A samáriai asszony 2.

Jézus egy rosszéletű asszony negatív példáját állítja elénk, vagy valami egész másra hívja fel a figyelmet?

Mi az első gondolat, ami a samáriai asszonyról eszünkbe jut? Valószínűleg az, hogy bűnös. Én is sok prédikációban hallottam, internetes cikkekben, könyvekben olvastam már ezt a mai fejjel logikusan levonható következtetést a szerencsétlen sorsú nőről. Erre a vélekedésre a magyarázók Jézus alábbi szavai alapján jutnak:

“Jézus így szólt hozzá: Menj el, hívd a férjedet, és jöjj vissza! Az asszony így válaszolt: Nincs férjem. Jézus erre ezt mondta: Jól mondtad, hogy férjed nincs, mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem férjed: ebben igazat mondtál.” (Jn 4,16-18)

A bűne a paráznaság; öt férje volt már, és jelenleg házasságon kívüli kapcsolatban él egy hatodik férfival. Az, hogy bűnben él, igaz, de a korabeli viszonyok és életkörülmények ismeretében kérdéses, hogy mindezért ő mennyiben felelős. Nem tartom jogosnak azokat a magyarázatokat, amelyek egyértelműen az asszony bűnének tulajdonítják ezt a helyzetet.

Jézus korában egy nő a saját sorsának alakításáért, változtatásáért nem sokat tehetett. Általában nem férjhez mentek, hanem férjhez adták őket, ami mai szemmel nézve elég szörnyűnek tűnhet, de akkoriban egy nő egyedül így érezhette magát hosszú távon biztonságban. Számukra ugyanis mindig kellett egy férfi (apa, férj, testvér, nagykorú fiúgyermek), akinek a pártfogása alá tartoztak. Nők ugyanis nem szólhattak bele hivatalos ügyekbe, peres kérdésekben sem képviselhették a saját érdekeiket. Saját tulajdonuk (pl. örökölt földrész) ugyan lehetett, de a fentiek miatt ezt hosszú távon – férfi pártfogó nélkül – nem tudták megtartani.

A szegény családból származó nők pedig még jobban rá voltak szorulva egy pártfogóra, mert az apjuk halála után, ha férfitestvérük sem volt, szó szerint teljesen védtelenek maradtak. Egy pártfogó nélküli szegény nő számára tehát létkérdés volt egy férfival való kapcsolat, amire esélyt a házasság biztosított. Ebből következik, hogy az ilyen nők mindent igyekeztek megtenni azért, hogy a férjük elégedett legyen velük. Ráadásul válást is csak a férfi kezdeményezhetett – ő azonban szinte bármilyen indokkal –, és mivel vagyonmegosztás nem volt, az elbocsátott asszony sokszor nincstelenné vált.

Ha feltételezzük, hogy a samáriai asszony nem megözvegyült ötször, hiszen ez elég valószínűtlen, hanem ötször elbocsátották, akkor ez a tény fontos kérdést vet fel. Öt elbocsátás mögött már alapos indokot sejthetünk. Mi lehetett az? Az, hogy rendszeres félrelépő vagy elviselhetetlen házisárkány lett volna, elég hihetetlen indoknak tűnik annak fényében, hogy ezzel minden alkalommal a létbiztonságát kockáztatta volna. A Jézussal való beszélgetése során kiderül, hogy nem volt átlag alatti intelligenciájú sem. Mi lehetett tehát az ok, amiért öt férfi is elbocsátotta? Ilyen indok lehetett például a meddőség, vagy az, hogy csak lányai születtek. Így az is érthető lenne, hogy a hatodik férfi miért nem vette magához törvényesen, miért csak ágyasnak tartotta.

Az elbocsátások indokát nem írja le a Biblia, de biztos, hogy az nem a ma leginkább hangoztatott magyarázat, miszerint a samáriai asszony egy rossz életű nőszemély lett volna. Ez a kor szokásainak és törvényeinek ismeretében nagyon valószínűtlen. A történet szempontjából sem mellékes, hogy tisztában legyünk az asszony helyzetével, ugyanis az ige középpontjában így már nem egy bűnös asszony leleplezése, hanem valami más áll… (Folyt. köv.)

A sorozat további részei

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

4 hozzászólás

  • Gravatar for Nagy Erzsébet Nagy Erzsébet szerint:

    Tetszik a fejtegetés 🙂

  • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

    Köszönöm.

  • Gravatar for Sytka Sytka szerint:

    Attila, hát ez tök jó volt! Sosem gondoltam ezt így végig, de valóban van plauzibilitása.

    Az is tény, hogy az asszony szokatlan órában – délben – ment a kúthoz (a megszokott esti időpont helyett). Ez azt mutatja, valószínűleg kerülni akarta az emberek társaságát. Többen erre hivatkozva vélik úgy, hogy szégyellte magát – márpedig az ember csak akkor szégyenli magát, ha van mit szégyellnie. Vagyis “vaj van a füle mögött”. Igen ám, de arra senki nem gondol, hogy az ember két okból is “bújkálhat”:
    – mert szégyelli magát, hiszen valóban tett valami rosszat
    – mert nem akar magyarázkodni, másokat győzködni, noha semmi rosszat nem tett, hanem belekeveredett valamibe

    S valóban, itt felmerülhet a második lehetőség is. Ebben az esetben érthető, miért kerülte az asszony a többiek társaságát, és nem kell feltétlen velejéig romlott bűnösnek lennie. Mindazonáltal jó az óvatosság, nehogy eiszegézis legyen az exegézisből! 😛

  • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

    Kedves Sytka! Sajnálom, de az első hozzászólásod valamiért a spamek között landolt. Visszatettem és – ha nem bánod – a másolatot elrejtettem.
    No, a lényeg: Jó, hogy felhoztad a déli vízhordás kérdését, amivel kapcsolatban elég sok magyarázatot olvasni, hallani. De ahogy Te is írtad, ezek a magyarázatok – bár sokszor ugyanarra futnak ki – nem elég meggyőzőek. Ez szerintem is így van. Most nem akarom lelőni a poént (erről a következő bejegyzésben még írni akarok) de természetesen az általad felvetett második lehetőség is szóba jöhet. Sőt, még van egy harmadik, legkevésbé emlegetett megoldás is. 😉



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.