel a keresztényeknek ma is megrendelésre kellene szállítaniuk a csodákat, különben…

    Jézus azonban sosem szállított megrendelésre, szándékosan, és ki is fejtette, hogy miért. Aki tiszta szívvel kér, az kap, aki követel, attól meg elveszik azt is, amije van.

    Az evangéliumok alapján akár azt is mondhatjuk, hogy Jézus csodái a nyitott judaisták szemében igazolták, hogy tényleg ő a Messiás, akit vártak. A gójok között azért tett csak kivételként csodát, mert a gójok nem vártak Messiást, így a csodának nem volt hozzáadott értéke. Az apostolok pedig azért tettek sok csodát a gójok között, mert ott nem Jézus szavahihetőségét akarták jelekkel bizonyítani, hanem a saját szavahihetőségüket, miszerint Jézus az a Messiás, akit eddig csak a zsidók vártak, ám aki a feltámadása után már minden ember számára elhozta az el nem múló igazságos földi jólétet (biztosító új erkölcsi rendet).

    Az apostolok csodái a termékbevezetést támogató promóciók, a szárazföldi értékesítők légi támogatásaként. A keresztény erkölcsi termékcsomag bevezetése után viszont már nem a csodákban kell hinni, a csomag látható földi eredményei magukért beszélnek. Pl. a Béres multivitamint nem azért szedjük, mert látványos égi csodák kísérik, hanem mert láthatóan jó földi eredményekkel jár. Jézus tanítása MAGA a földi csoda.



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.