Térni és térni hagyni 1.

A megtérés egy megosztó téma, mivel ez az alapja annak, hogy valakit kereszténynek nevezzünk. Milyen az igazi megtérés?

Két kinyújtott kéz egymás mellett. Egyikben kék, a másikban piros pirula.

Megtérés nélkül nincsen kereszténység; aki nem tért meg, az nem keresztény. Ebből a kijelentésből talán érthető, hogy miért okoz a megtérés annyi problémát. Néhányan a fenti állítással vitába szállva hirdetik, hogy nincs is szükség megtérésre. A másik szélsőség viszont annyira kötött formában képzeli el a megtérést, hogy ha valaki annak nem felel meg, akkor el sem fogadja hívő embernek.

Mindenekelőtt tisztáznunk kell, hogy a megtérés nem újszövetségi fogalom. Az ószövetségi megtérés szó (svb) visszatérést jelent, aminek spirituális értelemben kettős értelme van. Az egyik: visszatérni Istenhez, akitől az ember eltávolodott; a másik pedig: visszatérni egy bűnöktől mentes, tiszta állapotba.

Az ószövetségi megtéréshez két dolog szükséges, az első az ember töredelmes és őszinte bűnbánata, a második a megbánt bűnökért járó áldozatok bemutatása. E kettő által az ember bűneitől megtisztulva Isten szolgálatába állhat. Az ószövetségi megtérésben a bűnökért bemutatott áldozat elengedhetetlen. Ebből következik, hogy az Ószövetség a megtérésről nem mint egyszeri, hanem mint ismétlődő aktusról beszél. (A zsidó újév liturgiájának napjainkig része a megtérés.)

Az Újszövetségben először Keresztelő János beszél a megtérésről:

“Beteljesedett az idő, és elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1,15)

Fontos leszögezni, hogy Keresztelő János még az Ószövetség szerinti ismétlődő megtérést hirdette, ami nem azonos az apostolok által későbbiekben hirdetett formával. Miben más az újszövetségi fogalom?

Az első különbséget a bűnért bemutatott áldozatban kell keresnünk. Az többé nem az egyes ember áldozata, hanem Jézus Krisztusé mindannyiunkért. Tökéletes áldozat a világ összes bűnéért, tehát többé nem kell megismételni. Az ószövetségi értelemben vett megtérés két eleme közül tehát az egyiket – az áldozatot – Jézus kereszthalálával egyszerivé tette és végleg megszüntette.

Megfordulást jelző tábla egy út mentén

Mi maradt tehát? A szívben-lélekben való “visszatérés” Istenhez a bűnbánat által. Az újszövetségi megtérés fogalma (metanoia) gyakorlatilag ezt fejezi ki; a gondolkodás megváltozását, megfordulását jelenti, ám nem saját erőből, hanem Krisztus újjáteremtő munkája által. Figyeljük meg ezt a sorsdöntő előrelépést! A megtérés többé nem pusztán valami múltbeli életállapot visszaállítása, hanem teljes megújítás.

A keresztény megtérésben az ember felismeri Jézus egyszeri áldozatának önmagára is vonatkozó érvényét, ezzel együtt tudatára ébred saját bűnösségének és a kegyelemre való rászorultságának, majd ennek következményeként Krisztust akarja és kezdi követni – a Krisztussal való kapcsolat pedig átformálja gondolkodását. (Folyt. köv.)

A sorozat további részei

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

5 hozzászólás

  • Gravatar for István István szerint:

    Érdekes ez az ószövetségi és újszövetségi megtérés közötti különbségtétel. Eddig még soha nem gondolkodtam róla, de teljesen igaz. Köszönöm.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Igen, és bizonyos újszövetségi igehelyeknél elég komoly zavart is okoz a kétféle értelem. De erről majd a következő részben…

  • Aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék – írja Pál (1Kor 10,12) János hozzáteszi, ha mégis elbuknánk, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus.
    Krisztus pedig megtérésre buzdítja a hegyi beszéd hallgatóit, és minden embert.
    A megtérés irányváltás, Isten megcélzása minden igyekezetünkkel. Ha elestünk lelki értelemben, fel kell állnunk. Ám az állás sem statikus dolog. A minden látszat ellenére idegeink által vezérelt apró izom-összehúzódások teszik lehetővé az állást. A korrekciókban több száz izom finom és összehangolt mozgása valósul meg. Igen hasonlít ez ahhoz, hogy kellő érzékenységre kell jutva lelkünk is állandóan és egyre finomabban fókuszál Isten jelenlétére. Ehhez kellenek a kisebb-nagyobb megtérések.
    Ki térjen meg?
    Mindenki és állandóan.
    Lapunkban, a Távlatokban egyszer Nemeshegyi Péter SJ arról írt, hogy Yves Congar a zsinatot megelőzően többnapos lelkigyakorlatot tartott, melynek során a témák így következtek estéről estére: térjetek meg; térjenek meg a papok; térjenek meg a püspökök; térjen meg a pápa.
    Nem beszélt tévesen. Ferenc pápa magáról vallja: Kéthetenként jár gyónni.
    Ugye ő elég mintaértékű keresztény?
    Lényegében ennyit a megtérésről.
    Üdv Mick

  • A téves mondat helyesen: kellő érzékenységre jutva kell lelkünknek is egyre inkább Istenre fókuszálnia.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Éppen azért indítottam ezt a sorozatot, mert azt látom, hogy a megtérés újszövetségi fogalma nagyon egybemosódott a bűnbánat, gyónás, igyekezet stb. fogalmakkal, amik egyike sem a megtérés. Nem véletlenül használ a Biblia más és más kifejezéseket mindezekre. Ha a megtérés csupán bűnbánat lenne, akkor miért nem nevezi a Biblia annak? A következő részben azzal is foglalkozni fogok, hogy egyes vagy többes számban kell-e beszélni az újszövetségi megtérésről. Az értelmezést nehezíti, hogy az ószövetségi és az újszövetségi értelmezés egyaránt jelen van az újszövetségben, ami okoz némi értelmezési zavart. A következő részben ezeket a kérdéseket fogom tisztázni.



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.