Ökumené?! 3.

A korábbiakban megvizsgáltuk, hogy mit jelent a mennyei egyház egysége. De mit gondoljunk a földi egyház egységéről?

Úgy gondolom, hogy mielőtt a földi egyház egységéről kezdünk el gondolkodni, mindenképpen meg kell vizsgálnunk, hogy mi a kapcsolat a mennyei és a földi egyház között. Enélkül nem érthetjük meg az egységi törekvések fontosságát és jelentőségét.

A teológia különbséget tesz jel és szimbólum között. Röviden fogalmazva a szimbólum egy olyan jelentéshordozó, ami valami rajta kívül lévőre mutat. A jel viszont nem csupán mutat valamire, hanem részesül is abból, tehát megjelenít valamit. Miért fontos ez? A földi egyház jel. Nem csak szimbolizálja az eljövendő Isten országát, hanem rajta keresztül jelen van a világban Isten országa. Ezért hatnak valóságosan a benne kiszolgáltatott szentségek, ezért képes életeket változtatni az ott elhangzó isteni ige. Ember erre képtelen lenne. Nem ember cselekszik ott, hanem Krisztus. A földi egyház célja tehát, hogy e világban jelenvalóvá tegye Isten országát és Krisztust. Az egyháznak ez a jel funkciója viszont sérül a szétszakítottsággal, mert Isten országa egységes.

De hát mit tegyünk, amikor a felekezetek közötti különbség ennyire nagy? Hogyan legyünk egységesek, amikor annyi dologban nem értünk egyet, és lehet, hogy nem is fogunk? Nem kell aggódni, a Biblia szerint ez nem akadály.

“A férfi ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom.” (Ef 5,31-32)

Krisztus többször használja a házasság képét önmaga és a benne hívők egységének szemléltetésére. Ez az ökumené szempontjából is tanulságos. Mi kell ahhoz, hogy két ember házassági egységre lépjen? Kell hozzá például az, hogy minden kérdésben tökéletes egyetértés legyen közöttük? Nem. Akadálya-e a házasságnak az, ha a felek bizonyos dolgokról nem ugyanazt gondolják? Nem. Talán addig nem házasodhatnak össze, amíg minden kérdésben egységre nem jutnak? Dehogyem. A lényegben kell egyetérteniük, ami ebben az esetben az, hogy együtt, egyként akarják folytatni az útjukat. A házassági – Isten előtt teljes – egység tehát létrejön a különbségek ellenére is.

“Többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!” (Jn 17,11)

Jézus főpapi imájában több helyen is a Szentháromság egységéhez hasonlítja a keresztények vágyott egységét. Gondoljunk bele, hogy ez nem más, mint a három különböző isteni Személy egylényegű egysége. A különbözőség tehát itt sem akadálya az egységnek.

Jézus egységfogalma jelentősen eltér a mi egységesítő törekvéseinktől. Nem gondolom, hogy a jézusi ökumené valamilyen intézményi vagy szigorú tanbeli egységet jelentene. Az ökumené számomra nem mást jelent, mint a jézusi tanítások megélését. Mi kell hozzá?

  • Szeretet kell hozzá, amivel a másik keresztényre testvérként tudunk tekinteni.
  • Alázat kell hozzá, hogy senki ne gondolja magát az igazság egyedüli letéteményesének.
  • Megbocsátás kell hozzá, az egymás ellen elkövetett bűnök miatt.
  • Önmegtagadás kell hozzá, indulatos érzelmeink, előítéleteink háttérbeszorításához.
  • Hit kell hozzá, mert Jézus egységet kér, és ha nem is értjük, hinnünk kell, hogy ez a helyes út.

Az ökumené a kereszténység hatalmas próbája. Azért, mert csak úgy lehetséges megvalósítani, ha a keresztények megélik egymás felé mindazt, amit Jézus tanított.

A sorozat további részei

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

1 hozzászólás

  • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

    “Jézus egységfogalma jelentősen eltér a mi egységesítő törekvéseinktől.”

    Szerintem Jézus egységfogalma nem tér el a mi egységfogalmunktól. Az egység = egység, semmi több. A beszédünk legyen igen-igen, nem-nem.

    Jézus egységtörekvése tér el a mi egységtörekvéseinktől, mivel Jézus önkéntes alapon működik, míg mi gyakran esünk kísértésbe, ha az önkéntesség nem elég ésszerű, gyors vagy eredményes.

    [szerkesztve]

    Ez nem feltétlenül butaság, hiszen Jézusnak sok ideje van kivárni az önkéntességet, nekünk meg csak egy földi életünk van rá, ebben a keretben kell jobbá tennünk a világot.

    Amikor a keresztény egység megtört, akkor nem a fogalom értelmezésével volt gond, hanem az önkéntességgel. A katolikusok szerettek volna erőszak árán is egységet a részben helyes tételeikkel, a protestánsok szerettek volna erőszak árán is különutasságot a részben helyes tételeikkel. Melyik a jobb: helyes tanítást terjeszteni unszimpatikus módszerrel, vagy helytelen tanítást terjeszteni szimpatikussal? Egyik oldal magatartása sem volt helyesebb vagy helytelenebb a másikénál, és egyik sem hasonlít a mai megközelítésünkre – számomra ez a lényegi különbség. A földi ökumené 500 éve össznépi gyilkolászáshoz vezetett, de nem az egységtörekvéssel, hanem az erőszakkal volt a baj. Jézus soha nem tanította, hogy az egységért vagy a személyes hitedért ölj, és mindkét oldal semmibe vette a tilalmat. Szerencsére ma nem ilyen korban élünk, senkit nem fenyeget erőszak az egység jegyében.

    A fogalmaink legyenek tiszták (1=1), a megvalósítás viszont legyen erőszakmentes, szigorúan önkéntes, másképp úgysem vezet hasznos eredményre, ezt ötszáz év távolából nyugodtan kimondhatjuk. Én hiszek abban, hogy Jézus valódi tanítása jobb és versenyképesebb az alternatíváknál, ahogy a valódi matematika is jobb és versenyképesebb az alternatíváknál. Nincs szükség eladástechnikákra, sem trükkökre, Jézus tanítása sikeresebb és boldogabb élethez vezet hetedíziglen, egyszerre felel meg a lelki és a testi szükségleteknek, a földi és a transzcendens igényeknek, a hitelveknek és a logikának. Ilyen tanítás csak egy van, és az Evangéliumok alapos tanulmányozásával megismerhető.



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.