Ökumené?! 1.

Ez a sorozat az ökumené bibliai alapjairól, jelentőségéről fog szólni, nem megkerülve a legfőbb kérdést: kell ez nekünk egyáltalán?

“A férfi ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom.” (Ef 5,31-32)

Mielőtt az ökumenével bármilyen szinten foglalkozni kezdenénk, tisztáznunk kell néhány alapvető kérdést az egyház mibenlétével kapcsolatban. Mi is az a nagy titok (misztérium), amit Jézus és az apostolok így neveznek: egyház?

A keresztény teológia már a kezdetektől különbséget tesz földi és mennyei egyház között. A különbség nem pusztán abban áll, hogy a földi egyház tagjai még itt élnek velünk, a mennyeié pedig már Krisztusnál. Van ennek más értelme is. Amikor a kereszténység államvallássá lett, emberek tömegei kezdtek csatlakozni az egyházhoz, olyanok is, akiket nem a Krisztusban való hit, hanem egyéb érdekek vezettek. Egyháztagokká lettek az ilyen emberek? Igen is meg nem is. A földi intézménynek tagjai lettek, de spirituális értelemben, a hívők közösségének már nem. Másrészt az egyháztörténet során nem egyszer lettek kirekesztve olyanok a földi intézményből, akiknek egyetlen hibájuk a megalkuvást nem tűrő hitük volt. Tehát a földi egyház tagjai ilyen értelemben nem mindig estek vagy esnek egybe a mennyei egyházhoz tartozók tagságával; a kettő határait egyedül Isten ismeri.

Azért tartottam fontosnak mindezt leírni, mert ebből a példából kiindulva könnyebb megérteni Pál apostol egyházfogalmát, aki az egyházat Krisztus testének (1Kor 12) nevezi. Az egyház tagjai Pálnál a hívők közössége (a mennyei egyháztagok), az egyház pedig magának Krisztusnak a teste – tehát Krisztus is része a testnek, vagyis az egyháznak! Amikor arra a kérdésre keressük a választ, hogy ez mit is jelent, akkor nézzük meg a bejegyzés elején olvasott igeszakaszt:

“A férfi ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom.” (Ef 5,31-32)

Döbbenetes misztérium! Miért írja Pál apostol a házasságról szólva, hogy ezeket a dolgokat Krisztusról és az egyházról mondja? Mert így alapította Krisztus az egyházat. Nem véletlenül használja Jézus is a vőlegény és a menyasszony képét önmaga és az egyház kapcsolatára. Hiszen – és most kövessük a fenti igét – a férfi (Jézus) elhagyta mennyei Atyját, és ragaszkodik feleségéhez (az egyházhoz), és lettek ketten egy testté (az egyház mint Krisztus teste). Krisztus tehát végső és visszafordíthatatlan egységre lépett egyházával, és ez Isten szemében immár szétválaszthatatlan. Így lett az egyház Krisztus testévé.

Az egyházat, találó képpel élve, szokták Krisztus varratlan (eredetileg egy darabból álló, egyben szőtt) köntösének nevezni, az egyház mai sokfelé szakítottságát pedig e varratlan köntös szétszakítottságával leírni. A helyzet azonban még ennél is sokkal durvább. Nem Krisztus köntösét, hanem Krisztus testét, magát Krisztust szakítottuk szét, és ma is szaggatja, tépi mindenki, aki nem akarja az egyháznak, vagyis az Ő testének egységét. (Folyt. köv.)

