Csábító gyümölcsök

A jó és rossz tudásának fája 1.

Jorsits Attila,

Mi mindent tudunk a jó és rossz tudásának fájáról? Fontos-e mindez a mai ember számára?

“A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet az Úristen alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Isten: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok. De a kígyó ezt mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg! Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz.” (1Móz 3,1-5)

A teremtéstörténet a Biblia sokat vitatott és sokféleképpen értelmezett része. Könnyen félre is érthetjük, ha bizonyos szempontokat figyelmen kívül hagyunk. Ebben a sorozatban néhány ilyen szempontra szeretném felhívni a figyelmet; ezek közelebb visznek a szöveg valódi jelentéséhez, most konkrétan annak megértéséhez, mit is képvisel a “jó és rossz tudásának” fája.

Melyek ezek a szempontok?

  • Az első egy textuális szempont: nézzük meg, hogy mi derül ki magából a szövegből a fával kapcsolatos információk hitelességéről.
  • A második a nyelvi szempont: mit jelentenek pontosan a leírásban szereplő héber kifejezések?
  • A harmadik a történeti és kulturális szempont: vegyük figyelembe a lejegyzés ideje és napjaink között eltelt több ezer évet, a teljesen más kulturális közeget, és az ezekből fakadó gondolkodásbeli különbségeket.

Nézzük az első szempontot. Milyen igazságtartalommal bírnak a fával kapcsolatos kijelentések? Talán első hallásra meglepő, de a jó és rossz tudásának fájáról szóló bibliai kijelentések túlnyomó része hazugság. Ezt a kijelentést nem valami extrém bibliakritika mondatja velem, hanem maga a szöveg.

A fa négy alkalommal kerül szóba a teremtéstörténetben. Első alkalommal a teremtési napok leírásában:

“Sarjasztott az Úristen a termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját.” (1Móz 2,9)

Ez után még két alkalommal beszél róla Isten, ebből az elsőben a fa neve hangzik el és a vele kapcsolatos tiltás:

“A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod.” (1Móz 3,16-17)

A második alkalommal már a bűnbeesés után említi Isten a fát, de itt sem tudunk meg róla többet:

“Talán arról a fáról ettél, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél?” (1Móz 3,11)

Isten szájából tehát a fával kapcsolatosan a nevén és a vele kapcsolatos tiltáson kívül más nem hangzik el. Ezt azért fontos tudatosítanunk, mert mi valahogy ennél jóval többet tudunk a fáról. Tudjuk, hogy a gyümölcse megnyitja az ember szemét, képessé teszi a jó és rossz közötti különbségtételre, az erkölcsi mérlegelés képességét adja, Istenhez teszi hasonlóvá. Igen, ezeket tudjuk róla. Honnan? Kitől? Merthogy nem Istentől, az biztos.

Ezek a jó és rossz tudásának fájáról közismertnek mondható információk bizony mind a Kísértő szájából származnak. Annak a szájából, akinek a személyét és tevékenységét Jézus így summázta:

“Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja.” (Jn 8,44)

A teremtéstörténetben ő az, aki a legtöbbet beszél a jó és rossz tudásának fájáról. Ironikus módon ezért a legtöbb információnk az ő, a hazugság atyjának szájából származik. Hogyan? Ezek szerint lehet, hogy nemcsak Évát verte át a kísértő a fával kapcsolatban, hanem az évezredekkel később élő modern embert is? Igen, méghozzá elég alaposan… (Folyt. köv.)

A sorozat további részei

Ha érdekesnek találtad, add tovább:
Facebook Twitter Google+

A bejegyzés linkje: https://www.teologiablog.hu/a-jo-es-rossz-tudasanak-faja-1/
Copyright © 2012 - 2018 Jorsits Attila - www.teologiablog.hu