Feszület szegek között

A keresztények bűnei

Jorsits Attila,

János apostol azt írja, hogy aki vétkezik, az nem ismeri Jézust. A keresztények mindeközben azt állítják, hogy ismerik Jézust, mégis vétkeznek. Itt valami nem stimmel…

“Aki őbenne marad, az nem vétkezik: aki vétkezik, az nem látta őt, és nem is ismeri őt.” (1Ján 3,6)

János apostol első levele egy olyan problémával szembesít minket, amely igen sok fejtörést okozott már a keresztényeknek. Azt állítja, hogy aki Jézusban van és Őbenne marad, az nem vétkezik; a vétkezést és Jézus ismeretét egyenesen ellentmondásként írja le. A baj ezzel, hogy minden őszinte keresztény érzi, ez így egyszerűen nem megy. Nem tudunk úgy élni, hogy ne vétkeznénk. Ezek szerint hitünk csak önbecsapás, mert valójában nem is ismerjük Jézust? Miről van itt szó?

Sokan próbálták már feloldani ennek az igének és a személyes tapasztalatnak e nyilvánvaló ellentmondásait. Egyesek szerint az apostol “nem is úgy gondolta”, és különben is, napjainkban ezt már nem lehet ilyen szigorúan venni. Ezzel egyrészt az a gond, hogy a Szentírás szerzői – ihletettségük folytán – soha nem írtak le olyat, amit másképp gondoltak volna, másrészt – tapasztalatom szerint – az ige elavulásával érvelők magyarázatai mögött mindig valamilyen személyes önigazolás áll. Nézzünk szembe az igazsággal: János apostol úgy írta le, ahogy gondolta, és szavai ránk is, ma is érvényesek.

Kizárhatjuk a véletlen elírás lehetőségét is, mert a fenti gondolatot megismétli levele végén:

“Tudjuk, hogy aki Istentől született, nem vétkezik, sőt aki Istentől született, az vigyáz magára, és a gonosz meg sem érinti.” (1Jn 5,18)

Más szélsőséges magyarázók szerint létezik bűntelen – tehát nem vétkező – keresztény. Ez szép is lenne, de valójában nem igaz. Az apostol nem véletlenül indítja ezzel a gondolattal a levelét:

“Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük őt, és nincs meg bennünk az ő igéje” (1Jn 1,10)

Olvastam már olyan megoldást is, amely arra alapoz, hogy a fenti igékben különböző szavak szerepelnek. Ez csak részben igaz. Ha elolvassuk az igehelyeket, akkor tényleg két különböző kifejezéssel találkozhatunk: vétek és bűn. E kettő között sokan tesznek – általában súlyosságuk alapján – különbséget, azonban az eredeti görög szövegben mindegyik helyen ugyanannak a szónak (hamartía) különböző alakjait találjuk. A bűn és vétek közti különbségtétel tehát ebben az esetben a fordítók kiegészítése, és nem János apostol eredeti szándéka.

Van egyáltalán megoldás? Igen, van. A valódi és minden erőlködéstől mentes magyarázatot valóban az eredeti görög szöveg adja. Ezúttal azonban nem a fogalmakon van a hangsúly, hanem az igeidőkön. Az ógörög (koiné) nyelv sokkal több és kifejezőbb igeidővel dolgozik, mint a magyar. A bejegyzésben elsőként említett igékben (1Ján 3,6 és 1Jn 5,18) a vétkezik (vagy bűnt követ el) szó folyamatos igeidőben áll, míg a legutóbbiban (1Jn 1,10) az igeidő befejezett. Mit is jelent ez? Nézzük meg most a kiinduló igét némi értelmező kiegészítéssel:

“Aki őbenne marad, az nem vétkezik állandóan (folyamatosan): aki állandóan (folyamatosan) vétkezik, az nem látta őt, és nem is ismeri őt.”

Így már látható, hogy az apostol gyakorlatilag arról beszél, hogy Jézus megszabadítja a benne hívőket attól a kényszertől, hogy életük a bűnről szóljon. Ez persze nem azt jelenti, hogy onnantól kezdve soha nem követnek el bűnt, hanem azt, hogy aki Jézusban van, az már nem folyamatosan vétkezik; nem a bűnei irányítják az életét, mert Jézus felszabadította a bűn cselekvésének kényszerétől.

Ez a kijelentés számunkra egyszerre ígéret és felelősség. Ígéret, hogy amíg Jézusban vagyunk és Benne maradunk, addig a bűn nem uralkodhat rajtunk, nem boríthat el minket; ám egyben felelősség is, hiszen küzdelemre szólít fel. Küzdelemre a bűn ellen, a Jézusban maradásért, hogy egykor majd mindörökre Vele lehessünk.

Ha érdekesnek találtad, add tovább:
Facebook Twitter Google+

A bejegyzés linkje: https://www.teologiablog.hu/a-keresztenyek-bunei/
Copyright © 2012 - 2018 Jorsits Attila - www.teologiablog.hu