Ökumené?! 2.

Az Egyház egységének oka és mintája Jézus és az Atya egysége. Ez az egység ezért lelki értelemben mindig is fennáll, azonban ez nem jelenti azt, hogy nem kell a konkrét, mindennapi megvalósulásáért küzdenünk.

“De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.” (Jn 17,20-23)

A fenti igerészlet Jézus főpapi imájából való. Ez a szakasz azért is megdöbbentő számomra, mert itt Jézus gyakorlatilag értünk, mai keresztényekért imádkozik. Azt kéri, hogy legyünk egyek úgy, ahogyan Ő egy az Atyával, ami a tökéletes egység. Miért kéri ezt? Miért fontos neki, hogy ilyen teljes közösségben legyünk egymással?

“Hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek.”

Az előző részben tisztáztuk az egyháznak mint Krisztus testének a fogalmát. Eszerint a mennyei egyháznak nemcsak a hívők a tagjai, hanem maga Krisztus is, aki házasságra – vagyis tökéletes egységre – lépett egyházával. Lelki értelemben tehát csak egy egyház létezik. Ha valaki tehát elutasítja az egységet, akkor vagy kilép ebből az egyházból, vagy másokat próbál kiszorítani belőle. Sok szomorú példa mutatja, hogy ha valakinek mindig van valami baja a test többi részével, könnyen végzi a testen kívül, kiszakítva magát abból. Sok tévtan és eretnekség született már így. Ha valaki Krisztusban akar maradni, annak meg kell békülnie a test többi tagjával.

“Hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem (…), hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem.”

Kicsoda Jézus a világ szerint? Egy názáreti ács törvénytelen gyereke? Mária Magdolna szerencsétlenül járt szeretője? Zsidó reformtanító? – csak néhány gondolat abból a sokféleségből, amit a világ hisz Jézusról. Jézus szerint a benne hívők egysége eszköz arra, hogy a világgal felismertesse, ki is Ő valójában. Sajnos ennek a negatív oldalát tapasztaljuk napjainkban. A kereszténység nem egységes, és nem is hiszi el a világ, hogy Jézust Isten küldte.

“És úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.”

A kereszténység egyre többször válik a világ gúnyos tréfáinak célpontjává. Sokan kárörvendően tekintenek fogyására, a társadalmi, erkölcsi kérdésekben való egyre nagyobb térvesztésére. Látható a kereszténységen, hogy Isten szereti? Felismerhető, hogy úgy szeret minket, mint saját Fiát? Láthatóvá válhat egyáltalán, miközben sokszor még elviselni sem tudjuk egymást, nemhogy szeretni?

Az egység következménye sokféle áldás, amit azonban napjainkban kevéssé tapasztalunk, a szétszakítottság következményeit viszont naponta átéljük. Az ökumené hogyanjáról persze lehet, sőt talán kell is vitatkozni, de a szükségességéről és a miértjéről véleményem szerint nem szabad. Azért nem, mert amiket Jézus a keresztre feszítése előtti imájában mondott, azokat az Őt követők nem vehetik semmibe. (Folyt. köv.)

A sorozat további részei

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

6 hozzászólás

  • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

    Furcsának találom, hogy a poszt szerzője a kereszténység egyik oldalágán tartózkodva, azaz szakadárként beszél egységről.

    Az egység meg sem bomlott volna az oldalág létrejötte nélkül, a megosztottság azonnal megszűnne az oldalág szőlőtőre való visszatérésével.

  • Gravatar for dér katalin dér katalin szerint:

    Az előttem szóló VL övön alul zúz, és csúnyán csúsztat. Ez renonsz!!! 🙁

  • Gravatar for sefatias sefatias szerint:

    Az a katolikus egyház, amely kinövesztette magából az oldalágakat, nem ugyanaz, mint a mai katolikus egyház. A katolikus egyház pont a reformációnak köszönheti, hogy visszavetta bból az elvilágiasodásból, ami azóta kitudja hová fajult volna. Komoly kérdés számomra, hogy ha Luther idejében is ilyen lett volna a r.k. egyház, akkor is lett volna-e reformáció. Nem véletlen, hogy az evangélikus és a katolikus egyház tíz éve dolgozik azon, hogy mik a módjai a közeledésnek egymás felé. Mintha szándékot látnék a visszatérésre. Azok akik 500 évvel ezelőtt “szakadárokká” váltak egy bűnökkel megterhelt egyházat hagytak ott. Egy jó lelkiismeretű keresztény nem járna olyan gyülekezetbe, ahol a lelkipásztor hétvégi bulijai prostikkal megtömött orgiák, és ahol a gyülekezet pénzéből a lelkész luxus életet biztosít magának, ráadásul a házimunkát is a hívekkel végezteti el bűnbocsánatért. a presbiterek pedig boldogan követik a lelkipásztort

  • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

    Rátapintottál a lényegre. Észre kell vennünk, hogy napjainkra mindegyik felekezet változásokon ment keresztül. Fel kell végre hagyni a középkori egyházképek kivetítgetésével és azzal, hogy 500 éves “bűnöket” kérünk számon egymáson. Ez értelmetlen badarság. Örülök, hogy egy olyan korban élhetek, amikor az egyházak vezetői közül is egyre többen tartják fontosnak a krisztusi egységet.

  • Gravatar for sefatias sefatias szerint:

    🙂 He-he… pedig elolvastam volna

  • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

    Ne gonoszkodj… 🙂



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.