A sorozat további részei

A szöveg forrása:
Copyright © 2012 - 2017 - www.teologiablog.hu

19 hozzászólás

  • Gravatar for Sefatias Sefatias szerint:

    Nagyon szeretem a tiszta, érthető, könnyen olvasható ám mégis igen súlyos gondolatokat közlő írásaidat. Ez a poszt is nagyon tetszik. Pont az a téma ami engem is nagyon érdekel. Kíváncsi vagyok, hogy te hogyan bontogatod ki. Mert én egy fórró és betonfejű ember vagyok. És nekiesek az ilyen témának. Kellenek nekem az ilyen higgadt, tiszta gondolkodásra serkentő írások

    Ám ha mi szétszaggattuk Krisztus testét, akkore mi van az igérettel, hogy semmi kár nem érheti? (most hirtelen nem jut eszembe a vers)

  • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

    Köszönöm. Sokszor úgy látom, hogy a nagy felekezeti szóharcok között pont azt hagyjuk figyelmen kívül, amit a Biblia tanít, pedig ebben a kérdésben is az a legfontosabb. Ezeket próbálom összeszedni ebben a sorozatban, szerintem döbbenetes dolgokat tárnak elénk.

    Az igével kapcsolatban nem tudom, melyikre gondolsz, ha megtalálod, írd meg.

  • Gravatar for endi endi szerint:

    Amelyik egyházban súlyos tévtanítások vannak (pl katolikus) azokkal normális keresztény nem ökumenézik szerintem.
    Kisebb egyházak között (már amelyik nem tartja magát egyedül üdvözítőnek) szerintem elég jó együttműködés van.

  • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

    Érdemes elgondolkodni azon, hogy bár a bejegyzés nem a felekezetekről szólt (hanem a lelki egyházról), mégis miért a felekezeti viták jutnak az eszedbe. Sajnos a helyzet az, hogy hosszú évek ellenségeskedésének következményeként az ökumenéről az emberek nagy részének ez ugrik be, pedig ennek semmi köze a bibliai ökumenéhez. E sorozatnak pontosan az a célja, hogy mindent félretéve megnézzük, mit akar Jézus, mert csak ez számít. Hagyjuk egyelőre a felekezeti kérdéseket, figyeljünk Jézusra és az apostolokra, mert nagyon súlyos dolgokat mondanak. Minden negatív előfeltételezés pedig csak elhomályosítja szavukat.

    Végül ígérem, hogy a felekezeti különbségekről is ejtek majd szót. 🙂

  • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

    Egyetértek, hogy elvont értelemben egyetlen valódi egyház van, a mennyei, amelynek határait mi nem ismerjük, így azt sem tudjuk, pontosan hol a különbség a földi egyház(ak) és a mennyei között, illetve hol válnak el egymástól. Minden valódi keresztény ember definíció szerint tagja a mennyei egyháznak. (Ha tévesen összegzek, szóljatok.)

    Vegyük komolyan ezt a logikát: ha Luther valódi keresztény volt, akkor sosem tagadták ki a mennyei egyházból, és sosem lépett ki belőle megnősülve, később átkozódva. Ezek szerint ma is egység van, mindössze csalnak földi szemeink. Persze ez esetben mit ünnepelnek a protestánsok a protestantizmus napján? Az optikai csalódást?

    Csakhogy Luther átalakította a keresztény hit földi gyakorlását és teológiai felfogását, szerintem oly mértékben, hogy nem ismernének rá a határozottan zsidó apostolok. Luthernek élete vége felé sikerült feltalálnia a virulens antiszemitizmust, amely ellen a róla elnevezett (földi) egyház épp küzdelmet hirdetett – ez olyan móka, mintha a kommunisták problémának tekintenék Marx és Lenin osztályharc-modelljét, és álszentül felvennék a terjedése ellen a harcot. Fáj szembenézni azzal, hogy Luther egy szál gyarló ember volt, akinek részben igaza volt az akkori 1-2 pápával szemben, de nem volt kozmikus, örök igazsága az Egyház egészével szemben, ebben az összevetésben már eltörpül a vegyes életműve? Ki ígérhet ép ésszel olyat, hogy egyetlen ember pár évtized problémáihoz kötődő vallási alternatívája többet ér majd az évszázadok során fejlődő kollektív egyházi bölcsességnél, amely Jézusra és az apostolok igehirdetésére támaszkodik? Szerintem ilyet senki nem ígérhet, ilyet képzelni balgaság.

