Két tanítvány: Fülöp és Nátánáél 2.

Nátánáél a művelt tanítvány, akinek szavai első olvasásra kissé elbizakodottnak tűnnek, de közelebbről megnézve kiderül, hogy másról van szó.

Michelangelo: Utolsó ítélet - Nátánáél (Szent Bertalan)

Michelangelo: Utolsó ítélet – Nátánáél (Szent Bertalan)

“Fülöp találkozott Nátánaéllel, és így szólt hozzá: Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben, akiről a próféták is írtak: Jézust, a József fiát, aki Názáretből származik. Származhat-e valami jó Názáretből? – kérdezte tőle Nátánaél. Fülöp így válaszolt: Jöjj, és lásd meg! Amikor Jézus látta, hogy Nátánaél közeledik feléje, azt mondta róla: Íme, egy igazi izraelita, akiben nincsen álnokság. Nátánaél megkérdezte tőle: Honnan ismersz engem? Jézus így válaszolt neki: Mielőtt Fülöp idehívott, láttam, hogy a fügefa alatt voltál. Nátánaél így szólt hozzá: Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!” (Jn 1,45-49)

Nátánáél művelt ember volt, ez a Jézussal való beszélgetéséből egyértelműen kiderül. Az ő gondolkodása, lelkisége teljesen más, mint Fülöpé, annak ellenére, hogy mindketten várták és fel is ismerték Jézusban a Messiást. A felismerés útja különböző. Nem véletlen, hogy Jézus Nátánáélt egész más módon hívja el.

Mivel Jézus és Nátánáél beszélgetése számunkra kissé furcsán hangzik, nézzük meg, hogy mit is jelenthettek egy korabeli ember számára az ott elhangzottak. Mikor Fülöp Jézushoz vezeti Nátánáélt, Jézus ezekkel a szavakkal üdvözli őt:

“Íme, egy igazi izraelita, akiben nincsen álnokság.”

Mai füleinknek – főleg protestáns vonalon – ez az üdvözlés enyhén szólva furcsa. Hisszük és valljuk, hogy Isten előtt nincsen önmagában igaz ember, mindannyian Jézus kegyelmére szorulunk. Épp ennek fényében hangzanak hihetetlenül Jézus Nátánáél felé intézett elismerő szavai. Miért mondja ezt Jézus? Miért nem beszél Nátánáélnek inkább a kegyelemre való rászorultságáról? Esetleg mindez csupán egy taktika a részéről, hogy megfogja az írástudót? Ez utóbbi nem valószínű. Jézus soha nem mond mást, mint ami a valóság. Ám nem csak Jézus üdvözlése az érdekes, hanem az is, ahogyan ezeket a szavakat Nátánáél fogadja:

“Nátánaél megkérdezte tőle: Honnan ismersz engem?”

Egy ilyen választ mi már minimum elbizakodottságnak tartanánk, ám mindeközben Jézus továbbra sem feddi Nátánáélt.

Az itt szereplő álnokság kifejezés (dolosz) szerencsésebb fordításai: csalás, csel, elferdítés. Jézus tehát nem azt mondja, hogy Nátánáél tökéletesen mentes minden rossztól, hanem azt, hogy alapvetően egyenes ember. Az egyenesség hiánya, a cselezés, csalás, elferdítés a Bibliában Istennel szembeni bűnként is több helyen előkerül, amit Jézus is mindig keményen elítél (pl. Mk 7. fej.). Nátánáél viszont nem ilyen.

Sőt, továbbmegyek, Nátánáél azért válaszol így, mert Jézus az ő Istennel szembeni lelki egyenességére, őszinteségére mutat rá. Miért gondolom ezt? Nézzük a beszélgetés folytatását:

“Jézus így válaszolt neki: Mielőtt Fülöp idehívott, láttam, hogy a fügefa alatt voltál.”

