Térni és térni hagyni 3.

A megtérés ószövetségi és újszövetségi fogalmának megkülönböztetése után most tisztázzunk néhány gyakori félreértést a témával kapcsolatban.

Egy ember egy üres lapokat tartalmazó könyvet mutat felénk

A megtérés egy folyamat. Az a folyamat, amelynek során az Istentől távol lévő ember a bűnbánat, bűnbocsánat és újjáteremtés által Isten gyermekévé lesz. Mindebből látszik, hogy a megtérést nem helyes a folyamat egyik elemével sem azonosítanunk. Nem azonos tehát az önvizsgálattal, a bűnbánattal, az Isten felé fordulással, sőt mindezek együttesével sem; semmi olyannal, amit az ember képes lenne egyedül, a saját erejéből véghezvinni.

Gyakran felmerül a kérdés: a megtérés mennyiben az ember és mennyiben Isten munkája? A válaszok a teljes determinizmus és a tökéletes szabad akarat szélsőségei között mozognak. A determinizmus hívei valójában nem is tudnak mit kezdeni a megtérés fogalmával. Ha ugyanis az egyes ember megtérése kizárólag Isten elhatározásától függ, akkor ez gyakorlatilag értelmetlenné teszi a megtérésre hívást és az evangelizációt. Az ember ebben az esetben tulajdonképpen a megtérés passzív elszenvedője, hiszen Isten döntése mellett semmit sem számít az ember tagadása vagy éppen együttműködése. Istent ez a látásmód egy bábjátékossá degradálja, aki kénye-kedve szerint rendelkezik teremtményei üdvösségéről vagy kárhozatáról.

A tökéletes szabad akarat hirdetői szerint minden az ember jól megfontolt döntésén múlik. Ezen irányzat képviselői szerint az ember képes bármikor dönteni Isten mellett, így akár élete utolsó pillanatára is időzítheti a megtérését. Isten ebben a modellben másodhegedűs szerepet játszik, aki szüntelenül csak arra vár, hogy az ember végre döntsön mellette. Ez a modell az üdvösség vagy kárhozat kulcsát mindenestül az ember kezébe helyezi, azt feltételezve, hogy az ember képes ebben a kérdésben szabadon, minden befolyást és kísértést figyelmen kívül hagyva helyesen dönteni.

Egy kislány feje felett egy rajzolt kérdőjelMindkét nézet képviselői tudnak bibliai idézeteket felsorakoztatni az igazuk alátámasztására, s ez azt jelenti, hogy mindkét modellre utaló jeleket találunk a Szentírásban. Azt azonban mindenképp tisztáznunk kell, hogy a Bibliában sehol nincsen aprólékosan részletezve, hogy a megtérésben ki, mit, hogyan és milyen leosztásban csinál. Az ilyen modellek (ordo salutis, üdvrend) a későbbi keresztény gondolkodás termékei, de hozzá kell tennünk, hogy nem tudjuk a választ az összes kérdésre.

Akkor hát mit állíthatunk biztosan? Azt, hogy az ember üdvözítésének kezdeményezője minden esetben Isten, ám ebben a folyamatban az ember is aktívan részt vesz.

Hibás gondolat a hitet és a megtérést szétválasztani, mivel nincs megtérés Krisztus megváltói mivoltának elfogadása nélkül. Nem mondhatjuk tehát senkiről, hogy megtért, ha nem hisz, és azt sem állíthatjuk, hogy hisz, de nem tért meg.

A megtérés nem jelent hibátlanságot vagy bűntelenséget. A megtért ember sem mentes a bűntől és a rendszeres bűnbánatgyakorlástól, s ennek szükségességét ő maga is érzi. Az önvizsgálat és bűnbánat a megtért embernek is naponkénti feladata, ám azt valamikor el is kell kezdeni – ez a bizonyos kezdet a megtérés.

