Normális?!?

Mit jelent a „normális” az erkölcs területén? Lehetséges-e az objektív definiálás? Mi a normális a Bibliában?

Egy ember ül a TV előtt, a fején egy hatalmas lyuk tátong

A fogalmi gondolkodás az ember alapvető tulajdonsága. Nem véletlenül mondják, hogy egy nyelv megismerése egyben betekintést nyújt az azt beszélők gondolkodásmódjába is. Hogy életünk egyes jelenségeit mennyire vagyunk képesek megfogalmazni, megmutatja, hogy milyen mélységben tudunk gondolkodni az adott témáról. Ezért alkotja meg minden tudomány a maga szaknyelvét, hiszen minél mélyebben akarnak gondolkodni a tudósok vizsgálatuk tárgyáról, annál részletesebb, pontosabb megfogalmazásra van szükségük.

George Orwell híres regényében (utópiájában?), az 1984-ben zseniálisan szemlélteti a nyelv és gondolkodás összefüggését. Az elnyomó hatalom megalkotja az “újbeszél” nyelvet, amely többek között bizonyos fogalmak egyszerűsítését, általánosítását jelenti. A nyelv itt fontos eszköze az elmekontrollnak, hiszen nyelv és gondolkodás együtt változik. A különböző fogalmak jelentésének általánosításán, relativizálásán keresztül egyenes út vezet a felszínes, demagóg gondolkodáshoz, amely aztán könnyebben befolyásolhatóvá teszi az embereket.

Napjainkban a legnagyobb tartalmi változást, relativizálást az alapvető erkölcsi fogalmak szenvedték el. A jó, a rossz és az igazság például tipikusan olyan szavak, amelyek jelentése egyre kevésbé definiálható, mivel sokan igyekeznek az objektív jelentéstartalom helyett a relativitás irányába terelni őket. A norma, normalitás fogalmának jelentése pedig különösen is érdekes kérdés, hiszen alapvetően befolyásolja a jóról és rosszról alkotott képünket. Ha nem tudjuk pontosan definiálni a normálist, akkor alapvető erkölcsi kérdésekre sem tudunk választ adni. A kérdés tehát adott: minek alapján jelenthetjük ki bármiről, hogy normális?

Keresztény emberek erre a kérdésre a Bibliát hozzák fel, vagyis azt, hogy a “normálist” Isten parancsolatai adják elénk. Ezzel egyet is értek, de amint azt kezdjük el feszegetni, hogy miért pont ezeket a határokat kellene elfogadnunk, akkor egy “azért, mert Isten ezt parancsolta” -szerű indoklás még számomra is édeskevés. Isten ezeket a határokat szabta meg, rendben. De miért? Van bármi értelmes, logikus, mindenki számára belátható magyarázat arra, hogy miért normális az, amiket pl. a tízparancsolatban olvashatunk? Mit jelent a Biblia alapján az, hogy normális, és miért kellene épp a bibliai meghatározásokat elfogadnunk?

A bibliai parancsolatokban egy érdekes szabályszerűség figyelhető meg: Isten parancsolatai az életre, a békére és ezek fenntarthatóságára törekszenek, továbbá az embert egy közösség részeként értelmezik. Az egyes tetteket a Biblia ezért soha nem önmagukban, hanem az egyénre és a közösségre ható következményeik alapján vizsgálja. Ezek az alapelvek az egész Szentírásban megfigyelhetők.

“Minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.” (Mt 7,16-17)

Azokat a tetteket és gondolkodásmódokat nevezi bűnnek – vagyis célt tévesztettnek, abnormálisnak – a Biblia, melyek természetüknél fogva nem támogatják, vagy éppen veszélyeztetik az életre és békességre törekvés elvét.

Egy egyszerű gondolatkísérlet segítségével könnyen érthetővé válnak a fentiek. Gondoljunk el egy olyan társadalmat, amelynek minden tagja szigorúan azok szerint az elvek szerint él, amelyekről meg szeretnénk állapítani, hogy normálisnak mondhatók-e. Békés és hosszú távon is fenntartható, fejlődő társadalmat eredményeznének-e azok az elvek, vagy a békéhez és a fennmaradáshoz néha háttérbe kellene szorítani őket? Fennmaradhatna-e például egy tökéletesen individualista társadalom? Garantálni tudná-e a hosszútávú békét az egyéni érdekek mindenek felettisége?