Itt messze nem csupán arról van szó, hogy Jézus egyszerűen látta, hogy helyileg honnan jött Nátánáél. Az ezzel való szembesítés talán meglepő lett volna számára, de nem valószínű, hogy elég lett volna Jézus messiásként való elismeréséhez.

A fügefa ebben a helyzetben jóval nagyobb jelentőségű. Nem csupán azért fontos, mert épp az árnyékában volt Nátánáél. A fügefa a korabeli buzgó emberek számára jóval többet jelentett, mint egy egyszerű gyümölcsfa. A béke, biztonság, jólét és a messiási kor jelképe volt, továbbá gyümölcse az ígéret földjének áldásai közé tartozott. Mindezen gazdag szimbolika mellett dús koronája árnyékot adott a tűző nap ellen. A fügefa árnyéka ezért az imádság, az Istenről való elmélkedés helye volt.

Nátánáél a fügefa alatt Istennel foglalkozott, elmélkedett róla, imádkozott hozzá, egyenes, őszinte lélekkel. Erre utal itt Jézus. Nézzük ismét kettőjük párbeszédét:

“Íme, egy igazi izraelita, akiben nincsen álnokság. Nátánaél megkérdezte tőle: Honnan ismersz engem? Jézus így válaszolt neki: Mielőtt Fülöp idehívott, láttam, hogy a fügefa alatt voltál.”

Nátánáélnek arra a kérdésére, hogy Jézus honnan tudja róla mindezeket, honnan ismeri őt, Jézus gyakorlatilag azt feleli: Onnan, hogy épp az előbb beszéltünk… Nátánáél minden további magyarázat nélkül is azonnal felismeri, kivel áll szemben:

“Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!”

Fülöp és Nátánáél. Két tanítvány, akik sok mindenben különböznek, a lényegben mégis egyek: felismerik, hogy Jézus a Messiás. Attól kezdve együtt követik Őt tanítványi körében (Nátánáél később Bertalan néven), és mennybemenetele után sem hagyják el Jézus útját. Őbenne ugyanis ez a két teljesen különböző ember eggyé vált. Megtörtént, amit Pál apostol így fogalmazott meg:

“Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.” (Gal 3,28)

A sorozat részei

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

9 hozzászólás

  • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

    “Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.”

    – A Fülöppel és Nátánáéllel kapcsolatos szöveg ezt nem támasztja alá. Épp ellenkezőleg: azt mutatja, hogy Jézus körül kizárólag zsidók vannak, és hogy még véletlenül sem hívják Krisztosznak. Miért hívnák így, amikor ők Messiást várnak, és annak tartják Jézust?

    A Krisztosz egy későbbi szó, és Pálnak hosszú távon igaza lesz, a zsidókból lett keresztények az egész emberiséget befogadják a messiáskövetésbe.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      A Krisztosz nem későbbi szó, hanem csak görög és jóval Jézus megszületése előtt is használták pl. uralkodókra. Az Újszövetségben ezzel fordították görögre a héber “felkent” és néha a “Messiás” szavakat. Tehát ha Jézust Messiásnak hívják, akkor akár hívhatnák Krisztosznak is, mert kb. ugyanazt jelenti – ahogy pl. a Messiást is hívják “felkentnek”.

    • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

      Nagy Sándor pl. krisztosz volt? Alexandrosz Krisztosz? Nem tudom, de kétségeim vannak, mert szerintem a görögök nem kenték fel szent olajjal a királyaikat, ez egy zsidó királyceremónia. A többi nép koronázott, míg a zsidók fejre öntve olajoztak, azaz felkentek.

