A Biblia Isten és ember kapcsolatát különböző képekkel mutatja be. A két leggyakoribb a gyermeki és a házastársi viszony képe. Most ezeket hasonlítjuk össze.
Isten számunkra kiismerhetetlen. A szentírók ezért változatos képekkel, hasonlatokkal próbálják Őt megragadni, hogy megértessék velünk egy-egy fontos tulajdonságát, hozzánk való viszonyulását. Talán a két legjelentősebb kép, amivel Isten és a benne hívők kapcsolatát leírja a Biblia, a szülő és gyermek, illetve a jegyesek vagy házastársak kapcsolata.
A szülő-gyermek típusú viszony Isten teremtői mivoltából eredeztethető. A világ és az ember teremtése révén Atyának bizonyul a mindenség számára. Ennek a viszonyulásnak fontos jellemzője, hogy bizonyos értelemben kényszerkapcsolat, létrejöttéről egyedül a Teremtő döntött. Ezt a kapcsolatot megszüntetni vagy eltörölni nem lehet, legfeljebb megtagadni, ám Isten annak az embernek is Atyja marad, aki ezt elutasítja. Olyan viszony ez, amely a Teremtő és teremtménye között minden körülmények között megmarad. A felek vállalása vagy elutasítása ezen semmit sem változtat.
A Biblia sok helyen hivatkozik erre az eltörölhetetlen kapcsolatra:
„Uram, Atyánk vagy Te, mi sár vagyunk, és Te a mi alkotónk, és kezed munkája vagyunk mi mindnyájan.” (Ézs 64,7)
Ezt a kapcsolatot nem tudta eltörölni a bűneset, és nem tudja eltörölni még Isten megtagadása sem. Gyermekek vagyunk, ezen az alapon mindig fordulhatunk Atyánkhoz.
A jegyesi vagy házastársi kapcsolat képe egészen más alapokon nyugszik. Az egyik legjelentősebb különbség, hogy míg az előbbi egy eltörölhetetlen kényszerkapcsolat, addig ez utóbbi csak szabad döntés alapján, szeretetből jöhet létre, és maradhat fenn. Ez a fajta kapcsolat a bűneset után bontakozhatott ki, amikor a szülő-gyermek viszonyulás az ember oldaláról már nem jelentette magától értetődően a szeretetet. A bűneset a szülő-gyermek viszonyulás miatt nem tudta megsemmisíteni Istennel való kapcsolatunkat, ám a legfontosabb elemeit, a feltétel nélküli bizalmat és szeretetet tönkretette. A jegyesi, házastársi viszony ennek helyreállításáról szól. Mivel az ember saját döntése alapján hagyta el Istent, a visszatérésének is így kell történnie, hasonlóan a házastársi vállaláshoz. Szabadon: mindenféle befolyástól, kényszertől mentesen. Szeretetből: nem általános, hanem személyes megismerés alapján, és érdekek nélkül.
A jegyesi, házsastársi viszony képe tehát jól mintázza ennek a kapcsolatnak a jellemzőit:
- nem automatikusan jön létre, ezt mindkét félnek akarnia kell
- dolgozni kell nemcsak a létrejöttéért, hanem a fennmaradásáért is
- igényli az egyre mélyebb megismerést
- lemondásokkal is jár
- ha bármelyik fél passzívvá válik, a kapcsolat elsorvad
- egy jó kapcsolat örömöt és boldogságot ad, kiteljesíti az embert.
A jegyesi vagy házastársi viszony jelképezi a Bibliában annak a szeretetkapcsolatnak a helyreállítását, amely a bűneset előtt még egyértelmű volt.
„Mint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog neked Istened örülni.” (Ézs 62,5)
Egyetlen szeretetkapcsolat sem létezik viszontválasz nélkül. Honnan tudjuk, hogy a másik fél – ez esetben Isten – akarja ezt a kapcsolatot? Jézus Krisztustól, a testben megjelent Istentől, aki ezt nemcsak hirdette, hanem meghalni is képes volt érte. Senki sem kényszerítette, Ő maga akarta: szabadon, szeretetből.