Michelangelo: Utolsó ítélet - Nátánáél (Szent Bertalan)
Michelangelo: Utolsó ítélet - Nátánáél (Szent Bertalan)

Két tanítvány: Fülöp és Nátánáél 2.

Jorsits Attila,

Nátánáél a művelt tanítvány, akinek szavai első olvasásra kissé elbizakodottnak tűnnek, de közelebbről megnézve kiderül, hogy másról van szó.

“Fülöp találkozott Nátánaéllel, és így szólt hozzá: Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben, akiről a próféták is írtak: Jézust, a József fiát, aki Názáretből származik. Származhat-e valami jó Názáretből? – kérdezte tőle Nátánaél. Fülöp így válaszolt: Jöjj, és lásd meg! Amikor Jézus látta, hogy Nátánaél közeledik feléje, azt mondta róla: Íme, egy igazi izraelita, akiben nincsen álnokság. Nátánaél megkérdezte tőle: Honnan ismersz engem? Jézus így válaszolt neki: Mielőtt Fülöp idehívott, láttam, hogy a fügefa alatt voltál. Nátánaél így szólt hozzá: Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!” (Jn 1,45-49)

Nátánáél művelt ember volt, ez a Jézussal való beszélgetéséből egyértelműen kiderül. Az ő gondolkodása, lelkisége teljesen más, mint Fülöpé, annak ellenére, hogy mindketten várták és fel is ismerték Jézusban a Messiást. A felismerés útja különböző. Nem véletlen, hogy Jézus Nátánáélt egész más módon hívja el.

Mivel Jézus és Nátánáél beszélgetése számunkra kissé furcsán hangzik, nézzük meg, hogy mit is jelenthettek egy korabeli ember számára az ott elhangzottak. Mikor Fülöp Jézushoz vezeti Nátánáélt, Jézus ezekkel a szavakkal üdvözli őt:

“Íme, egy igazi izraelita, akiben nincsen álnokság.”

Mai füleinknek – főleg protestáns vonalon – ez az üdvözlés enyhén szólva furcsa. Hisszük és valljuk, hogy Isten előtt nincsen önmagában igaz ember, mindannyian Jézus kegyelmére szorulunk. Épp ennek fényében hangzanak hihetetlenül Jézus Nátánáél felé intézett elismerő szavai. Miért mondja ezt Jézus? Miért nem beszél Nátánáélnek inkább a kegyelemre való rászorultságáról? Esetleg mindez csupán egy taktika a részéről, hogy megfogja az írástudót? Ez utóbbi nem valószínű. Jézus soha nem mond mást, mint ami a valóság. Ám nem csak Jézus üdvözlése az érdekes, hanem az is, ahogyan ezeket a szavakat Nátánáél fogadja:

“Nátánaél megkérdezte tőle: Honnan ismersz engem?”

Egy ilyen választ mi már minimum elbizakodottságnak tartanánk, ám mindeközben Jézus továbbra sem feddi Nátánáélt.

Az itt szereplő álnokság kifejezés (dolosz) szerencsésebb fordításai: csalás, csel, elferdítés. Jézus tehát nem azt mondja, hogy Nátánáél tökéletesen mentes minden rossztól, hanem azt, hogy alapvetően egyenes ember. Az egyenesség hiánya, a cselezés, csalás, elferdítés a Bibliában Istennel szembeni bűnként is több helyen előkerül, amit Jézus is mindig keményen elítél (pl. Mk 7. fej.). Nátánáél viszont nem ilyen.

Sőt, továbbmegyek, Nátánáél azért válaszol így, mert Jézus az ő Istennel szembeni lelki egyenességére, őszinteségére mutat rá. Miért gondolom ezt? Nézzük a beszélgetés folytatását:

“Jézus így válaszolt neki: Mielőtt Fülöp idehívott, láttam, hogy a fügefa alatt voltál.”

Itt messze nem csupán arról van szó, hogy Jézus egyszerűen látta, hogy helyileg honnan jött Nátánáél. Az ezzel való szembesítés talán meglepő lett volna számára, de nem valószínű, hogy elég lett volna Jézus messiásként való elismeréséhez.

A fügefa ebben a helyzetben jóval nagyobb jelentőségű. Nem csupán azért fontos, mert épp az árnyékában volt Nátánáél. A fügefa a korabeli buzgó emberek számára jóval többet jelentett, mint egy egyszerű gyümölcsfa. A béke, biztonság, jólét és a messiási kor jelképe volt, továbbá gyümölcse az ígéret földjének áldásai közé tartozott. Mindezen gazdag szimbolika mellett dús koronája árnyékot adott a tűző nap ellen. A fügefa árnyéka ezért az imádság, az Istenről való elmélkedés helye volt.

Nátánáél a fügefa alatt Istennel foglalkozott, elmélkedett róla, imádkozott hozzá, egyenes, őszinte lélekkel. Erre utal itt Jézus. Nézzük ismét kettőjük párbeszédét:

“Íme, egy igazi izraelita, akiben nincsen álnokság. Nátánaél megkérdezte tőle: Honnan ismersz engem? Jézus így válaszolt neki: Mielőtt Fülöp idehívott, láttam, hogy a fügefa alatt voltál.”

Nátánáélnek arra a kérdésére, hogy Jézus honnan tudja róla mindezeket, honnan ismeri őt, Jézus gyakorlatilag azt feleli: Onnan, hogy épp az előbb beszéltünk… Nátánáél minden további magyarázat nélkül is azonnal felismeri, kivel áll szemben:

“Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!”

Fülöp és Nátánáél. Két tanítvány, akik sok mindenben különböznek, a lényegben mégis egyek: felismerik, hogy Jézus a Messiás. Attól kezdve együtt követik Őt tanítványi körében (Nátánáél később Bertalan néven), és mennybemenetele után sem hagyják el Jézus útját. Őbenne ugyanis ez a két teljesen különböző ember eggyé vált. Megtörtént, amit Pál apostol így fogalmazott meg:

“Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.” (Gal 3,28)

A sorozat részei

Ha érdekesnek találtad, add tovább:
Facebook Twitter Google+

A bejegyzés linkje: https://www.teologiablog.hu/ket-tanitvany-fulop-es-natanael-2/
Copyright © 2012 - 2018 Jorsits Attila - www.teologiablog.hu