      Ami Jézust, a Messiást, a Felkentet illeti, ő a két korainak tartott evangéliumban, Máté és Márk evangéliumában még nem Krisztosz, hanem Messiás. Lukácsnál és Jánosnál válik Krisztosszá. Ebből arra következtethetünk, hogy Máté és Márk még a zsidó-zsidó belvita idején, a judaizmus kettészakadása előtt íródott, a célja a judaistákat meggyőzni arról, hogy Jehosua a várt Messiás. Lukács és János szövege pedig a görögül (is) értő gój megtérőknek szól. A Krisztosz szóval nincs baj addig, amíg tisztában vagyunk vele, hogy Felkentet, azaz Messiást jelent, és nem egy ettől függetleníthető fogalmat.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      A krisztosz a krió (ken) szóból képzett melléknév. A görög uralkodók persze nem voltak krisztoszok, de ahhoz nem kellett felkenetési ceremónia, hogy ismerjék ezt a fogalmat.

      Jézus születése előtt majd’ négyszáz éve foglalta el Nagy Sándor Jeruzsálemet, ennek hatása aztán évszázadokon keresztül érezhető maradt a nyelvben is (lásd pl. koiné, az evangéliumok írott nyelve). Ahhoz, hogy a krisztosz szót ne ismerjék Krisztus előtt, feltételeznünk kellene, hogy évszázadokon kersztül pl. nem beszéltek a héberek uralkodóiról görög nyelven. Ez elég valószínűtlen…

      Márk az ősevangélium, a szinoptikusok rá építkeznek, Máté pedig szintén egyértelműen zsidóknak ír. Az ő olvasóik számára érthető volt a Messiás mint fogalom. Lukács viszont görög műveltségű keresztény, aki pogány közönségének ír. Ő jobbnak tartotta a krisztoszt, mert a pogányok számára a Messiás egy ismeretlen fogalom volt.

    • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

      Köszönöm a választ, magam is hasonlóan látom ezt a kérdést.

      Azon csodálkozom váltig, hogy sokaknál kiveri a biztosítékot az a kijelentés, hogy Jézus a judaista Messiás. Pedig ez evidencia, magától értetődő dolog, és ugyanazt jelenti, mint hogy Jézus a Krisztosz.

      Mi lehet az oka annak, hogy teljesen más reakciókat vált ki a Jézus a Krisztosz állítás, mint a Jézus a judaista Messiás kijelentés?

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Lehet, hogy némelyek a “judaista Messiás” társításból egyfajta kizárólagosságot hallanak ki..? Csak találgatok, valójában nem tudom a probléma okát. Engem nem zavar, bár én a keresztény/keresztyén fogalmak szembeállításának drámáját sem érzem át, szóval lehet, hogy velem van a baj.

    • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

      Egy drámaírást tanító könyvben olvastam, hogy a legjobb a halott szerző, mert a rendező azt csinál vele/belőle, amit akar. Ennek analógiájára: nagyon kényelmes egy kontextusból kiemelt Jézus, mert azt hozunk ki belőle, ami nekünk tetszik. Ha akarjuk, semmi földi értelme a tanításának, ha akarjuk, New Age folklór. Szerintem ez történt az úgynevezett „Krisztosz”-szal. Ezért tiltakozik a keresztény többség a „judaista Messiás” kifejezést hallván – az eredeti kontextus az eredeti tanítás veszélyét veti fel. A mennyei manna folklórja nem fenyegető, a földi jólét judaista kontextusa viszont az, mert földi következményekkel és feladatokkal jár.

      Minden esetre, a posztban idézett szöveg az eredeti judaista kontextus, sehol egy gój, sehol egy „Krisztosz”. Amerre a szem ellát, mindenütt judaisták vannak, köztük egy Messiás.

  • Gravatar for Noematska Noematska szerint:

    Kedves ATtila,

    Fülöp kapcsán nem térnél ki az etióp kincstárnok megkeresztelésének történetére?
    (Mellesleg ez a történet nekem nagyon kedves.)

    Köszönettel és szerettel: Noémi

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Kedves Noémi!

      Az a Fülöp egy másik Fülöp. A kincstárnokot valószínűleg Fülöp diakónus (evangelista) keresztelte meg, és nem az apostol. Ettől függetlenül felveszem a listámra a történetet.



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.