A jó és rossz tudásának fája 1.

Mi mindent tudunk a jó és rossz tudásának fájáról? Fontos-e mindez a mai ember számára?

Csábító gyümölcsök

“A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet az Úristen alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Isten: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok. De a kígyó ezt mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg! Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz.” (1Móz 3,1-5)

A teremtéstörténet a Biblia sokat vitatott és sokféleképpen értelmezett része. Könnyen félre is érthetjük, ha bizonyos szempontokat figyelmen kívül hagyunk. Ebben a sorozatban néhány ilyen szempontra szeretném felhívni a figyelmet; ezek közelebb visznek a szöveg valódi jelentéséhez, most konkrétan annak megértéséhez, mit is képvisel a “jó és rossz tudásának” fája.

Melyek ezek a szempontok?

  • Az első egy textuális szempont: nézzük meg, hogy mi derül ki magából a szövegből a fával kapcsolatos információk hitelességéről.
  • A második a nyelvi szempont: mit jelentenek pontosan a leírásban szereplő héber kifejezések?
  • A harmadik a történeti és kulturális szempont: vegyük figyelembe a lejegyzés ideje és napjaink között eltelt több ezer évet, a teljesen más kulturális közeget, és az ezekből fakadó gondolkodásbeli különbségeket.

Nézzük az első szempontot. Milyen igazságtartalommal bírnak a fával kapcsolatos kijelentések? Talán első hallásra meglepő, de a jó és rossz tudásának fájáról szóló bibliai kijelentések túlnyomó része hazugság. Ezt a kijelentést nem valami extrém bibliakritika mondatja velem, hanem maga a szöveg.

A fa négy alkalommal kerül szóba a teremtéstörténetben. Első alkalommal a teremtési napok leírásában:

“Sarjasztott az Úristen a termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját.” (1Móz 2,9)

Ez után még két alkalommal beszél róla Isten, ebből az elsőben a fa neve hangzik el és a vele kapcsolatos tiltás:

“A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod.” (1Móz 3,16-17)

A második alkalommal már a bűnbeesés után említi Isten a fát, de itt sem tudunk meg róla többet:

“Talán arról a fáról ettél, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél?” (1Móz 3,11)

Isten szájából tehát a fával kapcsolatosan a nevén és a vele kapcsolatos tiltáson kívül más nem hangzik el. Ezt azért fontos tudatosítanunk, mert mi valahogy ennél jóval többet tudunk a fáról. Tudjuk, hogy a gyümölcse megnyitja az ember szemét, képessé teszi a jó és rossz közötti különbségtételre, az erkölcsi mérlegelés képességét adja, Istenhez teszi hasonlóvá. Igen, ezeket tudjuk róla. Honnan? Kitől? Merthogy nem Istentől, az biztos.

Ezek a jó és rossz tudásának fájáról közismertnek mondható információk bizony mind a Kísértő szájából származnak. Annak a szájából, akinek a személyét és tevékenységét Jézus így summázta:

“Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja.” (Jn 8,44)

A teremtéstörténetben ő az, aki a legtöbbet beszél a jó és rossz tudásának fájáról. Ironikus módon ezért a legtöbb információnk az ő, a hazugság atyjának szájából származik. Hogyan? Ezek szerint lehet, hogy nemcsak Évát verte át a kísértő a fával kapcsolatban, hanem az évezredekkel később élő modern embert is? Igen, méghozzá elég alaposan… (Folyt. köv.)

A sorozat további részei

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

16 hozzászólás

  • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

    Ha allegóriaként fogjuk fel a történetet, érdekesebbé válik: míg az ember öntudatlan, nincs ellentét a természetes állapota és holmi elképzelt ideál között. Amint öntudatra ébred, felfedezi, hogy a természetes állapota tulajdonképpen nem jó, mert eltér az ideáljától, és az ideálhoz közelítés érdekében gyorsan maga elé ránt egy fügelevelet. Ez az emberi lélektan legéleslátóbb megfogalmazása.