Fontos azt is leszögeznünk, hogy a Bibliában sehol sincs megírva, hogy a megtérésnek mennyi idő alatt kell végbemennie; sem az, hogy tudnunk kell a pontos dátumát; sem az, hogy milyen imát kell elmondani hozzá. Hogy ez egy pillanat alatt ment-e végbe, vagy hosszú évek lassú változásának eredménye, az is teljesen mindegy. Az ilyen és ehhez hasonló kitételeket csak jóval később találták ki a különböző közösségek, tagjaik „szűrésére”. A Biblia azonban nem tulajdonít jelentőséget ezeknek a dolgoknak.

A megtért ember egy Jézust követő, bűnbánó és bocsánatot nyert valaki, akinek – a világhoz és eredendően bűnös önmagához képest – Krisztus megváltoztatta, megfordította az életét, megfordította a gondolkodását. Ez a megtérés lényege.

A sorozat további részei

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

17 hozzászólás

  • Gravatar for Sytka Sytka szerint:

    Attila, remek, letisztult, érthető, helyes. A blogon kívül egyébként nem foglalkozol hitoktatással? Mert új megtérők esetében nagyon használható lehetne az itt leírt anyag.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Köszi, hitoktatással nem foglalkozom. Alkalmanként tartok mindenféle – teológiai – előadásokat, de rendszeres szolgálatot most éppen nem végzek. Ha tudod bármire használni az olvasottakat, használd bátran; ingyen kaptam, ingyen adom.

  • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

    “Isten ebben a modellben másodhegedűs szerepet játszik, aki szüntelenül csak arra vár, hogy az ember végre döntsön mellette.”

    Remek a poszt, örömmel olvastam. A fenti mondatot – mint a szabad akaratot nagyon fontosnak tartó ember – szeretném árnyalni. A teljesen szabad akarat nem teszi Istent másodhegedűssé. Isten mindenki legfőbb javát akarja folyamatosan. Ez Isten természetéből következik. Tehát Isten valóban azt várja, hogy az ember végre felismerje, hogy a saját legfőbb javát ketten is akarják – ő és Isten, csak Isten sokkal nagyobb rálátással és bölcsességgel. Ezért az egyén a saját legfőbb javát keresve jobban teszi, ha Istenre hagyatkozik, Istennél van a teljesebb ismeret, a tökéletes forgatókönyv. Ezen a ponton válhat hívővé a gondolkodó ember. Isten egy pillanatra sem másodhegedűs.

    Az utolsó pillanatban is megtérhet bárki, ahogy a folyamatosan rosszul döntő ember is dönthet jól az utolsó körben. Csakhogy addigra már olyan sok kárt okozott magának és a szeretteinek, hogy ez nem jelent fájdalommentes kiszállást az addigi életéből. Visszanézve rájön, mi mindent csinálhatott volna jobban, okosabban, ha előbb ismeri fel Istenben a legfőbb javának forrását.

    Ehhez képest a predesztinációban hívő ember teljes ellentmondásba kerül: azt gondolja, hogy élete filmjének egyszerre statisztája és passzív nézője. Ami nonszensz. Ha igaz lenne a predesztináció, akkor nem lenne semmiféle tanítás, semmiféle szabály, mert ezek szabad akaratot és többé-kevésbé tudatos döntést feltételeznek. A puszta tény, hogy vannak isteni szabályok, és van tanítás, logikailag bizonyítja, hogy kizárt a predesztináció.

    Ez csak egy apró részlet, a poszt nagyon jól sikerült. Köszönöm a szépen kifejtett gondolatokat.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      A szabad akarat számomra egyik legnagyobb problémája, hogy – attól függetlenül, hogy van-e vagy nincs – az embernek egyszerűen nincs ereje hozzá. Nem képes ellenálni a különböző, leginkább bűnös befolyásoknak, és sok esetben hiába állítjuk, hogy szabad, mégsincs ereje megélni a szabadságot.

  • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

    Bocsánat, most jutott eszembe, hogy van értelme pozitív félpredesztinációról beszélni, vagyis arról, hogy Isten alapvetően mindenki üdvösségét akarja, mindenkit terelget arra az útra, amelyen ezt elérheti.

