Duccio di Buoninsegna: Jézus és a samáriai asszony
Duccio di Buoninsegna: Jézus és a samáriai asszony

A samáriai asszony 2.

Jorsits Attila,

Jézus egy rosszéletű asszony negatív példáját állítja elénk, vagy valami egész másra hívja fel a figyelmet?

Mi az első gondolat, ami a samáriai asszonyról eszünkbe jut? Valószínűleg az, hogy bűnös. Én is sok prédikációban hallottam, internetes cikkekben, könyvekben olvastam már ezt a mai fejjel logikusan levonható következtetést a szerencsétlen sorsú nőről. Erre a vélekedésre a magyarázók Jézus alábbi szavai alapján jutnak:

“Jézus így szólt hozzá: Menj el, hívd a férjedet, és jöjj vissza! Az asszony így válaszolt: Nincs férjem. Jézus erre ezt mondta: Jól mondtad, hogy férjed nincs, mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem férjed: ebben igazat mondtál.” (Jn 4,16-18)

A bűne a paráznaság; öt férje volt már, és jelenleg házasságon kívüli kapcsolatban él egy hatodik férfival. Az, hogy bűnben él, igaz, de a korabeli viszonyok és életkörülmények ismeretében kérdéses, hogy mindezért ő mennyiben felelős. Nem tartom jogosnak azokat a magyarázatokat, amelyek egyértelműen az asszony bűnének tulajdonítják ezt a helyzetet.

Jézus korában egy nő a saját sorsának alakításáért, változtatásáért nem sokat tehetett. Általában nem férjhez mentek, hanem férjhez adták őket, ami mai szemmel nézve elég szörnyűnek tűnhet, de akkoriban egy nő egyedül így érezhette magát hosszú távon biztonságban. Számukra ugyanis mindig kellett egy férfi (apa, férj, testvér, nagykorú fiúgyermek), akinek a pártfogása alá tartoztak. Nők ugyanis nem szólhattak bele hivatalos ügyekbe, peres kérdésekben sem képviselhették a saját érdekeiket. Saját tulajdonuk (pl. örökölt földrész) ugyan lehetett, de a fentiek miatt ezt hosszú távon – férfi pártfogó nélkül – nem tudták megtartani.

A szegény családból származó nők pedig még jobban rá voltak szorulva egy pártfogóra, mert az apjuk halála után, ha férfitestvérük sem volt, szó szerint teljesen védtelenek maradtak. Egy pártfogó nélküli szegény nő számára tehát létkérdés volt egy férfival való kapcsolat, amire esélyt a házasság biztosított. Ebből következik, hogy az ilyen nők mindent igyekeztek megtenni azért, hogy a férjük elégedett legyen velük. Ráadásul válást is csak a férfi kezdeményezhetett – ő azonban szinte bármilyen indokkal –, és mivel vagyonmegosztás nem volt, az elbocsátott asszony sokszor nincstelenné vált.

Ha feltételezzük, hogy a samáriai asszony nem megözvegyült ötször, hiszen ez elég valószínűtlen, hanem ötször elbocsátották, akkor ez a tény fontos kérdést vet fel. Öt elbocsátás mögött már alapos indokot sejthetünk. Mi lehetett az? Az, hogy rendszeres félrelépő vagy elviselhetetlen házisárkány lett volna, elég hihetetlen indoknak tűnik annak fényében, hogy ezzel minden alkalommal a létbiztonságát kockáztatta volna. A Jézussal való beszélgetése során kiderül, hogy nem volt átlag alatti intelligenciájú sem. Mi lehetett tehát az ok, amiért öt férfi is elbocsátotta? Ilyen indok lehetett például a meddőség, vagy az, hogy csak lányai születtek. Így az is érthető lenne, hogy a hatodik férfi miért nem vette magához törvényesen, miért csak ágyasnak tartotta.

Az elbocsátások indokát nem írja le a Biblia, de biztos, hogy az nem a ma leginkább hangoztatott magyarázat, miszerint a samáriai asszony egy rossz életű nőszemély lett volna. Ez a kor szokásainak és törvényeinek ismeretében nagyon valószínűtlen. A történet szempontjából sem mellékes, hogy tisztában legyünk az asszony helyzetével, ugyanis az ige középpontjában így már nem egy bűnös asszony leleplezése, hanem valami más áll… (Folyt. köv.)

A sorozat további részei

Ha érdekesnek találtad, add tovább:
Facebook Twitter Google+

A bejegyzés linkje: https://www.teologiablog.hu/a-samariai-asszony-2/
Copyright © 2012 - 2018 Jorsits Attila - www.teologiablog.hu