Mit jelent hinni? Rendíthetetlennek kellene lennünk vagy épp ellenkezőleg, a bizonytalanságunk miatt van szükségünk hitre?
A hitről való gondolkodáshoz tisztáznunk kell, hogy a köznyelvi hitfogalomnak nem sok köze van a bibliai hithez. Tapasztalatom szerint a legtöbb hittel kapcsolatos félreértés éppen abból fakad, hogy a Bibliában található kijelentéseket túlságosan hétköznapi módon értelmezzük. Mit értünk általában hit alatt? Sok meghatározás létezik, de ezek mindegyikében közös, hogy a hithez valamiféle bizonytalanságot társítanak, és így a hitet leginkább a bizonyosság vagy a tudás ellentéteként definiálják. Gyakori közhely, hogy „ahol a tudás véget ér, ott kezdődik a hit”. Ezzel az értelmezéssel addig nincs is semmi baj, amíg nem a bibliai hitre akarjuk alkalmazni. Az mást, jóval többet jelent.
Mit jelent tehát a hit a Biblia szerint? Erre a kérdésre nem érdemes csípőből válaszolni, mert az Újszövetség számunkra ellentmondásos állításokat tesz a hitről. Olvasunk arról, hogy a hit könnyű és nehéz, képes rá az ember és nem képes rá, emberi erőfeszítés és isteni ajándék, kételyekkel teli és rendíthetetlen bizonyosság stb. Ebből is látszik, mennyire sokrétű fogalom – annak köszönhetően, hogy misztérium. Jelentése az ingatag bizalomtól kezdve a rendíthetetlen meggyőződésig terjed. Helytelen tehát az a felfogás, mely szerint a hit a tudás vagy a bizonyosság ellentéte, ám azt sem állíthatjuk, hogy csak a kétségek nélkül élő ember hisz. A Biblia ezeket a különböző fokozatokat a hit erejével szemlélteti, pl. a kételkedő ember erőtlen vagy kishitű, a rendíthetetlen pedig erős. Nézzünk néhány bibliai példát először az erőtlen hitre:
„A hitben erőtlent fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok.” (Róm 14,1)
Létezik „kicsiny hit” is:
„Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” (Mt 14,31)
Olvasunk a hitről mint meggyőződésről:
„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsid 11,1)
Teljes bizonyosság is állhat a hit mögött:
„Isten ígéretét sem vonta kétségbe hitetlenül (Ábrahám), sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni.” (Róm 4,20-21)
Felvetődik a kérdés, hogy ezek közül melyik nevezhető valódi hitnek? Mindegyik. A legutóbbi bejegyzés témája a hit mint az üdvösség feltétele volt. Az üdvösség szempontjából nem a hit ereje lényeges, hanem a tárgya. Sehol sem olvassuk a Bibliában, hogy csak az erős hitűek üdvözülhetnek.
Ha valakihez bármilyen módon eljutott Isten igéje, és üdvözülni akar, akkor abban a Jézus Krisztusban kell hinnie, akiről a Szentírás bizonyságot tesz. Tehát a lényeg nem a hitünk minősége vagy mennyisége, hanem egyedül az, hogy a Biblia Jézus Krisztusára irányul-e.