    A szenvedés legegyszerűbb működőképes magyarázata, hogy arányos az üdvösség felé vezető ösvényhez képesti távolsággal. Aki közel igyekszik maradni az ösvényhez, az sem úszik meg minden szenvedést, talán mert részben mások terheit is viszi, de kevesebb szenvedésben lesz része, mint annak, aki tudatosan és tartósan távol tartja magát az isteni ösvénytől.

    Ez a létünk egyik nagy paradoxona: a szenvedés az öntörvényűségünkkel arányos. Azért akarunk öntörvényűek lenni, mert úgy tűnik, hogy így lesz kevesebb a szenvedés, és lassan kiderül, hogy fordítva van. Aki a saját útján akarja megvalósítani magát, az nem ér célt. Aki Istenen keresztül – azaz némi önfeladást bevállalva – szeretné magát megvalósítani, az pedig célba ér.

  • Gravatar for Biblias Biblias szerint:

    Ha megengeded kérném a segítségedet egy dolog tisztázásában.

    “Fontos azt is leszögeznünk, hogy a Bibliában sehol sincs megírva, hogy a megtérésnek mennyi idő alatt kell végbemennie; sem az, hogy tudnunk kell a pontos dátumát; sem az, hogy milyen imát kell elmondani hozzá. Hogy ez egy pillanat alatt ment-e végbe, vagy hosszú évek lassú változásának eredménye, az is teljesen mindegy. Az ilyen és ehhez hasonló kitételeket csak jóval később találták ki a különböző közösségek, tagjaik „szűrésére”. A Biblia azonban nem tulajdonít jelentőséget ezeknek a dolgoknak.”

    A kérdésem a következő: Ha abból indulok ki hogy az Istennel való kapcsolat mindig mindenkor egy Isten által meghatározott szövetségi formáéban jött/jöhet létre.Mert ez az írásokból egyértelműen kitűnik. Akkor nyilván minden ilyen szövetségkötésnek ideje és helye van. Azt el tudom képzelni hogy valaki elfelejti nem emlékszik annak pontos dátumára de azt gondolom egy ilyen csodálatos esemény mint a megtérés és az arra kapott Isteni újjászületés azaz a szövetség létrejötte nem egy hétköznapi dolog ami nem lenne pontosan behatárolható. Ha nincs pontos dátuma honnan tudom hogy mikortól vagyok keresztény, vagy csak folyamatában válok azzá? Akkor mi a garancia hogy most bent vagyok e az Új szövetségben vagy nem vagyok benne. Mert nem mindegy hogy bent vagyok és kegyelemből megtartatok hit által. Vagy nem tudom hogy bent vagyok e mert hiszen azt írtad ez lehet akár hosszú évek folyamata is. Akkor az ilyen hívő aki szerinted akár évekig tartó megtérési szövetségkötési folyamatban is lehet vajon rendelkezik üdvösséggel vagy nem? Megköszönöm a válaszod.

    • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

      Külsős vélemény, míg Theó Logosz törpöl:

      A Megváltás egy keretszerződés, amely minden idők minden megtérőjére automatikusan kiterjed. Nem kell hozzá egyéni kontraktus, dátummal, szárazbélyegzővel, miegymás.

      Mivel nem kapsz teljesítésigazolást, a megtérésed nanoszekundumát nem fogod tudni, az istenkapcsolatodról sem lesz flow chart-od. Az imaéleted intenzitását nem jelzi grafikon, még egy iciri-piciri színes kördiagram sem. Költség-haszon elemzés nem elérhető. 🙂

      A Megváltás folyamatszervezési elve nem eljárás-, hanem eredménycentrikus. És működik!

  • Gravatar for Biblias Biblias szerint:

    Köszönöm bár úgy érzem nem kaptam érdemben választ a kérdésemre. Bár lehet ha teológus lennék ez egy remek válasz lenne. 🙂

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Kedves Biblias!

      Igen, a szövetségkötések mindig meghatározott formában és időben jönnek létre, a kérdés számomra az, hogy a megtérést mennyire hasonlíthatjuk a többi bibliai szövetségkötéshez (pl. Ábrahám, Mózes stb.). Azok tényleg konkrét időponthoz és helyhez köthető események voltak, de a megtérést nem szabad ezekhez hasonlítani. Ez nem azt jelenti, hogy a megtéréshez nincsen szükség szövetségre, mert nagyonis van, de az a szövetség tejesen időponthoz és helyhez köthetően már megtörtént a Golgotán. Ott minden emberért megtörtént a szövetségkötés. A megtérés ezért gyakorlatilag nem szövetségkötés, hanem a már megkötött szövetség elfogadása. (A Biblia pl. sehol nem nevezi a megtérést szövetségnek!) A megtérést tehát nem nevezhetjük és nem is hasonlíthatjuk a bibliai szövetségkötésekhekhez.

      Félreértés ne essék, nem fogalmakon akarok lovagolni, de sajnos az ilyen jelentéktelennek tűnő különbségek vezethetnek oda, hogy a megtérőkön olyan dolgokat kérjünk számon, amik pl. a szövetségkötés ismérvei (hol, mikor, milyen módon történt és szabályos volt e?). Sajnos volt dolgom olyan emberekkel, akik életét különböző kisközösségek vezetői olyan megtérési ismérvek követelésével nyomorították meg, amelyek hasonló fogalmi tévedéseken alapultak.

      Úgy gondolom nem az a lényeges, hogy azt tudjam, hogy mikortól vagyok keresztény, hanem az, hogy azt tudjam: az vagyok. Ha valaki tudja a megtérési időpontját, az nagyon jó, de ha valaki nem tudja, az sem jelenti, hogy ő biztosan nem egy megtért valaki. Kérdés az is, hogy mit kellene a megtérés pontjának megjelölnünk? Mivel a megtérés egy folyamat, ami mindenkinél különböző sebességgel megy végbe, melyik pontja a fontos? Az ember bűnösségre való ráébredése? Az összetörettetés? A bűnbánat? Az ima? A hit csírái? A biztos hit? A bűnös élet elhagyása? Ha az utóbbi, akkor milyen mértékben? És a dolog Isteni oldaláról még nem is szóltam…

      Hadd hozzam a saját példámat: Könyvből tértem meg, keresztények bármilyen közbejárása nélkül. Ráébredtem bűnös mivoltomra és Imádkoztam bűnbocsánatért Istenhez. Ez volt a megtérésem? Mondhatjuk, hogy igen. Ám ezután még sokáig nem szakítottam régi életemmel, mert nem éreztem a hétköznapi bűneim súlyát. Nevezhető megtértnek az az ember, aki bár hisz Istenben, de az életében semmi változás nem történt? Akkor ezek szerint mégis csak akkor tértem meg, amikor végre elkezdtem kitisztítani az életemet? Rendben, de mekkora tisztaság kell ahhoz, hogy azt a szintet elérjem, hogy megtértnek nevezhessenek?

      Egy utolsó gondolat: Ismerek olyan embereket, akik gyermekkoruktól kezvde – nyilván Isten különös kegyelme folytán – hisznek. Soha nem kételkedtek Isten létében, sőt egész életükben teljes természetességgel kezelték Isten létezését, átérezték a bűneik súlyát, a kegyelem szükségességét és azt, hogy Jézus megváltotta őket. Nem emlékeznek megtérési élményre, mégis keresztények. Közelről is ismerek ilyet, hiteles ember.

      Szeritem a lényeg, hogy a megtérésünk garanciája nem önmagunkban, vagy a megtérési körülményeinkben van, hanem Jézusban. Jézus ígéretében, hogy aki hisz Őbenne, annak örök élete van. Ha valaki ezt hiszi és éli, mi egyéb kellhet?

  • Gravatar for Biblias Biblias szerint:

    Szép hétvégét! Köszönöm hogy szántál időt a kérdésemre.
    “A Biblia pl. sehol nem nevezi a megtérést szövetségnek!”
    A biblia van hogy nem beszél direkt pl a szentháromságról vagy nem szerepel benne az okkult szó stb mégis tudjuk amikor erről beszélünk hova tegyük a dolgot.
    ” de az a szövetség tejesen időponthoz és helyhez köthetően már megtörtént a Golgotán. Ott minden emberért megtörtént a szövetségkötés. ” Igen! Ámen! De ez az Isteni oldal. Én viszont az emberi oldallal kapcsolatosan kérdeztem a kérdésemet. /Tényleg ne legyen félreértés,én magam sem akarok se szavakon lovagolni se üres gyermeteg szóharcot előidézni. Őszintén érdekel a véleményed ezért is írtam./ Értem amit leírtál és nagyon hasonlóan is gondolom. lehet másként kéne fogalmaznom.. Most Nikodémuszra gondolok és arra a beszélgetésre amit Jézussal folytatott. Isten félő volt a Szanhedrin tagja kiemelkedő tudású farizeus az írások ismerője. Mégis meglepő módon Jézus arra kérte szülessen felülről hogyha a menybe akar jutni. Na és ezért gondolom hogy nyilván amikor az ember úgymond újjászületik,akkor ezt biztosan tudja, hiszen így tudná azt válaszolni hogy igen nekem ezt még meg kell tennem, vagy nekem már nem kell mert megtörtént az életemben. Azaz elfogadtam azt a kegyelmi ajándékot amit értem is és mindenkiért meghozott az Isten az Ö Fiában. Már nem tartozom a test és vér kategóriába amiről azt mondta az Úr hogy az ide tartozó emberek nem öröklik Isten országát. “Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.” Nyilván ennek kell lenni egy pontnak az ember életében, amikor megtörténik.
    Bárcsak jobban ki tudnám fejezni mi az amit hiányolok. Addig is átolvasom ismét amit írtál, és köszönöm.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      Részemről semmi félreértés, örülök, hogy együtt gondolkodunk.

      A fogalmi tisztázást azért tartom fontosnak, mert minél többet tanulmányozom a Bibliát, annál inkább azt tapasztalom, hogy a szerzők hihetetlen – mondhatnám ihletetten isteni – pontossággal fogalmaznak, és ez nem véletlen. Maga a görög nyelv különösen is alkalmas olyan teológiai finomságok kifejezésére, amit pl. magyarul csak hosszú körmondatokban tudnánk megtenni. Ezt csak azért írom, mert a szövetség és megtérés határozottan nem ugyanazzal a jelentéssel bíró fogalmak.
      Amit írtál (“A biblia van hogy nem beszél direkt pl a szentháromságról vagy nem szerepel benne az okkult szó stb mégis tudjuk amikor erről beszélünk hova tegyük a dolgot.”) az azért nem jó példa, mert igaz, hogy az “okkult” vagy a “Szentháromság” fogalmak nem szerepelnek a Bibliában, de a szövetségkötés igen, és nem a megtérést jelenti. Más a kettő, nem azonosítható.

      “Na és ezért gondolom hogy nyilván amikor az ember úgymond újjászületik,akkor ezt biztosan tudja, hiszen így tudná azt válaszolni hogy igen nekem ezt még meg kell tennem, vagy nekem már nem kell mert megtörtént az életemben.”
      Egyetértek. Nem is ezzel van a problémám, hanem az időponthoz kötéssel. Egy keresztény szerintem is biztosan tudja, hogy újjászületett, sőt újjászületése előtt azzal is tisztában volt, hogy szükséges újjászületnie. Abban nem vagyok biztos, hogy ezt mindenkinek tudnia kell valamilyen időponthoz kötnie. Alapvetően Pál apostol megtéréséből indulunk ki, de sehol nincsen az megírva, hogy annak mindenkinél hasonló gyorsasággal kell lezajlania. Én a megtérésemre nem egy pontként, hanem egy kb. fél éves időintervallumként gondolok és ezzel nem vagyok egyedül. Tudom, honnan jöttem és hova kerültem, de nem tudok időpontot rendelni az eseményhez. A megtérés egy folyamat, és egy folyamatot – főleg ha nem gyorsan lezajló, hanem elhúzódó folyamatról van szó – elég nehéz egy időponthoz kötni. Ha valakinél ez gyorsan zajlik le, akkor persze lehetséges egy időponthoz kötni, ezt nem is vitatom, de azt sem gondolom, hogy akinek ez nem egy “pontszerű” esemény volt, annál ne lenne valami rendben.

  • Gravatar for Biblias Biblias szerint:

    Szia!
    Magam is örülök az együtt gondolkozásnak! Ez igen nagy kincs manapság. Azt vettem észre talán egy pont van amikor elbeszélünk egymás mellett. A megtérés az egy folyamat írod. Amit értek is. De az a megtérés amiről én beszélek az amelyikre Isten válasza a felűről születés az egy egyszeri konkrét térben és időben valamennyire pontosan behatárolható /persze előfordulhat hogy valaki elfelejti/ Mert ahogy írtad is nem az számít mikortól keresztény valaki,hanem hogy keresztény. Ezzel is teljesen egyetértek. Csak én azt tapasztalom hogy van egy úgynevezett nagybetűs MEGTÉRÉS amikor is újjászületik az ember. S belép Isten családjába a megváltottak közösségébe.Élő kő lesz a Szent Lélek/Szellem által amivel épül az egyház. Ezután ahogy Jézus mondta már nincs szüksége hogy egészen megmosdjon csupán a lábát kell rendszeresen megmosni. Azaz innentől kezdve érvényes és igaz hogy a megtérés egyben egy folyamat is. Hiszen még ahogy az írás mondja nem álltunk ellen mindvégig a bűnnel szemben. Tehát nyilván bár nem szükségszerű de hívő is követhet el vagy ismerhet fel az életében Isten szentségét sértő dolgot bűnt, amiből aztán meg kell térnie ami természetesen egy folyamat mert ez nevezzük megszentelődésnek.
    Áldott hétvégét neked és szeretteidnek.

    • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

      “A megtérés az egy folyamat írod. Amit értek is. De az a megtérés amiről én beszélek az amelyikre Isten válasza a felűről születés az egy egyszeri konkrét térben és időben valamennyire pontosan behatárolható /persze előfordulhat hogy valaki elfelejti/ Mert ahogy írtad is nem az számít mikortól keresztény valaki,hanem hogy keresztény. Ezzel is teljesen egyetértek. Csak én azt tapasztalom hogy van egy úgynevezett nagybetűs MEGTÉRÉS amikor is újjászületik az ember. S belép Isten családjába a megváltottak közösségébe.”

      Azt hiszem, most már értem, mire gondolsz. Különböző oldalról közelítettük meg a témát, de alapvetően nem ütközik a véleményünk. Isten áldjon!

  • Gravatar for Biblias Biblias szerint:

    Látom az Új nyárias témaválasztásod.:) Isten áldjon téged is! Ahogy időm engedi örömmel nézek majd be ismét!

  • Gravatar for Papp János Papp János szerint:

    A megtérés röviden: bűnbánattal kezdődik, és újjászületéssel végződik. A többi mind igaz amit leírtál. Gratulálok a bloghoz, végre egy normális, építő, gondolkoztató, alaposan áttanulmányozott írás magyarázatot találtam. Isten áldását kívánom továbbra is!

  • Gravatar for Gábor Gábor szerint:

    Bocsi, hogy beleszólok, de nem lehet, hogy egy picit elbeszéltetek egymás mellett és itt már valójában a megigazulásról és a megszentelődésről van szó? Van egy remek puritán írás a témában: Megigazulás és megszentelődés: miben hasonlóak és miben különböznek?



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.