Szavaink teremtő ereje

Az emberi beszéd lehetőség és felelősség, mert a szó cselekszik.

“Íme, a hajókat, bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is őket, egy egész kis kormányrúddal oda lehet irányítani, ahova a kormányos akarja. Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől. Mindenfajta vadállat és madár, csúszómászó és tengeri állat megszelídíthető: meg is szelídíti az ember; a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel. Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket: ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie.” (Jak 3,4-10)

Mi a beszéd? Az ember kifinomult kommunikációs eszköze. Ha csak így gondolunk rá, akkor azt, hogy az állatvilág bármely tagjának a kommunikációjától az emberi beszéd csak formájában (nyelvében) és gazdagságában különbözik. A lényege ugyanaz: információközlés.
A Biblia azonban ennél többet mond a beszéd természetéről. Az első beszélő a Bibliában Isten:

“Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság.” (1Móz 1,3)

Szava nemcsak elhangzik, hanem létre is hozza az elhangzottakat, tehát a szó a teremtés eszköze:

“Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.” (Ézs 55,10-11)

Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára teremtette (1Móz 1,27); ezt többek között a nyelv adományára is értjük. A beszédünk is istenképű. Persze nem tartalmában, hanem természetében. A mi szavunk is teremtő szó: amikor elhangzik, akkor mindig létrehoz valamit. Ezt nagyon komolyan kell vennünk! Jézus egy alkalommal a farizeusokkal vitatkozva azt mondja nekik, hogy a beszéd képes tisztátalanná tenni az embert tettek nélkül is, mert az elhangzott szavak a gondolatot megtörténtté teszik (Mt 15,17-20).

A szó elszáll, de a következménye, amit teremtettél vele, az megmarad. Ha valakit bántasz a beszédeddel, akkor keserűséget teremtesz, ha valakihez kedvesen szólsz, akkor békességet teremtesz stb. A beszéd mindig reakciót vált ki a hallgatóból, ezért nincs passzív beszéd, a szavaiddal mindig létrehozol valamit. Jakab apostol is erre utal, amikor azt írja, hogy áldás és átok származik az ember beszédéből. Nem azt írja, hogy áldásról és átokról való beszéd, vagy áldáskívánás és átkozódás, hanem valódi áldás és átok. Mit is jelent ez?

Gondolj csak bele, mennyi ember életét nyomorították, nyomorítják meg a szavak. Nem kell a fizikai bántás, életre szóló lelki nyomorúságot lehet okozni valakinek úgy is, hogy csak beszélnek hozzá.
A beszédből származó áldásra pedig a legjobb példa az evangélium. Egy emberi szavakba öntött isteni üzenet, amelyből valóságos élet születik. Ebben az értelemben válik az ember beszéde az Istenéhez hasonlóvá, új életet teremtő beszéddé.

Figyelj oda a szavaidra, mert jelentőségük van, súlyosak, a halál vagy az élet szolgálatába állíthatók. Rombolhatsz velük, vagy Isten teremtő szavának eszközévé lehetsz általuk.

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu