Mi mindent tudunk a jó és rossz tudásának fájáról? Fontos-e mindez a mai ember számára?
„A kÃgyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet az Úristen alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? Az asszony Ãgy felelt a kÃgyónak: A kert fáinak gyümölcsébÅ‘l ehetünk, csak annak a fának a gyümölcsérÅ‘l, amely a kert közepén van, mondta Isten: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok. De a kÃgyó ezt mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg! Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belÅ‘le, megnyÃlik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz.” (1Móz 3,1-5)
A teremtéstörténet a Biblia sokat vitatott és sokféleképpen értelmezett része. Könnyen félre is érthetjük, ha bizonyos szempontokat figyelmen kÃvül hagyunk. Ebben a sorozatban néhány ilyen szempontra szeretném felhÃvni a figyelmet; ezek közelebb visznek a szöveg valódi jelentéséhez, most konkrétan annak megértéséhez, mit is képvisel a „jó és rossz tudásának” fája.
Melyek ezek a szempontok?
- Az első egy textuális szempont: nézzük meg, hogy mi derül ki magából a szövegből a fával kapcsolatos információk hitelességéről.
- A második a nyelvi szempont: mit jelentenek pontosan a leÃrásban szereplÅ‘ héber kifejezések?
- A harmadik a történeti és kulturális szempont: vegyük figyelembe a lejegyzés ideje és napjaink között eltelt több ezer évet, a teljesen más kulturális közeget, és az ezekből fakadó gondolkodásbeli különbségeket.
Nézzük az elsÅ‘ szempontot. Milyen igazságtartalommal bÃrnak a fával kapcsolatos kijelentések? Talán elsÅ‘ hallásra meglepÅ‘, de a jó és rossz tudásának fájáról szóló bibliai kijelentések túlnyomó része hazugság. Ezt a kijelentést nem valami extrém bibliakritika mondatja velem, hanem maga a szöveg.
A fa négy alkalommal kerül szóba a teremtéstörténetben. ElsÅ‘ alkalommal a teremtési napok leÃrásában:
„Sarjasztott az Úristen a termÅ‘földbÅ‘l mindenféle fát, szemre kÃvánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját.” (1Móz 2,9)
Ez után még két alkalommal beszél róla Isten, ebből az elsőben a fa neve hangzik el és a vele kapcsolatos tiltás:
„A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod.” (1Móz 3,16-17)
A második alkalommal már a bűnbeesés után emlÃti Isten a fát, de itt sem tudunk meg róla többet:
„Talán arról a fáról ettél, amelyrÅ‘l azt parancsoltam, hogy ne egyél?” (1Móz 3,11)
Isten szájából tehát a fával kapcsolatosan a nevén és a vele kapcsolatos tiltáson kÃvül más nem hangzik el. Ezt azért fontos tudatosÃtanunk, mert mi valahogy ennél jóval többet tudunk a fáról. Tudjuk, hogy a gyümölcse megnyitja az ember szemét, képessé teszi a jó és rossz közötti különbségtételre, az erkölcsi mérlegelés képességét adja, Istenhez teszi hasonlóvá. Igen, ezeket tudjuk róla. Honnan? KitÅ‘l? Merthogy nem IstentÅ‘l, az biztos.
Ezek a jó és rossz tudásának fájáról közismertnek mondható információk bizony mind a KÃsértÅ‘ szájából származnak. Annak a szájából, akinek a személyét és tevékenységét Jézus Ãgy summázta:
„Embergyilkos volt kezdettÅ‘l fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja.” (Jn 8,44)
A teremtéstörténetben Å‘ az, aki a legtöbbet beszél a jó és rossz tudásának fájáról. Ironikus módon ezért a legtöbb információnk az Å‘, a hazugság atyjának szájából származik. Hogyan? Ezek szerint lehet, hogy nemcsak Évát verte át a kÃsértÅ‘ a fával kapcsolatban, hanem az évezredekkel késÅ‘bb élÅ‘ modern embert is? Igen, méghozzá elég alaposan… (Folyt. köv.)