    Ha a mennyei egyház egységében minden keresztény hisz (én igen!), akkor az ökumené máris itt van közöttünk. Minek róla posztolni? Az a kérdés, milyen világi formát adhatunk ennek az egységnek – ez viszont rendesen felekezeti terep, ne kerülgessük a forró kását. A Római Katolikus Egyház egyenes ági folytatója az apostoli egyháznak, azaz formailag az egyetlen érvényes földi Egyház a mi kultúrkörünkben. Igaz, nem a római az egyetlen apostoli alapítású egyház, de a felekezeti vita kizárólag Rómával folyik, senki nem szidja nálunk a kopt egyházat, nem is akar senki oda csatlakozni Róma ellen tiltakozva. Ez gondolati zűrzavar, mert aki nem egy apostolok alapította egyház tagja, az nehezen tarthatja magát földi értelemben érvényesen kereszténynek, mennyei értelemben viszont egymagában is érvényes lehet. Célszerű eldöntenie, hogy érdekli-e a földi érvény (keressen apostoli folytonosságú egyházat), vagy elég neki a mennyei (akkor azt csinál, amit akar, de ne sértődjön meg, ha földi értelemben nem tartják kereszténynek). Protestáns egyház tagjának lenni hibrid megoldás, nonszensz – már a nevében is benne van. Jézus nem protestált, hanem új szövetséget hozott létre. Neki volt rá hatalma, de Luthernek?

    Tegyük fel, a Római Katolikus Egyház 50 évre méltatlanná vált az apostoli hagyományhoz (szerintem nem, de elméletileg ez feltételezhető), akkor jogos lehet erre az időre egy alternatívát felkínálni (pl. Luther vagy Kálvin modelljét), ám a probléma megoldódásával ezt az alternatívát meg kell szüntetni, hiszen ha az Egyház újra méltó az apostoli hagyományhoz, akkor az egység egyetlen érvényes földi helye.

    Egy párhuzam talán segít feldolgozni ezt a frusztráló helyzetet: tegyük fel, a Dalai Láma a kínai hatóságok bábjává válik, a tanítása elferdül, ezért a valódi buddhisták kénytelenek létrehozni egy alternatívát. Ha a kínai hatóságok nyomása megszűnik, a Dalai Láma tanítása ismét az eredeti fényben ragyog, akkor az alternatíva értelemszerűen okafogyottá vált, nem kérdés, hogy a földi egység a Dalai Lámán keresztül jön létre, az alternatíva nem mondhatja érvényesen, hogy ha egyszer létrejött, akkor bolond lenne megszűnni. Éppen ellenkezőleg: konkrét okból jött létre, az ok megszűntével bolond lenne fennmaradni.

  • Gravatar for sefatias sefatias szerint:

    >> E sorozatnak pontosan az a célja, hogy mindent félretéve megnézzük, mit akar Jézus, mert csak ez számít. Hagyjuk egyelőre a felekezeti kérdéseket, figyeljünk Jézusra és az apostolokra, mert nagyon súlyos dolgokat mondanak. Minden negatív előfeltételezés pedig csak elhomályosítja szavukat.<<

    Szívemből szóltál! És ami a legjobban tetszik, hogy bebizonyítottad nekem, hogy ezt a témát nem muszáj olyan otromba módon boncolgatni, ahogy én teszem. Persze ezen nem hiszem, hogy változtatni tudok, de boldoggá tesz a tudat, hogy így is lehet 🙂

  • Gravatar for sefatias sefatias szerint:

    Kedves Laci!

    Azt hiszem a kommentedben teljesen igazad van. Megtámadhatatlan.
    De csak akkor ha mindenki a te oldaladon állna, és mindenki azon a szemüvegen keresztűl nézne mint te.

