A jó és rossz tudásának fája 2.

Éva és a kígyó párbeszéde, avagy milyen apró csúsztatásokkal történt meg a történelem legnagyobb átverése? Bűn és halál drámája öt mondatban.

Ember alakú fa

Az előző részben megállapítottuk, hogy a teremtéstörténetben a jó és rossz tudásának fájával kapcsolatos információink többsége a hazugság atyjának nevezett Kísértő szájából származnak. Isten ugyanis a fa nevén és a vele kapcsolatos tiltáson kívül egyebet nem mond el róla. Ez azért is érdekes, mert a jó és rossz tudásának fájához a mai ember sok esetben az emberi szabadság kivívását, a korlátok és bilincsek lerázását társítja. Az ilyen értelmezések szerint az ember a bűneset előtt egyrészt semmilyen szempontból nem volt szabad, másrészt vak és tudatlan – vagy legalábbis szellemileg erősen korlátozott – volt. Erről az oldalról nézve a jó és rossz tudásának fája felszabadította az embert. Igen, pontosan ezt állította a Kísértő is.

A kérdés vizsgálatához hasonlítsuk össze Isten, Éva és a Sátán szavait.

“A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet az Úristen alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?” (1Móz 3,1)

Isten viszont nem azt mondta, hogy egyikről sem ehetnek, hanem azt, hogy az egyikről ne egyenek:

“A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod.” (1Móz 2,16)

Éva válasza már kissé zavaros:

“A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Isten: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok.” (1Móz 3,3)

Ha újraolvassuk Isten előzőleg idézett szavait, akkor láthatjuk, nem azt mondta, hogy meghalnak, ha esznek a fáról, hanem azt, hogy meg kell halniuk. A különbség elsőre nem tűnik nagynak, mégis jelentős. A fa gyümölcse nem, mondjuk, mérgezett – aki eszik belőle, az meghal –, hanem aki eszik belőle, annak meg kell halnia. Az evés tehát nem azonnali halált hoz, hanem a halál kényszerét. Aki eszik, annak számára a halál elkerülhetetlen kényszerré válik. Ezzel a bizonyos “kell” szócskával a Biblia számtalan helyen utal arra a kényszerpályára, amelyre a bűn miatt kerültünk. Akkor most hogy is van az az elmélet, hogy a jó és rossz tudásának fája felszabadítja az embert? Ahol megjelenik egy “kell”, ott már bizony nincsen szabadság.

A Sátán gyorsan kihasználja Éva zavartságát:

“Dehogy haltok meg! Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz.” (1Móz 3,4-5)

Nézzük sorra a fenti állításokat:

  • Az első a halál tagadása. Ez, ahogy már előbb láthattuk, erős csúsztatás: tényleg nem halnak meg azonnal, mert a fa nem mérgező, de a gyümölcs evése azt okozza, hogy a jövőben meg kell halniuk – tehát mégis meghalnak.
  • A szemek megnyílásáról szóló ígéret azt sugallja, hogy az ember addig vak volt. Ez is csúsztatás. A történetből láthatjuk, hogy az ember számára a transzcendens a paradicsomban még látható volt. Szemtől szemben látta Istent, és látta volna a Sátánt is teljes valójában, ha az nem egy kígyó képében jelenik meg előtte. A bűneset után viszont épphogy vakká lett a transzcendens valóságok látására. Egyvalami kétségtelenül változott:

    “Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak.” (1Móz 3,7)

    Ezek szerint addig nem látták, hogy meztelenek? Dehogynem, csak nem szégyellték. A szöveg a két állapot közötti különbséget a szégyen megjelenésében jelöli meg; a bűneset előtt nem volt szégyellnivalójuk.

    “Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége; de nem szégyellték magukat.” (1Móz 2,25)

    Fontos megállapítanunk, hogy nem a meztelenség tudata, vagy az élet továbbadásának módja változott, hanem a szégyen. A bűneset az emberi élet egyik legintimebb területén, a szexualitás területén is változást hozott. Mi lehet ez a változás? Valami olyasmi, ami szégyenletessé tette az egyébként Isten által teremtett szexualitást. Ilyen például a másikat tárgyiasító, öncélú, kielégülést hajszoló ösztön, ami miatt az ember méltán szégyellheti magát. Ezek után nem csoda, hogy felöltözik, mert nem akarja, hogy a másik is hasonlóan tekintsen rá. A bűneset után az ember szeme tehát valójában nem megnyílik, hanem éppen ellenkezőleg, bezárul bizonyos valóságokra. Egy újat lát meg, a bűnt, ami miatt szégyelli magát.

