Mi a csodák valódi célja? Milyen üzenetet hordoznak Jézus csodái?
Az előző részben arra a megállapításra jutottunk, hogy a csodák nem igazán nevezhetők hatékony missziós eszközöknek, hiszen még a Jézus csodáit látók közül is kevesen váltak valódi követőkké. Persze a csodák láttán sokakban ébredt egyfajta vonzódás vagy „csodahit”, de ez mégsem az a valós, tartós bizalmi kapcsolat, amit Jézus szeretett volna. Ő olyan hitet kér, amely csodák és isteni jelek nélkül is életképes marad. Nem véletlenül mondja ezt feltámadása után a kételkedő Tamásnak:
„Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (Jn 20,29)
Olyan hitet kér, amelynek az alapja nem egy élmény, hanem valódi, szilárd bizalom. Az élményeken alapuló hit egyik legnagyobb baja, hogy a csalódások és megpróbáltatások hamar meggyengítik, mivel az ilyen hitet csak további élmények tartják fenn. Ha az élmény helyét egyszer nyomor és megpróbáltatás veszi át, akkor a hit gyorsan összeroppan. Az evangéliumokban számos példát láthatunk erre; Jézus egy-egy csodája után hirtelen megnövekedett az Őt követők tábora, ám ezek a hívők a Golgotára már nem követték.
Az élményekre alapuló csodahittel kapcsolatos nemtetszését Jézus többször ki is fejezi:
„Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek.” (Jn 4,48)
A csodákat mint isteni jótéteményeket gyakran értették félre a tanúk, amikor nem tudták a jótéteményen túllátva megérteni a mélyebb üzenetet. Gondoljunk csak a kenyérszaporítás csodájára. Megmutatkozik Isten ereje, amelynek következtében jóllakik a tömeg. Hogyan veszítette el ez a csoda az értelmét a félreértés révén? Jézus válasza:
„Bizony, bizony, mondom néktek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok.” (Jn 6,26)
A fenti idézetben Jézus elárulja a csodák valódi célját is, ami a jelek – vagyis az üzenet – felismerése lenne. Ahogyan azt az első részben már említettem, a csodáknak mindig jelentése, üzenete van. Céljuk ennek az üzenetnek az átadása. Nem lehetett volna ezt egyszerűbben megoldani? Miért nem mondta el egyszerűen az üzenetet? Miért kellettek ehhez a csodák?
Jézus csodáinak legfőbb célja, hogy ráébresszék az embereket, Ő a megígért Messiás. A probléma az, hogy ezt elég sokan hirdették magukról akkoriban. Honnan tudhatták az emberek, hogy a sok messiásjelölt közül melyik az igazi? Abból, hogy olyan csodákat tesz, amilyeneket a Messiásról jövendöltek a próféták, és amilyeneket rajta kívül más nem tud produkálni. Jézus csodáinak elsődleges célja tehát rámutatni, hogy Ő az igazi Messiás.
Jézus ezért egész munkássága során óvakodott attól, hogy csodái öncélúvá váljanak. Amikor Názáretben csodát vártak tőle, Naámán példájára utalva utasította el ezeket a várakozásokat. Nem akart úgy csodákat tenni, hogy azok üzenetét az emberek nem értik meg.
„Sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán.” (Lk 4,27)
Ne felejtsük el, hogy Jézus nem gyógyított meg minden beteget, nem adott enni minden éhezőnek, nem támasztott fel minden halottat. Ha a csodatettei céljának ezeket a tevékenységeket neveznénk, akkor azt kellene mondanunk, hogy nem végezte valami jól a dolgát, rengeteg beteget, éhezőt és halottat hagyott figyelmen kívül. Csodáinak elsődleges célja tehát nem az emberek megsegítése volt. Ezt húzza alá az is, hogy a vele szembeni csodavárást egyszerűen kísértésnek nevezi az evangélium.
„Mások pedig kísértették, és mennyei jelt követeltek tőle.” (Lk 11,16)
Jézus nem hagyta, hogy csodái öncélúvá válva elveszítsék valódi céljukat: rámutassanak, hogy valóban Ő a világ Megváltója. Ezt az üzenetet csak az ismerte fel, aki egyrészt értette az egyes csodák jelentését, másrészt valóban hitt a messiási ígéretekben. Az ilyen emberek voltak Jézus csodáinak célközönsége. (Folyt. köv.)