Sokan beszélnek Isten nevében. A kérdés csak az, hogy amiket mondanak, azok valóban Istentől származnak-e?
„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Mt 7,21-23)
Az elmúlt hetekben több olyan írással is találkoztam az interneten, amelyekben a szerző kijelentette, hogy egy adott dologgal, eseménnyel kapcsolatban mi Isten akarata. Veszélyes kijelentések ezek, amikor nem valamilyen egyértelmű bűnről – lopás, gyilkosság, paráznaság stb. – van szó. Tapasztalatom szerint Isten ennyire konkrét akaratát az ember legfeljebb a saját életére nézve ismerheti fel, és sok esetben még ez sem könnyű. Mások életével kapcsolatban az beszélhet Isten szándékáról, akinek Isten kijelenti azt. Az ilyen embereket hívja a Biblia prófétáknak; ők azok, akik – és itt most minden szó fontos – egy adott szituációban, Isten nevében adhatnak konkrét útmutatást.
Ez közel sem azonos azzal, amikor a Bibliában található irányelvek szerint próbálunk megítélni bizonyos eseményeket, élethelyzeteket. A kettő közötti különbség az „Isten nevében” történő megszólalásban van, ami a kijelentésnek csalhatatlanságot, kizárólagosságot és kötelező érvényt követel. Ilyen kijelentések esetén tehát szó sem lehet alternatív megoldásokról, közös útkeresésről vagy kompromisszumokról.
A fenti igében olyan emberekkel találkozunk, akik hatalmas dolgokat cselekedtek Jézus nevében. Prófétáltak, ördögöket űztek, csodákat tettek, és Jézus mégis azt mondja nekik, hogy sohasem ismerte őket. Mit ért ez alatt?
Néhány magyarázat szerint itt olyanokról van szó, akik valaha kapcsolatban voltak Jézussal, de később eltávolodtak. Csodatetteiket még akkor követték el, amikor ténylegesen „Jézus nevében” cselekedtek. Amikor pedig eltávolodtak, magukra vonták Isten haragját és elutasítását. Az ehhez hasonló magyarázatok hibája, hogy nagyon hozzánk, emberekhez hasonlítják Jézust. Ő soha nem túloz, soha nem dramatizál, mindig azt mondja, ami valójában van: nem ismeri őket. Tehát nem eltévelyedettekről beszél, hanem olyanokról, akik bár sok csodát tettek, prófétáltak, ördögöket űztek, ám mindeközben semmi közük nem volt Hozzá. Lehetséges ez? Jézus szerint igen.
Tudjuk, hogy Jézus korában és utána is sokan tettek csodákat. Sőt, az utolsó napokban is lesznek, akik prófétálnak és csodákat tesznek anélkül, hogy bármi közük lenne Jézushoz:
„Hamis krisztusok és hamis próféták jelennek majd meg, jeleket és csodákat tesznek, hogy ha lehet, megtévesszék a választottakat.” (Mk 13,22)
Jézus nélkül is lehet prófétálni és jeleket, csodákat tenni. Lehet Nélküle is olyan dolgokat cselekedni, amelyek annyira hasonlítanak akaratára, hogy még a választottakat is megtévesztik, miközben a csodatevőknek semmi közük Őhozzá. János apostol figyelmeztet minket:
„Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy azok az Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba.” (1Jn 4,1)
Az egész téma kulcsa és a probléma megoldása abban rejlik, ha megválaszoljuk a kérdést: mit jelent valakinek a nevében beszélni? Nem szabad ezt összekeverni az igazat szólással, a hiteles tanítással; aki Isten nevében beszél, az Isten helyett, az Ő helyében beszél, mintegy az Ő szájával, az Ő szavaival jelent ki dolgokat. Aki így beszél, az annak a felelősségét viseli, hogy rajta keresztül most ténylegesen Isten szól. Jézus nevében beszélni tehát valami erősebbet jelent, mint pusztán az Ő tanítását hűen visszaadni, vagy evangéliumi elvekhez ragaszkodva nyilatkozni egy kérdésről. Ha valaki Jézus nevében szól, az azt jelenti, hogy akkor ott valójában maga Jézus beszél. Erre pedig senki sem jelölheti ki saját magát, csakis Jézus hatalmazhatja fel azt, akit kiválaszt.