    >> Célszerű eldöntenie, hogy érdekli-e a földi érvény (keressen apostoli folytonosságú egyházat), vagy elég neki a mennyei (akkor azt csinál, amit akar, de ne sértődjön meg, ha földi értelemben nem tartják kereszténynek). <<

    Sajnos ez a legnagyobb probléma. Én naponta szembesülök azzal, hogy nem tartanak kereszténynek, mivel nem vagyok, és nem is szándékozok egyetlen vallás tagja sem lenni. Az életem, az Istenhez, a Bibliához való ragaszkodásom persze senkit nem érdekel, csupán az, hogy kivel vagyok Úrvacsorai közösségben, és hogy újjászülettem-e. Persze ezen nem sértődök meg, mert ezt a helyzetet nem a szükség kényszeríti rám, hanem meggyőződésből hozott döntés. Tehát hiába állítaná nekem most maga a pápa is azt, hogy nem vagyok az "Egyház" tagja, mert vitatom azt a jogát minden embernek, hogy ebben döntsön.

  • Gravatar for sefatias sefatias szerint:

    Igazad van. De figyelembe kell venni azt is, hogy minden ember tudása, ismeretszerzésre adódó lehetősége korlátolt. Tehát bár a Biblia a végső tekintély, az ember nem ismerheti ezt a könyvet pontosan ugyanolyan szinten, mint az összes többi ember. De jó is lenne. Nem lene ennyi acsarkodás. Sajnos nem tiszteljük egymásban az “én”-t, a szubjektumot. Nem vesszük figyelembe, hogy bár ugyanazon az úton haladunk, az idő amit az úton töltöttünk, a sebességünk, a képességeink, és ezer más tényező befolyásolja, hogy milyen tempóban haladunk. Nem lehet mindenki ugyanott, mivel nem is indultunk ugyanonnan, ráadásul a cél nem az, hogy ki ér be elsőnek, hanem az, hogy tökmindegy mikor, de beérjünk

  • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

    Kedves László!

    Nem tudom, hogy az egyháztörténeti, de főleg dogmatikai információid honnan származnak, de sajnos azt kell mondanom, hogy nem kevés pontatlanságot tartalmaznak. Az egyháztörténet és a felekezeti tanítások ilyen egyoldalú leegyszerűsítése nem jó másra, mint arra, hogy folytassuk évszázados acsarkodásainkat.

    Sajnos felekezeti kérdésekben az egymásnak tulajdonított “bűnök” nagy része éppen tájékozatlanságból vagy pontatlanságból származnak. Be vagyunk csapva, ez az igazság! A Hazugság Atyja mindent megtesz, hogy félinformációkból kirobbantott ellentétekkel elhomályosítsa Jézus szavát.

    Mert a lényeg továbbra is ez: Mit akar Jézus? Az Ő szava számomra üti a történelmi ellentéteket, üti Luthert, Kálvint, vélt vagy jogos felekezeti sérelmeket. Nem tudok mást kérni most sem, mint azt, hogy tegyük félre az indulatokat, mert azok másra nem jók, mint elfedni a lényeget: Mit akar Krisztus? Persze amit Ő akar, az most is a legnehezebb út, mert – mint mindig – önmegtagadáson keresztül vezet.

  • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

    Kedves Sefatias!

    Rátapintottál a lényegre, ami nem más, mint a Bibliához való ragaszkodás. Vagy ebben a kérdésben is elsődleges tekintély, vagy csak válogatunk belőle, de az semmi jóra nem vezet.

  • Gravatar for sefatias sefatias szerint:

    Na megtaláltam a Bibliaverset, amire fentebb utaltam:

    “Te Péter vagy, és én erre a sziklára fogom építeni Egyházamat, és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta” (Mt 16,18).”
    ha mi szétszaggattuk Krisztus testét, akkor mi van az ígérettel, hogy semmi kár nem érheti?

  • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

    Ha jól emlékszem, ez az ige valamiféle végső győzelemre utal. Mivel most nem tudok pontosan utánanézni, este megnézem a görögben is, és megírom.

  • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

    Nos, az ott szereplő kifejezés jelentése: (végleg) legyőzni, felül kerekedni valakin. Tehát itt azt ígéri Jézus, hogy az egyházat nem fogja legyőzni a pokol, nem fog felül kerekedni rajta. A végső győzelem Istené lesz.

  • Gravatar for Sefatias Sefatias szerint:

    Köszönöm

  • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

    “Nem tudom, hogy az egyháztörténeti, de főleg dogmatikai információi honnan származnak, de sajnos azt kell mondanom, hogy nem kevés pontatlanságot tartalmaznak.”

    Kedves Attila! Íme két forrás:

    [szerkesztve]

    (Lehet, hogy nem ezt akarta Luther mondani?)

    Minden lutheránusnak érdemes lenne átgondolnia, pontosan milyen mértékben lutheránus.

  • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

    Kedves László!

    Bizton állíthatom, hogy az átlagosnál jobban ismerem a reformáció történetét, a reformátorok írásait azok jó és szégyenletes oldalaival együtt. Hidd el nekem, nem ez az egyetlen írás, amit ellenpéldaként elő lehetne húzni. 😉

    Akkor most mit tegyek? Harcos evangélikusként kezdjem védeni Luthert? Vagy vágjak vissza egy-egy pápa erkölcsileg igencsak megkérdőjelezhető tetteivel, mondván: “Minden katolikusnak érdemes lenne átgondolnia, pontosan milyen mértékben katolikus?” Ennek lenne bármi értelme? Ezzel jutnánk valamire? Jól egymásnak esnénk, miközben az ördög röhögne a markában, hogy már megint sikerült két keresztényt egymásnak ugrasztania. Ennyi. 🙁

    Az ökumené egyik lényege pont az, hogy felismerem, nem az én csapatom az egyetlen tökéletes, hibátlan és egyedül üdvözítő. Pontosan azért, mert mindannyiunk történelmében vannak olyan szégyenfoltok, amik ezt cáfolják. Az ökumené éppen ezért alázatos, tökéletlen bűnösök közössége, akik ugyanahhoz a Tökéleteshez akarnak tartozni, másokat sem kizárva, mert tudják magukról, hogy ők sem jobbak.

    A legfontosabb pedig: Könyörgöm, legyen már minden vitán felül az, hogy mit is akar Jézus…!

  • Gravatar for Vértes László Vértes László szerint:

    Kedves Attila!
    “Vagy vágjak vissza egy-egy pápa erkölcsileg igencsak megkérdőjelezhető tetteivel, mondván: “Minden katolikusnak érdemes lenne átgondolnia, pontosan milyen mértékben katolikus?” Ennek lenne bármi értelme?”

    Igen, szerintem ennek lenne értelme, mivel a pápák nem alapítottak “pápizmust”. Egy katolikus számára alapvető követelmény, hogy tisztában legyen vele, egy-egy konkrét pápával milyen mértékben ért egyet, például mennyire “II. jánospálista”. Azt gondolom, hogy a katolikusok nagyrészt tisztában vannak a maguk álláspontjával, és mivel nem kötik magukat egyik vagy másik konkrét pápához, hanem Jézusra hivatkoznak,kedvezőbb helyzetben vannak egy lutheránushoz vagy kálvinistához képest, aki talán nehezebben tud választ adni arra, hogy ha nem ért egyet a felekezetalapító lényegi nézeteivel, akkor miért marad a felekezetében.

    Szerintem e kérdés tisztázása nélkül nem lehetséges előrelépés az ökumené tárgyában, de nyitott maradok a sorozat további darabjaira, hátha kiderül, hogy tévedek, és nem ez az előrelépés fő útvonala. Várom a folytatást.

  • Gravatar for Jorsits Attila Jorsits Attila szerint:

    Kedves László!

    Úgy látom körbeértünk… 🙁
    Csatázni akarsz velem, de azt nem fogok. Ugyanis ha tetszik, ha nem, Krisztusban testvérek vagyunk. 😉



Hozzászólások követése (RSS)

Archivált tartalom. A blog jelenleg nem aktív.