A bibliai szemléletmódot Jézus ilyen módon formálta törvénnyé:

“Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Mt 22,37-39)

Képzeljük el, hogy mindenki ezek szerint a parancsolatok szerint él. Ennél normálisabb, életre vezető utat még senki sem fogalmazott meg.

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

7 hozzászólás

  • Gravatar for Arpicus Arpicus szerint:

    Nagyon jó és fontos poszt.Egy másik blogon vettem részt egy nehéz de termékeny vitában.Ott is egyfajta abnormalitásról beszélgettünk.A kultúrában jelentkező abnormális jelenségekről.Még egy kicsit annak a vitának a hatása alatt vagyok.Egy kicsit “késve”érkezett nekem ez a poszt,de most is jól jött.Segitett helyretenni egy-két dolgot bennem.Azt hiszem ki fogok nyomtatni ezt a posztot és néhányszor még el fogom olvasni és meg fogom “rágni”.Elgondolkodtatott és egyfajta felfrissülést adott nekem szellemi értelemben.Fontos és aktuális jelenségekre keresi a választ.Nekem most nagyon kellett ez a poszt!Köszönöm!

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Örülök, hogy jónak találtad. Egyre inkább úgy érzem, hogy ebben a világméretű ködösítésben újra szükségünk van az alapjaink – alapfogalmaink – átgondolására, mert csak így láthatjuk és láttathatjuk világosan, hogy mit és miért képviselünk.

  • Gravatar for Éva Éva szerint:

    Kedves Attila, a világméretű ködösítés kifejezésedre nem maradhatok szótlan. HA TUDNÁ mindenki, hogy a Teremtő parancsai a mi boldogságunkra adattak! Azt hiszem, hogy a mérhetetlenül sok boldogtalanság – ha csak a család-vonalat nézzük – rádöbbentheti az embereket, hogy nagyon-nem jó így.

    De ködösítés másban is van! Mondhatom, hogy mindenben. Onnantól, hogy mi módon tesszük tönkre a bolygót – és a kezünkben van az elképesztően egyszerű megoldás, mely mindenre egyszerre hat (víz, légkör, talaj, életlehetőségek) – a társadalmi problémákig: pofon egyszerű lenne a megoldás ha a megoldás lenne a kérdés nem pedig a haszon és újra a haszon…

    Valóban, a helyes Isten-kép az első, abban a valós/normális helyünket megtalálni, de már nincs messze 🙂 mert az örvényből is van kijárat: levisz a mélybe (hagyjuk vagy nem, mindegy, már lenn vagyunk eléggé) és akkor a folyó FOLYÁS irányába kell kirúgnunk magunkat, arra, amerre “normális” és nem az árral/a parancsolatokkal szemben! Ehhez tudom hasonlítani.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Kedves Éva!
      Remélem, azzal kapcsolatban, hogy az örvényből való szabadulás már nincs messze, a próféta szólt belőled.

  • Gravatar for Éva Éva szerint:

    Csak nem gondolod, hogy kavargok a mélybe éppen? Az Úr értem jött, és felvitt, még kirúgnom sem kellett magam, máris a folyásirányban voltam 😀 alleluja!

  • Gravatar for ildiko neuschel ildiko neuschel szerint:

    Kedves Attila!
    Tetszett az írás gondolatmenete.Több gondolat kavarog és emlék bennem az olvasása által. Jártam sárga házakban és szociális otthonokban ahová a társadalmunk azokat helyezte akik “terhére” voltak. Úgymond a nem normálisak között tehát. Akkor még a Kádári rezsim langymeleg de Istent tagadó létideje alatt a biztonságos szociális háló védelme alatt.Nekem úgy tűnt, a bentiek sok esetben normálisabb szokásrend szerint éltek és szervezték életüket, mint a kinti rideg pénzhajhász társadalom a nagy normalitásával.
    Azóta?Körülnézek. Hihetek Istenben! A sárga házakból szélnek eresztették az ápolásra szorultakat,az utcák telve elesett lelki nyomorék és pszichésen beteg emberrel,mindenhol látom a mammon utolsó perceit.
    A Reménybe menekülni ezekben az időkben és az Igéhez amely valódi értéket ad és eligazít az élet válságai közt a legnormálisabb dolog azt tapasztaltam. Aztán, hogy a világ erről mit gondol és ehhez hogyan viszonyul az már az ő gondja…

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Sajnos sokan igyekeznek a normalitást a többség véleményével, vagy a korszellem divatos nézeteivel azonosítani, de ez egy nagyon veszélyes játék.



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.