  • A Kísértő utolsó ígérete szerint a gyümölcstől olyanok lesznek, mint Isten. Ez is csúsztatás. Addig nem voltak olyanok? Isten ezekkel a szavakkal fog neki az ember teremtésének:

    “Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá.” (1Móz 1,26)

    Az ember istenképű volt a bűn előtt is, nem a bűn tette azzá.

A párbeszédben elhangzó legnagyobb átverést is a kísértő utolsó ígérete tartalmazza, erről lesz szó a következő részben. (Folyt. köv.)

A sorozat további részei

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

8 hozzászólás

  • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

    Kedves Attila! Jó a poszt, de tovább erősíti a feltevést, hogy a bűnbe esés allegória. Jó volt a korabeli közönségnek, ám ebben a formában már nem elég kerek nekünk, 21. századiaknak.

    Mi célja lett volna annak, hogy Isten kis isteneket teremtsen Ádámmal és Évával? Ha eredetileg halhatatlanok lettek volna, és a mindentudó Isten előre tudta, hogy esznek a fa gyümölcséből, ezáltal halandóvá válnak, ez egy felesleges kanyar a tartós emberi állapot felé. Öncélú bonyolítás Isten részéről, ami ellentmond az Istenről egyébként vallott feltételezéseinknek.

    Mi célja/értelme lett volna annak, hogy pont a Jó és a Rossz közötti különbség megismerésétől váljon halandóvá az ember? Amíg nem ismerte ezt a különbséget, addig halhatatlan volt? Vagy már eleve ismerte a különbséget, másképp nem tudta volna megjegyezni, hogy a fáról enni Isten szerint Rossz? Ez feloldhatatlan belső ellentmondásnak tűnik: aki nem ismeri a különbséget Jó és Rossz között, az nem lehet bűnös, tehát ha eszik is a fáról, azért nem kaphat büntetést. Ha viszont ismeri a Jó és Rossz közötti különbséget, akkor ez az ismeret nem a fáról evés eredménye, azaz borul a konstrukció.

    Ha feltételezzük, hogy a történet valahogy mégis összeáll, akkor azt kellene mondanunk, hogy Éva és Ádám csak akkor büntethető, ha eleve ismeri a Jó és Rossz közötti különbséget, valójában nem is ezért eszik a fáról, és a büntetés vélt indoka téves. Vagy tévedés, hogy az emberi léthelyzet Isten adta büntetés lenne. Lehetséges, hogy a paradicsomi helyzethez képest visszaesés, de nem isteni büntetés, hanem a választásaink által saját magunknak létrehozott technikai állapot.

    És ezen a ponton nehezen tudjuk elkerülni az allegorikus értelmezést: történt valami visszafordíthatatlan azon a ponton, amikor az ember felismerte a Jó és a Rossz közötti különbséget, ám ez nem annyira egy korábbi „bűn” következménye, mint egy jövőbeni vágyott állapot elérésére vezető útmutatás. Evolúciós mechanikai szükségszerűség volt, hogy megismerjük a Jó és Rossz közötti különbséget, és mivel már tudjuk, mi a Jó, ezt az ismeretet optimálisan hasznosítva kerülünk közelebb a paradicsomi állapothoz.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Jó kérdéseket feszegetsz. A fa – bár erről a cikkben nem írtam – furcsamód a szabadság szimbóluma is a történetben. Isten teremtett egy kertet, ahol az embert minden jóval ellátta. A kert viszont korlátozottságot is jelent, az ember tehát a paradicsomban határok közé lett teremtve. Hogyan lehetett így szabad? Csak úgy, ha lehetőséget kap a távozásra, az ellentmondásra is. Enélkül az ember számára a paradicsom csak egy aranykalitka lett volna. Isten viszont szabad embert teremtett. A szabadság magában foglalja azt is, hogy lehetőséget kap az Istentől való elfordulásra, a kert elhagyására. A jó és rossz tudásának fája tehát az ember szabadságának elengedhetetlen kelléke.

      A jó és rossz tudása nem a jó és rossz közötti különbség ismerete, hanem ennél jóval több – ezt az előző cikk hozzászólásainál Endi és Sytka is feszegette. Ennek részletes leírásától most eltekintenék, erről fog szólni a következő rész – akkor visszatérhetnénk erre a kérdésre.

      A halandóság, halhatatlanság kérdéséhez annyit írnék, hogy a Biblia Istent az élet forrásának, éltetőnek írja le. Az Ő elhagyása az élet elhagyását is jelenti. Az embernek tehát nem eleve halhatatlan természeténél fogva, hanem Isten közelsége miatt nem kellett félnie a paradicsomban a haláltól.

  • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

    Köszönöm a választ, várom a folytatást. Azzal egyetértek, hogy a Bibliából ugyanúgy el lehet jutni a legkorszerűbb mai modellek megértéséhez, mint ahogy a legkorszerűbb modellektől indulva el lehet jutni a Biblia megértéséhez. Beállítottság kérdése, hogy milyen irányból közelítünk az összképhez, sokak számára a te irányod bizonyulhat érthetőbbnek, befogadhatóbbnak.

  • Gravatar for Deák Péter Deák Péter szerint:

    Attila,
    mivel tudnád alátámasztani ezt a meglehetősen meghökkentő kijelentésed:
    “a jó és rossz tudásának fájához a mai ember sok esetben az emberi szabadság kivívását, a korlátok és bilincsek lerázását társítja. Az ilyen értelmezések szerint az ember a bűneset előtt egyrészt semmilyen szempontból nem volt szabad, másrészt vak és tudatlan – vagy legalábbis szellemileg erősen korlátozott – volt. Erről az oldalról nézve a jó és rossz tudásának fája felszabadította az embert.”
    Én ezt, vagy ehhez hasonlót, még életemben nem tapasztaltam, pedig leéltem már néhány évtizedet.
    Szerintem Vértes Laci pedzeget valamit, amin érdemes lenne sokkal alaposabban elgondolkodnod. 🙂

    • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

      Kedves Péter! Amennyire örülök, amikor valaki nagy ritkán egyetérteni látszik velem, annyira nem örülök annak, ha eszköznek néznek.

      A Bibliából kiindulva épp úgy el lehet jutni a korszerű tudományos modellekhez, ahogyan a korszerű tudományos modellekből kiindulva is fel lehet ismerni a Biblia egyedülálló értékeit. Én nem írok másról, mint amiről Attila, csak a megközelítés szöge más. Kíváncsian várom a folytatást.

    • Gravatar for István István szerint:

      Komolyan nem hallottál még olyan véleményeket, amik szerint az ember a paradicsomban korlátozott és önállótlan volt?

  • Gravatar for Deák Péter Deák Péter szerint:

    Kedves István!
    Komolyan, nem hallottam még olyan véleményt…

    De még ha hallottam volna, észrevételem nem erre vonatkozik.

    Attila ugyanis nem bizonyos véleményről beszél, hanem a “mai ember” vélekedéséről, és éppen ez az, ami szerintem sántít. Így, általánosan, a ma élő emberre ez nem mondható el. Tehát az egész esszé egy hamis feltételezésen alapszik, azaz szalmabábot támad.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Kedves Péter!

      Lacival nem egymás ellen írogatunk, hanem ugyanarról beszélgetünk, csak más szemszögből. Ne próbálj kijátszani minket egymás ellen, nem fog sikerülni. Értékes gondolatokat ír, amiken tényleg érdemes alaposan elgondolkodni, egyébként Neked is.

      Javaslom, most gondolkodjunk el azokon is, amiket Te írtál.

      “Attila ugyanis nem bizonyos véleményről beszél, hanem a “mai ember” vélekedéséről, és éppen ez az, ami szerintem sántít. Így, általánosan, a ma élő emberre ez nem mondható el.”

      Igen, ebben igazad is lenne, ha azt írtam volna, amit számon kérsz rajtam. A torzításod nélküli változat a cikkben:
      “Ez azért is érdekes, mert a jó és rossz tudásának fájához a mai ember sok esetben az emberi szabadság kivívását, a korlátok és bilincsek lerázását társítja.”

      Majd ezzel summázod:
      “Tehát az egész esszé egy hamis feltételezésen alapszik, azaz szalmabábot támad.”

      Mindezt a saját szalmabáb érvelésed után…

      Istvánra reagálva írod, nem hallottál még olyan véleményt (sőt, az első hozzászólásod alapján még hasonlót sem), ami az ember paradicsomi korlátozottságát és önállótlanságát emelné ki. Bemásolom ide egy korábbi hozzászólásodat:

      “Ha egy mindentudó, mindenható, jóságos Isten lennék, akkor éppen az bizonyítaná, hogy teremtményem a saját képemre sikerült, ha avval kezdi, hogy degeszre tömi magát a tudás fájáról, és önállóan tud dönteni élete fontos dolgaiban.”

      Tény, hogy nem hallottad, hanem írtad…

      Ezek után már majdnem én is kíváncsi lettem, hogy “mivel tudnád alátámasztani ezt a meglehetősen meghökkentő kijelentésed”?

      Kedves Péter, mindez csupán felesleges kötekedés, aminek semmi értelmét nem látom. Részemről ezért a vitát lezártnak tekintem.



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.