    Emberlétünk lényege, hogy önreflexiónk segítségével rálátunk arra, hogy aktuális viselkedésünk szinte mindig eltér az ideális énképünk által elvben megkövetelt viselkedéstől, és ez folyamatos lelki feszültséget (neurózist, lelkiismeret-furdalást) okoz. Ma úgy tudjuk, hogy ez a jelenség biológiailag a homloklebenyünkben történik. E vonatkozásban zseniális és überelhetetlen a teremtéstörténet.

    Kevésbé világos, hogy miért lenne jó dolog nem rendelkezni rálátással a gyakorlati viselkedés és az elvi ideál közötti eltérésre. Vagyis miért lenne JÓ, ha nem ennénk a tudás almájából, azaz ha nem lenne homloklebenyünk?

    Milyen értelemben ROSSZ a homloklebenyre biztatás?

    Vagy inkább arról lehet szó, hogy akinek homloklebenye van, az már nem élhet feszültségmentes ösztönéletet, ez a visszafejlődési lehetőség el van zárva. Csak előre lehet menni, a homloklebeny optimális hasznosítása pedig az Isten által adott szabályok önkéntes betartásával lehetséges.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      A kérdés szerintem az, honnan vesszük, hogy az ember addig öntudatlan volt, illetve nem rendelkezett a józan belátás és döntés képességével? A Biblia sehol nem beszél arról, hogy mindezeket a jó és rossz tudásának gyümölcse adta volna meg. Az egyetlen, aki ezt sugallja az embernek, az a Kísértő.

  • Gravatar for kidzolika kidzolika szerint:

    Azután ezt mondta az Úristen: Íme, az ember olyan lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz. 1Mózes 3.22

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Ez alátámasztja azt, hogy addig öntudatlan volt, illetve nem rendelkezett a józan belátás és döntés képességével?

  • Gravatar for kidzolika kidzolika szerint:

    Nem erről van szó, ez ellentmond annak, hogy “jó és rossz tudásának fájáról közismertnek mondható információk bizony mind a Kísértő szájából származnak.”

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Ahogy írod, úgy tényleg ellentmondana, csak én nem úgy írtam.

      Nézzük csak:

      “Tudjuk, hogy a gyümölcse megnyitja az ember szemét, képessé teszi a jó és rossz közötti különbségtételre, az erkölcsi mérlegelés képességét adja, Istenhez teszi hasonlóvá. Igen, ezeket tudjuk róla. Honnan? Kitől? Merthogy nem Istentől, az biztos.”

      Majd így folytattam:

      Ezek a jó és rossz tudásának fájáról közismertnek mondható információk bizony mind a Kísértő szájából származnak.”

      Kimaradt az idézetedből az “ezek”. 😉

      A lényeg: Nyilván nem minden, amit tudunk a fáról a kísértő szájából származik, hiszen Isten is beszél róla – bár elég szűkszavúan. A cikkel arra szerettem volna rávilágítani, hogy sok közismert és tényként kezelt információnk a fával kapcsolatban nem biztos, hogy igaz, hiszen a Biblia szerint ezek nagy része a Sátán szájából származik.

  • Gravatar for kidzolika kidzolika szerint:

    Szerintem nem az “ezek”-en van a hangsúly hanem az, hogy ez mind CSAK a kísértő mondta-e. Ha az általam idézett részt nézzük az lényegében ugyanezt jelenti csak nem a kísértő mondja…

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Értem, nézzük meg. Hol mondja Isten, hogy a fa gyümölcse megnyitja az ember szemét, hogy képessé teszi a jó és rossz közötti különbségtételre, hogy az erkölcsi mérlegelés képességét adja, ill. Istenhez teszi hasonlóvá?

      Ha jól sejtem, leginkább az utóbbi kijelentésre utalhatsz az idézett ige alapján. Ha viszont a fa gyümölcsének evése tette mindezt, akkor felmerül a kérdés, hogy addig az ember nem volt Istenez hasonló, vagy nem volt fogalma a jó és rossz közötti különbségről?

  • Gravatar for kidzolika kidzolika szerint:

    Igen, ez egy jó(más) kérdés…
    Szerintem a paradicsomi állapotot nem tudjuk megérteni pontosan milyen is volt, ugyanis ez el van zárva előlünk…
    Amit tudni lehet Ádámról például, hogy “minden élőlénynek az a neve, aminek az ember elnevezi.”-erre én nem lennék képes…

    Látásom szerint a történet “tanulsága” az, hogy állapot amiben most vagyunk Krisztus megváltására szorul!

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Igazad van, a történet nagyon nem egyszerű. A következő részben elemezni fogom a Sátán által mondottakat, majd egy kicsit héberezünk is. Van ugyanis néhány nyelvi érdekesség a szövegben, ami a fordításban nem igazán jön át.

      Ezt még tetézi, hogy a kísértő szavai mesterien megkomponált féligazságokból állnak, amikbe nagyon könnyű belekavarodni. Kövesd tovább a sorozatot, szerintem érdemes lesz.

      A végköveztetéseddel pedig tökéletesen egyetértek!

  • Gravatar for endi endi szerint:

    ha úgy fordítjuk, hogy “jó és rossz ELDÖNTÉSÉNEK” fája, teljesen helyre ugrik az egész történet, és brutálsokminden a Bibliában. 🙂

    annak hogy “jó és rossz tudása” sok értelme nincs, talán rossz fordítás is. hiszen az ember tudta hogy mi a rossz: az, ha eszik arról a fáról. csakhogy a lázadás lényege az hogy ő bizony inkább úgy DÖNTÖTT, hogy az nem hogy rossz, hanem jó

    (lehet amúgy hogy nem rossz fordítás, és károli korában érthetőbb volt, bár ennek ellentmond hogy ha jól tudom más nyelveken is tudásnak fordítják… ami számomra azt jelenti hogy a fél világ teljesen félreéti az egészet…)

  • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

    „honnan vesszük, hogy az ember addig öntudatlan volt, illetve nem rendelkezett a józan belátás és döntés képességével?”

    – Ezt ugyanúgy nem tudjuk, csak sejtjük, ahogy azt sem tudjuk, honnan kerül elő hirtelen a kígyó, aki/amely addig nem is volt benne a történetben. Ezért célszerű allegóriaként értelmezni a sztorit.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      “Ezt ugyanúgy nem tudjuk, csak sejtjük, ahogy azt sem tudjuk, honnan kerül elő hirtelen a kígyó, aki/amely addig nem is volt benne a történetben.”

      Ugyanúgy, ahogy a zebra és a veréb, csak nekik nem jutott szövegkönyv. 🙂 Na jó, nem akarom elviccelni a dolgot, csak bevallom, nem kedvelem az ilyen nagy léptékű allegóriákat. A bajom az vele, hogy könnyen parttalanná válhat, és ott is rejtett jelentést talál, ahol nincsen. A teológiatörténet során nem egyszer fulladt bele az egyház az allegorikus értelmezések tengerébe. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne helyesen is alkalmazni.

  • Gravatar for Sytka Sytka szerint:

    Nem tudom mennyire megfelelő kiegészítés, de amikor a Szentírás “intervallum szerű” fogalmakat használ (pl. “Alfa és Omega”, “kezdet és vég”, “jó és rossz”, akkor nem csak a két végállapotot, hanem általában mindent, ami ezek között van beleérti.

    Így például amikor Jézus azt mondja, “én vagyok az első és az utolsó”, az azt is jelenti, hogy Ő az elsőtől az utolsóig jelen van, vagyis Ő a minden.

    Nem tudom ez a “jó és rossz tudásának fája” esetében megállhat-e, vagyis a fa így a mindentudás fája (“jótól a rosszig”), és az ember azáltal, hogy szakítani akar róla, valóban el akarja dönteni a teljes tudáskészletből mi a jó és mi a rossz.

    Nagyon kusza volt? 🙂



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.